Fenyvespuszta - Állatsimogató

Fenyvespuszta - Állatsimogató

A Kis-Balaton környékén tett kirándulásunk során kerestem azokat a helyeket és látnivalókat, amik egy kisbabának is érdekesek lehetnek. Találtam is egyet, amolyan állatkert-féle. És melyik gyerek ne szeretné az állatokat. Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lesz.

A környékre terveztem egy szép túrát a csodálatos Kányavári-szigetre, s akkor a térképen megláttam, hogy pont a kérdéses kereszteződésnél van ez a másik látnivaló, az Állatsimogató. Szóval még keresni sem kellett, mert pont ott vezetett el az utunk mellette.

Azért mutatom... itt kell keresni:

Még több infó található a saját weboldalukon, KLIKK IDE és megnézheted.
Ahogy bekanyarodtunk már ott is volt egy parkoló, amiben tetszés szerint meg lehetett állni. S a bejárat... feltehetően a háznál. 

Úgyhogy arra is vettük az irányt.  Babakocsit nem hoztunk, nem akartam, hogy Emilimet a hordozó korlátozza az állatok nézésében... úgyhogy bevállaltuk, hogy kézben fogva visszük végig. 

A bejárat. Bár nem olyan flancos, ahogy a manapság a felújított állatkerteknél, viszont annál autentikusabb. A hangulata nagyon passzolt a környezethez és a látottakhoz !

A bejárat mellett a szükséges tájékoztatók...

Furcsa mód épp nem találtunk senkit sem a recepción, aki beengedett volna. Viszont volt egy kiírás... és már tárcsáztuk is a számot. Meglepetésünkre nem csak hogy felvették... de azt mondta a hölgy, hogy nyugodtan menjünk be és majd kifelé fizetünk. Épp dolga volt, tán az állatokkal...de majd később már ott lesz.  Még ilyenben sem volt részünk... S ha már mehettünk... akkor mentünk is.

Az elején egy kis gyerek-játszó...de ehhez mi még kicsik voltunk.

Ahogy én is kevésnek éreztem magam a libákkal szemben. Mert alig hogy elindultunk mindjárt egy sereg liba közeledett felénk. Ez aztán az erős kezdés... alig hogy beléptünk már is 'támad' az állatsereg. :)

És hát azért én emlékszem még a régmúltból, hogy ezek az állatok is tudnak csípni. Enyhén ledermedve vártam is, hogy merre mennek a libák.

Kellő távolság és elegendő bámulás, hangutánzás, és mérlegelés után megindultunk. Úgy tűnt, hogy mégse leszünk veszélyben, ....

....csak odébb kell hessegetni őket. :)

Így mi is láthattuk a lovakat.. és nem csak a libák :)

Emilimnek nagyon tetszett már így az elején, hogy ennyi állatot láthat, s ráadásul ilyen közelről.

Mentünk is tovább, hogy felfedezzünk mindent. S nem is volt olyan nehéz... a nyilak mutatták, hogy merre a legjobb haladni. Mentünk is aszerint.

Így először a szárnyas háziállatokkal találkoztunk.

Majd jöttek a négylábúak.

Tán egy emu? Itt már kezdtem megérteni, hogy ebben az állatkertben szinte kizárólag csak a ház, a háztartás és az akörül megforduló állatokat fogjunk látni. De nem baj... sőőőt... a sok hagyományos állatkert mellett ez üdítő változatosság volt!

A környezet is akár csak egy vidéki gazdaság. Tán régen az is volt.

Ha már állatsimogató..... :)

Még macska is akadt...s nem is akármilyen...éppen akkor ott megmutatta hogyan kell egeret fogni.

Az én is 'kipróbáltam' milyen érzés állatokat simogatni. :)

Az épület mellett elvezető hosszabb út...

...magába az épületbe is bevezetett.

S lám..még több cuki állat!

És volt ott még más is...

Malacka...

Nem épp hagyományos megszokott 'háziállat'...

Nyusziból sok volt... biztos ami biztos... 

Biri-bari...

Elégé sok féle állat volt még itt a benti pihenő-helyen...

De a nyuszik vittek mindent. Kisbabának meg pláne....

Majd mentünk a további épületek felé is.

Itt már csak bivalyokat találtunk. 

Úgy tűnt, hogy térben még lenne lehetőség további állatok tartására is.... de gondolom bőven elég ezeket is nap mint nap gondozni.

Mint már említettem igazi hagyományos paraszt-udvar fílingje volt....

Már csak ezért is tetszett, mert a közeg és az egész látnivaló ennyire visszaadta azt, ami egykoron vidéken megszokott és mindennapi volt. Mára már a vidéki kis falvakból is eltűnt ez az életvitel, úgyhogy nagyon jó, hogy van egy hely, ahol ezt meg lehet tekinteni, s egy icipicit bele lehet látni.

A kedvencünk... a lovacskák....

További coci-félék...

A szabadban is heverésztek már ismerős állat-fajták...

Ennyire tetszett a babámnak!

S egy kis extra! Egy mini kocsi-kiállítás!

Meg is néztünk mindent, amit lehetett. Irány vissza, hogy utólag fizessünk :)

Jó érzés volt ez a barátságos bizalom, hogy bemehettünk, s utólag is elég volt rendezni a belépőjegyet. 

A termet elnézve látható volt, hogy szívesen látják a vendégeket...

...hát még a gyerekeket!

Bár a hely nem olyan hű de nagy...de kellő bámészkodással és érdeklődéssel jó sokáig el lehet lenni. A mi időn is jól elment. A karunk is érezte, hogy a kis sózsákunkat ennyi ideig kézben tartani nem olyan egyszerű.

Nekem nagyon tetszett, hogy ma már ilyen jellegű 'állatkertet' is meg lehet tekinteni. Már csak azért is, mert a falusi paraszti életből tényleg eltűntek ezek a dolgok és jó tudni, hogy van egy olyan hely, ahol még meg lehet nézni .... s nem csak az állatokat, hanem magát az egész környezet, s az életvitel szellemét is át lehet érezni. Érdekes és 'kategóriájában' különleges látnivaló...

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!