Nemzeti Történeti Emlékpark
és a Szeri monostor
Szegedi kirándulásunkkor az egyik kiemelt célpont és látnivaló volt Ópusztaszer és a Történelmi emlékpark. Már csak azért is, mert ott található egy templomrom, ami a listámon is szerepel. Kár lett volna kihagyni. Ja...és akkor a híres nevezetes Feszty-körképet még nem is említettem. Ennyi látnivaló egy helyen... ki ne akarná egyszer megnézni.
Ezt jártuk körbe mi is. Nekem nagyon tetszett, talán neked is ha megnézed, hogy mennyi látnivaló vár Ópusztaszeren!
Kirándulásunk harmadik napján utunk Ópusztaszerre vezetett. Szeged irányából érkezvén még Ópusztaszer községe előtt mutatja a tábla az elágazást és az utat. A másik irányból pedig végig kell menni a községen és a végén - Szeged felé eső részén található az elágazás. Mi az első verzió szerint érkeztünk, hiszen Szagedről hazafelé ugrottunk be Ópusztaszerre egy kellemes délutáni időtöltésre. Ezt láttuk....
Be is fordultunk az elágazónál... és elég hamar kocsik sorát láttuk parkolni. Egy parkolótábla és egy fizetős parkolótábla adott homályos információkat. Igazából utólag nem is értem, hogy miért nem mentünk tovább... amikor még 800 méter lett volna az emlékhelyig. Megzavart a fizetős tábla és a kereszteződés után parkoló autók sora. Úgyhogy leparkoltunk és gyalogoltunk.
Pedig nem kellett volna. Mint kiderült azért álltak ott a kocsik a kereszteződés után, mert hogy ott is van látnivaló, egy nagyon érdekes és különleges szórakoztatópark (erről majd egy külön bejegyzésben, mert annyira érdekes, hogy annak aki Ópusztaszerre megy ezt is látnia kell!). De mivel nem állt össze a kép, ezért gyalogoltunk.
Hááát! Senki ne tegye! Lehet, hogy nem hosszú a táv, de akkor is... időbe kerül... drága időbe és fáradtságba. Eleget gyalogol az ember majd az emlékhelyen, az a kis pénz a parkolásért még elmegy. Bizony... ez a rendes parkoló!
A pénztár! Nyilvánvaló, hogy nem olcsó mulatság ide betérni, főleg, ha az ember mindent szeretne megnézni. A honlapon KLIKK IDE lehet tájékozódni mindenről! Így már előre lehet mérlegelni, hogy ki milyen jeggyel szeretne bemenni és mit szeretne megnézni. Mivel én rég voltam, ha egyáltalán valaha is voltam, ezért egy fullos mindenes jeggyel mentünk be. És nemcsak hogy mindent szerettem volna megnézni, de szerettem volna kipróbálni, hogy milyen az a vándorkönyv, és hogy lehet az emléklaphoz jutni. Tájékozódáshoz KLIKK IDE. Szóval én is így szerettem volna végigjárni! Nagyon izginek tűnt, úgyhogy kalandra fel!
De mivel pont úgy érkeztünk, hogy a körkép megtekintése épp indult, ezért oda siettünk, hogy ne maradjunk le. Itt lehet megtekinteni nemcsak a Feszty-körképet, hanem egyéb időszakos kiállításokat is.
Előbb azonban beszereztem a Vándorkönyvet! Tudod... hogy kalandorként járhassam végig a látnivalókat.
Itt lehet bemenni megtekinteni a körképet. Persze szigorú biztonsági felügyelet mellett. Ahogy láthatod bankokat megszégyenítő biztonsági kapuk védik a 'kincset' a látogatóktól. :)
Olyannyira, hogy ott bent még képet sem lehet készíteni! Semmivel se! Közölték is a legelején, hogy nagyon fog fájni annak, akit rajtakapnak... Modern országunkban élve gondolom hogy főként anyagi célzású volt, úgyhogy akinek nincs fölös pénze inkább ne kockáztasson. :) Itt vártunk türelmesen a bebocsátásra.
És hogy mi is az amit annyira védenek és óvnak... egy-két kép a netről. Nem én készítettem, úgyhogy engem nem büntethetnek. Bentről ilyen...
...és amit látni lehet.... persze ez csak egy részlet.
Az élmény odabent sokkal jobb, nagyobb és lehengerlőbb. Nem pusztán a körbe önmagába visszaérő kép gyors megtekintése vár, hanem hangok és zajok teszik még élethűbbé az egyes jeleneteket, ahogy az ember szépen lassan körbe megy. Szinte el lehet képzelni, hogy milyen lehetett akkor ott lenni. Így már nem is öt perc a kép megtekintése, legalább fél órát bent lehet tartózkodni.
Egyediségét és különlegességét tekintve egyszer mindenkinek látnia kellene ezt a magyar festmény-csodát. Többet nem mutatok, ezt tényleg személyesen kell látni és megélni!
Az előtérben kávézó és szuvenyír-boltok.
Meg egy kis érdekesség a körképmúltjáról, no meg hogy egyáltalán hogyan is készült és áll össze egy ilyen kép. Várakozáskor, vagy már a körkép megtekintése után is izgalmas lehet. Én előtte és utána is megnéztem... biztos ami biztos... És még így is nehéz elhinni a látottak után, hogy az a kép tényleg így áll össze.
Makett :) Tudod... szeretem a makettokat...
Ezeket lehetett ottjártunkkor megtekinteni a Rotundában, vagyis ebben az épületben. Itt meg is kaptam az első pecsétemet a könyvecskémbe! :)
Innen indult utunk tovább. A térkép, amit a belépőjegy mellé kaptunk, nagy segítség volt, hogy mindent meg is találjunk és hogy semmiről se maradjunk le.
A tó mellett haladtunk tovább...
Haladtunk is tovább a csete jurtákhoz. Ezek az érdekes építmények már önmagukban, a formájukból kifolyólag is érdekesek. Hát persze hogy kíváncsi az ember arra, hogy mi van belül.
Nem nagy dolog... de annál érdekesebb hogy a földfelszín alatt is van egy szint. Már akkoriban is tudtak építkezni.
És bizony több is van ott belőlük... Mindegyikbe, vagyis majdnem mindegyikbe be lehetett menni.
Érdekes volt... ha csak az épületet kívülről láthattuk volna, már az is jó lett volna, de hogy még belül is kiállítások!
No meg egy templom is....
ilyen fantasztikus tetőmegoldással...
Nagyon érdekes épületek. Ha érdekel, akkor a honlapon olvashatsz is róluk KLIKK IDE.
Romok pedig már itt is láthatóak. Miután itt is beszereztem a pecsétemet - lassan már felért egy-egy érdemrenddel a megszerzésük. Tök jó!
Utána mentünk is tovább... a Skanzen követezett.
Lelkesen néztük végig a házakat és a látnivalókat amiket rejtett. No meg kerestük a pecsételős helyeket. Az egyik valahol itt is volt.
az állattartáson át...
Aki nem falun nőtt fel, és soha nem járt falun, de még el sem tudja képzelni, hogy régebben hogyan éltek felmenőink, azoknak mindenképp ajánlatos a skanzent is megnézni. Sok érdekes látnivaló vár itt mindenkit.
Mindegyik parasztház egy kicsi más, és mindegyik parasztházban más kiállítás várja az érdeklődőket, ahogy minket is.
És aki tudja hogy mi ez a baloldali képen?... hogy ha a jobboldali képen van az, amire elsőre tippeltél volna! Ha tudod... akkor az többet tudsz a régi falusi életről mint én. Pedig én is falun nőttem fel!
A vándorkönyvecskémbe lelkesen gyűjtögettem a pecséteket. A skanzenben többet is be lehetett gyűjteni.
És hogy a férfiaknak kétségük se legyen.... a fodrászkodás már régen is pont ugyanilyen fontos volt mint manapság. Pedig ezek inkább kínzó eszközöknek néznek ki, mintsem bájos női frizura készítőnek.
Bizony... telefon... már akkor is nagyon fontos volt. Kétkezes, falnak beszélős... És nézd meg hogy hol tartunk ma!
A templom sem hiányozhatott...
A skanzen után egy kis erdőjárás az utolsó előtti pecsétért.
A természet és az azzal való együttélés is fontos, úgyhogy egy kis tanösvény keretein belül ezzel is lehet itt ismerkedni.
Szomorúan tértünk vissza a rotundába. Gondoltam, hogy talán ott majd úgyis tudják pótolni a pecsétemet. De kiderült hogy még kint van az illetékes, csak nem ott található ahol kerestük. Szedtem is a lábamat és még pont elértük a pecsétet osztogató hölgyet! Ezen a másik helyen nyilazós délutánt tartott.
Bár a térkép és az elején az útbaigazítás sokat segít, hogy merre is kell keresni a pecséteket, de azért jobb ha az ember résen van és mindent bejár és mindenhol kérdez. Egy kicsit tényleg olyan mint a 'kincskeresés' hogy meglegyen minden pecsét! Csak akkor jár ám az oklevél!
És nekem meglett mind! Nem is volt olyan egyszerű mindet begyűjteni mint gondoltam, úgyhogy a szükséges izgalmakat megadta, így még véletlenül sem volt unalmas az emlékpark bejárása.
Szép nagy rom! Bár ki tudja, hogy a térdig érő falvonulatokból mennyi eredeti még, de a szent célt szolgáló helyreállításokat elfogadjuk.
És még egy kis olvasnivaló... hogy történelmileg is képben legyünk... zoom-zoom.
A 12. században épült a Bor-Kalán nemzetség monostora, mely az Alföld egykor leggazdagabb, legnagyobb szerzetesi intézménye volt. A millenniumi Árpád-emlékmű mellett található középkori monostor templomát 1970 és 1976 között tárták fel, s a bencés monostor lakóinak mindennapjaira fényt derítő ásatások napjainkban is folynak.
A középkor folyamán a térségnek igazi rangot a – valószínűleg – bencés monostor és templom adott, melynek legkorábbi elődje körül, a Tisza magas partján már a XI. században település virágzott. Minthogy királyi út mentén feküdt – mely a Balkánról Szegeden át Budára vezetett – erős gazdasággal bírhatott. Szer a XV. századra vámszedési és vásártartási joggal rendelkező, központi mezőváros lett.
A törökök 1526-os átvonulását még átvészelte a település, ám a tizenötéves háború megpecsételte sorsát. A lakosság elmenekült, a törökök helyőrséget telepítettek a monostor maradványaiba. A XVI-XVII. század fordulójától már Puszta Szerként emlegették a területet.
1832-ben még biztosan állt a templom nyugati homlokzata és északi falmaradványa, amiről Pallavicini Ede festménye tanúskodik. A 19. század elején Katona József még egy zömök román kori tornyot is látott a lerombolt monostorból, „de mivel abba zsiványok és útonállók fészkelték magokat, és e temérdek síkságon, mintegy messze látó Hegy gyanánt szolgált, az emberi bátorságra való ügyelés a tornyot lerántatta.”
Az 1233-as beregi egyezmény az első hiteles írott forrásunk, amely az Ond vezértől származó Bor-Kalán nemzetség jelentős monostorát is megemlíti. Mivel a XII-XIII. század fordulóján élt e nemzetség talán legkiemelkedőbb alakja, Kalán pécsi püspök, aki III. Béla esztergomi udvarában a királyi kancellária vezetője és a kancellária megszervezője volt 1181 és 1183 között, ezért feltételezhető, hogy a XII. századi monostor jelentős építészeti változásai is neki köszönhetőek. Ezt a feltételezést erősíti az is, hogy a néhány, megmaradt faragványon felismerhető a királyi udvar építőmestereinek keze nyoma.
Elképzelhető, hogy Kalán Párizsban tanult, ugyanis tudományosan képzett férfi volt. Diplomáciai feladatokat is ellátott, amiért a pápa érseki palliummal tüntette ki, amely kizárólag személyének szólt. 1186-ban került a pécsi püspökség élére, 1193-tól pedig Béla király Dalmácia és Horvátország kormányzójává nevezte ki őt. 1204-ben esztergomi érsekké választották, de ezt a hivatalt csak egy évig töltötte be. 1205. augusztus 1.-je után már újra Pécsett találjuk, amit egy 1205-ben kelt királyi oklevél bizonyít, ahol a méltóságnévsor Kalánt már csak pécsi püspökként említi. 1214-ben fogadalmat tett ugyan keresztes had vezetésére, de valószínűleg idős kora miatt – ekkorra már a hatvanadik évét is betöltötte – nem teljesíthette azt. Püspökségében 1218 végén bekövetkezett haláláig maradt. Anonymus, aki a boldogemlékű Béla király jegyzője, közvetlen kapcsolatot tarthatott fenn a pécsi püspökkel. Így válik érthetővé az is, hogy az általa írt Gesta Hungarorum 40. fejezetében kiemelt szerepet kapott (Puszta)Szer.
1882-ben Göndöcs Benedek címzetes pusztaszeri apát felkérte kora legnevesebb régészét, Rómer Flóris bencés szerzetest, hogy az akkor még hét méter magasra emelkedő romok területén folytasson ásatást. Ennek eredményeit már 1883-ban kiadta Pusztaszer és az évezredes ünnepély címmel. Az 1970 és 1976 között, Trogmayer Ottó vezetésével végzett kutatások idején a monostor felszíni maradványai az 50-es évek tudatos pusztításai miatt már nem voltak láthatók.
A régészeti ásatások nyomán azonban feltárult a monostor több periódusban megépített temploma, amely leginkább a Borsod megyében található boldvai templomhoz hasonlíthatott. Az első templom egyhajós volt, kőből készült, melyet később homlokzati toronnyal és sekrestyével bővítettek. A XI. század végén a szeri egyházat csaknem kétszeresére bővítették, valószínűleg az itt megtelepedő bencés szerzeteseknek köszönhetően.
A templomnak ekkor nyugati szentélye is volt, amilyet Magyarországon eddig csak Pannonhalmán tártak fel. A kerek, pillérszerű emelvény a templom közepén az egykori keresztelőmedence alapja lehetett. Később, Kalán püspök idejében a templom háromhajós bazilikává bővült, amelyet freskókkal díszítettek és márványpadozattal láttak el.
Ekkor újjáépült a szerzetesi kerengő is: U-alakja zárt, belső udvart fogott körül. Ez az időszak a monostor fénykora. A tatárjárás után a monostor megújult, de épületei szerényebbek lettek, a védőfalat pedig mély árok övezte. A monostortól délre húzódó sávban feltárt mezőváros leletei azt igazolják, hogy a település a XVI. század végéig lakott volt.
A monostor romjainak megtekintése után utunk visszavitt az Árpád-emlékműhöz.
Nagyon érdekes és történelem tanuláshoz mindképpen hasznos... az emlékmű előtti téren félkörívben kronológiai sorrendben látható Mo. összes uralkodója. Úgyhogy aki nem figyelt eléggé a történelem órákon, vagy legalább annyira lyukas ebben a témában az agya mint nekem, annak irány Ópusztaszer!
Utunk végén meg is írtam, hogy milyen kellemes délutánunk volt. A vándorkönyvnek, a pecsétgyűjtögetésnek és az emléklapnak kifejezetten örültem. Nemcsak hogy emlékezetessé tette az ottani nézelődést, hanem lett egy nagyon szép emlékem is, hogy én bizony ott jártam.
Kifelé újra a nagy tér előtt el.
Nekem nagyon tetszett. Örülök, hogy megnéztünk szinte majdnem mindent. Bár érkezhettünk volna korábban is, mert a kellemes és nyugodt nézelődéshez az Ópusztaszeri emlékparkban egy egész nap is majdnem hogy kevés. Jó nagy területen, jó sok mindent lehet megnézni, és jóóó sokat lehet gyalogolni. Felér egy kisebb túrával!
S bár sokak számára Ópusztaszer a messzebbnél is messzebb van, de azért ajánlom, hogy legalább egyszer egy kirándulást arrafelé senki ne sajnáljon magától és családjától.
Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése