Szeged és a paloták
A szegedi hétvégi kirándulásunkkor mi más lett volna a fő cél, ha nem az, hogy felfedezzük Szeged szépségeit. Szinte egy egész napot ennek szenteltünk, hogy szépen kellemesen, kényelmesen megtekinthessük a város nevezetességeit, a kastélyokat és palotákat, és minden egyéb látnivalót, ami egy városi sétába beleférhet. Ezt szeretném most Neked is megmutatni.
Ezért gyalog indultunk el a szállodától. Azt mondták, hogy nincs messze, egy 10 perces sétával be lehet érni a városba. Némileg így is volt, úgyhogy már csak ezért is tudom ajánlani ezt a szállodát, főként azoknak, akik azért nincsenek túlzottan eleresztve anyagilag. KLIKK IDE és még többet olvashatsz arról, hogy milyen is volt a szállásunk.
Utunk a hoteltől nem messze található Napfényfürdő mellett vitt el. Amennyiben jó időt futunk, akkor lehet hogy még itt is kikötünk a mai nap. :)
A fürdő mellett mindjárt ott is virított az első templom. Tetején a buzogány, református templom ám!
De bemenni nem lehetett, úgyhogy ahogy a legtöbb helyen, itt is az idegeneket távol-tartó, de amúgy egy kis aprócska betekintést megengedő ablaknál kukucskáltunk be. Felettébb egyszerű belső berendezése megnyugtatótan hatott rám, hogy szegény emberek pénzét legalább ők értelmesebbre költötték. Így viszont nem is volt nagyon mit nézni, úgyhogy hamar mentünk is tovább.
És szinte már ott is voltunk az Erzsébet ligetnél. Szép nagy parkjuk van! Igaz, hogy a Tisza ezen felén ez már nem mondható belvárosnak, de akkor is szép nagy park.
És a park mellett mi más, mint egy szép kis díszes templom. Hát persze, hogy megnéztük. És hogy milyennek is láttuk? No meg hogy belülről láttuk-e?! KLIKK IDE és megnézheted Te is!
Szinte már a hídnál voltunk, amikor rácsodálkoztam hogy itt bizony nem csak autók használatára van igény!
A modernebb változatok,... villamos, troli, amit csak akarsz... illetve metro az nincs. Valószínű nem fért el a Tisza alatt :)
A strandfürdő kinti része még innen is látszik. Szinte mindjárt a Tisza parton van, még ha nem is lehet a fürdőből a Tiszát látni.
Bizony... a Tisza! Végre láthattam ilyen közelről a Tiszát!
Azt hiszem, hogy magáért beszél. Aki még nem járt Szegeden, azt biztosan lehengerli a látvány, akárcsak engem.
És a Tisza!
A híd, ami nemcsak funkcionális szerepet tölt be, de mint Szeged látványossága is számon van tartva.
És nemcsak a Dunának van ám partja! :) Bizony.. a Tisza-part. Kocsiknak is, járókelőknek is...
...és a szemétnek is... Sajnos a Tisza-part sem büszkélkedhetett makulátlan tisztasággal.
Egy tökéletes hely várja a fényképezkedni vágyókat. Nemcsak a híddal, de ezzel az érdekes szobor-alkotással is megörökítésre kerültem, ami a 'tiszavirágzást' hivatott ábrázolni.
S ahogy a legvonzóbb látnivaló, a Dóm irányába haladtunk, a hidat egyre messzebbről csodálhattuk meg.
És a Szegedi Dóm! Hogy milyen gyönyörű! No de mi az a rusnyaság ami zavarja a pompázatos látképet?!?! Ezt a szívást! Egyszer érek el végre Szegedre, és akkor pont felújítják a Dómot?!?!? Fémkonténerek, daruk és kordonok hada veszi körbe és csúfítja a látványt.
Nem kicsit mérgesen inkább bementünk először ebbe a másik templomba. Nem tűnt semmi extrának. Még sajnáltam is, hogy szegény így a Dóm árnyékában él. De amit bent láttunk!!! Teljesen meglepett! Ez ugyanis egy ortodox templom, ami bár kívülről átlagos, de belülről annál érdekesebb! Ha Te se nagyon jártál ortodox templomban, és szeretnéd látni miben más, akkor KLIKK IDE!
Majd folytattuk utunk ahol abbahagytuk... a Dóm. Ugye hogy mennyit számít, hogy hogyan is állítjuk be a fényképezőt? Mindjárt nem is látszik semmilyen látványromboló elem (mondjuk a daru már elment addigra, de a konténerek még nem). De hidd el nekem, nem volt szerencsénk, és annak ellenére se mondanám azt, hogy végül is belülről is meg tudtuk tekinteni. És hogy mindezt Te is lásd..... KLIKK IDE
És a téren ott állt a másik látnivaló.... a Dömötör torony. Amit már csak a listám kedvéért is szerettem volna megnézni. De ennyi volt minden, amit láthattam ( és ez is sajna többszörös zoom-al :( ) Ott csúfoskodtak az építkezés látványromboló elemei. :( Pedig a tornyot nemcsak közelről lehet megtekinteni, hanem fel is lehet menni. No de nem most. Árgus szemekkel figyelő biztonsági őrök vigyáztak arra, hogy senki se akarjon a kordon mögé menni. Úgyhogy a térből szinte semmi értelmeset nem láttunk, legalább is Szeged eme részének szép és lenyűgöző oldalát biztos hogy nem.
Az egyetem épületének falai mellett meg is kerültük a háborús állapotokat idéző teret, miközben a fal mentén kihelyezett híres emberek szobrait is megnéztük.
És már át is jutottunk a tér túlsó oldalára. templomocska, tornyocska és kordonocska... :(
Miután azért ímmel-ámmal, de a belülről is megnéztük a templomot, folytattuk is utunk a városban.
Keskeny utak..... magas, régi épületek. Ez itt a kép jobb oldalán pl. mint utólag kiderült a Fekete-ház áll. Nos... aki azt hinné - ahogy mi is nem túl alapos tanulmányozás után - hogy egy fekete házat kell keresni, az téved. A Fekete-ház, nehogy nem fekete... hanem világos és kiskastélyos épületével üde színfoltja az utcának.
Tovább sétáltunk... és a sétáló utca is meglett. Bizony... ez egy sétálóutca. Egyéb városok... tessék példát venni! Nemám macskakő... meg nulla bolt... óh nem... pont az ellenkezője!
...ami a Szegedi Tudományegyetem épülete előtt fekszik. Ennyit számít, ha egyetemi város a város. :)
És hogy mennyit is? El sem fogod hinni, ahogy mi is gondolkodtunk jó sokáig, hogy biztosan jól érzékeljük-e. Ennek a térnek - Dugonics tér - a szökőkútja klasszikus zenére tolta a vízsugarakat!!!
Nagyon jó volt! A téren hangosan szólt a művészi zene, és a vízsugarak arra járták a táncot! Fantasztikus! Hát ilyet még nem is láttam! Élvezet volt még az is, hogy csak úgy ott ültünk, hallgattuk a zenét és néztük a szökőkút vízi-játékát.
Ez az Ungár-Mayer-palota! A kastély lista készítésekor még én is többre számítottam. De valljuk be, hogy sok kastély repesne az örömtől ha ilyen jó állapotban lenne. És bár nem kastélynak hívják, de azért csak egy kalap alá kerültek.
Két év alatt – 1910-11 – épült meg Szeged egyik legszebb palotája a Kárász utca sarkán. A késő szecessziós stílusú épületet Magyar Ede tervezte.
Sokan nem tudják: Ungár Benőnek és Mayer Áronnak, Szeged két tehetős polgárának köszönhető az épület, hiszen ők döntöttek úgy: három emeletes házat építtetnek, méghozzá különleges díszekkel, és olyan toronnyal, aminek szépsége még messze földről is vonzza a látogatót. És persze irigykedésre kényszeríti a város minden gazdag emberét.
A Magyar Ede által tervezett, háromemeletes, sarki bérház a késői szecesszió historizmushoz visszatérő stílusában épült 1910-11 között. A bonyolult erkélyrendszerrel tagolt, gazdagon díszített utcai homlokzatokat hatalmas, kupolaszerű kettős saroktorony fogja össze, mely lágy íveivel, díszítettségével városképileg meghatározó jelentőségű. A földszint vasbeton-szerkezetű üzlethelyiségeit nagyvonalú, a modern építészetet előlegező kialakítás jellemzi. A stukkókkal, kovácsoltvas korlátokkal és -díszítőelemekkel kialakított lépcsőház, valamint az egyik üzlethelyiség mennyezetét borító festett stukkódísz a szecesszió magas színvonalú épületdíszítő művészetéről tanúskodik.
Bizony... itt a szökőkutas térrel szemben található! Úgyhogy ha erre járnál, akkor ne felejtsd el megnézni a rózsaszín habcsóktornyos palotát!
És még egyszer a szökőkút.... az érdekes feliratával....
Az egyetemet és az ott lelkesen és kitartóan várakozó fémbácsit elhagyva a város többi részének vettük utunk.
Ez a torony a messziből csalogatott minket idáig. Messziről nem lehetett látni, hogy ez vajon micsoda.... És hát aki kíváncsi... annak tudnia kell. És meg is néztük.
Egy templom! Egy nagyon érdekes színű templom. Meglepő ez a sötét színű tégla és stílus amit képvisel. Komornak, rejtélyesnek tűnik az épület. Egyáltalán nem a megszokott. De a nyitvatartás igen... vagyis hogy egyáltalán nem volt nyitva, semmit se tudtunk belülről megnézni.
Gyors kitérő után újra a belváros felé vettük az irányt. Csak előre a szép nagy impozáns megjelenésű épületek felé, mert hogy lapul ott még egy-két palota a belvárosban.
És persze a régi szép nagy épületek.... és nicsak! egy Dottó! Mert hogy ilyen is van a városban. Lényegesen kellemesebben és kényelmesebben lehet azzal megnézni a város nyújtotta látnivalókat a gatya-rohasztó melegben.
Érdekes, hogy nem tűnik nagyon másmilyennek az épület, mint a többi hasonló. De mégis kiemelték a többi épület közül, mint látványosság. Ami jogos is. A gyönyörű-szép virágmintás díszítés különlegessé teszi.
Magyar Ede az épület tervezője tragikusan rövid életében mindössze nyolc alkotó év jutott osztályrészül. Az európai utazásai során megismert és magával hozott élményanyagot és formavilágot felhasználva tervezte meg legszebb alkotását a Szeged, Tisza Lajos körút 56. számú lakóházat, a Reök-palotát. Az épület a magyar szecesszió egységes, tiszta stílusú megtestesülése, európai viszonylatban is a legszebbek egyike. A belvárosban a Kölcsey utca és a Feketesas utca sarkán szép telek állt rendelkezésére, az előtte levő tér a létesítendő épületre megfelelő rálátást is biztosított. A megrendelő Reök Iván, a Folyammérnöki hivatal vezetője, kultúrmérnök, gazdag földbirtokos, országgyűlési képviselő, Munkácsy Mihály unokaöccse.
A lovasszobor... ami lelkesen vigyáz az épületre. És ha még többet szeretnél tudni az épület múltjáról, sorsáról és viszontagságairól , akkor KLIKK IDE!
Az épület a rendszerváltás után években gyors állagromlásnak indult, az 1990-es évek végére, 2000-es évekelejére már kifejezetten rossz állapotban, üresen állt. Teljes műemléki helyreállításáról, az emeleti szintek képtárrá való alakításáról, a pincében raktárak létrehozásáról valamint az udvar lefedéséről 2004-ben döntött a városvezetés.
2007 nyarán készült el az épület teljes rekonstrukciója, korszerűsítése. A generál tervező Rantal János volt. 2007 augusztusában, a épület 100 éves jubileumára rendezett ünnepélyen adták át, ekkor kapott benne helyet a Regionális Összművészeti Központ (REÖK), amelyben időszaki tárlatokat, irodalmi és zeneiprogramokat, szobaszínházi előadásokat tartanak.
S láthatóan nem ért vége a szép nagy palota-fílingű épületek sorának. Szinte sorfalat állva vezetik az épületek az érdeklődő turistát a belváros egyik utcájáról a másikra.
De mielőtt a város abszolút központja felé vettük volna az irányt, előbb meg kellett keresnünk még egy érdekes épületet.
Kicsit eltávolodva a központtól vitt utunk a kellemes ki utacskán a kupola felé, amit még a szállásunk teraszáról láttunk... muszáj volt megkeresni! Ugye hogy milyen kellemes kis járda? Padok... gazzal díszített, de még mindig mutatós zöld szigetek... és még több pad...
...és a szomjazó turistákra is gondoltak :)
Mert ez bizony a Szegedi Nagyzsinagóga volt! Hatalmas! Sokkal nagyobb, mint a többi átlagos templom. Sajnos az impozáns épület falai mögé nem nyerhettünk betekintést.
Mert eme vallás hívei nem dolgoznak, sőt semmit se csinálnak szombaton. Még templomba se járnak, úgyhogy sajnos nem volt lehetőségünk megtekinteni ezt a páratlannak tűnő épületet belülről.
És nemcsak hogy belülről nem láthattuk, de nagyon még kívülről sem, mert a nyári hőségben zöldellő hatalmas nagy lombkoronák eltakartak mindent, amit csak tudtak.
Azért a különleges kupolája így is látható volt... messziről... De legalább láttunk valamit és beazonosítottuk, hogy ezt láttuk a teraszról.
Egy netes kép... köszi Google... csakhogy lásd, hogy valóban impozáns a kupolaszerkezete!
És persze nem bírtam ki, hogy ne keressek rá a neten, hogy miről maradtunk le, csak azért mert nem jó napon és nem jó időben 'kopogtattunk' a kapun. Ezt azért megnéztem volna élőben is!! Ha Te is így gondolod, akkor ne felejts el előre érdeklődni, hogy turistaként mikor lehet 'bebocsátást nyerni'.
A kora eklektikus, belső udvaros palotát 1872-ben építették Benkó Károly és Kolbenheyer Ferenc tervei alapján. Nevét építtetőjéről, Kiss Dávid nagykereskedőről, a Szegedi Kereskedelmi és Iparbank első elnökéről kapta.
Szeged egyik leghíresebb és legnagyobb, eklektikus stílusban épült palotáját 1872-ben adták át. Tehát még a nagy árvíz előtt a város egyik olyan ékessége lett, amely meghatározta Szeged későbbi arculatát is. A palota históriája 1870-ben kezdődött, amikor Szeged városa úgy döntött, átformálja, pontosabban megkurtítja a hatalmas Széchenyi teret, ami akkor még magába foglalta a mai Klauzál teret is. Ezért telkeket kínáltak fel eladásra, ám csupán Kiss Dávid, egy tehetős kereskedő látott fantáziát az építkezésben, és mind a két telket ő vette meg az árverésen.Természetesen a szegediek nagyon kíváncsiak voltak, miféle ház épül majd a város központjában. A korabeli sajtó pedig ki is elégítette ezt a kíváncsiságot, amikor egy évvel később közzétette a Szegedi Napló, hogy egy egész háztömbnyi (akkori viszonyok között igencsak monumentális), két emelet magas építményre költi pénzét az új tulajdonos.
És a Kauzál-tér! Szegedhez és régmúltjához méltó tér!
Oroszlános-országalmás szökőkúttal!
És a másik palotával a szomszédos oldalon! Palotahegyek! Ez itt a Kárász-palota!
Egyik oldalról....
... másik oldalról :)
Kárász Palota, emeletes kereskedő-polgárház, klasszicista, épült 1845-ben. Ennek a háznak az erkélyéről mondta el Kossuth Lajos 1849-ben utolsó magyarországi beszédét. 1857-ben ittartózkodása alatt ebben a házban szállt meg Ferenc József.
.. és persze a bizonyíték, hogy én is ott voltam :)
A téren a paloták mellett a központi elem.... a Kossuth szobor.
S bár a többi épület már nem került 'palotai minősítésbe', de azért azok is legalább olyan szépek. És! Ajánlom mindenki figyelmébe a sarkon található cukrászdát! Nagyon finom fagyit lehet kapni!
Szép nagy zöld park, szobrok... és mi ez itt már megint? Valamit nagyon építettek a térre. Tán valami rendezvényre készültek, de így sajnos a teret sem tudtuk a teljes szépségében megcsodálni.
Megtaláltuk a Dottó kiindulási pontját is! Ha bárki keresné, akkor a Széchényi tér melletti tornyos épület melletti étterem elől indul a Dottó. Már ha indul! Mert hogy mi nem jártunk szerencsével, ugyanis pont azon a délutánon már nem indult egy se. Egy menetrend tájékoztatja ott helyben az embereket, hogy mikor várható a legközelebbi indulás, ahogy minket is... Hát nem örültünk a kiírásnak. ÉS hogy miért nem ment?!?! Szombat délután kellős közepén?!? Hát mert errefelé a dottót lehet bérelni... És hát persze hogy esküvők voltak akkor délután is! Ez van... résen kell lenni, nem ám csak a násznép élvezi a dottózás örömeit.
Szeged Roosevelt terén rikít a francia neoreneszánsz stílusú Milkó-palota, amelyet a színe miatt a helyiek csak „eperház”-nak csúfolnak. A műemlékké nyilvánított palota 1883-ban épült Pártos Gyula és Lechner Ödön tervei alapján.
Ennek az épületnek a francia reneszánsz jegyei mellett már olyan finom díszítő megoldásai vannak, amik már előjelei Lechner Ödön későbbi sajátos dekorációs, művészeti stílusának. Már itt is jelen van a népi ornamentika használata. A palota falának kialakítása is igen egyedülálló. Figyelemre méltóak az erkélyek és a sarokerkélyek, valamint a különféle ablakok elrendezésének ritmusa is igen sajátságos. A színes, kellemes hangulatot keltő mázas cseréptető használatát Lechner Ödön a későbbi munkáin is alkalmazta.
Alig pár méterre pedig egy újabb kastélyra emlékeztető épület. Bár kastélynak nem mondható, de múzeumnak annál inkább!
És ha az előbbi szökőkutak tök jók voltak... akkor ezt nézd meg! Ez aztán a szökőkút! Hiper-szuper a városháza előtt találhatóhoz képest! És bár zenében nem üti a másikat, ami az egyetem előtti téren volt látható, de a vízsugarak méretében igen!
Bizony... megint a Tisza...
És hogy mit találtunk itt?? Hát a várat!!! Meglett a vár! Legalább is egy foszlánya, ami még őrzi a régmúlt emlékeit.
De nem csak a bástya alapjait lehet megtalálni..... hanem sokkal beljebb egy épület és annak udvara is hirdeti - már csak azért is, hogy az emberek ne felejtsék el - hogy egykoron itt impozáns méretű vár állott. És milyen is? És hogy mit lehet igazából ma még látni a várból, azt KLIKK IDE és Te is megnézheted.
Szinte majdnem mindent láttunk már a városból, de ez persze nem igaz. Olyan nagy és olyan szép ez a város. Egy nap szinte nem is elég, hogy az ember mindent megtekinthessen. És szó mi szó volt még egy palota a listámon. És mivel még időnk engedte, ezért azt is felkerestük.
Térkép szerint mentünk is arra, amerre az utolsó palota rejtőzött. Bár már lábunk egyre kevésbé bírta, de hát nem sűrűn járunk errefelé, úgyhogy sétáltunk még egyet a Gróf palota irányába! Meg is találtuk, ez lenne az!
A Gróf-palota a szegedi belváros legnagyobb önálló szecessziós stílusban emelt épülete, amely szinte változtatás nélkül maradt meg napjainkig. A palota építését Gróf Árpád Márton, Szeged akkori főügyésze kezdeményezte, hogy magas fizetésű városi tisztviselők otthonául szolgáljon. A Raichle J. Ferenc által tervezett épület utcai szintjén ügyvédi irodák, emeletén lakások kaptak helyet. A palota igen rövid idő alatt, az építkezés kezdete után mindössze 13 hónappal, elkészült.
A háromszög alakú telekre emelt, három utcára néző épület robusztus tömeget alkot. Homlokzatának felületformálása igen változatos, oromfalak, erkélyek, beugrók tagolják, két saroktoronnyal. Az oromzatok díszítése kifejezetten különlegessé teszi az épületet kora nyári reggeleken, amikor a homlokzatra eső napfény visszaverődik az aranyszínű mintázatról. A keleties hangulatot hordozó kék, sárga és aranyszínű díszítések mellett számos helyen találhatók a magyar népművészetből átemelt motívumok, kerámiából készült falidíszek.
Belsejében kovácsoltvas korlátokkal felszerelt lépcsőház található. A homlokzaton is több helyen is láthatók a szecesszió jegyeit magukon hordozó kovácsoltvas díszítőelemek, korlátok. Szintén kovácsoltvas ornamentika védi a ház bejáratait.
Az épületet 2006-ban a kulturális minisztérium védetté nyilvánította. A 2010-es évek elejére az évek óta nem tatarozott palota rossz műszaki állapotba került, homlokzatáról több helyen lehullott a vakolat és a tető is beázott. 2013-ban Szeged, Szabadka és Zenta városa is pályázott az Európai Unió határ menti együttműködéseket támogató alapjához, a beadott közös pályázat része volt a három város legjelentősebb szecessziós épületeinek rekonstrukciója is. A Gróf-palota tetőszerkezetének 2013-as rekonstrukcióját a pályázatból fedezték.
És ha már erre jártunk, akkor alig pár tömbnyire ott figyelt a városi víztorony is!
A szegedi víztorony a Szent István téren áll. Építése 1902-ben kezdődött el. Tervezője Zielinski Szilárd. A magyarországivasbetonépítés úttörő egyéniségének víztornya másodikként épült az országban, a torony épület kivitelezője Freund Henrik és Fiai munkáját dicséri. 2003 márciusában egyedi ipartörténeti műemléki védettséget kapott.
Sajnos nem volt nyitva, pedig be lehet menni és meg lehet tekinteni belülről is. Talán még a toronyba is fel lehet menni.... ha bejut az ember. Majd legközelebb.... Addig pedig KLIKK IDE
Nyitvatartási időpontok: Április 1-től október 31-ig minden hónap első szombatján 10:00 és 16:00 óra között tekinthető meg a víztorony. Ezeken a napokon előzetes bejelentkezés nélkül bárki megnézheti a víztornyot, a benne berendezett kiállításokat. A torony megtekintése belépőjegy vásárlásával lehetséges.Bejelentkezés alapján: 10 főnél nagyobb csoportok előzetes bejelentkezést, időpont egyeztetést követően tekinthetik meg a tornyot (kedden, csütörtökön és szombaton).
Ezután már tényleg visszafelé vettük az irányt. A lábunk már alig bírta, jó sokat mentünk. Alaposan bejártuk a belvárost! Irány visszafelé, de azért nem mentünk el szó, illetve fénykép nélkül a többi látnivaló mellett. Mint pl. a Gróf palotával szemben elhelyezkedő református templom.
Hát persze, hogy ezt is megnéztük közelebbről! KLIKK IDE és te is láthatod, hogy milyen ez a templom, ahol épp egy esküvőnek volt vége, amikor odaértünk.
A templommal szemben pedig ez a érdekes formájú épület.... ami nem más mint az Anna Gyógy- és termálfürdő.
Déli országokat idéző formája és kupolája talán nem véletlen....
Kicsit sajnálom, hogy ide nem tudtunk eljutni, pedig nagyon szívesen megnéztem volna, hogy milyen ez a fürdő. Biztos, hogy megvan a varázsa, ami egy átlagos élményfürdőhöz nem hasonlítható.
No majd legközelebb. Itt már nyilvánvaló volt számomra, hogy Szeged megismeréséhez nem elég egy nap. Egy teljes hétvége kell, de talán még az is kevés.
A hidat és a vármaradványt még egyszer utoljára megcsodálva...
A templom előtt balra... még egy jó darabon gyalogolva.... a szálloda már várt ránk. Megjártuk ám de rendesen! Még hogy a városnézés nem elég mozgalmas és sportos tevékenység! Laza 10 km.... és mennyi mindent láttunk!
Ez a város csodaszép! A hatalmas régi épültek, a paloták, azok a díszítések..... és persze a templomok!!! A sok szebbnél szebb templom! A terekről és a szökőkutakról nem is beszélve! Az épületek közt sétálva mintha egy mini Budapesten jártunk volna. De sokkal nyugodtabb, és élhetőbb város érzését nyújtotta számomra. Nagyon meglepett, hogy ez a Szeged ennyire szép, hogy ennyi sok látnivaló van,.... és nem elveszettnek, hanem felfedezőnek érezheti magát az ember!
Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy legalább egyszer tegyen egy sétát ebben a városban!
Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!
És tényleg bejártál mindent.
VálaszTörlésMár régen elmentettem ezt az élménynaplót,de csak most találtam rá újból.
Mi is a lányommal nyaranta bejárjuk Szegedet.(Mi Újszentivánon lakunk)
Viszont minden évben változik szépsége.
Örülök,hogy tetszett a város!
Szia!
TörlésNekem nagyon! Az egyik legszebb város számomra azok közül amiket eddig láttam. Remélem, hogy egyszer még lesz lehetőségünk eljutni több napra Szeged városába.