Fővárosi Állat- és Növénykert,
alias a Budapesti Állatkert
Egy nap... egy utazás... egy állatkert... egy élmény! Újra a kellemest a hasznossal! Budapesten volt halaszthatatlan röpke dolgunk, s ha már ennyit kellett utazni, akkor ne vesszen kárba az a sok benzin, idő és pénz.... a délutánt igyekeztünk kellemesen tölteni és elmentünk a Fővárosi Állatkertbe. Rég voltam itt... úgyhogy kíváncsi voltam, hogy manapság milyen az állatkert.
Bár nem így terveztük a szombatot, de halaszthatatlan dolgunk volt Budapesten, ezért menni kellett. És ha már menni kellett, de nem egész napra,.... hogy ne vesszen kárba időnk s pénzünk, kerestünk egy kellemes délutáni programot. Ez pedig az állatkerti látogatás lett.
Miután végeztünk dolgunkkal és kellően bekajáltunk a délutáni hosszú sétára, már mentünk is, hogy megkeressük az állatkertet. Nagyon nem kell keresni. Nem azért mert hogy mindenki ismerős Pesten - mi sem vagyunk azok - de ha a Hősök tere megvan, és a GPS elvisz odáig, akkor szinte már az állatkert is ott van. Ezek úgy mind egy helyen... Hősök tere is... Városliget is.. meg az állatkert is... A nagyvárosi emberek 'játszótere'. S a jó hír... hogyha találsz parkolóhelyet, akkor az ott ingyenes!... már ha találsz.
Szerencsénk volt, mert a bejárathoz elég közel pont találtunk egy helyet (hétvégi szép napokon ez szerintem csak úgy megy, hogy ha valaki el kezd beszállni és még indexel is hogy kiáll, és a Te kocsid éppen befér, akkor megvárod míg elmegy és a helyet már foglalod is - érdekes a pesti parkolás). S már mentünk is az állatkert bejárata felé. Az a rengeteg ember... és az a hosszú sor! És nem is egy kasszánál.
Végül is... nem csodálkozom.. ilyen szép időben.. mindenki az állatkertbe akar menni pihenni, és sétálni egyet a zöldben. Bár nem olcsó mulatság... azért az állatkerti látogatásnak elkérik az árát.... belépőjegy és egyéb hasonló információ a állatkert honlapján megtalálhatóak KLIKK IDE.
A sor hosszához képest elég hamar bejutottunk. Még egy életmentő kávéra is futotta időnkből. Bent mindjárt a bejárat mellett egy kávézót találni. Kellemesen kényelmesen kávéztunk egyet, s ha nem kellett volna olyan sokat várni mindenre (kiszolgálás, fizetés stb.), lehet hogy akkor még dicsérném is, de így...
Legalább egy mosdó is van a vendéglátóhely mellett, vagy épp ahhoz tartozik. Kávézás közben felmértük a helyzetet, megnéztük, hogy mi merre, és kigondoltunk egy optimális körbejárási útvonalat. (Persze ember tervez... isten végez... )
A belépés után egy táblán is lehet látni az állatkert térképét és a programokat, de ezt hordozható hajtogatott papírformában is ki lehet venni az állványból, csak hogy legyen mit szorongatni útközben Meg hát segít amikor ez ember úgy érzi hogy csak eltévedt, mert nem azt az állatot látja éppen amit várt volna... és persze szuvenyírnak sem utolsó.
A programokat is csekkoltuk. Úgy tűnt, hogy egy-kettőt láthatunk még. De hiába voltunk ott... valahogy olyan látnivaló, amire vártunk, nem volt, vagy épp nem olyan volt, mint amit vártunk.
Szuvenyírok.. ajándékok... érmék ... ott abban a barna kis épületben és előtte. Mielőtt elcsábultunk volna, gyorsan inkább elindultunk a felfedező utunkra.
Mint egy afféle időszakos kiállítás, az állatkert területén mindenhol különféle óriási, papírból készült állatfigurák voltak. Kezdve a bejártnál látott óriási kínai sárkánnyal. Írják is a bejárat felett - a Sárkányok éjszakája - úgyhogy feltételezni mertük, hogy ezek afféle lampionok és este világítanak is. De ezt sajnos nem tudtuk meg.
Először a pingvinekhez mentünk.... fel a sziklán vezető úton, hogy majd felülről nézzük a műsort.
S pingvineket láttunk... ott lent az árnyékban lapultak... de műsort, vagy hogy valami történt volna, azt nem.
Lentről is megnéztük, az üvegfalon keresztül a depressziósnak tűnő, bokányi vízben küszködő fókákat - azt a kettőt ami volt.
Szegénykék... nem voltak túlzottan elevenek.....sőőőt...
A legtöbb állatkertben manapság már nem csak az állatokat lehet nézni, hanem számos tudással lehet gazdagítani meglévő biológiai ismeretünket.
Ez a mesterségesen kialakított sziklás hegy környezet nagyon szép... csak hát az állatok lehettek volna egy kicsit többen, no meg aktívabbak.
Ahogy sétáltunk az állatkert tekervényes útjain, mindenhol hatalmas színes papírfigurákat láttunk.
Találóan mindig a közelben látható állatok/ téma ihlette motívumok voltak,
S nem véletlen a pandamacik ( ha már igaziak nem voltak :( ).. mert hogy mellette a Japán kert, amit mi is megnéztünk.
És bár itt állatok nem voltak... de a kert annál szebb volt. Végül is.... a japán kert, az japán kert.
Egy-egy ponton állva, szinte hihetetlen volt, hogy emögött és a kerítés mögött már a villamosok zakatoltak.
...egyenest a trópusi vidék felé. Pont olyan volt, amilyen lenni szokott... meleg, nagy páratartalom és büdös.
Már itt láttam, éreztem, hogy tényleg úgy rendezték be a Fővárosi Állat- és Növénykertet, hogy az ne csak egy nagy állatkert legyen, hanem egyúttal egy park is, ahol az emberek sétálhatnak, pihenhetnek, beszélgethetnek.A vendéglátó helyiségek és a látható állatok arányából is erre következtettem. Mert hogy enni, inni bárhol bármikor lehetett, de az állatokat úgy kellett keresni.
A virgonc hidrák legalább kint voltak,... jó nagy óriás vidrák voltak.... de ők legalább vidámnak tűntek.
De meglehet hogy már mindegyik a közelgő vihart érezte. Az aktívak azért, a kevésbé aktívak meg azért.
Úgy tűnt, hogy még nagyon távol van az esetleges eső, ha lesz egyáltalán.... úgyhogy nézelődtünk .... a papírállatkákat...
Majd a Koala teraszon keresztül (ahol koalát persze nem láthattunk)....
...békát nem, de gyík-féléket... hüllőket.
Bár nem volt túl sok akvárium... sőőőt... egyesek üresek (hal és vízmentesek) voltak... de azért el lehetett volna nézelődni tovább is.
S mire kiértünk a szép nagy halas, teknősös, madaras tóhoz... a szél felerősödött, nem kicsit, nagyon!... és emlékszel még az egyik korábbi kép haragoskék egére?!? nohát... csak ideért a vihar! És nagyon gyorsan!
Jó kis nyári zápor, de lehet hogy inkább viharnak nevezném, iszonyat nagy széllel nagyon gyorsan jött és szinte mindenkit zárt helyiségbe zavart. De legalább a zárt helyiségben lehetett addig nézelődni.
Milyen megtévesztő egy kirakat... de másodszori pillantásra látszódott, hogy ez egy nagyon ötletes madárketrec.
Madarak is...
... hüllők is (ennek a szegénynek nem volt meg az egyik első lába, de úgy csúszott mászott, mintha semmi baja nem lenne).
És az általunk menedékként választott házban voltak a denevérek is. Amik igazából még ijesztőbb és még nagyobb formájúak voltak, mint a denevérek,.... és igazából nem is voltak denevérek, hanem repülőkutyáknak nevezték őket. Egy kisebb yorki méretét biztos hogy elérték.
S mivel ők sötétben laknak, ezért mi is csak sötétben nézhettük meg őket... és ha láttunk is valamit, az így még ijesztőbb volt. Főleg hogy ijesztően a földön is tudtak kúszni-mászni.
Az épület mellett néhány kengurut, mögöttük meg egy egész hadseregnyi pelikánt láttunk.
Emuból is akadt kettő.
De amiből nem volt hiány... az állatkert egyik részén sem... azok a kacsák! Mindenféle és fajta.. sokan is voltak és még aktívak is voltak. Bár a képen nem úgy tűnik, de összességében nézve a kacsák legalább mozogtak...
A majomketreceket is kezdtük megtalálni.
Ezek is mindig vannak... és valahogy mindig aktívak és mozgékonyak.
Megint kacsák... kezdtem úgy érezni, hogy ez az állat a jolly joker. Jól elvan, könnyű tartani, relatíve aktív, többen is jól elvannak, akár kisebb helyen is... ezért az állatkert több pontjára is raktak belőlük, hogy amikor már az ember csalódni kezdene, akkor újra lásson valami élőt és mozgót. :)
Itt meg ez is (papír is)... meg az is (a háttérben az élő verziók)... Szegény élő madarak, hogy érezhették magukat látván hogy a többi ketrecen kívül van. :)
Sok kisebb házikó van az állatkert terültén... mindegyikben egy kicsit már kiállítás. Egyikből ki, a másikba be. Láttunk ilyet is....
Madarak is voltak bőven... legalább ők is jól elvoltak.
A park a sok papírfigurákkal tényleg jól nézett ki. S ahogy néztem, lehet, hogy még többi s volt belőlük, mint élő állatból - legalább is a nagytestű állatokat nézve.
Az élő állatokon sajna csak a depreszsiót és életuntságot láttam, vagy még mindig tart náluk a tavaszi fáradtság....
De baglyok helyett itt csak pofátlan szárnyasokat találtunk.
Ahogy haladtunk ....úgy tűnt, hogy inkább már csak majmokat látunk.... bár még a zárt ketrecben is néha keresni kellett őket.
Végül azért Julien király is meglett. De különösebben ő se zavartatta magát, depi és unalom.... csak a fiatalok nem unták még meg az állatkerti életet.
A végére a nagyobb majom-félék is meglettek.
És aki nem akar ennyit gyalogolni, hogy láthasson pár alvó, elvonult, depressziós, vagy épp hiperaktív állatot, annak fantasztikus alternatív lehetőség, hogy egy kisebb busszal járhatja végig az állatkert területét.
És már itt is voltunk a Nagyszikla mellett.
Persze majmok még mindig akadtak...
...de úgy tűnt, hogy itt már a nagytestű állatok is vannak. Hiányoltam is... hogy ezek hol vannak.
Egy kis kultúra.... már amennyire a fényviszonyok engedték, hogy alaposabban meg lehessen nézni őket...
Még egy nagy állat....
Véletlenül belefutottam egy tekerőkébe is... már kezdtem aggódni, hogy hol vannak. De készültem... és még tetszetős mintát is találtam :)
És még a gyerekekre is gondoltak! Jó nagy játszótér...
A nagy szikla körül tettünk még egy sétát.... hiányoltam a nagymacska-féle állatokat. Olyat még nem is láttunk, úgyhogy mentünk, hátha megtaláljuk.
Voltak érdekes állatok... rovaros, kígyós házak...
...de nem találtunk. Az oroszlánok se bent, se kint... eltűntek. Pedig korábban még hallottuk a hangjukat.
... egy kis biológiai érdekességgel fűszerezve... sok-sok látnivalót tartogatott.
S ahol nemcsak az akváriumokban...
... és az üvegtartók mögött....
... de még a lábunk alatt is látnivaló volt.
A hegy gyomrából szabadulva a sziklákat is megmásztuk.
Tiszta Juressic park.... csak ezek nem akarnak megenni. :)
.. ahonnan akár csak egy kilátóról messze el lehetett látni.
Úgy tűnt, hogy amit lehetett, azt szinte majdnem mindent láttunk. És már sétáltunk is vissza a bejárat/kijárat-hoz, főleg, hogy már a távozásra felszólító, többnyelvű szöveg is 'zenés aláfestésként' futott.... egyfolytában... hogy menjünk már, mert az állatok aludni készülnek.
Mentünk is... de ki tudott volna ezeknek az aranyos kecskéknek ellenállni...
A hullámzó papírsárkány mutatta az utat kifelé.
És már kint is voltunk. Jó kis kirándulás volt.
Nem olyan rossz ez a budapesti állatkert. Van város és megye, ahol még ilyen sincs. Csak hát mintha egy kicsit megkopott volna. De nem véletlenül igyekeznek újdonságokat megvalósítani. A lényeg, hogy nem kell túl sokat várni és remélni, főleg az állatok számát és lelkesedését tekintve. És talán tényleg inkább egy izgalmas sétát nyújtó parkként kell tekinteni rá.... és innen nézve... nem is olyan rossz. Egyszer azért ezt is látni kell...
Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!
És ha mégse lenne elég izgi és tartalmas az ott tett kirándulás... akkor az állatkerten kívül vár a városliget és ott további lehetőségek a kellemes időöltésre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése