Tihanyi kirándulás
Nem tűnt vészesnek az út. De így, hogy még az apátságot sem látni sehol sem..... Hm... A nap tűzött….és hosszú volt az út. Mentünk és mentünk...
Meg-meg álltunk.... nézelődtünk... hogy egyeseknek mi mindenre telik.
No meg a csudaszép Balatonunkat csodáltuk.
És akkor... egy kanyar után az apátság feltűnt a távolban
Kicsit megpihentünk és azon tanakodtunk, hogy még hány óra lehet oda eljutni. Nagyon távolinak tűnt. De persze anya most is talált lerövidítést, avagy egy levágást az erdőben. Még egy vagy két kanyart mentünk, és akkor ott volt valami gyanús ösvény az erdős részen keresztül. Hm... gondoltam ennél rosszabb már csak nem lehet. Messze is vagyunk, azt se tudjuk, hogy hol vagyunk, és azt meg végképp nem tudtuk, hogy hogyan lehet innen lentről oda feljutni az apátsághoz. Úgyhogy mivel nem volt mit vesztenünk meg is indultunk. Az ösvény...
2012-es párnapos balatoni nyaralásunkkor úgy gondoltam, hogy egy nap átmehetnénk Tihanyba is. Egy kis kirándulás, de nem autóval meg kerülőbe, hanem komppal! Így még érdekesebbnek és izgalmasabbnak ígérkezett. És milyen tartalmas és kalandos lett az aznapi utunk!
Reggeli készülődés után átgurultunk Szántódra, onnan indult a komp. A kocsit kicsit féltve, de leraktuk a jó hosszú kocsisorba. Úgy tűnt, hogy mások is így csinálják. A kompátkelő....
Olyan rég kompoztam, tán még gyerek voltam, úgyhogy már alig vártam.
Bár jegyünk már volt, azt nem a hajón kellett megvenni, hanem egy jegyet áruló épületben. Így hát jegyünkkel a kezünkben vártuk a feljutást.
Nagyon tetszett a hajózás.
Jó ötlet volt ezt az útvonalat választani Tihany megközelítéséhez.
Hamar át is értünk, és már lestem is, hogy autó híján merre is kell mennünk.
Tán nem mértem fel az elején eléggé a távolságot, de úgy tűnt, hogy innen a Tihanyi apátság még nagyon messze van! És iszonyat meleg is volt! A dottónak meg nyoma se volt.... azzal könnyen és kényelmesen fel lehetett volna jutni. Emlékeim szerint azzal akartunk volna menni. De nem volt egyértelmű, hogy honnan indul majd, viszont azt tudtuk, hogy várni kellene, nem is keveset. Egy fiú nagyon lelkesen árulta a jegyeket, és nekünk is nagyon szeretett volna eladni párat, de úgy döntöttünk - nem is értem, hogy miért - hogy nincs is olyan messze az az apátság... elsétálunk. Miután beterveztük ezt a nagy utat, úgy döntöttünk anyával , hogy talán a sétához egy kis energia is kellene, hogy legyen erőnk ebben a melegben gyalog megtenni a távot. A kikötő után több vendéglátó egység is szívesen látja az éhező és szomjazó embereket.
Mi is betértünk az egyikbe,... ettünk... ittunk... A nagy útra készültünk. :)
Huh, hogy azt a paszta milyen rohadt messze volt még!
Egy egészen jól megcsinált lépcső vezetett felfelé. Az már jó... a lényeg, hogy előre és felfelé haladjunk. Ahogy felértünk az egyik apátság felé vezető műúton kötöttünk ki. Még táblát is találtunk, hogy hol vagyunk és hogy mit merre találunk meg.
Szóval mint kiderült jól tettük, hogy feljöttünk az ösvényen. Sokkal közelebb kerültünk az apátsághoz. Csak hát azok a levágások. Hogy anyának minden kis ösvényre rá kell menni... Úgy hogy nem is tudja hogy hova is lyukad ki. A tábla közelében egy másik kitaposott ösvény is vezetett... valamerre....
Anya jószerencséjében bízva meg is indult. Akkor hát menjünk. De sajna ez a második ösvény sehova se vitt….csak egy természetes sziklás kilátó helységhez.
Innen is nagyon szép volt a kilátás, csak hogy innen nem volt hova továbbmenni.
Egy fedett pad, mint pihenőhely azt sugallta, hogy ide sokan szoktak járni. Csendes, eldugott, gyönyörű panoráma... ki tudja, hogy mi minden történt már itt.
Persze nagyon szép volt! És némi kalandot csempészett a napba ez a kis kitérő. De ideje volt tovább menni és valahogy eljutni a templomig. Úgyhogy innen visszamentünk amerre jöttünk, és inkább a biztonságos és kiszámítható beton utat választottuk. Így láthattuk a messziről a belső tavat is.
És a távolban már ott magaslottak a templomtornyok.
Megpihentünk,..... a kilátást megcsodáltuk...
Mentünk is egyenest az apátsághoz. Így beton úton haladva már nem tűnt olyan távolinak, és az út sem tűnt hosszúnak. Hamar oda is értünk.
Nézelődtünk, és nézelődtünk...
A templomot is... a híres nevezetes Tihanyi-apátságot.
De nem mentünk be, mert épp nem lehetett... tán mise miatt. Amúgy is elég húzósnak tűnt a belépő ára, de így hogy amúgy se lehetett bemenni... nem volt kérdés.
A tihanyi apátság egy bencés apátság, amelyet Tihanyban, a Tihanyi-félsziget hegyláncának kelet felé meredeken leszakadó szélén alapított I. András király 1055-ben Szent Ányos és Szűz Mária tiszteletére.Jelenleg önálló monostor a Magyar Bencés Kongregáció részeként; a 9 fős közösséget Korzenszky Richárd perjel vezeti.
A Tihanyi Bencés Apátság 2012. május 31-től a Magyar Bencés Kongregáció önálló perjelségeként (prioratus conventualis) működik. A monostor elöljárója Korzenszky Richárd perjel.[2] A monostorban kilenc szerzetes él, akik ellátják Tihany község és több környékbeli település, valamint a balatonfüredi kerektemplom lelkipásztori szolgálatát, továbbá vendégfogadással, lelkigyakorlatok és kulturális programok szervezésével foglalkoznak.
Az apátság történelméről pedig a leghitelesebben a saját honlapjukon olvashatsz! KLIKK IDE és számos leírás és egyéb információ olvasható az apátság weboldalán.
Ahogy sokan mások mi is megcsodáltuk a kilátást a Balatonra.
Nagyon szép, gyönyörű!
Ez is egy olyan, amit látni kell az embernek saját két szemével.
A gyönyörű Balatonunk és ez a kilátás! és még ez is Magyarország!
Az apátság mellett található kertet is megnéztük.
Egy kis parkocska... és mi mást láthattunk volna...
Komolyan érdeklődőknek és mindent megtekinteni vágyóknak táblák segítenek.
Az évszázados múltra visszatekintő templommal szemben egy modern épületet is találtunk, amiben kiállítás-féleség volt látható. No meg az előtérben pihenő helység, ami ebben a nagy melegben nagyon jó jött.
Látkép a városra....
S miután úgy gondoltuk, hogy a nézelődésből kihoztuk a maximumot, a központnak vettük az irányt.
Fáradt lábunk azt súgta, hogy lefelé azért jobb lenne ha a dottóval mennénk.
Szép ez a Tihanyi apátság és környéke. Kellően turista-barát, úgyhogy még a dottó indulási helyét is könnyen megtaláltuk.
Indulásig még volt egy kis időnk, úgyhogy sétáltunk egyet a központi részen.
Azt irány-darány a dottó! Elég volt a séta és a sok kilométer erre a napra.
Kifejezetten élveztem a dottózást! A kuka-melegben jól esett az a kis szellő ami meg-meg érintett a dottózás közben.
A dottó egész közel a kikötőhöz állt meg. Úgyhogy már csak jegyet kellett vennünk, és várnunk, hogy mikor lehet felszállni a következő kompra.
Az út visszafelé se volt uncsi, élveztem ahogy a balatoni szellő az éget bőrömet simogatta.
Jó kis kirándulás volt! Mentünk is, jártunk is, láttunk is, hajókáztunk is... le is égetem... Jól sikerült!
Ezután már csak a fürdés hiányzott. Úgyhogy a nap hátralévő idejét már csak azzal töltöttük.
Ha Te is szereted a kalandosabb kirándulásokat.... akár komppal....
Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése