Kirándulok, túrázok, élményekkel gazdagodok - S mind megírom, hogy lásd ,Magyarország mennyi látnivalóval és élménnyel Téged is vár.

2013. április 30., kedd

Dobogókő - 3 napos kirándulás

Dobogókő, és a hosszú-hétvége
Egy ismerősömnek köszönhetően egy szállás kuponra tettünk szert, amit nagyon gyorsan, egy héten belül fel is kellett használni, különben elveszett volna. S bár még akkoriban nem voltam se nagy túrázós, se nagy kirándulós, de úgy gondoltam, hogy miért ne... akár jó is lehet. Úgyhogy utólag, így a blogom keresztül is köszönöm neki, ugyanis a mai napig úgy érzem, hogy ez volt az a kirándulás, ami az áttörést és életembe az új hullámot hozta.
És hogy milyen is volt az a többnapos kirándulás, ami ekkora hatással volt rám.... nézd csak meg.

Gyorsan neki is ültem a tervezésnek. Mivel ilyen hosszú kirándulásokat előtte még nem tettünk, és nem is tudtuk, hogy mi vár ránk Dobogókőn, ezért alaposan be kellett tervezni a látnivalókat... biztos, ami biztos.

1. nap
Tudni kell, hogy Budapestet és azt a rémes forgalmat, ami ott van nem nagyon csipázom. Olyannyira nem, hogy még véletlenül sem akartam arra menni. Találtam egy másik útvonalat, és látnivalók terén is jónak tűnt. 
Dobogókőre Esztergom felé mentünk. Első megálló Zsámbék volt, ahol elsőként egy hagyományos templomot néztünk meg. Mivel nem igazán tudtam, hogy hogyan lehet megközelíteni a romot, ezért első körben itt álltunk meg, hogy tájékozódjunk. És ha már itt álltunk meg, akkor a templomot is megnéztük. KLIKK IDE, ha többet szeretnél látni.
Ezen kívül Zsámbékon egy nagyon szép és különleges templomrom van. Ezt szerettem volna mindenképp megnézni.  Még a régi típusú Google térképen vettem észre, ahol is a képeket a térképre helyezve mutatták, (nem pedig a térkép alatt és csak egy vékony vonal mutat oda - azóta nem is szúrnak szemet ilyen formán a látnivalók.). Miután megnéztük a templomot jobb híján gyalogosan vágtunk neki a falu utcáinak és kerestük a romhoz elvezető utat.
Szerencsére meg is lett, és a látvány, no meg az élmény fantasztikus volt. Talán ilyen szépet előtte még soha nem láttam. Ha te is szeretnél többet látni, akkor KLIKK IDE.
Alig tudtunk elszakadni a romtól annyira szép volt. De hát ez nem ez volt kirándulásunk cél állomása, úgyhogy mentünk is tovább.
Mivel a szállást úgyis csak 4 után lehet elfoglalni, ezért nem siettünk, sőt... úgy gondoltam, hogy akkor inkább útközben nézzünk meg szép és érdekes dolgokat. Kirándulni úgyis már csak következő nap fogunk.
Így lett, hogy Zsámbéktól alig pár kilométerre egy újabb romot néztünk meg. Szintén a Google térképen láttam, hogy nem messze van egy másik kis templomrom. Méghozzá Tök községének a határárban... valahol.... Egyszerűnek tűnt a megtalálása, de majdnem eljöttünk mellette. De azért kertek alatt csak sikerült megközelíteni. Örülök, hogy listára vettük. Ezek a kis kalandok olyan élményeket és emlékeket adnak, amik nem vetekedhetnek egy mozizással, vagy a sokadik fürdőzéssel.
Ebédünket el is fogyasztottuk ott. És hogy milyen volt a rom, azt KLIKK IDE és megnézheted. A következő állomás Esztergom volt. Gondoltam, hogy mielőtt Dobogókőre a kis utakon begurulnánk, Esztergomban pihenünk egyet és megnézzük a Bazilikát. A Bazilikát belülről is meg tudtuk nézni, a környékén és a várrészen is sétáltunk elég sokat. KLIKK IDE és Te is láthatod, hogy milyen volt a Bazilika.
S bár a várat nem láttuk... de egy részét mégis, KLIKK IDE és Te is láthatod. Utána még a Duna-partra is kilyukadtunk valahogy. A partról a látvány a várra és a bazilikára nagyon szép volt.
 A Duna-parti séta is és pihenés is jót tett.

Visszafelé az út a Bazilikához még érdekesebb volt. Valahol a vár alatt... szinte kertek alatt jutottunk fel a Bazilikához és onnan vissza kocsihoz.
Nagyon szép város ez az Esztergom. Bár szemét tekintetében van még mit fejlődjenek, lehetne szebb is. Egy kis vacsi és vásárlás másnapra, azt irány Dobogókő és a szállás, arról egy külön bejegyzés itt, KLIKK IDE! Estére meg is érkeztünk. Szürkületben azért még megnéztük Dobogókőt, a csodálatos dimbes-dombos erdőt, ahol másnap túrázni fogunk.




2. nap
Másnapra egy hatalmas nagy túrakirándulást gondoltam. Semmi belépő, semmi mű dolog, csak mi és a természet, egy egész nap. Persze a térkép fontos dolog, ha az ember útnak indul. Szerettem volna venni egy rendes túratérképet, de valahogy nem találtunk sehol se olyat, amit megfelelőnek találtam volna. Azt rájöttem, hogy talán nem is kellenek azon a nagy nyitogatósak, de még a könyvecskésen fűzöttek sem. Csal hát ha azok nem... akkor mi?!? Egy kicsit aggódtam, hogy majd hogyan fogunk a túraútvonalakon menni, és hogy honnan fogjuk tudni, hogy melyiket kell követni. De a Jóisten megsegített, és a kedves karbantartós bácsi adott egy pont olyan kis egyszerű térképet, amire gondoltam.
A csodálatos reggeli után indult is volna a túranap.... volna... ha nem vettem volna észre kifelé a szállodától, hogy lapos a hátsó kocsikerekem!!! Mi van?!? Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit csináljak. Csontra le volt eresztve. És bár nem volt az ide vezető út díjnyertes, de hogy ekkora lyukat fogtam volna?!?!? A Karbantartós bácsi segített, és azt mondta, hogy ha újra lesz áram... (mert hogy napközben valamilyen munkálatok miatt még az se volt) akkor majd megpróbálja felfújni, és ha tényleg lyukas, akkor az újbóli leeresztésből majd látjuk.
A szörnyülködés és idegeskedés után mentünk is erdőt járni. Szóval ezek után...ilyen nyomasztó gondolatokkal és érzésekkel útnak indultunk erdőt járni. Hát nem voltam nyugodt... ha baj van a kerékkel... akkor azért valahogy nekünk még 200 km-nyi hazautat le kell gyűrni. Úgyhogy egész nap ezen paráztam. Azért a természet szép látvány hamar elnyomta ezeket az érzéseket.
Nekivágtunk... ahogy gondoltuk... hogy a lehető legtöbbet láthassuk. Nagyon szép volt az erdő. És haladtunk a vízesés felé, mert hogy a Rám-szakadékot szerettük volna látni. A térkép és gondolataink vezettek. Sajna néha tévútra. De úgy tűnt, hogy mindig tartoztunk az ördögnek egy úttal. A lényeg hogy megtaláltunk a szakadékot is. Gyönyörű ! Csodálatos, hogy a természet milyen szép dolgokat tud produkálni. Meg is másztuk. Lefelé. Ami mint utólag kiderült a nehezebbik út volt. Nem baj....ez a mi formánk, majd legközelebb.... most már tudjuk, amit tudnunk kell!
Visszafelé még megnéztük a szent sziklát, a Ferenc-sziklát és a hegytetőt. Onnan meg már csak a kiindulási pontig kellett valahogy visszajutnunk. És itt már igaz lett volna... ha eszembe jutott volna... járt utat járatlanért...! Mert hogy egy jelöletlen úton gondoltam, hogy majd felmászunk.... meredekbe fölfelé a Dobogókő magasságát. Azért az nem volt kis teljesítmény. A végén a dagonyás semmivel..... Elég rossz érzés, amikor az ember nem tudja hogy hol van és már a térkép sem nagy segítség. De hát ezért vannak a megérzések. Valami csoda folytán visszataláltunk egy ösvényre. S bár a forrásról lemaradtunk, amit annyira kerestünk, de a turista jelek legalább megvoltak! A tudat, hogy talán azért most már visszatalálunk sokat számított. Még a ragyás kősziklákat is láttuk, s onnantól kezdve pedig már csak vissza kellett vonszolnunk magunkat a szállodáig. Fantasztikus túra volt! Sok-sok képpel a teljes leírás itt, KLIKK IDE.
Vacsiról újra lekésve, de visszaértünk. Kerekem is feszesre felfújva! Úgyhogy nyugodtan nyugovóra térhetünk. Megvolt életünk talán első igazi ‘teljesítmény túrája’. Nem volt semmi! De izgalmas volt, kalandos, és mindenképp megérte.


3. nap
Harmadnap indulás haza. Persze idegeskedés is a kerék miatt. De majd csak hazaérünk, még ha sokszor is kell megállni benzinkúton. Gondoltam, hogy visszafelé ne arra menjünk, mint ahonnan jöttünk... úgyhogy Visegrád felé indultunk. És ha már egész nap utazunk... akkor legyen egy kis izgalom és érdekesség... ezt azt megnézünk útközben is.
Elsőnek a Visegrádi fellegvár volt a cél. Dömösnél megcsodáltuk még a Dunát, azt irány a vár. Elég könnyen feltaláltunk a várhoz. S bár nem túl nagy, de azért jól el lehet nézelődni a Fellegvárban. KLIKK IDE ha érdekel, hogy mit láttunk.
Majd utána... mivel még mindig elég jól álltunk idővel.... no meg hogy tartalmas legyen a kirándulásunk, még a szentendrei Skanzen is napirenden volt. Szó mi szó egyszer már voltam, de sok mindent ezek szerint én sem láttam, mert sokkal nagyobb mint, amilyennek én gondoltam. Zárásig nem is tudtunk mindent megnézni, annyira nagy területen fekszik.De hogy mit láttunk, azt itt láthatod KLIKK IDE.
De nem baj. Kell valamit legközelebbre is hagyni. Csakhogy legyen értelme egyszer majd valamikor újra visszamenni. Csak úgy röpült az idő, de hát volt még egy látnivaló, amit terveztem felkeresni. Ezt is a Google térképen láttam, és annyira jónak tűnt, hogy ezt még mindenképp meg akartam nézni. Ez pedig az ‘Egri vár’ Pilisborosjenőn. Legalábbis annak a maradványai még a film forgatásról. Itt is egyszerűnek tűnt a képlet, odamegyünk, megnézzük, és megyünk haza. No de mégse volt olyan egyszerű megtalálni. Hogy mennyire csalókák a távolságok. Azt hittem, hogy kocsival már nem lehet tovább menni, pedig szinte egészen a romokig el lehetett volna off-roadozni. De mivel ezt nem tudtuk és az útviszonyok sem ezt sugallták, ezért gyalog közelítettük meg a bozótos keskeny ösvényén. A lényeg, hogy meglett, megnéztük, és mentünk is haza. KLIKK IDE, ha kíváncsi vagy a várromokra.


Most már csak haza kell gurulni Bp-en keresztül. A kerék még mindig rendben, s reménykedtem, hogy innen már csak hazatalálok Bp-en keresztül is. Na de ezután jött csak a fekete leves. A romtól a kocsihoz visszatérvén nyitnám a kocsit, és a lámpák nem alszanak el. Az index és elakadásjelző ezerrel világít. Teljes para és frász, mert így nem lehet az utcán, főleg nem Bp-en közlekedni. Bármit csináltam, a lámpák nem aludtak el. No akkor hol van az első benzinkút. Kérdezünk, haladunk, para, hosszú az út, és egyre több a kocsi. A kocsim mindenhol világított, index átváltott állandó karácsonyi égő szerepbe. Szinte életveszélyes volt hogy az úton megyünk. Egy autós mellém is ért és jelezte, hogy valami gond van, és meg csak sóhajtoztam, hogy tudom.
De csak odaértünk az első benzinkúthoz. És még egy szerelő is volt a kút mögött! Úgy megörültem... Egészen addig, amíg a megvizsgálás után közölte, hogy valószínű a riasztóm a beteg és hogy ha nem muszáj, akkor ne használjam. Mondom mi van? eddig semmi baja nem volt! Valamit csinált a kocsin, és utána újra rendesen működött minden. Mondta, hogy a riasztót nézessem meg, mert szerinte elromlott.... ( Ui.: azóta is pont ugyanaz van, senki nem nyúlt hozzá, és működik)
A lényeg hogy újra működtek a lámpák, és indulhattunk gyorsan haza. Aha... ilyen könnyen nem úsztuk meg. Mire kiérünk a főútra GPS valahogy nem akart rendesen dolgozni, újratervezni, és semmit. Egyszerűen mintha elszállt volna az agya. Ez szőrnyű!!! Bp előtt voltunk! és pont a GPS döglött be! Ez nem lehet igaz. Olyan para, ideg voltam mint még soha. Rossz helyen soroltam be, és már is a hídon voltunk!!!! Az a szar GPS nem segített és átmentünk a Pesti oldalra!!! Pedig csak a rakparton kellett volna végiggurulnunk és egyszerűen ennyi se jött össze. Szörnyűűűűű! Ennyire ideges, szitkozódós és káromkodós talán még sose voltam! Egyszerűen mindig rossz irányba kanyarodtam. És hiába álltam meg, hogy megnézem hogy miért nem dolgozik a GPS rendesen, egyszerűen nem sikerült visszaállítanom. Nem tudom, hogy hogyan sikerült kikeverednem Bp-ről. De hál istennek sikerült. Igaz, hogy egy órát kóvályogtunk Pesten, és hogy életem talán egyik legidegtépőbb órája volt. De a lényeg hogy kiértünk és hazaértünk. Tanulságos volt minden tekintetben. Remélem soha többet nem lesz ilyen. És remélem hogy ebből a csodálatos 3 napos kirándulásból is csak a legszebb emlékek maradnak meg.

A kirándulás amúgy szupi volt! A látnivalók nagyon jók voltak! És Dobogókő! A szívem most már nekem is visszahúz oda! S mindent egybevéve.... “Hát ez volt valami.” - ahogy anya mondaná.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése