Kirándulok, túrázok, élményekkel gazdagodok - S mind megírom, hogy lásd ,Magyarország mennyi látnivalóval és élménnyel Téged is vár.

2018. április 11., szerda

Hőgyész - Községszemle

Hőgyész - Községszemle
Hőgyész az egyik szomszédos községünk, úgyhogy nem maradhatott el a községben tett kisebb kirándulás, csak idő kérdése volt. És most jött el az idő, hogy egy laza séta keretein belül egy gyors körképet alkossunk Hőgyészről. S nem azért, mert hogy minden községet szeretnék így bejárni... de ebben a községben van valami plusz, amiért érdemes megállni és nézelődni... méghozzá kastély! nem is egy! Úgyhogy ha már kastélyt kerestünk és persze sétáltunk is egyet, akkor miért nem lenne teljes-körű nyoma.
Lássuk, hogy is volt és történt az új életem első kirándulása.
Igazából beugrottunk Hőgyészen a védőnőhöz - csak úgy, mivel ismerősöm - s a látogatás után onnan indult a sétánk. Egyébként itt található az orvos is, legalább is a gyerekorvos és fogorvosi rendelő is.
S bizony... nem mással indultam útnak, mint babakocsival! Bizony... mostantól ez, és benne az az apró emberke az új útitársam!
Innen indultunk a központ felé. S hamar ott is volt az első látnivaló. A Hermelisen díszkút. Igaz víz az nem volt benne, de közmunkás annál több sürgött körülötte, hogy ezt a mini parkot tavasziassá tegyék.
A községháza épülete mellett mentünk el. S szinte már ott is voltunk a központban. Egy nagy színes épület Hőgyész egyik jellegzetessége. Aki elhalad a 65-ös főúton, annak biztos, hogy szemet szúr.
Egy háborús emlékmű.
S lám már ott is volt a 65-ös főút....
És a központ...
A feltűnő téglavörös színű épület, amiről Hőgyész biztos, hogy felismerhető.
Hőgyész, a Tolna megyei község történelmi múltja a korai Árpád-korig nyúlik vissza. A település nevét az itt lakó hermelinvadászokról kapta, akiket a királyságot megelőző időkben hölgymenyétvadászoknak, vagyis hőgyészeknek neveztek. A nagyközség címere mind a mai napig híven őrzi ezt az örökséget. A történelem során többször is elnéptelenedett település első oklevelét 1277-ben kapta. A török időszakban újra elnéptelenedik, majd a XVIII. században német ajkú lakosság betelepítésével új korszak és fejlődés kezdődik az egyre népesebb falu, majd mezőváros életében.

A túloldalon egy kicsivel odébb még egy patinásabb megjelenésű épület. Itt található az iskola.
De mi most nem arra, hanem a nagy téglavörös épület mentén sétáltunk végig. S mire az épület végéhez értünk, már látni is lehetett a következő látnivalót. Legalább is azt, amiért megéri egy kitérőt tenni....
... ott magasodott a dombtetőn a Szent Kereszt felmagasztalása templom. Olyan nagynak, hatalmasnak és lenyűgözőnek tűnt, hogy úgy éreztem, hogy meg kell nézzük közelebbről is... már ha el tudok odáig jutni babakocsival.
S bizony, hogy eljutottam és feljutottam egészen a templom bejáratáig. Ami már önmagában is jó jel.... hiszen akkor a templomhoz való feljutást teljes mértékben akadálytalanították. Ha kíváncsi vagy, hogy hogyan jutottunk fel, mit láttunk és hogyan távoztunk, akkor KLIKK IDE és megtekintheted külön bejegyzésben.
Nem akartam ugyanazon az úton visszamenni, így viszont csak egy irányba lehetett menni... lefelé az elsőre elég meredeknek tűnő lépcsőmentes járdán. Azért nem volt annyira könnyű azon a meredekségen legurulni, mint elsőre gondoltam. Hát igen... kell még gyakorolni a babakocsizást.
Ennél az útszakasznál kötöttünk ki.
Itt a sarkon a gyógyszertár.... ami modernebb mint egy-két nagyvárosi társa.
Szembe az út túloldalán egy másik régebbinek tűnő épület.
Ahogy a központhoz visszafelé tartunk.... egy bankfiók!!!
S ott fent a távolban a templom-torony.
Van ám szintkülönbség.... bár ezt föntről a templom mellől is ehetett érezni.
Az apró részletekben lehet érezni, hogy azért a község igyekszik a szép környezet kialakítására.
A központban lévő nagy épület másik fele. Ezek szinte egy nagy épületként húzódnak végig a központban.
S lám mi lóg ott! No nem a 'Dombóvár arra' tábla... hanem hogy néprajzi gyűjtemény is található Hőgyészen. De erre most nem volt se időnk, se elég kíváncsiságom.
Tovább sétáltunk a nem épp sima és göcsör-mentes járdán. S a túloldal épületsorát néztük.


Bizony... innen szemléltük... csak hogy beleférjen a képbe. No meg hogy ne kelljen babakocsival a kelleténél többször átszelni az utat. Bizony... ez is egy új dolog... hogy nem lehet már csak úgy pattogni, mint régebben gyerek nélkül, amikor csak úgy rohangáltam össze-vissza egy-egy jobb képért. Most már be kell érnünk azzal, amit a lehetőségek engednek.

Még egy díszkút!
A központ jellegzetes látképei.

S innen már haladtunk is Hőgyész egyik nagy látványossága felé...
... a kastély! A nagy Apponyi-kastély.
Sajnos a kastély magántulajdonban van. Továbbá évek óta zárva... úgyhogy nem igazán lehet közelebbről megtekinteni.
Ennyire sikerült látómezőbe kerülnünk. A kastélyról bővebben külön bejegyzésben olvashatsz, KLIKK IDE.
Ezen a kitaposott úton sikerült az előbbi helyszínre eljutnunk. Itt szépen lassan visszadöcögtünk. Még jó, hogy Emili babám ilyen jól bírja a rázós utakat is.
Újra itt... nem mintha olyan sokat mentünk volt... alig pár méter. Vagyis a kastély szinte itt van Hőgyész szívében!
Egy buszmegálló...
S ezen az oldalon a kastély területe és parkja mellett mentünk végig. Így még sikerült egy-két másik oldalról is megnézni. 
Túloldalon a mentőállomás. S egy kedves hőgyészi származású olvasóm jelezte, hogy ez az épület régebben volt tűzoltóállomás.
S egy székelykapu... mint teret díszítő elem... Hm.. felénk nem szokásos ez, viszont ez egy szép darab.
A kastély... ahogy elsétálunk mellette.
Majd elfogyott a járda, úgyhogy át kellett mennünk a túloldalra.
Innen nézve még látszódott a kastély. Nyáron, mire minden fa kizöldül már nem lehet ennyire látni.
Ahogy azt a nagyobb melléképületet sem, ami valószínű, hogy szintén szálláshely volt anno.
A nagy kastély... már amit látni lehet belőle. Aki a 65-ös főúton Hőgyészen átgurul láthatja (már ha látja a sok zöldtől), hogy milyen csodálatos kastély áll itt...
Mi megnéztük.. már ahogy tudtuk.
A messzi távolban pedig az öregotthon épülete magasodik, merthogy itt még ilyen is van. De odáig már nem mentünk el.
Innen visszagurultunk a központ felé.
S a buszmegállónál még egy kitérőnk volt... a másik kastély.
Bizony... itt két kastély is van. Ez a kisebb... a Kis-kastély. Legalább is a tábla szerint ez a neve, amúgy Lichtenstein kastélynak hívják. Erről is van egy kis külön bejegyzés, KLIKK IDE.
Innen már visszafelé gurultunk a központ és a védőnői rendelő felé.
Hamar ott is voltunk...
Át a zebrán és már ott is voltunk a Hermelines kútnál.
Pár méternyi levezető séta... és véget is ért a község-kirándulásunk.
Könnyed 'városnéző' séta, de persze a kastélyok megtekintése volt a lényeg. Ha Te is szereted az ilyen jellegű időtöltést...

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése