2012. július 9., hétfő

Zamárdi - Kilátó

Zamárdi - Kőhegyi kilátó
2012-es balatoni nyaralásunk alkalmával volt szerencsénk megnézni Zamárdiban nemcsak a híres Szamárkövet (ha még nem láttad volna a bejegyzést KLIKK IDE), de a kilátót is. Két látnivaló szinte egy helyen, és hát kár lett volna kihagyni a Kőhegyi kilátó megtekintését, no meg a kilátást!
Ahogy már a Szamárköves bejegyzésnél is írtam, kicsit nehezen találtunk oda. És emlékeim szerint a kilátó táblát tök véletlenül vettük észre, mert elsőre nem is gondoltam, hogy mindjárt ott lesz a közelben.
Úgyhogy örömünkre a Szamárkő megtekintése után már mehettünk is a kilátó felé. Gondoltam, hogy behuppanunk az autóba és pár perc múlva már ott is vagyunk. Aha... kocsival... meg pár perc. Jó lett volna, ha épp nincs kint az utca alján a behajtani tilos tábla. Vagyis kocsival azon az úton, aminek a végén a kilátó állt, nem lehetett felmenni. Amolyan egyirányú volt... lefelé, ha egyáltalán hivatalos autóút volt. De mi fölfelé szerettünk volna menni. Lehet hogy lett volna másik út (hiszen akinek ott fent háza van, annak valahogy fel kell jutnia oda a kocsijával, már ha van neki), de nem találtam célszerűnek egyéb megközelítési útvonal keresgetését, úgyhogy inkább elindultunk gyalog.
Iszonyat meleg volt, csak úgy folyt rólunk a víz. Meredek is volt az út fölfelé. De a látvány egy-egy pihenésnél kárpótolt.
Úgy tűnt, hogy sokáig megyünk, mintha soha nem érnénk fel, de azért nem volt olyan vészesen hosszú az út, még gyalog sem.
És lám... a Kőhegyi kilátó. Sajnos akkoriban nem volt tudatos és főképp nem céltudatos a fényképezésem (hol gondoltam én akkoriban arra, hogy majd blogom is lesz....) úgyhogy nincsenek igazán szép képeim a látnivalókról, amit utólag sajnálok is. Ezért most kölcsönvettem pár képet a netről, remélem készítői nem haragszanak.
Muszáj volt, mert ha már megírtam hogy itt is jártam, akkor hogy nézne már ki, hogy nem tudom rendesen megmutatni, hogy mit is láttam. És bizony... ebben a modern megjelenésű, mutatós kilátóban jártunk.... ott fent is.
Oldalról... a feljáró. S már ezen a képen is lehet látni, hogy milyen káprázatos kilátás nyílik innen a Balatonra. Itt már tudtuk, hogy kár lett volna kihagyni.
Emlékszikla és rajta emléktábla őrzi az új kilátóhoz tartozó dicső szavakat.

A kilátó formája egész érdekes és különleges... de hát melyik kilátó ne lenne az. Akárcsak az ember... nincs két egyforma, max. hasonló. De ilyen formai megoldással kilátót eddig még nem láttam. 
Fel is mentünk, és megcsodáltuk a páratlan kilátást. 
Ugye milyen szép?! A mi Balatonunk. Aki a környéken lakik biztos megszokta már, de aki nem ezen a vidéken lakik...   


 
 A lépcső nem is volt vészes. Se lentről, se föntről nézve. Vagyis tériszony itt indokolatlan volt. 
Miután lemásztunk lentről is megnéztük még egyszer. A Balatoni kilátással nem lehet betelni, az ember akár órákig tudná bámulni.
A tűző, izzasztó nap viszont egy idő után távozásra késztetett. Nagyon meleg volt, és a vízpart már csalogatóan hívott minket fürödni.
De előtte még ittunk egyet. Gondoltak a domboldalt négykézláb megmászó, már-már haldokló és víz után vágyakozó emberekre is. Egy 'itatót' helyeztek el mindenki örömére. Ez fantasztikus ötlet volt! Mi is éltünk ezzel a csodálatos lehetőséggel, és nemcsak hogy ittunk és lehűtöttük magunkat, .....
... de félelmetes bravúrral még a vizes flaskánkat is meg tudtuk tölteni. Azért még vissza is kellett gyalogolnunk a kocsihoz a hőségben :)
Nekem tetszett ez a kilátó. Az is amit láttunk, az is ahol van, és még az is ahogy meg lehetett közelíteni. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki Zamárdi felé jár.

 Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése