Dél-Alföld - Szegedi kiskörút

Úgy tűnik, hogy végre eljött az év, hogy bejárjuk az Alföldet (legalább is egy részét), és felfedezzük az Alföldünk szépségét. Amilyen nagy az Alföldünk, olyan nagy projektnek tűnt ez is. Így hát nem egyszerre estünk neki a végtelen rónaságnak, hanem ez évben is több külön kirándulás volt a megoldás.

I. FEJEZET -  A Szegedi kiskörút

Végre összejött a régóta tervezett szegedi kirándulás. Már évek óta terveztem az alföldi körutat, melynek része lett volna a szegedi városnézés is. Az egy füst alatt nézünk meg mindent terv sajna nem tűnt mégse túl jó ötletnek (túl hosszú és fárasztó lett volna az út), úgyhogy a szegedi városnézést külön vettem. Így lett egy 3 napos Szeged és környéke kirándulás. És mivel csak két éjszakát kellett megoldani, ezért a sátorozás helyett most rendes szállásban gondolkodtam, és találtam is egy elég jó helyet.
Nagyon jó időnk volt azon a hétvégén, és jól sikerült a kirándulás!

1. nap

Nem terveztem túl sok mindent, úgyhogy nem is siettünk annyira az indulással péntek reggel. Utólag nézve lehet, hogy nem volt túl jó ötlet, mert mint kiderült az 55-ös utat úgy vagy 100 km-en keresztül építették és újíttották! Tudod mit jelent ez?!? Lassú haladás, rossz utak, akadályok, lámpák, éééééés sebességkorlátozás!!! Áááá! Amikor megláttam a táblákat, hogy szinte csak 40-el lehet menni, jobb esetben 60-al eszembe is jutott a létező összes szitokszó. Szép és jó, hogy erre is van pénz, no de hogy egyszerre egy ilyen hosszú szakaszt egyben felújítani?!?
És persze ezt nem tudtam. Lassabban haladtunk és a sokadik sorompónál már idegesítő volt, hogy nem lehet normális tempóban haladni. Meleg is lett, és azok az útviszonyok! Egyszer új út, aztán lámpa, felmart utak, még több lámpa, régi utak és még több lámpa.  Az út Szeged felé, ami jobb esetben is 2 órás lett volna, az így lett 3 is, ha nem több (és persze hogy még így se 40-el döcögtünk).
Még jó hogy útközben volt egy látnivaló, ami  miatt megálltunk egy kicsit és pihentünk egyet.
Megnéztük Tataházán a malmot. Mindjárt ott volt az út mellett, úgyhogy nagyon bóklásznunk sem kellett. Jó volt, hogy megálltunk, pihentünk is és láttunk is valamit. És hogy milyen volt az a malom? KLIKK a KÉPRE és megtudhatod.
A kis pihenő  után indultunk is tovább a nem túl barátságos 55-ös főúton.  Mentünk és mentünk, hogy minél előbb Szegedre érjünk.
Már majdnem Szegednél voltunk, amikor a tervvel ellentétben mégiscsak megálltunk Mórahalmon, és megnéztük a Mini Hungary Parkot. Egészen új létesítmény, tök véletlen szúrtam ki neten. És bár a hazafelé vezető útra terveztem, de a szörnyű 55-öst a hátunk mögött hagyva elgondolkodtam, hogy akarok-e én egyáltalán azon hazafelé menni vagy sem. És mivel anya is látta már kocsiból is, hogy nem is olyan nagy, ezért be is mentünk, biztos ami biztos, akkor legalább ez is meglesz. (Valahol már láttam és éreztem, hogy lehet, hogy jobb lesz így, mert a mai napon a vadaspark után már nem fogunk elérni Deszk-re, pláne nem Kiszomborba). Jól tettük, hogy inkább megnéztük a Mórahalmi makett-parkot. KLIKK a KÉPRE és Te is láthatod, hogy milyen szuper volt.
Nem tartott sokáig és már mentünk is Szegedre, hiszen a vadaspark lett volna a mai napra a fő látnivaló. Nem mondom, hogy könnyen megtaláltuk. Nem igazán volt egyértelmű és jól látható a feliratozás, hogy merre is kell bekanyarodni a vadasparkhoz. Itt-ott egy-két plusz tábla jól jött volna, hogy meddig kell menni és hogy hol kell lekanyarodni. De azért meglett. És már mentünk is be. A rossz út miatt hosszúra nyúlt utazás miatt egy kicsit mintha megkéstük volna időben. 3 előtt mentünk be, de a mi tempónkban és a sok fényképezéssel elég jól elment az idő és elhúzódott a állatkerti látogatás is. Amúgy elég nagy az állatkert, nem is gondoltam volna, úgyhogy lehet hogy több időt kellett volna rászánni. Érdekes a felépítése az állatkertnek, de van látnivaló és állat bőven. 6 után értünk ki, amikor szinte már be is zártak. Tán mindent nem tudtunk alaposan megnézni, de talán mindent láttunk, amit látni lehetett. Remélem, mert ki tudja, hogy mikor tévedünk újra erre. Nekem nagyon tetszett, és nagyon örülök, hogy ezt is láthattam. KLIKK a KÉPRE és még több mindent láthatsz Te is.
Mivel már elég késő volt, ezért már csak a szálloda felkeresése és a becsekkolás maradt. A Tisza Sport Hotelben találtam szállás egy kuponos akció keretén belül. Számunkra abszolút megfelelő volt. KLIKK a KÉPRE és Te is láthatod, hogy hol töltöttünk 2 éjszakát.
A szállás elfoglalás után ( ami nem is ment olyan gyorsan, mert eléggé nagy volt a forgalom valami városi rendezvény miatt) nem is mentünk utána már sehova se. Fárasztó volt a nap, a sok utazás és az állatkertben is mentünk vagy 10km-t. Lábunk már nem bírta, és amúgy is kell pihenni a következő napra.

2. nap

A városnézés napja. Ez volt a fő terv, Szeged város megtekintése. Már csak azért is, mert várromuk is van, meg kastélyok is (pontosabban paloták), és amúgy is... egy nagyon szép város, amit látni kell. Szerettem volna dottózni, de nem arra indultunk meg, és mire délután kerestük volna és igénybe vettük volna, már nem ment a dottó az esküvői foglalások miatt. Ezt a szívást, ha ezt tudtam volna....

No de lábbusszal megjártuk. Megnéztünk majdnem mindent, amit lehetett. Kiadós reggelink után megindultunk a városba gyalog, mert hogy nincsenek akkora távolságok, és különben is... legalább nem kell a kocsiért aggódni és parkolójegyet fizetni. Már a hídon való átkelés is nagy  élmény volt (mert hogy az újszegedi oldalon volt a hotel (Tisza Sport Hotel) ahol megszálltunk.) A híd után a Dóm-nak vettük az irányt. De nem volt szerencsénk, mert itt is mentek a felújítások és nem nyújtott valami szép látványt az épület. Még jó hogy kiderült (csak kérdezni kell), hogy ettől még be lehet menni és belülről meg lehet nézni. Miután hosszas időtöltés után kiszakadtunk az ortodox templomból, a dómot is megcsodáltuk. Utána bevettetük magunkat a városban. Szebbnél szebb épületek, paloták és szökőkutak mindenütt. Gyönyörű ez a város. Mintha egy mini Budapest lenne. Élhető és szép! Nem is gondoltam volna, hogy ilyen ez a város, és hogy ilyen jó élmény lesz itt városnézést tartani. Bár nem tudtunk dottózni és a lábunk is eljártuk, de azért nagyon jó volt. KLIKK A KÉPRE ha többet szeretnél látni. S miután visszavonszoltuk magunkat a szállodába elmentünk még fürödni is.

A Napfényfürdő nem volt rossz. KLIKK A KÉPRE és Te is láthatod. Bár érdekes volt a kialakítása az épületnek, főként a medencék és azok elrendezése és megközelíthetősége. No de az élménymedencék nagyon jók voltak! Buborék buborék hátán! Buborék-kánanán! És nem kellett azokért verekedni. Nem voltunk sokáig, de pont elég volt, hogy tejesen kiázzunk és átérezzük a fürdő szellemét. Jó volt, azok a buborékok....

Kicsit sajnálom, hogy az Anna-fürdő nem fért bele időnkbe. Meglehet, hogy azt sokkal jobban élveztük volna. No majd legközelebb. Talán majd az egyhetes körúton megejtjük.

Fürdés után elmentünk az ingyen vacsoránkra is.  Az étteremig kellett sajna gyalogolni. De gondoltam, hogy a fürdőtől még közelebb van, úgyhogy mindjárt onnan mentünk. Az elképzelés jó volt, csak elfelejtettem, hogy milyen fáradtak lettünk a naptól, és már nem esett olyan jól a gyaloglás. No mindegy.. ha már bevállaltuk. A vacsi nem volt rossz, de nem voltunk, (főleg anya) a kajától elájulva. Így hogy a kuponakció keretén belül volt, ezért előre kellett választani 5 menü közül, hogy melyiket szeretnénk majd enni. Végül is...  jó megoldás a szálloda részéről, csak finnyás gyomrúaknak, mint mi is, nem nagyon volt választási lehetőség. A kaja végére fáradtak voltunk, no meg a vizes papucsok miatt (a levegő sajna jobban lehűlt mint gondoltam) fáztunk is. Úgyhogy desszerttel a táskánkban inkább visszamentünk a hotelba. Fáradtan hosszú volt a visszaút. Fürdés, alvás.... holnap már hazafelé megyünk.

3. nap

Mivel nem úgy alakult az utunk, ahogy azt  az elején elterveztem, azért némi módosítással és áldozattal a 3. napunk másképp alakult. Reggeli után elmentünk Deszkig... de csak addig. Kiszombort és látnivalóit beáldoztam a szent cél érdekében. Éreztem, hogy ha elmennénk addig, akkor még később jutnánk haza. És úgy gondoltam, hogy akkor inkább megnézzük még Szegeden azt a templomot, ami kimaradt, mert túl sokat kellett volna gyalogolnunk. KLIKK A KÉPRE

Úgyhogy... reggeli... pakolás... kicsekkolás.. és útra fel.  Először elmentünk egészen Deszkig, ahol megnéztük volna kastélyt.
De előbb szúrt szemet az a csudaszép templom és azt is meg kellett nézni. Csak utána néztük meg a kastélyt. Már ha lehetett volna. Tudtam, hogy egy egészségügyi intézménynek ad otthont a kastély épülete, de azt nem tudtam, hogy még bemenni se lehet, hát még fényképezni. Úgyhogy láttuk is meg nem is... De azért megmutatom, hogy milyen is a deszki kastély... KLIKK A KÉPRE.

Visszafelé Szőregen megnéztük a templomromot. Deszk felé elmentünk az elágazás mellett, de Szeged irányába egyértelműbb volt, és hamar meg is találtuk. Egy kis nézelődés és már mentünk is vissza Szegedre, hogy az elmaradt templomot, no meg a másikat, amit időközben este a neten találtam, még megnézzük.

Így is lett. A Nagyboldogaszony templomot KLIKK A KÉPRE is megnéztük, és a másikat, a Szent Rókus templomot is KLIKK A KÉPRE, igaz ez utóbbit csak kívülről. Pedig ezt kellett volna inkább látnunk belülről. A francia stílusával és hatalmas rózsaablakával biztos, hogy szebb lett volna... csak hát lecsúsztunk a látogatási időről.

Ebédidőtájt jártunk, úgyhogy egy kis meki a nem is olyan éhes gyomrunknak. Majd indultunk is Ópusztaszerre. Gondoltam gyorsan meglesz, és még a kastély is belefér. Majd kényelmesen hazaérünk. Nem igazán így lett. Kettőre értünk oda. És bedőltem a bárányoknak, és nem is értem, hogy mit gondoltam, hogy mindjárt az út elején álltam meg, mikor ki volt írva, hogy még 800 méter a fizetős parkolóig. Nem értem, hogy miért nem mentem tovább és hogy hol volt az eszem. Azt hittem, hogy a többiek is oda mennek és azért álltak meg ott. De nem... ők nem oda mentek, hanem a Csillagösvény nevű élményparkban, ami ott volt. Úgyhogy gyalogoltunk. Nem is értem... de tényleg nem, hogy mit hittem akkor ott. Mert nem a parkolódíj árát sajnáltam. No mindegy... gyalogoltunk egy kicsit... mintha nem gyalogoltunk volna még eleget. Csak hát drága percek mentek el a gyaloglásra.

De megérkeztünk, jegyet is vettünk, és indulhatott a körút. Először a Feszti-kőrképet néztük meg. Nagyon szép volt!  Kár lett volna kihagyni. Beszereztem a Vándorkönyvet és indulás, útra fel! Kezdődhetett a pecsétgyűjtés. A neten láttam és mindenképp szerettem volna megélni, hogy milyen is ez a játék. És a pecsétgyűjtő könyvecskét lelkesen szorongatva útnak is indultunk. A térkép szerint mentünk is sorba és mindent megnéztünk,amit csak lehetett, később meg azt amire időnk volt. Kár, hogy későn érkeztünk, mert a vége már elég kapkodós lett. Az utolsó pecsétért jól megküzdöttem. Siettünk, mert hogy már kifutunk az időből... és akkor még az utolsó állomáson nem is volt senki. Gondoltam csak pótolják majd az információs központnál. Vissza is mentem, de elég érdekesen alakultak a dolgok. Szóval... egy kis segítséggel meglett az utolsó pecsét is.. és az emléklevelem is :) Megkésve.. már zárás után, vagyis 6 után kullogtunk kifelé. Nagyon szép ez az ópusztaszeri emlékpark. KLIKK A KÉPRE és még többet láthatsz.
Onnan még vissza kellett menni a kocsihoz. Sajnos már nem volt időnk, hogy megnézzük, hogy mi az ami előtt parkoltunk. De anya csak nem bírta ki... belépett... és bár valóban nem voltak nyitva, de nagyon kedves nő volt ott, aki elmesélte, hogy mi is az a Csillagösvény. Nagyon jónak tűnt, kár, hogy nem tudtam előre és kár, hogy nem volt rá időnk. Majd legközelebb...
6 után már elég későre járt.. úgy gondoltam, hogy ekkora már otthon leszünk.... Még 2,5 óra volt a hazafelé út. Az 55-ös utat nagyban kerülve Soltvadkertnek mentünk haza. Nem volt rövidebb meg talán hosszabb sem. És még egy fagyi is belefért. :) Megálltunk Mo. talán egyik legjobb és legfinomabb fagyizójában fagyizni egyet. Késő volt, de nem sűrűn járunk erre. Fél 10-re értünk haza.

Egész jó kis kirándulás volt... fárasztó.. de jó! Sok mindent megéltünk és sok mindent láttunk röpke 3 nap alatt. Örülök, hogy Szegedet láttuk, jó ötlet volt, hogy ezt külön kirándulás keretein belül nézzük meg.