Élménytérképem !!!

2015. március 6., péntek

Szekszárd városnézés


Szekszárd
Egy pénteki szabad délutánra esett a választás, hogy végre 'felmérjem' Szekszárd város látnivalóit. Pihentető szabad programként tettünk a kollégámmal egy sétát a városban, hogy turistaként nézzük, szemléljük és éljük meg, hogy milyen Szekszárdon kirándulni egyet.
Úgyhogy munka után már mentünk is felméri a Szekszárd nyújtotta látnivalókat. Érdekes volt turista szemmel sétálni abban a városban, ahol tanultam és ahova nap mint nap járok dolgozni, vásárolni, ügyeket intézni. 
Sajnos nem volt túl sok időm előre készülni, de hát ennyi év után akár már segítség nélkül is tudtam volna, hogy mit lehet megnézni a városban. De azért csak megnéztem a neten, az általam is ajánlott oldalakon, hogy Szekszárd látnivalójaként mi mindent tartanak számon. S bár nincsenek várak, kastélyok, különleges épületek, de azért ezt azt meg lehet nézni egy kellemes séta közben.
A mi sétánk valahogy így nézett ki: 
Először a belváros felé haladva megnéztük az újvárosi templomot. Nagyon könnyű megtalálni, mert mindjárt az főút mellett van. És nagyon könnyű észrevenni a szép színes-díszes tégláinak köszönhetően. Ha szeretnél többet is látni, akkor KLIKK IDE.
Majd a belvárosnak vettük az irányt. Szomorúan kell közölnöm, hogy Szekszárd is azon 'gonosz' városok közé tartozik, ahol mindenhol parkolódíjat kell fizetni. Jobb esetben az ember keres egy olcsóbb zónát, de akkor is... ha kocsival vagy és nem a város széléről akarsz kilométereket gyalogolni, akkor bizony perkálni kell.
Mivel tudtam, hogy azért jó-pár órát elsétálgatunk és fényképezgetünk, ezért a központtól kicsit távolabb, a múzeum mellett parkoltam le. Így egy kicsit változott az eredeti elképzelésem, de Szekszárd nem nagy, és majdnem hogy mindegy, hogy honnan indulva tesz az ember egy kört a városban.
Úgyhogy innen indult városnéző sétánk.
Ez a szép nagy épület a Wosinsky Mór Megyei Múzeum....hátulról.
A múzeum melletti parkocskán keresztül igyekeztünk megközelíteni az első oldalát. 
 Nem nagy parkocska, de az a kőszikla tején található fém-fa, mint szobor kompozíció, elég érdekes.
 A lényeg pont lemaradt :( Nehéz fénnyel szemben fényképezni és még szelfizni is!
Megnéztük a múzeumot, kívülről.
A múzeum Wosinsky Mór régész és múzeumszervezőről kapta nevét: az ő céltudatos munkájának köszönhető, hogy 1902-ben megalakult és kapuit megnyitotta a látogatók előtt.
Wosinsky Mór számos hazai és külföldi expedíciója során olyan nagy értékű, elsősorban régészeti anyagot gyűjtött össze, melynek elhelyezését már nem tudta megoldani. Ekkor határozta el gróf Apponyi Sándorral együtt, hogy megalapítja Tolnavármegye múzeumát. Az első kiállítás a millenium évében, 1896-ban nyílt meg az akkor megépült szekszárdi főgimnázium néhány termében , de egyre sürgetőbbé vált egy önálló múzeum létrehozása. 
Wosinsky a kor már ismert, neves építészeit, Herzog Fülöpöt és Schickedanz Albertet kérte fel a múzeum épületének megtervezésére, akik nevéhez már olyan épületek tervezése fűződött, mint a budapesti Szépművészeti Múzeum vagy a Műcsarnok. Wosinsky áldozatos munkájának köszönhetően 1902-ben végre megnyithatta kapuit az impozáns neoreneszánsz stílusú múzeumpalota, melynek érdekessége, hogy a megyei múzeumok közül az egyetlen olyan épület, amely eredetileg is múzeumi célokra épült.
Látszik, hogy még szezon előtt járunk... még az emlékszobrok is alszanak.


Érdeklődés, de leginkább idő híján elmaradt, hogy belülről is megnézzük, hogy épp milyen kiállítások vannak. Talán majd legközelebb, akkor majd tartunk egy múzeum-napot :)
A múzeum mellett elsétálva az utca túloldalán egy újabb tér látható. És nem csak az, hanem mellette ott bújik a fák között az evangélikus templom is. Lombok nélkül könnyen észre is vehető. Nyáron viszont a buszvégállomás felé vezető fasor zöld lomtengerében elég jól elbújik.
A valláshoz híven egy szolid, kedves templomról van szó.
A szekszárdi evangélikus templom Szekszárd Bajcsy-Zsilinszky utcájában található. Neoklasszicista stílusban épült 1928-ban.
A templomot 1928. december 16-án szentelte fel D. Kapi Béla püspök. Az első lelkész a templomépítő Németh Gyula, aki 1965-ben, 83 éves korában hunyt el. Az orgonát a bonyhádi gyülekezet adományozta a szekszárdi templomnak 1931-ben. 
A későbarokk hangszer valószínűleg a 19. század elején épült Marschall József (Bonyhád) és Märcz Ádám (Kistormás) orgonaépítők műhelyében. Az időközben leromlott hangszert az Aquincum Orgonaépítő Kft. restaurálta 1989-91-ben. Az orgonaszekrény művészi restaurálását Theisz Lőrinc György és Pászner Jenő végezte.

Viszont csak úgy itt sem lehetett bemenni. A zöld kerítés gondoskodott róla. Talán majd legközelebb.
Emlékeztem rá, hogy az ezzel szemben található téren van egy érdekes szobor. Oly sokszor gyalogoltam el emellett, amikor a suliból hazafelé igyekeztem, most végre megnéztem közelebbről is. Jóóóó közelről!
Innen újra a központ felé vettük az irányt. A múzeum másik oldala mellett elhaladva már ott is voltunk a következő megtekintendő épületnél. Ez az épület mindegyik oldaláról szép, különleges és felkelti az érdeklődő kíváncsiságát, hogy mi is lehet az.

A régi zsinagóga ma már mint Művészetek háza funkcionál, és ad lehetőséget és teret mindenféle és fajta művészet bemutatására.
Az egykori zsinagóga Kerényi József építész tervei alapján született újjá, ma a kortárs és klasszikus alkotók kiállításai, színvonalas hangversenyek kapnak otthont benne. Az épület ékessége a koncerteken megszólaló orgona, a csillár helyett kialakított világító térplasztika és a bejárattal szemben magasodó diadalív, mely az egykori oszlopoknak modern támaszként szolgál. 


Az itt található teret, ahogy a Művészetek házát, és a Babits Mihály színház és művelődési központot is alig pár éve újították fel. Jóóó sokáig dolgoztak rajta... hogy min is, azt nem tudjuk, de végre élhető formáját mutatja Szekszárd belvárosának eme része is. Egy modern tér, padokkal, szobrokkal, és meglehet hogy víz is lesz itt-ott majd nyáron.
A Művelődési központ...
Egy szobor itt...
 Egy Babits-szobor ott...
 És a Babits-színház..... felújított pompájában...
A túloldalon pedig nem kisebb és nem csekélyebb épület látható... mint a Garay-gimnázium. Kastély-szerű épülete megragadja az ember tekintetét. Jelenlegi információim szerint nem volt az, már mint kastély, de érdekes belső méretei elgondolkodtatóak. Volt szerencsém éveken keresztül belülről is szemlélni. De képpel sajnos nem rendelkezem.... tudod... akkor még a digitális fényképező csak a tervezőasztalon volt.
Egy újabb szobor...
És ott a háttérben már látható Szekszárd egyetlen park méretekkel rendelkező parkja.
Ez a Prométheusz-park...
Nem túl nagy, nem túl fás, nem túl zöld, nem is annyira lehengerlő, de a miénk! vagyis Szekszárdé. Egy kis zöld a város szívében, ahova ki lehet menni sétálni, és a majdnem friss levegőt szívni.
Egy kicsi-pici szökőkutas tavacska.... mely körül a Prométheusz meséjét ábrázoló fém szobrokat láthatjuk. Nyáron víz is szokott lenni :)  
Szezon előtt sajnos nincs víz. Viszont így közelről lehet megcsodálni a fém-keselyűt! Ami amúgy olyan hatást kelt, mintha a víz felett repülne. Bár nem nagy a park, de ez a szobor-kompozíció nekem kifejezetten tetszik. Van egyébként egy másik keselyű is a parkban, valahol csendesen megbújik. Ha erre járnál, majd azt is keresd meg.
Innen a Garay-tér felé vettük az irányt. Egyenest a Garay-gimi épülete előtt elhaladva.
1892-ben született miniszteri döntés a gimnázium építésének engedélyezéséről és támogatásáról. A terveket Pártos Gyula budapesti műépítész készítette el, a kivitelező Deutsch Salamon budapesti építész volt. Az épületet 1896. április 24-én kezdték alapozni, és 1897. augusztus 2-án adták át rendeltetésének.
 Azt irány a számomra abszolút központ Szekszárdon, 'A' kereszteződés.
 Túloldalon érdekes épület... és nicsak... még egy szobor!
És a kereszteződés sarkánál az Augusz-ház. Nem is gondoltam, hogy egyes oldalak ezt is megemlítik, mint érdemleges látnivaló. Annak ellenére, hogy számomra sem közömbös épület, mert hogy ide jártam éveken keresztül zeneiskolába! Ebben az épületben működik a szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskola.
Nem csupán építészeti, de kultúrtörténeti emlék az Augusz-ház jellegzetes épülete. Báró Augusz Antal építtetette, Liszt Ferenc négy alkalommal járt itt. Emlékét az épület falán lévő emléktábla és a benne működő, nevét viselő zeneiskola őrzi.
Ez már túloldalról! a Garay-térről :)
No de vissza a kereszteződéshez!
Régebben 4 ágú volt, de a Béla-tér felé vezető utat lezárták, ama szent elgondolásból, hogy az az út lesz majd Szekszárd sétálóutcája. Úgyhogy ma már csak 3 irányba lehet haladni... ahonnan jöttünk...
S mielőtt átkelünk a Garay-térre.... utca balra...
... utca jobbra...
És a Garay-tér előre.
Érdekes elgondolás és kivitelezés volt ez a sétáló utca az biztos, mert hogy ez a sétáló utca nem igazán olyan, mint amire elsőre gondolnánk. De sétálni azt lehet!
A jó öreg macskakő! Minden magassarkú rémálma! De mára már szépen megcsinálták, már mint hogy egy kicsit jobban néz ki ugyanaz a cipősarok-gyilkos macskakő.
A történelmi városrész központja a Garay tér. 1881-ig Zöldkút térnek hívták – a névadó a kút helyén ma a költő szobra áll. 1881-ben emléktáblát is elhelyeztek Garay János szülőházának falán. A házat a 20. század elején lebontottak, az emléktáblát 1905-ben a helyére épült Diczenty-ház falára helyezték át.
A Garay-szobor...
És a sétálóutca szép épületei.. abból legalább van, ha már boltokat nem igazán találni errefelé. Ebbe a sétálóutcába inkább a bankok és éttermek költöztek be.
Meg a német színház található még itt.
Amúgy nem rossz. Valóban nagyon jól megcsinálták és felújították az utcát. Mára már kiváló helyszíne a rendezvényeknek.

A Béla tér felé haladtunk, cél a vármegyeháza és a Bencés apátság romjai voltak. Nem kellett sokat mennünk, viszont kísérőm s egyben kiránduló-táram tanácsára a várfal alatt kerülőben közelítettük meg a kiszemelt célpontot.



 Érdekes utakon jártunk, nem is tudtam, hogy innen is meg lehet közelíteni.

Ráadásul úgy, hogy még élményeket is nyújt ez a röpke kis kerülő.
Mint a lakatokkal tűzdelt kerítés felfedezése. Úgy tűnik, hogy már Szekszárdon is van ilyen. Ajánlom a szerelmes párok figyelmébe.

 Vagy az óriás teknős. Nagyon érdekes 'kitüremkedése' a járdának,...ötletes és mókás.
 Persze a városra a rálátás is alakulgat. Galambokban nem szenved hiányt Szekszárd.
 A felújított piac! Legalább is innen a felső szint látható.
Egy újabb járda 'dudor'.  Kétpúpú teve és utasai...
 Sétáló utca... immáron már felülről.
 És a megyeháza... már majdnem célba értünk.
De előbb még egy-két szobrot megnéztünk. Még mindig a szobrok. Jó sok van belőlük Szekszárdon. Lépte nyomon találni egyet. Ez a Borkút nevezetű.

Az épület külső udvarán található a díszes Borkút, Baky Péter és Szatmári Juhos László alkotása. A Borkút csapjaiból neves alkalmakkor bor folyik.
 További érdekes szobrok és emlékművek színesítik a megyeház mellett található kis kertes részt.
A megyeháza...
.... és bejárata.
A klasszicista épülettömböt Polláck Mihály tervezte, 1836-ban építették, az átadás emlékét a belső udvaron ma is látható tiszafák őrzik.
Ugyanitt kerülnek bemutatásra az I. Béla király által alapított, 1061-ben emelt monostor romjai, mely köré rendház és vár épült. A kereszténység megszilárdításában fontos szerepet játszó I. Béla szobra egyébként a róla elnevezett téren látható, Lessenyey Márta alkotása. A Vármegyeháza ma hivataloknak és a levéltárnak ad otthont, utóbbiban kiállítások tekinthetők meg

A bencés apátság romjai itt találhatóak a belső udvarban. Az épület belső udvara és ezáltal a rom is szabadon látogatható.
A Bencés-apátság romjait szerettem volna mindenképp megnézni. Mert hogy listás a rom. Sőt Szekszárdnak ez az egyetlen romja. Ezen kívül se vár, se rom, se kastély semmi más nincs. 
De ha már legalább ennyi van, és még soha nem jártam ott, akkor itt volt az ideje azt is megnézni. Ha még többet szeretnél Te is látni, tudni, akkor KLIKK IDE.

Majd következett a szép nagy sárga katolikus templom. A szép új felújított téren magasodik hatalmas méreteivel. Bemenni csak félig meddig lehetett. Bővebb leírásért KLIKK IDE.

A Béla-tér a felújítások után még szemrevalóbb lett. Szobor szobor hátán.



Itt található a városháza is. Ez a szép díszes, szintén kastélyra emlékeztető megjelenésű épület az.
A bizonyíték, hogy Szekszárdon járunk :) Mutatom is, hogy épp hol vagyunk :)

A templomban tett látogatásunk után még megnéztük az alig pár méterrel odébb található mézeskalács-múzeumot. De csak kívülről, mert időnk már nem nagyon engedte, hogy azt is megnézzük, ha még a kálváriára is fel szeretnénk menni. Majd egy múzeum-látogatásos nap keretén belül ezt is pótoljuk.
A Petrits család 1825 óta foglalkozik mézeskalács, gyertya, cukorka és sütemények készítésével. A mesterség az évszázadok során apáról fiúra szállt. Jelenleg a hatodik generáció készíti a mézeskalácsokat és a gyertyákat. Sok éves álmuk valósult meg, amikor 2003. július 6-án Prof. Bertalan miniszter úr megnyitotta a ''Mézédes Emlékeink'' Mézeskalácsos, Gyertyöntő és Cukorkakészítő Múzeumunkat. Ezzel egy országosan is egyedülálló turisztikai látványosságot kínálunk Önöknek.
A múzeum bemutatja többek között a  - Verőfás és spiccelt mézeskalácsok - Húzott és csurgatott gyertyák - Cukorkák - Kéregöntésű termékek (pl. Dianás cukorka) - Hagyományos szaloncukor készítésének eszközeit és gyártástechnológiáját, valamint a Petrits család vállalkozásának történetét. Mindezen felül kívánságra: - Élő mézeskalács-díszítés bemutató - Lehetőség a mézeskalács-díszítés saját kezű kipróbálására

Tárlatvezetéshez és mézeskalács-díszítés bemutatóhoz minimum négy nappal előre előzetes bejelentkezés szükséges.
Persze ha Te erre járnál, akkor ne hagy ki. Az épület nem nagy, de biztos érdekes lehet a kiállítás.
Innen már visszafelé vettük az irányt. Majdnem ugyanazon az úton, de csak majdnem.


 A szentháromság-szobor közelebbről. A klasszikus szobor...
 És a túloldalon a modern szoborkompozíció...  egy szabadságharcos emlékmű.
 És a kedvencem! a makett! FÉMBŐL!
A Béla-téren a sétálóutca sarkán található ez a nagyon szupi makett magáról a Béla-térről.

Végül is jobban belegondolva nem is olyan rossz ez a Bél-tér, sőőőt! Itt van minden egy helyen. A nagy templom, a megyeháza a romokkal, a városháza, szobrok egész hada, és maga a tér ma már számos rendezvénynek nyújt színteret.

 A macskaköves sétálóutcáról tettünk egy kitérőt...
... a Garay-udvar felé. Hát persze hogy itt is van szobor!
 Innen át az utca túloldalára. Immáron az Augusz-ház másik felénél.
Némileg szabálytalan átkelés után az épületet erről a feléről is megtekintettük. Ha csak ennyit látna az ember, akkor simán elmenne egy kastélynak is. Az épület formája, kialakítása, de leginkább a csipkés tetőszél miatt abszolút kastély érzetét kelti. Érdekes rózsaszín színe miatt eléggé hercegnős :)
Egyébként még ez is a zeneiskola része. Eme jobb oldali felső ablak mögött lapul az a szoba, ahol zongoratudományaimat sajátítottam el éveken keresztül.
 És még egy szobor... illetve ez szökőkút lenne.. illetve majd lesz.. nyáron.
 A 'vártorony' nagy ablakai mögött a zeneiskola hangterme található.
Messzebbről nézve Szekszárdnak milyen szép épületei vannak. Igaz, hogy csak itt a belvárosi részen, de talán ez is elég. 
 A Korzó-téren át... persze előbb a kövekből emelt emlékszobor megtekintését követően...
... a Prométheusz parkon át értünk vissza az autóhoz.

Így még belefért, hogy felmenjünk és megnézzük a várost. felülről is. Ha már Szekszárdon jár az ember, akkor kár lenne a szőlő-szobor kilátót avagy Kálvária kilátót kihagyni.
És hogy milyen volt? KLIKK I DE és megtekintheted.

Visszafelé még megálltunk, hogy a város központban a közvetlen az út mellett található kápolnát megnézhessük, vagy inkább csak azért, hogy legyen már arról is saját képem :).

Ez a Szent János és Pál Kápolna.
A város német hívei 1740 körül építették az ismert védőszenteknek villám, vihar és jégverés ellen. Először az északi része készült el, majd a torony. A19. század elején a kápolnát a kórházhoz kapcsolták, és dél felé bővítették – ettől kezdve a kórház kápolnája volt. 2000-ben restaurálták, állapotát konzerválták.
A három építési periódus belül igen érdekes térkapcsolatokat hozott létre. A torony belsejéhez egy kis kupolás rész kapcsolódik. A kápolna falait legalább három, de helyenként még több rétegben képek borítják. Északi részében a kápolnával egykorú barokk, főként ornamentális motívumokból és erősen kopott grisaille-képekből álló festést tártak fel. A 19. század elején valószínűleg Boross Ferenc szekszárdi festő festette ki. Valószínűleg az ő művei díszítik a torony előtti kupolát, ahol egyelőre még konzerválásra várnak. Legutolsó, igénytelen kifestése a két világháború között súlyosan megrongálta a korábbi értékes falképeket.

Itt ért véget a szekszárdi városnéző túránk. A maga módján érdekes és izgalmas kis városnézős délután volt. 
Szekszárd nem olyan lehengerlő, mint más nagyobb városok. Nem elég öreg város, hogy váraink, kastélyaink, régi patinás épületeink legyenek, persze tudjuk, hogy szomorú történelmünk ezt nem is tette lehetővé.
A kellemes dombvidéknek köszönhetően itt minden a borról szól és a bor körül forog. És annak, aki nem rajong a borért, ahogy én sem, annak csak egy kellemes kis-város érzetét és élménytárát nyújtja rengeteg szoborral (korábban fel sem tűnt, hogy mennyi szobor és emlékmű van városszerte).
No de ha imádod a bort! A pincéket! És mindent, ami azzal kapcsolatos, akkor biztos vagyok benne, hogy még számos más helyszín, látnivaló, élmény is tarkíthatja a környéken tett kirándulást. Szüreti fesztivál alkalmával mindenképp megéri erre járni!

S bár kimaradt egy-két múzeum, amit majd pótolunk!, és lehet, hogy lett volna még említésre méltó látnivaló, de első körben ennyi. A lényeg, hogy végre Szekszárd is megvan :)... és Neked is ízelítőt adhattam Szekszárd látnivalóiból.

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése