'Még élek... :)'

Óda az időhiányról!

Blogom kedves Olvasója, gondolom régóta vársz.

Nézed, lesed az oldalam, hátha valami újat látsz.

Se kép, se üzenet, se egy kurta írás, 

Hónapok óta új bejegyzés sincs már.

Azokhoz szólok, kik kitartóan követték blogom,

S nagy kiesség láttán elfordultak tőlem, de nagyon.

Vártak, és vártak, mikor írok már,

S tán már le is mondtak rólam, s elfelejtettek tán.

Az elmúlt 3 hónapban szinte semmit se írtam,

de még egy ágrólszakadt új képpel se szolgáltam.

Sajnos időm nem volt egy percnyi se,

Nemhogy írásra, de még a képekre se.

Életem enyhén megváltozott,

S ezt érzitek Ti is, üres a blogom.

Tán azt gondolnád, hogy feladtam.

Fejszémet túl nagy fában vágtam.

De a lelkesedésem még töretlen,

Az élmények gyűlnek egyre többen.

Új impulzusok találtak rám, 

Életemet nem kicsit át is formálták.

Sok időmet vették az új teendők, 

Sajnálom is, hogy a blogra nem telt több.

 Viszont örömteli a hír, s remélem Te is így látod,

Új útitársra leltem, aki életemhez csatlakozott.

Az elmúlt hónapokban már ő is bizonyított,

Az utazás és kaland számára is örömteli dolog.

S nem veszett kárba ez a pár hónapunk,

Itt-ott jártunk, sok minden újat is láttunk.

Ezeket az élményeket is megírnám neked,

De türelmed kérném, mert ehhez idő is kell.

Egy szó mint száz, még élek és virulok,

A blogot is bővítem ha elegendő időhöz jutok.
Továbbra is utazgatok és új dolgokat látok,
Kalandokat gyűjtök, s majd megírom meglátod.

Ne írj le és ne felejts el, én még itt vagyok,

Nagy életművemen, a Magyar Kalandon dolgozok.

Új a helyzetem, a körülmények s állapotok,

Keresem az időt, hogy újra írhassam a blogot.

Az idő egyelőre még nem nekem kedvez, 

De a sok kalandot úgyis megírom egyszer.

Légy Te is türelemmel, nekem is kitartást,

Ismerjük meg együtt magyar kis-hazánk.