Kirándulok, túrázok, élményekkel gazdagodok - S mind megírom, hogy lásd ,Magyarország mennyi látnivalóval és élménnyel Téged is vár.

2017. május 1., hétfő

Visegrádi vár

Visegrádi vár
Visegrádi kirándulós napunkon persze hogy nem hagyhattuk ki a vár megtekintését. Kellemes délutáni programnak ígérkezett. Egészen addig, amíg fel nem értünk....
Úgy tűnt logikusnak, hogy délelőtt megnézzük Visegrádot és az egyéb látnivalókat, majd délután a várat, és onnan már hazafelé tartunk. Bár ne így gondoltuk volna.... de hát ki gondolta volna...

Ugyanis ahogy felértük láttuk, hogy a vár melletti parkoló zárva, és a vár kapujában kilométeres sor áll. Hát erre nem gondoltunk. Az egy dolog, hogy sokan vannak... de hogy ennyire!
Úgyhogy az egy kilométerrel feljebb található kőkeményen brutálmód fizetős parkolóban lehetett csak megállni a kalandpark és a bob-pálya mellett. Gondoltuk, ha várunk egy kicsit, akkor talán egy kicsit elfogy a sor. Meg is néztük a Zsitvay-kilátót. De mivel a Bob-pályánál is olyan méteres sor állt, hogy döntenünk kellett... hogy azt várjuk ki... vagy a várnál a sort. Mert hogy időnkből már csak egyre fog telni. A vár mellett döntöttünk.
Félelmetes volt az a hosszú sor, ami ráadásul alig haladt. Magyar nyelvű embert alig lehetett hallani.
Ilyet még nem éltem, hogy ennyit kelljen várni egy belépőjegyre. 1 órán át álltunk a sorban!!! 1 kasszával működött a belépőjegy árusítás!!! Ez azért egy kicsit szégyenletes, hogy egy ilyen híres és ismert látnivaló, ismervén a tendenciákat, nem képes felkészülni arra, hogy mi van, ha a megszokottnál több ember akar bejutni. Azt hiszem, hogy csak ez az egy élmény nagyon sokat rontott a Fellegvár-imidzsen a szememben. Egy ideig azt hiszem, hogy nem fogunk ide jönni.
Főleg, hogy pár éve már egy kicsit nyugodtabb körülmények között meg tudtuk nézni. KLIKK IDE, ha még nem láttad a korábbi bejegyzésem. Végül is jegyhez jutottunk. De nagyon kínszenvedéses volt. Úgyhogy a jövőben... megéri valahogy előre tájékozódni, és az ünnepnapokat kerülni.
Végül is bejutottunk. De úgy elment a kedvünk a várnézéstől, hogy szinte csak végigfutottunk a lényegen.
Meglepő módon bent, a vár környékén az a sok ember már egyáltalán nem tűnt olyan soknak. Túlzsúfoltság és túlzott embertömeg itt már nem volt. 
Persze a kilátás megcsodálásában ez nem is számított. 
S persze sok ember nem is a vár miatt jön ide fel, hanem a kilátás végett.

Ki ne szeretné ezt a két szemével élőben látni.

Azért a várba is felmentünk körülnézni.

Odabent minden a régi volt.
A Várhegy tetején a kora vaskorban már létezett egy erődített település. Ennek a helyére a tatárjárás után IV. Béla felesége, Mária királyné építtette fel az új visegrádi várat. A háromszög alaprajzú 13. századi fellegvárat három torony védte. A 14. század első felében Károly Róbert egy külső várfalövvel bővítette ki, a belső várban pedig palotaszárnyakat emelt. Fia, I. Lajos folytatta az építkezéseket, majd 1400 körül Zsigmond király felépíttette a harmadik falövet a külső kaputoronnyal. Az ő idejében épülhetett fel a belső várban az asszonyház.
Mátyás király a vár palotaszárnyait teljesen felújíttatta. Feltehetően már az Anjouk idején a visegrádi fellegvárban őrizték a magyar koronázási jelvényeket. Ezek őrzőhelye hosszabb-rövidebb megszakításokkal 1529-ig ebben a várban volt. 1490-től a fellegvár a koronaőrség kezében volt. A vár az 1540-es évek háborúiban súlyos károkat szenvedett. 1544-ben török kézre került, 1595 és 1605 között a keresztényeké, majd 1684-ig újra a törököké lett. 1684-ben a keresztény seregek visszafoglalták, de rövid idő múlva a törökök sikeresen megostromolták, ám ekkor már olyan rossz állapotban volt, hogy katonai célra alkalmatlannak ítélték, és elhagyták. Azóta rom. Régészeti feltárása és műemléki helyreállítása 1871 óta több szakaszban készült el.
A panoptikum is ugyanolyan formában várta az érdeklődőket.
A négy év alatt itt semmi se változott. 

Felmentünk a legfelső részbe is.
Itt viszont csináltak már valamit a feljáróval. Nem tudom miért nem volt jó nekik az a széles falépcsős megoldás. Mert hogy ez bár szép, új és modern, de elég nehézkesen használható, főleg lefelé. Nem hiszem, hogy ez a babakocsisoknak vagy egyéb mozgáskorlátozottaknak is olyan jó megoldás lenne.
A kilátás viszont egyre jobb.
A legfelső udvar itt is változatlan.
Ahogy a kiállítások is.


Persze a kilátás és a táj sem változott. De hát ezt nem lehet megunni :)

Körbenéztünk erre...

... arra...

És igazából szinte már majdnem láttunk is mindent.


Visszafelé a Dunára néző toronyt még meglátogattuk.
A kiállítás itt is ismerős volt már.

Úgyhogy gyorsan körbejártuk a várat.
Sajnos a bejutás körülményei úgy elvették a kedvünket, hogy túl sok időt és figyelmet már nem is akartunk a várra szánni. S bár a kilátást még csodálhattuk volna. De a sorban-állásra elment 1 óra felemésztette az erre szánt időnket és mennünk kellett.
A mi élményünk ne szegje kedved, mert szép a vár és még csodálatosabb a kilátás. De érdeklődj mielőtt arra járnál, hogy ne járj úgy mint mi.

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

2 megjegyzés:

  1. húúú. tökjó a blogod
    véletlen ztaláltalak meg.
    rögvest fel is iratkoztam

    ha van időd, nézz szét nálam

    neon-rider-world.blogspot.com

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen! Néztem a blogod, a tiéd is pofás. És talán többrétűbb a témákat tekitnve. Az enyém ilyen totál belföldi kirándulás specifikus lett.
      üdv. Kinga

      Törlés