2017. május 1., hétfő

Visegrád - Pilis hosszú-hétvége

Visegrádi hosszú-hétvége

Dobogókő környékén szerettem volna kirándulni egyet idén is. Szálláshelyünket jóval korábban lefoglaltuk. Meglepő volt, hogy már akkor sem volt túl sok hely a dobogókői szálláshelyeken, pedig hol volt még akkor a tavasz. Így lett, hogy most először nem is Dobogókőn volt a szállásunk, hanem jóval odébb, Visegrád mellett, Dunabogdányban. Ez viszont újfajta lehetőségeket és kalandot rejtett. 
Viszont a kirándulás időpontjához közeledve valami sokkal nyomasztóbb dolog zavarta a 3 napos pihenésünket, méghozzá az időjárás.Sajnos sok esőt és hideget mondott arra a hétvégére. De hát mit lehet tenni... abból kell kihozni a maximumot, ami adott.

1. nap


A bizonytalan időjárás ellenére reggel lelkesen vártuk a napsütést, mely biztató jelet ad, hogy elindulhatunk. Szerencsénkre így is lett. Mivel most se készültünk túlzottan, bár most főként az időjárás miatt, ezért reggel kényelmesen összepakoltunk és a délelőtt folyamán indultunk.
Mivel az erdők még esőtől ázottak voltak, ezért nem siettünk. Útközben meg-meg megálltunk. Egy kis elemózsia vásárlás, egy kis tankolás, egy kis érdekesség megtekintés....
Felcsút mellett mentünk el, és ha már ott voltunk... hát megnéztük azt a híres nevezetet stadiont a vidéki faluvégen.
Sok időt nem szántunk az üres, kongó és számtalan biztonsági őrrel őrzött stadionra. Mentünk is tovább. Aztán Zsámbéknál eszembe jutott, hogy ott van az a gyönyörű templomrom. S talán egy pillantást vethetnénk rá, hogy még mindig olyan szép-e. Épp hogy csak felgurultunk (most megtaláltuk a felfelé vezető autós utat is) és pár perc pihenő erejéig a kerítés túloldaláról megnéztük, hogy milyen gyönyörű Magyarország egyik legszebb templomromja. Szerencsére korábban már volt lehetőségem jobban is megnézni, úgyhogy most nem fájt annyira a szívem, hogy csak pár percet időztünk ott. A korábbi bejegyzést megnézheted itt - KLIKK IDE.
Nem időztünk sokáig... már mentünk is tovább. Tinnye községében váratlan látnivaló mellett mentünk el. Egy fénykép erejéig épp hogy csak lassítottunk. A híradóban anno lehetett hallani, de akkor nem is figyeltük, hogy hol is van. Hát itt... Tinnye községében épült homokból a remekmű.
 Ha nem hallottál volna róla, akkor KLIKK IDE és megnézheted.
Legközelebbi állomásunk már maga Dobogókő volt. De előbb még megnéztünk valami sokkal fontosabbat, a tévés sorozatnak köszönhetően új hírnévre szert tett Pilisszentlélek községét. Avagy ahogy 'új' nevén ismerik, Pajkaszeg. Persze én nem azért akartam oda menni, mert hogy ott forgattak egy sorozatot, hanem mert van ott is egy rom, egy pálos kolostor templomrom. Ha már sokadszorra járok errefelé, akkor most már illet megnézni ezt a romot is. Főleg, hogy nem is olyan kicsi az a rom. KLIKK IDE és megnézheted.
Cserébe Szabolcs megnézhette a sorozatból híres Teca kocsmát és még egy kávét is tudott inni.

Sajnos úgy tűnt, hogy az eső felhők a környékről még nem távoztak. Nem volt barátságos az időjárás Dobogókőn. És még hideg is volt. De ha már ott voltunk, és utazó társam még nem járt itt, akkor legalább a kilátót megnéztük.
Sajnos ragyogó napfény híján, mely beragyoghatta volna a domboldalakat és völgyeket, nem volt olyan felemelő a látvány. De ettől még nem csorbul Dobogókő csodálatos hírneve.
Viszont... ha már ott voltunk... meg még fáztunk is... és még időnk is volt... egy rövid kis túrát megejtettünk, hogy ne vesszen kárba az első napunk. Így esett, hogy megesett, hogy most először jártam végig én is a Thirring körutat. Nem  túl hosszú, de annál izgalmasabb és veszélyesebb túraútvonal a Dobogókői kilátó körül. Ha részletesebben is érdekel, akkor KLIKK IDE és megnézheted.
A túra végén még elmentünk a Rezső-kilátóig. Gondoltam, hogy még onnan is megnézhetnénk a tájat. Tán onnan egy kicsit szebb mint a Dobogókői kilátóból. Nem volt messze, úgyhogy levezető sétának pont jó volt.
Hidegtől áthűlve viszont már csak egy gondolatunk volt. Egy finom meleg vacsora! S mily szerencsénk volt! Még én sem tudtam, hogy a Dobogókői kilátó melletti Menedékházban lehetett étkezni is. És nem is akármit... a napközben a bográcsban rotyogó ételből is lehetett kérni. Olyan jó volt, hogy ehettünk egy finomat és meleget.
Ezután már tényleg irány a szálláshely. Egy kicsit utaztunk és már ott is voltunk Dunabogdányban a szálláshelyünkön.  Most egy kicsit távolabbi szálláshelyet sikerült találni. Viszont annál kedvesebb és barátságosabb volt. Kellemes és hangulatos volt a Herold panzió ahol megszálltunk. KLIKK IDE és megnézheted, hogy milyen szép helyen szálltunk meg.
Így hogy újfent későn érkeztünk, már csak a pihi és az alvás volt fontos.

2. nap

A szobánk, de legfőképp az ágyunk nagyon kényelmes volt. Végre egyszer a szálláshelyen is tudtunk egy jót aludni.  Bizakodva keltünk fel, hogy talán ma már nemhogy nem lesz eső, de egész nap napsütés és cirógató meleg időjárás lesz. Úgy tűnt, hogy az égiek támogatják a túrázós napunkat.
A kellemes reggelink után már pakoltunk is a nagy túrára.
Mivel nem Dobogókő környékén szálltunk meg, ezért most egy teljesen már túraútvonalat terveztünk. Még úgyse túráztam úgy, hogy Dömöstől indult volna az út. Úgyhogy nagyon kíváncsian vártam.
Hamar odaértünk Dömöshöz. Úgy örültem... egészen addig amíg nem szembesültünk azzal, hogy minden kocsimegálló fizetős! Heee?!?!? Ráadásul nem ám parkolóőr vagy olyasmi. Nem... automatás pénzbedobós. Hát honnan tudja már az ember, hogy meddig fog majd az erdőben tévelyegni?!?! Felbosszantott. Nem hogy nem lehetett a betonúton bemenni amíg csak lehetett volna (hogy spóroljon az ember egy kis gyaloglást), de még fizetni is kellett, hogy meg tudjon állni az ember a főút mellett. Hm... bosszantó... nem épp turistacsalogató. De nem adtuk fel. Gyorsan körülnéztünk és csak egy helyet találtunk, ahol az autó nyugodtan ingyen pihenhet, még akkor is ha napokig bolyongunk az erdőben... és az Duna-part volt. A Dömösi kikötő mellett találtunk egy kis füves helyet, ahol parkolni is lehetett. S mire mi odaértünk, már nem is mi voltunk az elsők. És még mennyire tele volt mire este visszatértünk. Úgyhogy más is úgy gondolta, hogy ott is lehet parkolni.
Innen indultunk a nagy túrára.  Két fő cél volt. Az egyik, hogy megnézzük a Rám-szakadékot úgy, hogy hivatalosan a viharok miatt még le volt zárva. A másik, hogy felmásszunk a Prédikáló székhez és megnézzük fentről a Duna-kanyart. Főleg a vadi-új kilátót. S ha már odáig eljutottunk, akkor ráadásként a Vadálló-kövek mellett a hegygerincen keresztül jövünk le.  Szép kis túrának ígérkezett. Bár konkrét terv nem volt, hogy mikor milyen útvonalon fogunk eljutni a kiszemelt célokhoz. De reméltem, hogy egyszerű fényképes térképünkkel és a táblákon található térképekkel kiírásokkal eljutunk oda, ahova szeretnénk. És hogy hogy sikerült a nagy túra?!? Nézd csak meg, KLIKK IDE. Ha szép új kilátót is érdekel, akkor külön bejegyzéshez KLIKK IDE.
Remélem megnézted a részletes leírást, mert csak akkor érted meg, hogy miért voltunk estére teljesen kipurcanva. Ekkora egy utat, talán még soha nem túráztam ilyen hosszan, ilyen sok kilométert, mélységekkel és magasságokkal. Úgyhogy fájt minden porcikánk. És már a vacsoraidő is elérkezett. Úgyhogy jobb híján, no meg a környéken a szupermarketek híján, beültük egy étterembe. Olyan fáradtak voltunk, és éhesek is, hogy még az se érdekelt, hogy kirándulós szerkóban és nyakig sárosak voltunk. Csak egy asztalra és meleg vacsorára vágytunk. És hogy milyen jól esett a finom vacsora. S utána még az egy háztömbbel odébb lévő fesztiválra is benéztünk. De fáradtan... a hidegben... nem esett jól a zene se, és már csak az ágyra vágytam. Mint a fél világot megjárt zombik vonszoltuk magunkat vissza a szálláshelyre és az ágyba. Micsoda nap volt!


2. nap


Második éjszaka is nagyon jót aludtunk. Vagy csak nagyon fáradtak voltunk, vagy tudtak valamit azok a matracok. Kellemes és hangulatos volt a panzió ahol megszálltunk. S a szobák akárcsak egy szállodában, de hogy az ágyak jobbak voltak, az biztos. 
Reggeli után sajgó porcikáinkkal nagy nehezen összepakoltunk. S indultunk is, hogy azért még a 3. napot is tartalmasan töltsük el. Visegrád és látnivalói volt a cél. Bár a Fellegvárat már láttam, de úgy tűnt, hogy van ott egyéb látnivaló is. Bár most se készültem túlzottan, de a google térkép is nagy segítség volt, hogy megmutassa, hogy hol mit lehet látni.
Az első amit megnéztünk, az a Salamon-torony. Erről már múltkor is tudtam, hogy van, csak épp nem volt rá időnk. No de most. Időnk tengerében úszva leparkoltunk Visegrádon a főutca mellett - ingyenesen!!! - és elindultunk felfedezni a látnivalókat. 
A Salamon-torony felé haladva megtaláltuk a Pálfi-kastélyt! 
Mivel szegény a domboldalba épült, ezért egyszerűen elölről, a kerítésen kívülről is láthattuk a lényeget. KLIKK IDE és Te is megnézheted.
Az út amin tovább mentünk pedig elvezetett egészen a Salamon-toronyig. 
Meglepően nagy volt a vár. Mert hogy ez szinte egy önálló várként is elment. Sok mai várunk, várromunk meg se közelíti ezt a méret. Egy kicsit nézelődtünk. De a toronyba nem mentünk be, mert hogy majd úgyis a vár lesz a lényegesebb. KLIKK IDE és megnézheted mit láttunk. Nézelődtünk, s láttuk, hogy sok ember nem visszafelé megy, hanem a másik kapun keresztül fölfelé indul meg. A kíváncsiság nagy úr, úgyhogy mi is megnéztük, hogy merre is visz az az út. S kiderült, hogy innen indul el a túraútvonal, ami a várhoz visz föl. Az előző napi tor-túra után nem volt kedvünk gyalog feljutni. Főleg, hogy tudtam, hogy van ott fönt parkoló a várnál, úgyhogy menjünk inkább kocsival. 
Viszont... a térkép azt sugallta, hogy ott a közelben, pár száz méterrel arrébb van még egyéb látnivaló is. Úgyhogy egy kicsit a köves úton mentünk még. 
Így találtuk meg az Ispáni palota romjait. KLIKK IDE és megnézheted, hogy mi is az.
No meg a palotához tartozó templom romjait is, ami szint az út túloldalán pár 10 méterre volt. KLIKK IDE és láthatod, hogy milyen a rom.
Nem túl nagy romok lévén nem tartott sokáig, s már mentünk is vissza. Még egy látnivaló volt, amit szerettem volna megnézni. Az pedig a Mátyás palota volt. Egészen eddig valahogy nem is tudatosult bennem, hogy itt ilyen is van. És a képek alapján ne tűnt túl nagy romnak. Úgyhogy ajánlottam, hogy a vár megtekintése előtt még azt is nézzük meg.
De előtte lefelé a Salamon-toronyból még megtaláltuk a másik kastélyt is. Ez volt a Görgey-vadászkastély. Nem volt nehéz. Mert az a kastély működik ma Vár Hotel Kastélyszállóként. És persze ennek megfelelően szép és gondozott kastélyépület maradt mindjárt a főút mellett. Ha érdekel több kép is, akkor KLIKK IDE és külön bejegyzésben megnézheted.
Majd ha már ott voltunk, akkor megnéztük közelebbről a Vízi várat is. Mindjárt a városkapu mellett találhatóak a romok.
Erről bővebben és a teljes városnézésről egy külön bejegyzés, KLIKK IDE.
Majd visszasétáltunk a kocsihoz és már kerestük is a Mátyás palotát, azaz mai nevén Mátyás Király Múzeumot. Kíváncsi voltam, hogy azok a romok, amiket sebtében a neten láttam milyen romok lehetnek.
Meglepetésemre egy modern és igényesen kialakított környezet várt - belépőjegyestül. De annyira meglepett a hatalmas rom látványa és az igényesen kialakított környezet, hogy így is úgy is be szerettem volna menni, ha már ott voltunk. Úgyhogy meg is tettük. Ha érdekel, hogy mennyi érdekes dolgot láttunk, akkor KLIKK IDE a külön bejegyzéshez.
Nem gondoltam volna, hogy ennyi idő elmegy majd a palota és palotakert megtekintésével. De nem sajnáltam. Végre én is valami igazán újat láthattam, amiről nem is tudtam és nem is gondoltam volna. Szép élmény volt.
Az időnk viszont jól el is ment. Úgyhogy irány a vár! Azt még látni kell.  Reméltünk hogy így délután tán már nem lesznek annyian. De ahogy felértünk a várhoz, és megláttuk, hogy a parkoló tele van, és a sor a lépcső alján áll.... no akkor egy kicsit elment a kedvünk. Csak kilométerrel feljebb tudtunk megállni a kalandpark melletti méregdrága parkolóban. Csak napi jegyet tudtak adni, mindegy hogy hány órát vagyunk ott. Fujjj! Sajnos semmilyen más lehetőség nem volt, úgyhogy muszáj volt. Fujjj!
Abban a reményben, hogy talán délutánra elfogy a sor előbb felsétáltunk a Zsitvay-kilátóba, ha már ott voltunk a közelbe.
Szép kis kilátó, de hogy még itt is belépőt kellett fizetni, hogy az ember felmessen arra kis kilátóra. Nem is fizettünk. Kintről megnéztük, ha érdekel, akkor KLIKK IDE.
Úgyhogy a kilátó mellett leültünk tanácskozni, hogy a maradék kevés időnket mire áldozzuk. Mert hogy még a bobozáshoz is sorba kellett állni. Hihetetlen, hogy mennyi ember volt. Fél Budapest ide jött ki a szabadnapot eltölteni. S végül a vár mellett döntöttünk. Abban a reményben kezdtünk el a parkolótól lesétálni a várhoz, hogy talán már elfogyott a sor, vagy legalább is kisebb lett.
Már az is gáz, hogy kilométert kellett sétálni a várhoz, de hogy még a sor is kilométeres legyen. De beálltunk. És vártunk... meg vártunk.... és vártunk.... szinte minden második külföldi volt.... és vártunk... néha egy-egy csoport csak úgy különvágányon elhúzott... mi meg csak vártunk... és vártunk... A lépcsőn még úgy ahogy haladt a sor, de ahogy a várkapuhoz értünk mintha megálltunk volna... örökre... egy örökkévalóságnak tűnt. De mi csak vártunk... akkor már idegesen és türelmetlenül vártunk... de vártunk. Ennyit belépőjegyre még nem vártam. Szerintem szánalmas volt, hogy a hétvégére és ünnepekre való tekintettel a vár képtelen volt megoldani a vendégáradatot. Ilyet még nem láttam, hogy nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, úgy, hogy valószínű ez nem az első ilyen eset volt. Ja! És egy kasszával működött az egész! Te jó ég.... a legforgalmasabb napokon egy kasszával. Még az én türelmem is a végéhez ért. Egy órát álltunk sorban!!! De kibírtuk... és jegyet is kaptunk... és még be is jutottunk. De nem jó érzésekkel. Nem volt túl sok kedvünk nézelődni. Megnéztük a kilátást, és keresztül futottunk a kiállításokon. Sokan is voltak, meg a kedvünk is elment mire bejutottunk.
Azért ha érdekel, hogy most milyennek láttam a várat, KLIKK IDE.
Ahogy kijutottunk a várból már indultunk is haza. Sajna nagyon sok idő elment a várakozással. És már úgy voltunk, hogy jó ha estére hazaérünk.
Dömös előtt elrobogva még arra szántunk időt, hogy gyorsan megnézzük Dömösön azt a Prépostsági romokat. Már régebben is szerettem volna megnézni, de soha nem jutott rá idő. Hát most is majdnem lemaradtunk róla. Azt hittem, hogy valami nagy rom, amit megér megnézni, és látnom kell. Mivel szinte még a községben volt, ezért gyorsan megtaláltuk. És amilyen gyorsan megtaláltuk, olyan gyorsan meg is néztük. Egyrészről, mert nem volt nagy a rom, másrészről mert belépős lett volna. Úgyhogy azt az egy szem termet meg se néztük, és kívülről is csak gyorsan körbejártam. A néni közben mesélt ezt azt, de kellemetlen volt, hogy ott voltunk, fizetni nem akartunk, de látni meg igen. Úgyhogy gyorsak voltunk, láttunk is meg nem is. De legalább már ezt is láttam. Ha érdekel, akkor Te is megnézheted, KLIKK IDE a külön bejegyzéshez.

Ezután már tényleg irány haza. Időben jócskán megcsúsztunk, jó lett volna a meleg vacsira hazaérni.
Fáradtan, izomlázasan, de élményekkel teli értünk haza. És hogy megint milyen jól sikerült a hosszú-hétvége annak ellenére, hogy nem terveztünk szinte semmit.  Voltak nagyon jó élmények és kellemes csalódások, de negatívak is. Úgy tűnik, hogy egy több napos kalandba minden belefér... csak hogy legyen majd mire emlékezni és hogy legyen majd miről mesélni.

The End

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése