Élménytérképem !!!

2017. március 15., szerda

Sopron - Károlyi-kilátó

Sopron - Károlyi-kilátó
Sopronban kihagyhatatlan látnivaló a Károlyi-kilátó. Legalább is szinte minden oldalon ajánlják megtekintését. Mi se hagyhattuk ki, fel is kerestük.
Soproni kirándulásunk első napján úgy hozták a körülmények, hogy jutott is rá időnk. Tudtam, hogy ha nem is végig, de elég sokáig aszfaltos út vezet a kilátó felé. És ha már aszfaltos és autózható az út, akkor gyorsan meg is lehet nézni azt a kilátót. Úgyhogy mentünk is. Bár már késő délután volt, és nem is néztünk utána a nyitva tartásnak, de reménykedtem, hogy az ünnepre való tekintettel nyitva lesz, még akkor is amikor mi felérünk.
Felettébb jó minőségű út vezetett felfelé. Nem is csodálkoztam, mert tudtam, hogy a kilátó közelében van egy kalandpark. És hát oda fel kell jutniuk a családoknak.
 Pont ahogy gondoltam. A kalandpark és mellette a jó nagy parkolóplacc.
Még tábla is volt itt kihelyezve. Így biztosan lehetett tudni, hogy az ember jó helyen jár. No meg egy kis ismertető is a kilátóról, hogy az ember ne 'tudatlanul' érjen fel. Úgyhogy leírás a képen! Zoom-zoom és olvasható! 
Csakhogy... amit nem tudtam, csak féltem,.... hogy innen már nem lehet autóval tovább menni, csak gyalog.
A Károly-kilátó a Soproni-hegység legnépszerűbb kirándulóhelye. Gyalogosan és járművel egyaránt jól megközelíthető. A parkolótól kényelmes, aszfaltos sétaút vezet a kilátóhoz a Lővérek kristálytiszta levegőjű erdein át.
Az aszfaltozott út pedig tökéletes állapotban volt. Csak hát a tiltás és a természetvédelmi terület, s a kilátóhoz vezető 900 métert már gyalog kellett megtenni. 
Szerencsére csak egyetlen egy út volt, és csak előre kellett menni.
Az emberek is jöttek... mentek, de leginkább velünk szembe. Akkor még nem is gondoltam semmi rosszra. Egy kisebb, de értelemszerű elágazó volt a TV-toronynál... itt balra kellett tovább menni. De szerencsére a jelölések, nyilak és táblák elég egyértelműek voltak.
Kicsivel később meg láttuk, hogy ha akartunk volna, akkor sem lehetett volna autóval felmenni. A sorompó egyértelmű volt.
Az út alig akart elfogyni. Nem mondom, hogy hosszúnak tűnt az a 900 méter, de most valahogy mégis. Tán a hosszú utazás miatt, vagy csak mert most tettük meg először ezt az utat. 
De azért felértünk. Bár elsőre a kilátó nem volt látható, de hát mi másért lenne itt házikó.
No meg szobor híres emberről....
 ... hát még a vadászati múzeum is!

A kilátó körül tájékoztató táblákat helyeztek el a Soproni Tájvédelmi Körzet értékeiről. Fajátszótér és családias büfé is szolgálja az idelátogatók kényelmét. Itt találjuk a Kőhalmy Vadászati Múzeumot is.
A lényeg, hogy felértünk. Igaz nem pont úgy, ahogy gondoltam, de megtettük az utat.
És akkor megláttuk. A házikó mellől már jól látható volt a kilátó, főleg hogy kora tavasz lévén nem takarták a fák lombjai.
 Megörültem, hogy végre felértünk és hogy végre itt a kilátó is.
 Milyen szép nagy és stabil kőépület.

Csak hát egyetlen egy dologra nem gondoltunk. Mi van ha aznap nyitva volt a kilátó, de épp akkor zár be ha felérünk. És hát nem így lett?!? Dehogynem! Abban a pillanatban jött ki egy bácsi, aki a kulcsokkal kezdett matatni. Épp az orrunk előtt zárt be a kilátó. S ahogy egy kedves szava se volt felénk, ... úgy nem is jutottunk fel a kilátó tetejére. Szomorú voltam. Mert bár sétáltunk egy jót és a kilátót is láttunk, de így hogy lemaradtunk a kilátás élményéről.....
Igaz hogy nem volt jó idő, hideg is, szeles is, és a horizont se lehetett tiszta, úgyhogy a kilátás se lett volna lenyűgöző.... de azért megnéztem volna. Tán valami hasonlót mi is láthattunk volna.
Hm... majd legközelebb. Ha majd még erre fúj egyszer a szél, akkor remélem, hogy lesz lehetőségünk ezt saját szemükkel is látni. Úgyhogy ha Sopron felé járnál...

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése