2012. július 29., vasárnap

Csókakő - Csókakő vára

Csókakő vára 
2012-ben

Székesfehérvár felé volt dolgom, de nem egész nap. Ezért a kellemest a hasznossal elv alapján délután már a városban nézelődtünk. Gondoltam, hogy megnézhetnénk a Bory-várat. De úgy elnézelődtük az időt, hogy a vár már nem volt nyitva mire odataláltunk. :(
De hát nehogy már kárba menjen ez a nap is, és semmi tartalmasat ne lássunk…..eszembe jutott a másik vár….egy kicsit messzebb, de még megutazható távolság. Nem tudom már hogy hogyan….de jött az ötlet, hogy menjünk el Mór irányába... mert ott áll a Csókakő vára. Persze azt sem tudtam, hogy épp látogatható-e…. De valami azt súgta, hogy miért ne, próba cseresznye!


Elindultunk hát, hogy megnézzük azt a várat, amit már olyan sokszor láttam az útról a messziből, és mindig csak mondtam, hogy egyszer majd megnézem. Mert hogy aki a Mór felé vezető 81-es főúton autózik, az már biztos, hogy látta, hogy a hegyoldalban virít valami várszerű építmény. Talán most jött el számomra az idő, hogy végre én is megtekinthessem. Hamar oda is értünk, és még a várhoz vezető út is megvolt. Ahogy a főútról Csókakőnek vettük az irányt már látni is lehetett, hogy hol a vár, és hogy hova kell menni. Szinte csak követni kellett a látványt.
Az út, amin mi mentünk elvezetett egy szép nagy tisztásra, ami egy hatalmas szikla tövében volt. Mivel mások is voltak, ezért gondoltam hogy csak jó helyen vagyunk, és talán még vár is lesz. Legalább is a tisztás melletti parkolóból határozottan lehetett látni, hogy ott a vár... már csak fel kell jutni oda valahogy.

Gótikus őrszem a Vértesben
A Vértes déli letörésének kis szirtjén álló impozáns, gótikus vár már messziről szembetűnik a Győr és Székesfehérvár közti forgalmas útról. A tatárjárás után épült ide Csókakő vára a stratégiailag rendkívül fontos út ellenőrzésére, ez az út a híres „Fehérvárra menő hadi út”, a tihanyi apátság alapítólevelében szerepelt legelső magyar nyelvű írott emlékünk.

Miután alaposan megszemléltük a környezetet.... a szép színes sziklafalat....
 ....a Horty emlékművet....
 .... és a szép nagy tisztást...
Már kerestük is az utat, hogy hol és hogyan lehet feljutni a várhoz. Miután igénybe vettük a 'közönség segítséget', a rövidebb, de meredekebb útra esett a választás. Anya megint bevállalta a nehezebbet.
Végül is… csak nyári papucsban voltunk... extrém challange szint! De ez nekünk semmiség... strandpapucsban hegyet mászni ;) .... no meg erdőt járni.... sziklásak ;) Mit meg nem tesz az ember egy vár megtekintéséért. (Ugyebár mára egy városi kirándulás és egy városi vár megtekintése lett volna a program, és nem ez. De hát ez van, egy ilyen ki apróság, mint a nem megfelelő öltözet nem tántorít el a céltól.)
Neki is vágtunk az ismeretlen erdőnek. Szó mi szó, azért pár méter után már gondolkoztam, hogy biztos, hogy jó ötlet volt-e.
De amint elértünk a lépcsőig, már nem volt kérdéses, hogy jó irányba jöttünk és a választás sem tűnt már rossznak. Ezek után már csak lépcsőt kellett megmászni.
Felfelé és felfelé. Még jó, hogy papucsban lehet lépcsőzni is :) Csak ne lett volna olyan meredek.
Nem mondom, hogy nehéz és izzasztó volt, de azért megéreztem, hogy lépcsőt másztunk. A finisben már a fák gyökerei voltak a itt-ott a lépcsőfokok. Izgalmas volt... főleg papucsban :)
És nem csak a fák gyökerei nyújtottak szép látványt, de a sziklafal is, ami fölénk magasodott míg fel nem értünk.
 De szerencsére és szerencsésen felértünk a tetejére, ahol is a vár és a várkapu várt minket.
Már az elején gyanús volt az az állványzat. És ahogy Te is láthatod a vár épp felújítás alatt volt akkor.
De legalább meg lehetett nézni... saját felelősségre. És a jó hír! Nem belépős! Ingyenesen megtekinthető... saját felelősségre.
És ezért nem is volt nyitvatartáshoz kötve! Szupi, mert akkor be lehet menni! Már ameddig és már ahova! Mert hogy ez a vár inkább egy romvár.
Úgyhogy óvatosan és körültekintéssel mentünk felfedezni a vár romjait, amit láthatóan igyekeznek rendbe hozni.

Azért a kilátásért már megérte feljönni. Nagyon szép volt. Messze el lehetett látni a Dunántúl dombságai felett.

No de azért a várat is igyekeztük bejárni. Bizonytalannak tűnő lépcső vitt felfelé egy még feljebb lévő szintre. Abban a reményben, hogy csak nem most fog összedőlni, szépen lassan fellépkedtünk a keskeny tákolt falépcsőzeten.
 Ahogy haladtunk felfelé egyre más perspektívából tekinthettük meg a várat.

A vár létezéséről egy 1299-ben kelt irat számol be először, de feltételezhető, hogy már korábban is állt. Az 1241-42. évi tatárjáráshozott alapvető változást a magyar várrendszerben, a korszerűtlen, fa szerkezetű, rosszul védhető várak helyett számos kővárat építettek.
A térség a 13. században a második legjelentősebb hatalmi központ volt, Székesfehérvár után. Ez elsősorban stratégiai adottságainak volt köszönhető.

Csókakő is, mint akkoriban szinte az egész Vértes a Csák nemzetség fennhatósága alá került, amit 1326-ban más uralmakért cserébeKároly Róbert király szerzett meg tőlük. Később a vár Rozgonyiak tulajdonába került, akik a XV. század folyamán mintegy háromszorosára bővítették a várat, a felsővár köré megépítették az alsóvárat. A család kihalta után a vár többször váltott tulajdonost. Csókakő vára körül komoly védőgyűrű volt, mely mindenfajta külső erőnek addig könnyűszerrel ellenállt. A vár három oldalát meredeksziklafal védi, ezeket mesterséges sziklaárokkal is elhatároltak. A 16. században azonban védelmi jelentőségét elvesztette, mert a török hódítók hatalmas túlerejével szemben már kicsinek számított az erődítmény.

A török hódoltság idején, mint Székesfehérvár előretolt megfigyelőhelye játszott szerepet. 1687 őszén szabadult fel, ám a későbbiekben már egyáltalán nem volt hadászati jelentősége. Pusztulása – ellentétben sok tárásával – nem a Habsburg várrombolási lázhoz köthető, itt csupán az enyészet dolgozott.
Lehetett látni, hogy igyekeznek helyreállítani. A felső szinten volt is egy jól megcsinált terasz rész. De csak az, a többit itt-ott csak a szentlélek tartotta.



A kilátás nagyon szép volt. Főleg a legfelső szintről.
 Viszont a szél is fújt ezerrel, úgyhogy nem is maradtunk túl sokáig.
 Megnéztük még egyszer a felújított szintet... a kerek kutat.
A vár 1691-től üresen állt. Később felismerték régészeti jelentőségét, ám komolyabb helyreállítás ekkor még nem történt. 1953-ban műemlékké nyilvánították, majd 1960-ban új feltárási és helyreállítási munkálatok kezdődtek, melyek sajnos három évvel később félbe maradtak. Csókakő vára életveszélyessé vált, ezen csak az 1995-ben megalapított Csókakői Várbarátok Társasága változtatott, megkezdve olyan munkálatokat, melyek még napjainkban is tartanak. A vár felújításának legutóbbi üteme 2014 tavaszán ért véget.
És már mentünk is lefelé.... arra amerre jöttünk. Szó mi szó még így a sok deszkával is jó kis hangulata volt az egész várnak.
Az omladozó vértesi végvárak közül Csókakő az egyetlen, amely nem az erdők sűrűjében bújik meg, hanem a hegység peremén, szőlőskertek között meredezik a ma is elevenen élő kis falu fölé.
A vár építésénél fontos szempont volt, hogy kis alapterületű hegytetőre épüljön, mert rövidebb hosszúságú védőfal is elegendő volt és nem kellett hozzá nagy létszámú várőrség. A vár legrégebbi része a felsővár, ebből maradt meg a legkevesebb falrészlet. Az alsóvárlegismertebb része a kaputorony, amely még Zsigmond király korában épült, meglévő maradványai a vár legimpozánsabb falrészlete.

A kilátás a várból egészen csodálatos a Móri-árok völgyteknőjére és a Keleti-Bakonyra. A romvárak szerelmeseinek mindenképp érdemes ellátogatni ide.

Nekem nagyon tetszett, még ha nem is nagyon volt mit nézni, és óvatosan lehetett csak közlekedni.


Remélem, hogy egyszer elkészülnek a felújítással, és még ennél is jobban remélem, hogy nem egy extrém fizetős-belépős vár lesz mire legközelebb erre járunk.
Lefelé már a beton úton sétáltunk végig. Valóban sokkal könnyebb és járhatóbb volt ez az út... és persze hosszabb is. Viszont ezen az úton akár autóval is egészen a vár kapuig fel lehet menni. Persze egy kis torna és mozgás nem árt. Én a lépcsős utat ajánlom, az mégis csak szebb volt.

A vár tövénél még megnéztük, hogy toalett használati lehetőség is van, aminek a környezetét egy mini-vízesés tette hangulatossá.
Úgy tűnik, hogy jól kiépült ez az alsó szint, és talán lesz ez még jobb is. Látható volt, hogy ez a környék számos szabadidős tevékenységre nyújt lehetőséget. Hát még ha a vár is megújul.
Röpke, spontán látogatásunkból ennyire telt. Egész jó kis rapid kaland volt. És végre láttam a várat, amire mindig azt mondtam, hogy egyszer majd úgyis megnézem. Hát... így is lett :)

Ui.:
2014 tavaszára a vár nagy része teljesen újjáépült, a fal körbeért a vár körül, elkészült az újjáépített kaputoronyhoz vezető felvonóhíddal, rostéllyal, kapuszárnyakkal, valamint a toronyhoz kapcsolódó délnyugati várfalszakasz pártázattal, fa gyilokjáró folyosóval és feljáróval. A félig a sziklába ágyazott várkápolnát is, szinte a semmiből varázsolták újjá. A török korból a barbakán tornya maradt meg legépebben.
Ha most olvasod az leírásom, és kíváncsiságod Csókakő felé húz, akkor biztos, hogy Te már egy más várat fogsz látni és megtekinteni, mint mi. A felújítások révén nem csak új külsőt, megjelenést, de új hangulatot is kapott. Ha Te is szeretnéd látni a különbséget...

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

Remélem, hogy majd nekem is lesz még lehetőségem újra megtekinteni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése