Visegrád - Fellegvár

Visegrád - Fellegvár

A Visegrádi vár, amit látni kell. Olyan szép, olyan nagy, s Magyarország egyik legszebb kilátása, ami a várból elénk tárul. Egy bejegyzést már csak ezért is megért, no meg mert volt szerencsém ott járni.

Dobogókői hétvégi kirándulásunkkor a hazafelé vezető úton néztük meg a Visegrádi várat. Relatíve könnyen meg lehet találni. A város gondoskodott róla, hogy kellő kitáblázottság révén mindenki eljusson a kanyargós hegyi utakon a hegy tetején álló várba. Még én is könnyen odataláltam :)

A vár előtt egy parkoló, ami sajna fizetős, várja az autóval érkezőket. De mivel mérete nem épp nagynak mondható, a bátrabb autósok az ingyen út szélét is igénybe vették. Mi most nem bíztuk a véletlenre, úgyhogy perkáltunk.

Innen a parkolóból lehet megközelíteni a várat. Így tettünk mi is.

A nagy kapun túl volt az igazi bejárat... ahol a belépőjegyet adták.

Érdekes bejárat. Elsőre úgy tűnhet, hogy akár oldalt elsompolyogva csalni is lehet, de azért erre figyelnek, úgyhogy inkább mindenki vegyen jegyet. Erről és a nyitva tartásról bővebben a a következő oldalon tájékozódhatsz KLIKK IDE.

Mi is így tettünk, jegyet  vettünk és már mehettünk is a vár felé.

Az elején egy kis kedvcsináló... persze nem ingyenes.

Régi kor eszközei...

A történelem folyamán több erődítményt is emeltek az itt lakó népek, hogy ellenőrzésük alatt tarthassák a szoroson átvezető utat. Az 1241–1242-es tatárjárás viharai által romba dőlt ispánsági vár köveiből építtette fel az újabb veszedelem elleni félelmében IV. Béla a hatszög alakú, vastag falú lakótornyot, amit a néphagyomány később Salamon-toronynak nevezett el. Míg az uralkodó a Duna parton építkezett, addig felesége, Mária királyné a magas sziklacsúcsot erődíttette meg az eladott ékszerei árából befolyt pénzen. A két várrészt kiegészítette a meredek hegyoldalon végigfutó zárófal, amelynek vége egészen a Duna-parti Vízi-várig futott le.

Bizony.... kilövésre készen.

És amiért mindenkinek megéri ide feljönni....

... a páratlan látvány!

Persze a várat is megnéztük... de szerintem mindenki ezzel foglalkozik először.... a kilátással.

Ilyen gyönyörűséges kilátás kevés van Magyarországon... főleg várból!

Meg is láttuk fentről, hogy egy szinttel lejjebb egy kilátónak kialakított hely is van. Mentünk is...

.... annyira fantasztikus volt a kilátás, hogy nem szabadultunk tőle. A vár szinte másodlagos lett.

No de ezért... hát nem fantasztikusan fenomenálisan gyönyörűségesen csudaszép?!?!

Felénk alapból nincs ilyen... se folyó... se magasság... se kilátás... még vár is alig alig.

És hogy itt ez mind kombinálva egy helyen! A képek csak sivár másolatai annak a szépnek, amit itt a szem láthat.

Még padot is raktak ide... azoknak akik tényleg órákon keresztül tudnák nézni ezt a gyönyörű kilátást.

Igazuk is van, nem? Kell ide a pad is, tán még több is elfért volna, hogy ne kelljen osztozkodni :)

Innen lentről a vár.

El is indultunk visszafelé, mégiscsak a várt jöttünk megnézni.

A vár, ahol először megálltunk a kilátást csodálni.

És el is indultunk a vár 'belsejét', azaz a kiállításokat megnézni.

Megmásztuk ezért még a nagy lépcsőt is! :)

Ahogy felértünk már kezdődtek is a kiállítások.

Egy kis történelem...

Makett... a kedvencem...

Innen tovább mentünk a vár többi látogatható helyiségébe.

Huuhh, azok a hatalmas várfalak!

Egy újabb kiállítási terem.... itt lovagi cuccok voltak...

Kicsit odébb egy másik teremben volt a panoptikum.

Tök jó, fülhallgatón keresztül a történetet is lehetett hallgatni.

És még egy tánctermet is berendeztek.

A 14. század elejének belháborús időszakában Csák Máté fegyveresei szállták meg, tőlük az országot egyesítő Anjou Károly király ostrommal vette vissza. A következő időszakban az uralkodó megépíttette a kényelmesebb lakhatást biztosító Duna folyó melletti Palotát, így a zordon kővárban csak a helyőrség állomásozott. Luxemburgi Zsigmond uralkodása idején a felsővárbeli ötszögletű öregtoronyban őrizték a koronát, de 1440-ben Erzsébet özvegy királyné utasítására mégis sikerült ellopnia Kottaner Ilona udvarhölgynek.

Majd egy szinttel följebb mentünk.

Itt is találtunk egy kiállítást.

Afféle vadász kiállítás lehetett.

A 16. században Buda elfoglalása után rövidesen már a török seregek kerülgették Visegrádot is, első ostroma 1544-ben történt, amikor súlyos sérülések érték a Salamon-tornyot. A következő másfél évszázadban többször cserélt gazdát az egyre romosabbá váló épületegyüttes. Végső pusztulását az 1685-ös török ostromban szenvedte el, de az ellenséges csapatok rövidesen kivonultak belőle a sokkal fontosabb hadászati jelentőségű Buda várának védelmére.

S a felső szinten találtuk meg a másik kedvencemet.... a kaloda! Ez is kell egy várba! Enélkül a turista 'játékszer' nélkül nem is vár a vár.

És itt fent újra a kilátásé lett a főszerep.

Amerre csak néztünk, szebbnél szebbet láttunk.

Persze a vár is szép volt...

A 'tetőteraszt' jól megcsinálták. Pihenni is lehet... nézelődni is...

No de azért a kilátás mindent vitt....

Főleg a távolra néző!!! Hát nem csudálatos?!?

A következő évszázadokban már a könyörtelen időjárás és az emberek bontásai alaposan lefogyasztották mind a várkomplexum, mind az egykori királyi Palota épületeit. Bár korábban is végeztek feltárásokat, de csak az 1960-as évektől indult meg korszerű műemlékvédelmi helyreállítása a magyar történelem fontos színteréül szolgáló visegrádi várnak, melynek munkálatai még sok generációnak adnak feladatot.

Miután kinézelődtünk magunkat... lefelé újra kilyukadtunk a lovagos teremnél... és most alaposabban is megnéztük.

Sajna úgy láttam, hogy magának a várnak nincs külön szép honlapja, de a városnak igen, és ott lehet további történelmi leírást találni KLIKK IDE.

Volt itt minden.. persze biztonságban... elkerítve....

Innen már csak lefelé is kifelé vitt a lábunk. Úgy tűnt, hogy mindent megnéztünk, amit lehetett.

Ki a kapun....

...le a hídon....

... és újra a legalsó szinten már a várat kerültük meg.

A jól kitaposott ösvény szinte majdnem a bejáratig... a pénztárig vitt. Így értünk körbe.

Ennyi volt a Visegrádi várnézés.... de az élmény és a látvány felejthetetlen.

Egyszerűen nagyon jó volt... főként az a gyönyörű kilátás. Már csak ezért is megéri ide eljönni...

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!