Pilisszentlélek - Pálos kolostor romjai
Újra eljutottam Dobogókő környékére, s most már nagyon tudatosan a Pilisszentlélek község mellett található templomromot is megkerestük.
A Dobogókőre vezető úton kell Pilisszentlélek felé lekanyarodni. Zsákfalu lévén még eltéveszteni sem lehet. A rom viszont nem volt annyira kitáblázva mint vártam és reméltem. De az egyik kanyarban meglett az útmutatás, és utána már csak menni kellett az úton. Menni... és menni.... és meglepett, hogy milyen sokat mentünk fölfelé. Azt hittem, hogy közelebb lesz a rom a község széléhez, és hogy nem egy dombtető tetején áll. Viszont ez ott volt. A kanyargó, egyre emelkedő út oda vitt föl.
Szerencsére nemcsak hogy kényelmesen meg lehetett állni az út szélén autóval, de a rom is gondozottnak és látogathatónak tűnt.
És még egy információs tábla is várja a turistákat.
Főleg, ha azok nem készültek történelemből... ahogy mi sem. Úgyhogy nagyon jó, hogy már sok helyen találni ehhez hasonló táblákat. Egy kis zoom-zoom és olvasható a felirat!
A wikipédiáról is egy kis plusz történelem....
A Pilis belsejében megbújó Pilisszentléleket alig több mint háromszázan lakják. A központból északra vezető, kanyargós úton juthatunk föl, s egy domboldalban ott állnak előttünk a pálos kolostor 1985-1992 között feltárt romjai. A tájat minden irányból a Pilis erdővel borított hegyei uralják.
Az egyetlen magyar alapítású középkori szerzetesrend, a Magyar Pálos Rend története szempontjából a Pilis területe meghatározó jelentőségű. Özséb esztergomi kanonokot, a pálos rend alapítóját a pilisi erdőkben élő remeték gyakran fölkeresték. Aztán, 1246-ban Boldog Özséb lemondott javadalmairól, és érseki engedéllyel ő is a Pilisbe vonult, remete társai közé. A Csévi-szirtek alatt (Pilisszentlélek határában) a „hármas-barlangnál” telepedtek meg, majd néhány esztendővel később (1250 körül) innebón nem messze alapították meg az első templomot és kolostort, a Szent Kereszt tiszteletére szentelve.
A Pilis erdejében, királyaink egyik kedvelt vadászterületén, az Esztergom felé nyíló Benedek-völgyben állt egy királyi vadászház (palota). IV. László király Péter felhévízi remetének és társainak adományozta (1287), hogy ott kápolnát és kolostort építsenek maguknak. A közeli Szent Kereszt monostor perjelének, Benedeknek a feladata lett a rendház benépesítése, saját szerzetesei közül választott testvérekkel.
I. Károly király is járt az új kolostorban (1323), majd fia, Nagy Lajos király itt töltötte 1378 nagyhetét, s ha már itt volt, megerősítette a korábbi királyi birtokadományokat, sőt még újabb birtokokkal is gyarapította azokat. A kolostor gyarapodása a 15. században is folytatódott, ám az 1526-os év hirtelen a véget jelentette: a mohácsi csata után a Dunakanyarig jutó portyázó török seregek áldozatául esett.
A rom tényleg gondozott, karbantartott. A feltárt romok jól és könnyen bejárhatóak voltak. A látszat ellenére azért nem volt olyan nagy a rom, mint amilyennek tűnik. Bár tény és való, hogy messze több romunkból még ennyi se maradt. Úgyhogy meg kell becsülni.
A 18-19. században a romos épületek falai még magasan álltak. Amikor az első ásatásokra sor került (1928-1933), már csak néhány falcsonk magasodott a föld fölé. Ekkor tisztázódott a főbb épültek elrendezése, az 1980/90 évek ásatásai során néhány fontosabb részlet tisztázódott, ám még további feltárásokra van szükség, hogy sikerüljön kiásni a nyugati kerítőfalat és egyéb, még a föld alatt rejtőző építményeket.
Egyelőre nem sikerült megtalálni sem a 13. századi királyi vadászlak, sem a legkorábbi kolostor maradványait. A 14-15. század fordulóján épült ma látható épületek közül a legépebben megmaradt a kicsinynek számító templom.
A szentélyben helyreállították a Szentlélek tiszteletére szentelt főoltárt. A templomhoz csatlakozó keleti épületszárny emeletes lehetett. Az ásatás során előkerültek a helyiségeket valaha fűtő kályhák csempemaradványai. Ezekből arra következtethetünk, hogy nagyon díszesek lehettek.
A budai várban állott lovag alakos kályhák variánsait építették meg a szentkereszti kolostor számára. A keleti szárny két legnagyobb, középpilléres terme közül a kisebbik a káptalanterem, a nagyobbik a refektórium (ebédlő) lehetett. A káptalanteremből vezetett átjáró a nyugati épületszárny helyiségeibe. Északon L alakú épületszárny fogott közre egy kis belső udvart. Délén húzódtak a kerítőfal mentén a gazdasági épületek (műhelyek).
A jelek és a látottak szerint sokan látogatják. Lásd tűzrakó hely, s hogy ottlétünk során egy autó-konvojnyi turista jött megnézni a romot. Tán Dobogókő közelsége sokat lendít a rom látogatottságán. Vagy tán az a sorozat tette volna....
Nem tudni. De ha szereted az ilyen látnivalókat, és amúgy is Dobogókő környékén jársz...
Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése