2017. május 1., hétfő

Visegrádi körkép

Visegrádi körkép
Visegrád környéki kirándulásunk során szántunk egy napot Visegrád megtekintésére is. Nem csak a várat, hanem az egyéb látnivalókat is megkerestük.
Visegrádot Szentendre felőli oldaláról megközelítve a városkapun (mint anno a váraknál, csak itt egy egész városba jut be az ember) keresztül kell menni. Ez a várfal része, ami a Fellegvártól egészen a Dunáig húzott a régi időkben. Bár nem sok maradt belőle, de jó látni, hogy itt lent még őrzik nyomait (még ha ez már nem is az eredeti). A lényeg, hogy kevés város van, ahol ilyen impozáns látvány fogadja az érkezőt.

A központban leraktuk az autót, onnan gyalog mentünk körbenézni. Valami csodálatos módon az út mentén egy elég hosszú rész parkolásra van kialakítva. Ráadásul ingyenes! Persze ha van még hely mire odaér az ember. Délelőtt még nem voltak sokan, de mire sétánkból visszaértünk, a parkolóhelyért már résen kellett lenni, olyan sok autó gyűlt össze. No mindegy... a lényeg, hogy legalább a parkolás szépen megoldott.
Itt lent a város... ott fent a vár. Oda fel a lenti körbenézés után készültünk felmenni.
Szép terecske, szép szobrocska. Mátyás Király mellszobra áll itt.
Innen a várfal irányába sétáltunk visszafelé. Reménykedtem, hogy a számomra egyik legfontosabb látnivalót, a Salamon tornyot (mert hogy erről múltkor lemaradtam) innen is meg tudjuk majd közelíteni. És ha már itt vagyunk, akkor talán még a kastélyokat is meg tudjuk nézni. S alig pár méter után egy tábla jelezte, hogy a közelben műemlék. No meg láttuk is mindjárt a lépcső tetején az egyik kastélyt.
Úgyhogy arra is mentünk. Meg is tekintettük közelebbről is. KLIKK IDE a külön bejegyzésért.
Majd a Salamontorony utcaelnevezés arra mert következtetni, hogy talán ha itt végigmegyünk, akkor el is érünk a toronyig. Ha már ott voltunk.. mentünk is a keskeny macskaköves úton.
S lám, valóban! Az út a kastélytól egészen a toronyig vezetett. Úgy örültem, hogy ilyen gyorsan és ilyen könnyen eljutottunk ide. Én meg otthon azt böngésztem, hogy kocsival milyen elágazónál és kerülőn lehet ide eljutni.
De szerencsére gyalog még könnyebben ment. S ha már ott voltunk, akkor meg is néztük. Külön bejegyzésben bővebben, KLIKK IDE és láthatod.
A torony melletti kapu érdekesnek és csalogatónak tűnt. Olyannyira, hogy át is mentünk rajra, hogy megnézzük, hogy merre visz az út tovább.
Nem is gondoltam volna, hogy a kaputól felfelé vezető macskaköves út egészen a autós útig vezet, amitől szinte pár méterre már ott is volt egy másik látnivaló, az Ispáni vár romjai. Ezt is szerettem volna megnézni, de nem is gondoltam, hogy ilyen könnyű lesz, és hogy ilyen közel van a Salamon toronyhoz. Külön kis bejegyzés itt - KLIKK IDE.
S ami még ennél is meglepőbb volt, hogy az út túloldalán ott volt a másik is rom is. A Főesperesi templomrom. Még keresni sem kellett az egyik romtól azonnal látható a másik is. Bár nagy élmény és látnivaló ott nem várt. Ki gondolta volna, hogy előre kell jelezni, hogy meg szeretnénk nézni. Főleg, amikor még én sem tudtam, hogy egyáltalán lesz-e rá időnk és lehetőségünk, hogy megkeressük és megnézzük. Így kevés látottakkal, de külön bejegyzés KLIKK IDE.
Majd a Salamon torony irányába visszasétáltunk, le a Görgey lépcsőn a főúthoz.
Innen mentünk el megnézni a Vízi bástyát. Mindjárt a kapu mellett szépen kialakított környezetben lehetett megtekinteni az Alsóvár Dunapart menti maradványait.
A kaputól néhány méter után egy parton álló, négyszögű torony maradványai találhatóak. Ez a rondella vagy vízibástya. Egyidős a várrendszer többi részével, s annak legalsó részét képezte.
Vízibástya feljárójánál található IV. Béla király szobra; vaskorlátain az Anjou-család, Zsigmond és a Hunyadi-család címerei láthatók. A szobor alkotója Krasznai Lajos. 
A mindent elpusztító tatárjárás után IV. Béla és felesége, Mária királyné a Visegrád fölé meredeken emelkedő 328 m magas hegyre építtette a biztonsággal védhető fellegvárat, ennek állít emléket a szobor. A címerek a vár későbbi gazdáira utalnak.

A rondellát az alsóvárral, azt pedig a felsővárral ma is álló, zárófal köti össze, amely a XIII. sz.-ban épült. A kaput azonban, amelyen át Budapest felé visz az út, 1820 körül vágták a falba.
Úgy láttuk, hogy még egy feljárót is alakítottak ki. De mintha le lett volna zárva. Tán túl veszélyes volt. Úgyhogy nem mentünk a kapuhoz közelebb.
A Vízi bástya maradványait szemléltük. S próbáltuk el képzelni, hogy milyen lehetett ez a kis gizda tornyocska az akkor időkben.
Innen figyelték a Duna forgalmát, valamint emelőszerkezetekkel vizet juttattak belőle az alsóvárba. A többemeletes épület teteje elpusztult, alsó részének mai formáját Schulek János alakította ki az 1930-as években. Lépcsőjén a várépítő IV. Béla szobra, vaskorlátain az Árpád-, Anjou-, Luxemburgi- és Hunyadi-család címere láthatók.

Láthatóan számos állag-megőrző munkát végeztek. Ami talán ebben az esetben nem is baj.

Innen a Duna-part mellett sétáltunk vissza.
A kikötő...
S visszafelé a másik oldalról lehetett igazán jól látni a másik kastélyt, a Görgey-vadászkastélyt. Ma szállodaként üzemel. És nagyon szépen karbantartják. Az aranyos kis kastélykáról bővebben KLIKK IDE.

Ahogy visszatértünk a térhez és Mátyás mellszobrához, a főutcával párhuzamos kis-utcában kerestük a másik látnivalót, amit mindenképpen szerettem volna megnézni.
Ez a Mátyás palota volt. Vagy hogy manapság rá lehet találni a neten, a Mátyás Király Múzeum és Palotakert. Láttam már korábban, csak valahogy nem jutott el a tudatomig, hogy Visegrádnak ilyen romja is van. S nem szimplán csak egy rom, ahogy én azt gondoltam, hanem egy nagyon is jól helyreállított rom, kiállításokkal, látnivalókkal, kápolnarommal és a palotakerttel. Nem tudtam és nem is gondoltam, hogy itt majd ennyi mindent lehet látni. Úgyhogy a Visegrádi látnivalók közül ez okozta a legnagyobb meglepetést. KLIKK IDE, ha bővebben is szeretnéd látni, hogy mi mindent lehet látni.
A Palotarom látogatása viszont elég jól elvitte időnket, úgyhogy Visegrád mozgalmasabb részére, és ott esetleg a templomra már nem jutott idő. A Mária-kápolnát is már csak az autóból kaptam lencsevégre.
A Duna parton áll a XVIII. század első felében, barokk stílusban épített kis kápolna, a Mária kápolna. A kápolnát többször, így 1788-ban és 1873-ban is felújították. A kápolna eredetére több elképzelés is van, egyesek szerint a Visegrádot a törököktől visszafoglaló csapatok emelték a győzelem emlékére, mások szerint a török után betelepült német lakosság emelte. 
Furcsa szobrot is láttunk az autóból. Egy gyors klikkel megörökítettem, csakhogy majd utána nézhessek, hogy miként kapcsolódik ez a felettébb modern alkotás a régi kor romjaihoz.
Sajnos csak annyit találtam, hogy ez Vígh Tamás Életfa nevű szobra. Érdekes... végül is.. néha kell az új is... s egyszer ez is régi lesz.
Ahogy a várhoz siettünk, hogy azt azért még meg tudjuk majd nézni, a templom mellett is elmentünk. De extra megtekintésre most nem volt lehetőség.
Innen a hosszú kanyarós út egészen a várig vezetett. S örültünk is, amíg meg nem láttuk azt a rettenetesen hosszú sort. Parkolni se tudtunk itt, hanem tovább kellett menni a feljebb lévő még drágább parkolóba. 
Abban a reményben, hogy talán egy kicsit mérséklődik a sor, megnéztük a kilátót. Ha már ott voltunk mi is, meg a kilátó is. 
Sajnos a várnál látottak és az igazságtalanul drága parkolódíj úgy elvette a kedvünket, hogy a kilátót is csak kívülről néztük meg. KLIKK IDE és láthatod a külön bejegyzést.
Itt a parkoló mellett egyéb szórakozási lehetőségek is voltak. A mini golf is, kalandpark is, meg a bob-pálya is, no meg a rengeteg ember.
Mivel időnkből már csak egy hosszú sor kivárására volt elegendő, no meg türelmünkből is... ezért a várat választottuk. S gyalogosan, az út szélén, életveszélyes körülmények között visszagyalogoltunk a várig, s ott 1 órán keresztül vártuk, hogy belépőjegyhez jussunk.
Ez az egész olyan szinten kedvünk szegte, hogy felettébb gyorsra és rövidre sikerült a várlátogatás. De ha érdekel bővebben, akkor KLIKK IDE.
Persze a kilátás gyönyörű volt. De a városnéző túra végére ez a negatív élmény annyira nem hiányzott.
Mindettől függetlenül azt mondom, hogy nagyon szép város ez a Visegrád, és egy alaposabb körbenézést mindenképp megér. Ha több időnk lett volna, akkor talán még több mindent meg tudtunk volna nézni. De talán elsőre így is elég volt... jó élményből is.. és rosszból is.

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése