Kővágószőlős Túra

Kővágószőlős - Jakab-hegyi túra

Szép őszi hétvégén olyannyira kellemes időjárás volt, hogy egyszerűen túrázni volt kedve az embernek... hát még nekem. Amúgy is rég voltam erdőben, szép természetünk lágy ölében. S úgy gondoltam, hogy gyengélkedő immunrendszerem is tán örülne a friss levegőnek, no meg útitársam az általa még nem látott csodálatos vidéknek.

Kővágószőlős környékére mentünk túrázni, hogy megnézzük a méltán híres csodaszép mecseki hegyoldalt. Országos szinten említésre méltóan szép és különleges túraútvonal várja a túrázni vágyókat.

Pár évvel korábban már volt szerencsém felfedezni ezt a csodálatos környéket. S akkor bár még tudatlanul fedeztük fel a Mecsek ezen területét, de annál nagyobb élményekkel tértünk haza. Ha még nem olvastad volna azt a élménybeszámolómat, akkor KLIKK IDE és bepótolhatod.

Reméltem, hogy most is legalább olyan nagy élmény lesz megjárni a már ismert túraútvonalat.

Immáron már ismerősként tudtam, hogy merre kell mennünk. Kővágószőlős községét kerestük meg. Pécs mellett könnyen megtalálható. A kedvelt túraútvonalhoz a 'lusta' turistákat (netalántán időhiányban szenvedő turistákat) a község Ady Endre utcája vezetheti a legközelebb. S ahogy 2014-ben, most is ezt az utat választottuk. Pont ahogy korábban, az utcán addig mentünk autóval, amíg elértük az utolsó nagy leállót az egyszemélyes aszfalt út mellett. Onnantól pedig...  indulhatott a túra. Most ezt az utat jártuk be.

Alig pár perc és meg is lett az első túrajel (nem mintha nem lett volna már a Ady Endre utcán felfelé haladva látható a piros négyzet  ). De innen igazi a túra.

Pár perc gyaloglás után az aszfalt utat igazi túrázós ösvény váltotta fel.

S hamar el értünk a természetvédelmi területre.Innen már tényleg csak erdő, csak Mecsek, csak túra.

Szabolcs sas szeme észrevett egy vadászlest is. Úgyhogy pár percnyi felfedező túra kedvéért letértünk az ösvényről és megnéztük, hogy az a nem túl stabilnak tűnő vadészles mennyire biztonságos.

Már innen is nagyon szép volt a kilátás, de még nem az igazi. Legalább is én már tudtam, hogy lesz még feljebb és lesz még sokkal szebb is.

Úgyhogy irány vissza az túraútvonalra. S a piros négyzet után a piros kereszt  jelet követtük a továbbiakban.

Ahogy követtük a jeleket az erdő egyre szebb lett,...

.... az út pedig egyre meredekebb. Még az elején van egy elég hosszú és pont kellően meredek útszakasz ahhoz, hogy az ember már félúton úgy érezze, hogy majd kiköpi a tüdejét. Végül is, valahogy fel kell jutni a kb. 600 méter magas Jakab hegy tetejére. S ehhez előbb utóbb valahol emelkedőket kell mászni. Nos a legelsővel alig pár perces gyaloglás után találkozik az ember.

Viszont miután feljutottunk szinte egyenes ösvények vittek végig a hegyoldalban a szebbnél szebb látnivalókhoz.

Az első a Jubileumi kereszt.

Gyorsan eljutottunk ehhez a ponthoz. A kereszt is érdekes...

... de ami itt igazán lenyűgöző, az a kilátás!

A hegyoldal kiálló csupasz sziklaszirtjeiről fantasztikus kilátás nyílik a Mecsek alatt elterülő tájra.

Sajnos a képek nem adják vissza az élményt, de ott állni és a messzi távolságba nézni, s a végtelennek tűnő táj horizontját keresni fantasztikus élmény.

A messzi távolban szinte már a szomszédos ország hegyvonulatai derengenek.

A gyönyörű táj látványában való elmerülés után némi tudást is magunkba szívhattunk. Ez a túraútvonal egyben egy tanösvény is, s lépte nyomon táblák osztanak meg fontos és érdekesebbnél érdekesebb információt a túrázókkal. Ez pl. azt, hogy a hegység és a kiálló sziklái hogyan keletkeztek.

Innen az ösvény már egy kicsit keskenyebb, és veszélyesebb lett.

De a jelek eltéveszthetetlenül mutatták az utat.

Hamar el is jutottunk a következő látványosabb természetes kilátóhelyig.

Egí újabb csupasz sziklaszirt, ahonnan a tájat csak csodálni tudtuk.

És innen nagyon jól láthatóak a Mecsek híres Babás-szerkövei.

Bizony... a Mecsek is büszkélkedhet hasonló különleges természeti szépséggel nem csak egyéb hegységeink.

Ezekhez a Babás-szerkövekhez gyorsan el lehet jutni. Úgyhogy nem is volt kérdéses, hogy egy-két 'művészi' fotó is készüljön, lásd fenti képek :)

Én már azért nem mertem megmászni ezeket a sziklákat. Bár távolról nem tűnik nagynak, de ahogy az ember mellé ér.... Megmászásuk csak és kizárólag magas, erős és tériszony mentes kalandvágyó embereknek ajánlott.

Újabb 'okos' táblák.

És a Babás-szerkövek... egyik....

... s másik perspektívából. Fantasztikus kilátás mellett fantasztikus képeket lehet készíteni :)

Miután alaposan kinézlődtük magunkat már mentünk is tovább. A könnyebbik úton mentünk tovább, emlékeim azt súgták, hogy erre kell menni a Zsongorkői-kilátó felé. 

Hűen követtük a piros háromszög jelet, s bár ne tettük volna. Nem mintha nem lett volna szép a táj, nem mintha nem jött volna újabb csodálatos természetes kilátó hely, de az út amin mennünk kellett volna nem ez volt. 

Egy kicsit eltévedtünk. De még jó, hogy időben kapcsoltunk, mert így még könnyedén korrigálhattunk. A kék háromszög  jelzés mutatta nekünk az utat vissza a helyes útvonalra.

És meg is lett! Szerencsére! Mert hogy a Babás-szerkövektől nem a piros háromszöget, hanem a kék keresztet kellett volna követnünk, ami elvezetett volna ehhez a kereszteződéshez, ahol a kék háromszöggel találkozik az út.

S az innentől kezdve meredek emelkedőn vezetett felfelé utunk a kék háromszög  jelzést követve. Végül is... eddig még csak a hegy felét másztuk meg. S ha a tetejére is el akarunk jutni, akkor a maradék másik felét is meg kell mászni valamikor. No az innentől kezdve indult.

Másztunk és másztunk.

S eljutottunk a Sas-fészeknek nevezett hatalmas nagy sziklához. Ez már igazi sziklaszirt... hegymászóknak, és csodálkozó turistáknak.

Utunk eme sziklahegy mellett vitt el. És nem is akármilyen úton! Magán a sziklán felfelé kellett másznunk. 

Még a túrajeleket is a sziklákra festették rá, hogy a túrázó nehogy meglepődjön, hogy ilyen terepen keresztül vezet az út. Nagyon izgalmas volt ezeken a sziklákon felmászva tovább jutni.

Aztán jött a következő meredek emelkedő. Meglepő volt, hogy mennyien túráztak ezen a napon, és hogy kortól függetlenül mennyien bevállalták ezt a terepet.

De nem lehetetlen teljesíteni, csak figyelni kell, hogy hova lép az ember.

S fel is jutottunk. A kereszteződés, melyben jobb oldal irányába vezet az út a Zsongorkői-kilátóhoz.

Itt már a kék sáv jelzés  vezette utunkat. De amennyien erre jártak... eltévedni se tudtunk volna.

Még a kilátó előtt egy pihenőhely. Korábbi látogatásunkhoz képest felújított állapotban várták a padok a pihenni vágyó túrázókat. Jó látni és tudni, hogy ennyire gondozzák a környéket.

A fán található jelzések pedig egyértelműen mutatták az utat, hogy merre van a kilátó.

Előtte még a Remete-barlangot is meg lehet nézni, no meg olvasni is lehet róla.

Bár a barlang már nem igazi barlang, de azért lehet sejteni, hogy itt anno tán tényleg volt valami barlang-féle.

A Jakab-hegyi Remete-barlang vélhetően mesterséges eredetű kőodú volt a Zsongor-kőnél. Jelenleg be van omolva. Nevét a közhiedelem után kapta, miszerint a Jakab-hegyi pálos kolostor egyik szerzetese építette és lakott benne.

S itt már a látnivalók szinte tömörögnek. A barlang mellett szinte pár méterre már ott is van a Zsongorkői-kilátó.

S nemcsak a látnivalók, de az emberek is tömörögtek. Mondom... én még egy helyen, egy túraútvonalon, egy túrázós napon ennyi embert még nem láttam. A különösen jó időjárásának, és ennek a csodálatos túraútvonalnak köszönhetően nagyon sokan kijöttek a természetbe. 

De a lényeg... ez a Zsongorkői-kilátó.

Zsongorkő kilátó a Mecsek egyik leggyönyörűbb helye. A kilátó valójában egy szikla, melynek peremére körben korlátot szereltek. Így maga a kilátó is páratlanul szép, hát még a táj, ami innen látszik!

Hát nem csodálatos?!?

Innen talán még szebb a kilátás, mint a Babás-szerkövek sziklái mellöl.

S ha már idáig eljutottunk, akkor akárcsak mások, mi is megpihentünk a sziklafal lépcsőzetes kövein.

Egy kis elemózsia sem ártott már. Főleg, hogy még várt ránk további felfedezni-való.

Miután megpihentünk, s kellően megcsodáltuk a páratlan kilátást visszamentünk a kereszteződéshez. S onnan a kék sáv  jelzést követve a romok felé tartottunk.

Az út könnyű és szinte egyenes volt, széles erdészeti úton haladtunk, s pár perc gyaloglás után szinte ott is voltunk az újabb célpontnál.

Szinte amit kiér az ember a tisztásra feltűnik ez az épület.

Ez a Jakab-hegyi Zarándok-kápolna. Korábban már írtam erről egy külön kis bejegyzést, nézd csak meg KLIKK IDE. Viszont ez az épület egyben a kilátó is, a Jakab-hegyi kilátó.  S mivel kilátó, ezért egy külön bejegyzést ez is megérdemel. Igaz csak ezek a képeim vannak, de hátha egyszer majd valakit csak a kilátó érdekel. KLIKK IDE. Úgyhogy most ilyen szemmel is megnéztem.

Mert, hogy most már voltam elég bátor és merész, és megnéztük, hogy az a torony valóban kilátónak nevezhető-e. Háááát.... nem a megszokott lépcsőzet vitt föl. Ehhez nagyon komoly elszántság kell és némi kondi is.

Nem volt semmi ide felmászni, de sikerült. Viszont hely ott fent nincs sok, szinte semmi.... épp hogy az ember lába elfér a felmászást biztosító nyílás mellett.

De kilátás legalább van! Látni a Pálos kolostor romjait.

És a másik irányba a Mecsek szépséges-szép domboldalait. A másik két irányba kilátás nem igazán van.

De izgalmas volt! Nem volt veszélytelen, de megmásztuk! És láttuk hogy odafönt mi vár és a kilátást is. 

És nyugtáztuk, hogy bár kilátónak kilátó, de messze nem az a fajta, amire az ember elsőre gondolna,és amit szívesen megmászna bármikor.

Szóval ez egy ilyen szuper épület... kápolna is, esőbeálló is és még kilátó is!

Pár tíz méterrel odébb pedig megtalálhatóak a romok, a Pálos kolostor romjai. No meg az embertömeg! Látod mennyi turista?!? És még nem is volt ott mindenki akivel a felfelé vezető úton találkoztunk.

Korábban erről is készítettem egy külön bejegyzést. Több képpel, több leírással és történelemmel, KLIKK IDE és megnézheted.

Most is készült pár kép. Mondhatni, hogy a helyzet változatlan.

A romok továbbra is kitartóan állják az idő viszontagságait.

S most még azt is észrevettük, hogy a romokon túl az erdő mélyén további romok is vannak.

Úgy tűnik, hogy lenne még mit feltárni.

Persze a lényegi rész jól körbejárható és megtekinthető.

És a mai magyarországi romok állapotát tekintve ez a Jakab-hegyi Pálos kolostor nagyon szép állapotban van.

Ajánlom minden túrázónak, hogy egyszer ide is látogasson le. Főleg ha szereted a romokat! Egy csodálatos túraútvonal vezet ehhez a nagyon szép romhoz.

S mivel a főbb látnivalókat láttuk, ezért utunk innen már visszafelé vezetett. Korábbi kirándulás alkalmával anyával még a Földvárat és a Halomsírokat is megkerestük. Már csak ezért is megéri megnézni a másik élménybeszámolómat KLIKK IDE. De mivel nem igazán vár ott az a fajta látnivaló, mint amit az ember remél, ezért most nem is mentünk el megnézni.

Kényelmesen pont azon az úton, ami jöttünk, mentünk is vissza.

Visszafelé valahogy mindig gyorsabb. Hamar el is értünk a kereszteződéshez.

S indulhatott a nem épp veszélytelen út lefelé.

Ősz lévén a sok lehullott falevél sok veszélyt is rejtett magába. Soha nem lehetett tudni, hogy a szép színes falevelek alatt csúszós kövek, kavicsok, faágak vagy biztos talaj várt-e. Itt már nem haladtunk olyan gyorsan.

Újra a nagy sziklánál.

Itt egy kicsit ráérezhet az ember, hogy milyen lehet hegymászónak lenni. Egy kis különlegesség minden átlagos erdei túrázónak.

Majd újabb lejtő.... sok falevéllel....

S az a bizonyos kereszteződés, ahol visszataláltunk a helyes útra. S ahogy írtam... a kék kereszt visz egyenesen vissza a Babás-szerkövekhez.

Itt már újra kellemes a túraútvonal... pont ahogy a nagykönyvben meg van írva :)

S szinte már ott is voltak a hatalmas sziklák.

És a szerkövek a fantasztikus kilátással.

Nemhiába olyan közkedvelt ez a túraútvonal és ez a látnivaló.

A már ismert ösvényen haladtunk visszafelé.

Melyet a piros háromszög  mutatott.

Míg el nem értük a nagy lejtőt. Bár azt gondolná az ember, hogy lefelé sokkal könnyebb, ami részben igaz is. De a csúszós falevelek miatt nagyon kellett vigyáznunk, hogy hova lépünk. Nem egyszer volt, hogy szó szerint kicsúszott a talaj a lábam alól.

De épségben leértünk. Még a lábam is egyben :)  S az utolsó elágazás...

S már ott is voltunk az erdő szélén.

S újra a kocsinál. Ennél a jó kis megállóhelynél még mi voltunk az elsők, amikor érkeztünk. Jó látni, hogy még ha így is, de ennyien kijönnek a természetbe mozogni , túrázni és gyönyörködni a természet szépségében.

Fantasztikus túraútvonal ez a Mecsek délnyugati részén a páratlan szépségű természeti képződményeivel és csodálatos kilátásával. Csak ajánlani tudom mindenkinek!

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!