Szeged - Vadaspark

Szegedi vadaspark

Szegeden jártunk,

s vadasparkot találtunk.

Aki az állatokat szereti, 

Ki nem hagyja, megnézi!

Így tettünk mi is, jegyet váltottunk, 

Betértünk, hogy sok-sok állatot láthassunk.

A honlapon Te is érdeklődhetsz,

KLIKK IDE mindent meg is nézhetsz.

De most utazz velem egy kicsit,

Mutatom, hogy milyen jó hely ez itt.

A jegyárak oly kedvezőek,

A szabályok követendőek. 

Térkép is van, nehogy eltévedj,

Kézhez is kapod, hogy azzal tévelyegj.

Indult is az utunk, első állomásunk,

Totyogós, öltönyös pingvint láttunk.

Érdeklődve nézte az embereket,

Szelfizni viszont már nem volt kedve. 

 Tova is állt, elúszott, 

A haverjaihoz csatlakozott. 

Biztos ők is szökést terveznek,
Ügyesen okosan, mint a tévében.

Majmok is voltak ott mindjárt,

A ketrecükben a gaz csak úgy vibrált. 

Gepárdéknál oly nagy a placc,

Legalább akkora, mint a gaz.
Vígan heverésztek tisztes távolban,
A sok zöld miatt alig láthattam.

Egy kis móka gyerekeknek, 

És a kortalan felnőtteknek.

Utunk egy házikóba vezetett,
Ahol a teknős épp zöldet evett.

A szomszédban krokodil féle,
Mereven nézett a szemével.
Mintha gondolkodna éppen,
Hogy miért van még mindig itt bent.

Színes hüllők, mintásak,
Szemük forog vaktában.

Hidegvérű népségek,
De aranyosak, szépségek.

Egy épülettel odébb mit látok,
Nyújtózkodó zsiráfot.

Milyen nagyok és foltosak,
Hárman is vannak csoportban.

Nézem is hogy hol járunk,
Zsiráfra mennyi időt szánhatunk.

Úgy tűnik, hogy van még elég,

Megnézem hát jobban a testét.

Szegények csak mászkálnak,
Unalmukban föl-le járkálnak.

De mit látok a távolban,

Csíkos hátsók párosban.

Zebra is van nem is egy,
Párosban szép s az ebéd egy.

Zsiráféktól búcsút intünk,

A többi helyet is megnézzük.

És mit találok útközben,
Tekerőke, ez a kedvencem.
Pár pénzérme és tekerés,
A szuvenyír pénzérme már is kész.

Tovább megyünk s ez milyen állat,

Vörös bunda és cuki álarc.
A vörös panda, hogy milyen aranyos,
Még a plüssmacinál is sokkal jobb.

Oroszlánok s mily boldogok,
De a színeteket hol hagytátok?
Fürdés volt tán 60 fokon?
Vagy kifakultatok a napon?

Haladtunk előre gyorsan, sebtében,
Az itteni állatokat majd megnézzük visszafelében,
Épp kezdődött időre a fóka trenírozás,
Ezt mi is látni szerettük volna, siettünk is hát.

Lentről nézve bár keveset látni,
De a fókák épp valóban gyakorolni.

Labdával, karikával, ügyesen,
A feladatot teljesítették türelmesen.

A halacskáért mit meg nem tesznek,
Sípszóra az embernek engedelmeskednek.

Esőerdő, ilyen is volt,
Csak az a bűz ne lett volna ott.

Bár minden állat ketrecben, s növény se sok,
De a pártalatalom és a szag elviselhetetlen volt. 

Orron levegőt venni itt nem szabad,
Különben összeesel mint egy fadarab.

A majmok cukik, de ez a hely,
Csak erős gyomrúak tűrik el.

Nembaj, mert majmok kint is vannak,
Friss levegővel és kevesebb szaggal.

Belőlük is van sokféle,
Szőrős, színes, érdekes.

Szelfizni itt nem egyszerű,
Az állat a képre rá nem kerül.
Aprócskák is és sok a rács,
Homály is van nem vitás.

Közeli kép kell, ha fotót akarsz,
Ha a jószág is egyhelyben maradna.

Ezek itt már ismerősek,

Tengerimalacok tömörögtek.

Ketrecekből volt bőven sok,
Állatot nem mindig tartalmazott.
Keresni kellett, hogy hol is van,
Rejtőzködve az egyik sarokban.

Mutatom ott, nagy szívfájdalom,
A piros táblán a nagy tilalom.
Az állatot etetni bizony tilos,
Pedig állatcsegemét szorongatok.
Kivételesen készültem, emlékeztem,
Hogy az állatokat csak ilyennel etethetem.
Erre meg itt a tábla,
Pedig Kinga nem ezt várta.

Itt van pár kép csak úgy nézni,
Állatkerti élményt adni.
Keresd az állatot, ha látod,
Ügyes vagy, ha megtalálod.

A puma nagyon ideges volt
föl-alá járt akár egy drogos.

Mondtam neki álljon már meg,
Pózoljon már szelfi is kell.

Nem érdekelte, úgyhogy tovaálltunk,
Neon-piros madarakat láttunk.

Flamingó vagy olyasmi,
De mit keres a fán ott ni?
Horgas csőrű furcsa madár,
Skarlát ibiszt mutat a írás.

Furcsa helyere jutottunk,
Átjáróban tovább haladtunk.
Pedig a térképet mindig forgattam,
Hollétünk pontosan tudtam.

Tapír háza táján jártunk,
De csemegével nem kínáltuk.
Neki se kellett, biztos nem jó,
Úgyhogy csak néztük szegény jószágot.

Még hogy etetni nem szabad,
Csak azokat nem, amik meghalhatnak.
De itt sok volt a készséges majom,
És szó mi szó nem csak én próbálkozom.

Persze nem kellett nekik, eldobták,
Jól-neveltek, tudták a szabályt.

Lakótársának viszont ízlett,
Ez a fura állat habzsolta mindet.

A tett színhelyét elhagytuk,
Utunkat térkép szerint folytattuk.

Ösvényen haladtunk, nagyon kalandos,
Kedvenc állataim lakhelye állt ott.

Pöttyös vagy fekete, ahogy tetszik,
A nagymacskák közül a legszebbik.
Párduc a neve, mi más,
Különleges páros, nem vitás.

Távolabb értünk és sehol ketrec,
Az állatok tán szabadon vagy hogy van ez.

Jól van azért itt-ott drót,
Kordában tartja a négylábút.

Csak nem láma figyel éppen,
Nézi hogy ki vagyok én itten,
 Figyeli, hogy mit hoztam,
Nasiról vajon gondoskodtam.

Etetni tilos, de itt a zöld,
Ez olyan mint ami bent is nő.

Nézi is, hogy csak ennyit adok,
Zoocsemegét tán nem tartogatok.

Körülnéztem, a földön jópár,
talán ehetnek ők ilyet jócskán.

Elő is vettem,
legalább nem hiába vettem.

Adok nekik jócskán párat,

Nem ám leköpnek mind a hárman.

Mondja is, hogy csak ennyi,
Sokan vannak, kell még neki.

Oh már megint mire vetemedek,
Elszórt csemegét keresgélek.
Figyelik is hogy mit csinálok,
Földről nasit kapirgálok.

Nem volt sok, hát továbbálltunk,
Nem ám köpnek, azt megjárjuk.

Barna is volt, de jóval messzebb,
Ahogy ez a ufó-szerzet.

Furcsa nyulak a távolban,
Struccokkal osztoztak a placcban.

Kis kíváncsi, ahogy én is,
És már készült is a szelfi.

Egy tavacska, túloldalról ezt láttuk,
A ketreceket ezért hiányoltuk.
Az állatok itt szabadon,
Minek mennének el, itt jó nagyon.

Legkisebbtől a nagyokig,
Boldogok ezek az állatok itt mind.

Vissza az ösvényen, amerre a térkép visz,
A központi rész lesz újra itt.

De előbb mi az ott, valami róka,
Gubbaszt a fűben, nem közelít az orra.

S lám nem is róka az a vörös,
Sörényes farkas ül a rács mögött.

Újra ketrecek, már hiányoltam,
Szegény madarak, röpülni aligha tudnak.

Meg kell mutatni az embereknek ezt is,

De a madár szabadságát kell ezért elvenni?

Némileg felemelő látvány,
Egy nagy rakás szeméthányás.
Tanító szándékkal mutatják,
A hulladékot otthon így is tárolhatnád.

Különleges világba értünk,
Tán egy kicsit eltévedtünk.

Állatot sajnos itt nem láttunk,

Akárhogy is sasoltunk.

Tábla viszont volt itt bőven,
Érdekes, és mókás kivitelekben.

Egy házat is találtunk,
Ahol mindent csak állatot nem láttunk.

Érdekes gyűjtemény, kövek és kristályok,
Amit csak az őskor ránk hagyott.

S egy kis ízelítő, hogy milyen a vadonban,

Kutatóként élni nagy magányban.

Még egy kis tanítás, ez már igen,
A szelektív hulladékgyűjtés az állatkertben.

Még házikó állatokkal,
Csúszó-mászó és úszó fajtákkal.

Teknősök meg bogarak,

Undorító százlábúak.

Kajmánok is, de édesek,
A lámpa alatt melegedtek.

Egy kis hazai és megszokott,
Vidéki állattartás színtere volt.

Kicsi kecskék, aranyosan,
Csemegét szó nélkül elfogadnak.

Ha az ujjam is megmarad,
Akkor jár egy kis ciróka.

Többi kecske, szarva csavaros,
Meghallotta, hogy mi zörög ott.
Nasit hoztam, vagy mi az,
Jönnek mind, hogy most mi van.

Nasit hoztam, de nincs már ennyi,
Mindenkinek csak egy falatnyi.

Utunk újra elkanyarodott,
Az erdő felé egy ösvény mutatott.

Bezárt állatok szegények,
Nem lehet ez így könnyű élet.

S az ösvény végén ej mi várt,
Jó nagy terepen a medvevilág.

Nagy hely, tó és vízesés,
Ezek meg csak döglenek, mint a légy.

Egy kis fejtörő az unatkozóknak,
Ha már a medvék nem bravúroznak.

Ej milyen nagy ez az állatkert,
Milyen sok állat fért itt el.

Hiúz, vidra, mindenféle,
Ki így, ki úgy pózolt éppen.

Még egy stresszes idegbeteg,
Le-föl mászkált szegény lélek.

Repülő vagy kúszó-mászó
A ketrecben valahol megtalálható.

Mi ez itt ez a szerkezet?
Tán kilátónak terveztetett?

Ki is próbáltam, felmásztam,
Kukkerral a távolban kutattam.

Egy tó előtte, s utána már a város,

Itt a állatkert vége, visszafelé visz a láb most.

Bambi ez vagy miféle,
Csemegét kaphatnak, ott a képe.

Mohó éhes jószágok,
A csemegét mégis szétszórjátok.

Szedhetem föl megint kézzel,
Hogy legyen mit adni ha már kérnek.

Visszaértünk a tóhoz,

Megvolt a európai kör,
Mi az ott talán egy gólya,
Ez nem volt itt még az előbb.

Immár csak a főúton haladtunk kifelé,
Lassan zár az állatkert és még nem láttuk mindenét.

Pedig kenguruk is vannak, nem is kevesen,
A távolban foglalatoskodnak, csendesen.

Csak nem prérikutya-lak ez itt,
Ahol a fal felér épphogy derékig.
De ki nem másznak, nem szokásuk,
Csak figyelnek és ássák a lyukuk.

Több állat is csoportosan,
A páviánnal megfér otthonosan.

Fakó oroszlánék aludni térnek,
Jön a vacsi és már készülődnek.

Mi azért még megnéztük a maradék állatot,
Nehogy már ne tudjuk, hogy mi más van még ott.

No végre itt vannak a bambik, aranyosak,
Igazából ezek hivatalosan a dámvadak.
De nem baj, a lényeg, hogy szeretnek enni,
És a zoocsemegét lehet nekik adni.

A tigrist is megtaláltuk,
Még jó hogy időben láttuk.
Ő is idegesen fel-alá mászkált,
A vacsorára ennyire várt már.

A púpútévek se maradtak ki,
Közelről láthattam púpjaik.

S ha szereted, ha nem, egy kis okosság,
Hogy a macskafélékről még többet megtudjál.

Még egy pöttyös, de fáradt,
Ily kényelmetlenül a fán maradt.

Még egy nagymacska, tán mégis ő a legszebb?
Talán, de az biztos, hogy a legvédettebb.

Ő is idegesen fel-alá járkált,

Valószínű a vacsira nagyon várt már.

Nyest és kutya egyveleg,
Szelfizéshez nem volt elég rest.

S a dámoknál egy utolsó kép,
S utunk már mutat a kijárat felé.

Még egy pillantás a vörös cukiságra,
Pihenne ő is, elfáradt mára.

Ezt jobb ha még az elején olvasod,
S akkor talán az állatot nem zaklatod.

Hát ennyi volt a szegedi vadaspark,
Nagy területen vár az állat-had.
Ha szereted őket, itt is tiszteled,
Örömmel, viselkedve nézd meg mindet.

Szuperjó ez az állatkert, jó nagy,
Készülj legalább egy egész napoddal.
Nekem nagyon tetszett, örülök hogy eljöttem,
Ajánlom neked is, hogy nézd meg a jövőben!

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!