Kirándulok, túrázok, élményekkel gazdagodok - S mind megírom, hogy lásd ,Magyarország mennyi látnivalóval és élménnyel Téged is vár.

S kérlek ne felejtsd, ez egy NAPLÓ, amiben SZEMÉLYES élményeim és érzéseim írom meg. Lehet hogy nem mindig tökéletes, de remélem hogy pont emiatt Neked majd jobb lesz!

2013. április 13., szombat

Orfű - Medvehagymafesztivál 2013



Idén is kedvet kaptunk, hogy elmenjünk a Medvehagymafesztiválra. Úgyhogy autóba, és kalandra fel! Idén szombati napra esett a program számunkra. Melegebb volt valamivel mint tavaly (tavaly majd egy hónappal korában volt az esemény, és elég hűvös volt). Nem mintha most annyival jobb lett volna a helyzet…. ugyanis bár hideg nem volt, de azért lógott az eső lába.

Ettől függetlenül irány a fesztivál. Orfűn a szokásos helyen, a központban, a tájháznál kell keresni a programokat. Megállni és parkolni meg ott lehet, ahol az ember éppen tud. Idén nem volt szerencsénk, mert nagyon nem volt hely a központban, és az egyik utca végén tudtunk csak megállni. Egy kicsit többet kellett gyalogolni, mint tavaly, de nem vészes.
Idén sokkal nagyobb volt a nyüzsgés, a kipakolós rész, és a programok is. Vagy csak mi éltük így meg a tavalyi péntekhez viszonyítva? Ez van ha az ember nem az első napon megy (pénteken), hanem akkor, amikor már nagyban mennek a programok vagyis szombaton és vasárnap.

Bár a hely idén is a megszokott volt, viszont ember és látogató annál több. A jó idő és a hétvége kicsalogatta az embereket.
Még híres magyarok is idetaláltak. Látod? Laci bácsi ott figyel anya mellett a fehér szakács szerkójában. Biztos jött a TV kedvéért valami nagyot alkotni a medvehagymából.
Idén volt mit nézni és nézelődni. Egész jó volt. Árusok jobbra, árusok balra. És egész tűrhető áron be lehetett jutni a tájház udvarába, a Kemencés Udvarba, ahol a tényleges programok voltak. Bizony... ezt a részt már csak ellenjuttatás, avagy belépő fejében lehet megtekinteni. És ez sajna minden évben más... (exponenciálisan nő :( ) És hogy mit kaptunk idén ezért?
Az udvaron továbbra is árusok... és a medvehagymás ételekre kíváncsi és éhes látogatók.
Aki még nem járt itt, annak elsőre érdekes lehet, hogy a kis helyszín mi minden felfedezni-valót nyújt. Az udvaron a gyerekeknek szóló játékokon kívül ott a tájház, amit ilyenkor ingyen-bérmentve meg lehet tekinteni. A felső képen az a fehér hosszúkás épület az. 
Az udvarban található árusok portékáját is meg lehetett tekinteni. Ha tetszenek a szép kézműves dolgok, akkor sok időt el lehet tölteni azzal is.
Ízlelőbimbóink kényeztetésére kóstolókat lehetett ízlelgetni házi finomságokból, sajtokból. Itt például egy nagyon büdi sajtot próbálok megenni (a trappista sajt azért nekem továbbra is jobban bejön :)
Az udvarban található másik nagyobb épületben pedig étel-ital vásárlási lehetőség szokott lenni, ahogy most is.... nagyban folyt a dagasztás, kelesztés, és sütés. Ezt egész közelről lehetett látni/nézni. Bár nem a nézők kedvéért csinálták, hanem valóban itt készültek helyben a medvehagymás pogácsák. Idős, tapasztalt nénik aranykeze gyúrta a tésztát, és formázták a pogácsákat a tepsikbe, hogy minél hamarabb meg lehessen sütni őket.
És mennyi finom frissensült! S bár más péksütemény is volt, de azért szerintem a legtöbb ember a medvehagymafesztiválon mi másra lenne kíváncsi, ha nem a kemencében frissen sütött medvehagymás pogácsára. Az elején vettünk is egyet-egyet, gondoltam később majd megint frissen, melegen veszünk, ha éhesek leszünk.
Guszta medvehagyás kalácsunkkal el is indultunk, hogy körbenézzünk, hogy mit is lehet még látni.
 Emberek,... sátrak,... Laci bácsi....
 ...emberek,... sátrak...
 ...és még több ember. A legtöbbje csak úgy volt, elvolt, nézelődött, lézengett. Ahogy mi is. Pogácsával a kezünkben körbenéztünk.
De mivel tényleg nem nagy az udvar, ezért hamar vissza is értünk Laci-bácsi sátrához. Akkor éppen egy főzőversenyt konferált fel. Mi mást, mint medvehagymás ételeket kellett a csapatoknak főzniük.
S bár érdekes lehetett végignézni, de mi nem tettük, hanem visszafelé vettük az irányt, hogy az árusokat egy kicsit jobban szemügyre vegyük. Eme csodálatos újrahasznosított fémhulladékokból készített műalkotás mellett nem tudtam szó nélkül, illetve kép nélkül elmenni.
Ahogy a szebbnél szebb ásványokat és női csecsebecséket áruló stand mellett sem. Még szuvenyír is lett, és milyen szép!
 Azért a többi árust is megnéztük... sose lehet tudni.. hogy milyen kincsre bukkan az ember.
Nagyon szép ékszereket is árultak. És még szülinapi ezüstre is jutott :)
Hát még a zsákbamacskám milyen jó vétel volt! 
Bandó bácsi (Nagy Bandó András) idén is itt volt, és szeretettel árulta a gyerekkönyveit.
És miután kisétáltuk magunkat, a még mindig lelkesen tésztát gyúró nénik láttán megéheztünk, és szívesen ettünk volna még egy adag medvehagymás pogácsát.
Csak hogy most már nem volt az olyan egyszerű!
Mert hogy nem volt már egyik péksütiárus standnál sem eladó péksüti! Ki gondolta volna, hogy nem tudják kiszolgálni azt a sok embert. Jóhiszeműen mondtam még az elején anyának, hogy majd később is tudunk még majd venni és enni medvehagymás pogácsát. Hát ja.... csak hittem és gondoltam. 
De így utólag tudom, hogy addig kell venni és enni, amíg van! ….az elején kell bekajálni, különben később már nem biztos, hogy lesz. Sétánk felénél már kezdett ez egyre világosabbá válni, úgyhogy ottlétünk második felét szinte az töltötte ki, hogy azt lestük, hogy hol lesz eladó péksütemény, amiből még marad is (szinte már előjegyzéssel ment a dolog... és volt olyan, hogy ahogy kiért a tálca pékáru már pakolták is el annak, aki előre lefoglalta), és még venni is tudunk. 
S miután már minden más látnivalót megnéztünk, kivéve a tájházat, mert azt már tavaly láttuk.... (Ha még nem láttad, akkor KLIKK IDE és elolvashatod azt a bejegyzésem... persze célszerű előbb ennek a végére érned....az izgi rész még csak most jön!) ...már tényleg csak a medvehagymás pogácsa levadászására koncentráltunk.
Szóval miután nyugtáztuk, hogy most már nem lehet csak úgy péksütit venni, hanem ki kell várni míg kisül egy adag, elkezdtük figyelni, hogy hova is viszi őket a kemencés fiú. Idén láthattuk egésen közelről, hogy hogyan működnek a kinti kemencék. Mert bizony, hogy bizony, a pogácsák igazi kemencében készültek! De nem elég sok, és nem elég gyorsan. Úgyhogy szó szerint vadászni kellett a pogácsákra, és figyelni, hogy a kemencéből a srác melyik standhoz viszi a frissen kisült pogácsákat.
 Nagyon guszta, ugye?
Sajnos az elején nem voltunk elég gyorsak. Úgyhogy a sikertelenségek után, kedvesen megkérdeztük a kemencés fiút, hogy hova fog majd legközelebb frissen sült péksütit vinni,... és ott előre beálltunk a sorba. 
 Látod? igazi kemence... Ebben sütötték a pogácsákat.
Úgyhogy miután fülest kaptunk, beálltunk a sorba és vártunk. Nagyon vicces volt. Főleg, hogy időközben már az ég is leszakadt, és elkezdett erőteljesen esni. Úgyhogy az esőben már csak a megvehető és ehető pogácsák és kalácsok után ‘szaladtunk’! De meglett!
Ügyesen sikerült egy kisebb sorban állás után édeset és medvehagymásat is venni, amit aztán szitáló eső mellett a ‘kispadon’ el is fogyasztottunk. Naaaagyon finom volt! Hát igen... a kemence az kemence.
És még szerencse, hogy előtte körbenéztünk, és a körbejártuk a kirakodó árusokat, mert utána már nem nagyon akart elállni az eső. Ahogy a pogácsánkat fogyasztottuk egyre nyilvánvalóbb volt, hogy itt már túl nagy fesztiválozás számunkra nem lesz. Esik is... hébe-hóba.. vizes is lett minden... és a lényeget is láttuk.
De talán nem is baj... ennyi is elég volt, nagyon már úgyse lett volna mi lekösse figyelmünket.
Az eső, a sok ember és a kevés kaja ellenére jó volt az idei orfűi medvehagymafesztivál!

Az eső elől menekülve el is indultunk haza. De persze nem medvehagyma nélkül! Mert hogy ilyenkor medvehagymát szedni kell! Illik!, vagy inkább már szokás! Ez szerintem része a fesztiválnak, hogy aki eljön ide, az valahol a Mecsekbne, vagy még Orfűn szed egy kis medvehagymát és azzal tér haza, hogy otthon is kipróbálhasson egy két medvehagymás finomságot.
Persze idén máshol szedtünk, mint tavaly! Főleg hogy az eső újra zuhogni kezdett! Ahogy Pécs felé vettük az irányt, hol jobban, hol kevésé esett az eső. De valami azt súgta, hogy bizakodjunk, mert nemsokára el fog állni. Meg is álltunk egy helyen, és vártuk, hogy elvonuljanak a sötét felhők.
Úgyhogy vártunk az autóban....vártunk ...és vártunk. Szerencsénkre úgy lett, ahogy gondoltuk, és a kitartó várás során elállt az eső. És lám... nem csak mi vártunk arra, hogy végre szedhessünk medvehagymát.
Meg is indultunk az erdőbe, hogy szép dús, medvehagymában bővelkedő részt találjunk. Fel az eső-mosott medvehagyma szedésre!
Szerencsére itt mindenhol az termett, bár nem olyan nagy, dús és szép levelek... de csak szedtük és szedtük.

 Fejenként egy-egy szatyorral már bőven elegendőnek tűnt.
Nem mondom, hogy nem lettünk sárosak, de hát eső után.... A lényeg hogy megvan az eső-mosta, szép tiszta, fokhagyma illatú medvehagyma. Már csak el kell valakinek raknia ezt a sok medvehagymát majd otthon. :)

Az idei medvehagymafesztiválos kirándulásunk is jól sikerült. Izgalmas egynapos kirándulás volt! És még a konyhába is lett finom természetes, gyógyhatásokban bővelkedő medvehagyma (húsihoz, pogácsába, vagy ahogy éppen jól esik...)
Ha neked is tetszett, és még nem voltál Orfűn a Medvehagymafesztiválon, akkor mindenképpen ajánlom legalább egyszer megtekinteni. És nem elfelejteni medvehagymát szedni!

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése