2016. október 2., vasárnap

Csobánc vára

 Csobánc vára
2016
Újra Balaton-Felvidéken jártunk, és ha már egy romkereső hétvégét tartottunk, akkor kár lett volna kihagyni a Csobánci várrom megtekintését.
Nekem már volt szerencsém korábban látni a várromot. 2014-ben jártunk erre (ha még nem olvastad volna ama élménybeszámolóm, akkor KLIKK IDE). Akkor anyával másztam meg a nagy hegyet és néztük meg a romokat. Most új útitársam, Szabolcs volt a kísérőm, ő még nem látta ezt a csodálatos romot, ami egykoron vár is volt.  S bár az időjárás nem volt kedvezőnek mondható, de ha már itt voltunk, akkor kár lett volna kihagyni.

A már korábban megjárt útvonalat választottuk most is. Úgyhogy csak elő kellett kapnom a régi térképemet és már indulhattunk is.
Meg is céloztuk Gyulakeszi községét és a nagy hegyet. Bár az időjárás borzasztóan lelombozó volt.
Könnyen meg is találtuk az autó leállítására szolgáló pihenő helyet. S jé! Mások is túráznak ilyen időben!
Úgyhogy mi se hátráltunk meg... irány a hegy!
Az elején még könnyen járható útvonal visz. Az ember úgy érzi, hogy akár még autóval is jöhetett volna, és akkor még annyit se kellene gyalogoljon. A buktató, hogy feljebb már nem igazán lehet megállni, nincsenek erre kialakított helyek és hát más szőlős területére meg illik beállni.
Itt a keresztnél kanyarodtunk balra.
Itt már jobban láthatóak a romok is hegy tetején.
Az út felfelé egyre kavicsosabb és vékonyabb.
Még a táblák sem mindig egyértelműek. Ebben a kereszteződésben a szegény tábla mutatott aztán minden felé, csak a romok felé mutató helyes irányba nem. Segítettünk rajta egy kicsit (mire lefelé jöttünk már nem úgy állt!) Úgyhogy ha van itt tábla ha nincs, egyenesen előre fölfelé kell menni.
Aztán egyszer csak nagyon elfogy az út. Igazi ösvényé zsugorodik.
És még emelkedik is!
Végül is... valahogy fel kell jutni oda a magasba.
Lelkesen mentünk, és persze imádkoztunk, hogy ne essen az eső amíg fel nem érünk.
Hol könnyebb, hol meredekebb szakaszok váltakoztak.
Majd eljutottunk a első romig. Ez még nem a várrom, hanem a Csobáncközi templomrom. Korábban erről egy külön kis bejegyzést is írtam. Olvasd csak el, KLIKK IDE.
Itt kell jobbra fordulni. Legalább is itt jobb irányba van egy levágó, ami mindjárt a turista jelekkel ellátott túraútvonalra visz.
Ezen az útvonalon lyukadunk ki. Innen már pofonegyszerű, csak a kék sáv jelzést kell követni. Nem mintha lenne majd akármilyen másik út. Innentől kezdve ez az egy út egyenesen a hegy tetejére vezet.
Viszont ahogy eltűnnek a fák valami csodálatos látvány kíséri a túrázót a hegytetőre.
Több mit valószínű, hogy emiatt rakták ide ezt a padot is.... hogy a turista ámuldozhasson egy kicsit.
No meg hogy a már egyre jobban ziháló turista meg tudjon pihenni.... és közben elmerülhessen fáradozásának gyümölcsében, ebben a fantasztikus látványban. Egyszerűen gyönyörű (hátha még jobb időjárási körülmények lettek volna). 
Viszont van még feljebb is... ott még szebb kilátás vár... no meg a várrom!
Innen már csak kőkemény emelkedő visz felfelé.
És hihetetlen, hogy milyen leleményes, lusta, vagy tán türelmetlen az ember... Van a járt út...
... és van a levágás! Még itt is tudtak egy rövidebb utat kitaposni. Hihetetlen!
És ilyenkor a kérdés... járt úton vagy a járatlanon?!?!?
Így is úgy is meredek felfelé. De hát csak az újonnan kitaposott (nem volt veszélytelen!) rövidebbnek tűnő ösvényt választottuk.
De felértünk! Majd kiköptem tüdőm és örülök, hogy a bokám is megmaradt... de felértünk. Minden út ide vezet... a romokhoz!
Egy kis pihenő... találtunk még egy padot. :)
S ilyen csodálatos kilátás mellett ettünk, ittunk mielőtt a romok felfedezésébe kezdtünk volna.
A Csobánci vár! Legalább is ami maradt belőle.

Hatalmas vár lehetett anno. Egy kis történelem a helyszínről!
Kár, hogy az időjárás nem kedvezett nekünk. Itt akár órákat el lehetne tölteni. A vár romjait nézni...

Kívül-belül körbejárni....
A vár romjait körülölelő érzést beszippantani....


És ebben a lenyűgöző tájképben csodálkozni....

Lenyűgöző! A legszebb panorámák közé sorolható!
Az időjárás másokat sem rettentett el :)

Bizony... sokan kíváncsiak ezekre a romokra. 

Van is mit nézni és bejárni.

De a kilátás! Az az igazi!

Sajna az egyre jobban szemerkélő eső elűzött minket. Búcsút intettünk a romoknak...
... és irány lefelé (hátha leérünk még mielőtt bőrig áznánk). Immáron a hosszabb és biztonságosabb utat választottuk a gyors levágás helyett.
Visszafelé is legalább olyan szép az út... amíg nem jön az erdősáv, addig a fantasztikus panoráma mellett botorkál az ember a kavicsos ösvényen.
Innen újra a jel mutatta az utat.
Egészen a romhoz vezető levágásig.
És innen nagyon hamar szinte már lent is voltunk. Lefelé valahogy mindig gyorsabb. Ez a fránya gravitáció...


Csodálatos túrával, látnivalókkal, rommal és még annál is csodálatosabb kilátássál várt minket ezen a napon a Csobánc hegy. Egy élmény minden egyes alkalommal! És még milyen szuper lett volna ha meleg és ragyogó napsütés is lett volna. Talán majd legközelebb. De lehet hogy Téged már így fog várni!

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése