A vasárnap délután, a mecseki túrával telt. Elmentünk Kővágószőlősre és megkirándultunk azt a túraútvonalat, amit még múltkortájt kinéztem. Örülök, hogy végre összejött.
Úgy éreztem, hogy most azért alaposan tájékozódtam és felkészültem. Nem tűnt hosszúnak és egész naposnak sem a túra, laza 10 km oda-vissza lett volna, ha mi is falutól indulunk gyalog. De mivel nem így tettünk, ezért úgy gondoltam, hogy max. egy 8 km-ben benne leszünk.
Szóval mentünk a jelek után. Az odaút mindig izgalmas, mert minden látnivaló új, mindent megnézünk, mindent lefényképezünk. És így a jó, mert visszafelé ezekre már nincs idő, meg már kedve sincs az embernek, csak minél előbb vissza szeretne érni, főleg ha elkezd rásötétedni. Ezt már tudom, úgyhogy most is ennek tükrében haladtunk.
Ahogy vitt a piros háromszög turista út először a milleniumi kereszt és kilátó jött, majd a Babás-szerkövek. Egyik szebb mint a másik. Utána megküzdöttünk a sziklákkal. Az elején még csak köves volt, azt még jobban....gondoltam, hogy lehet hogy akkor ez a a nehéz sziklás terep, amire a leírás is felhívta a figyelmet. De nem....utána jött még csak a neheze....valóban sziklás terepen, azt megmászva lehetett csak tovább jutni. Nagyon izgalmas volt, és nem mondanám, hogy olyan nagyon nehéz volt, csak óvatosan kell haladni. Tapasztalatlanoknak ez az útszakasz tanulópályának nagyon jó.
A kilátás és maga a kilátónak a természetes volta, gyönyörű volt. Mert, hogy a kilátó az maga a szikla! Nagyon szép. Ahogy a fák közül kiérsz, és meglátod azt, hogy a lábaid előtt egy sziklafal mélyül, amin le lehet mászni, és előtte az az előtérre emlékeztető rész, amely egy részén mintha kilógna a semmibe....az emberi szem számára mintha nem lenne semmi alatta, csak a mélység. Akár egy romantikus kerek erkély, amelyről a távolba merenghetsz. Gyönyörű.
Utána mentünk tovább, ahogy a térkép mutatta....egyenest tovább a pálos kolostorhoz. Meg is találtuk. Nem volt messze szerencsére.
Így hát kunyhó nélkül indultunk tovább, de gondoltam, hogy tehetünk még egy kis kerülőt a halomsírok felé. Egy jelöletlen úton kellett menni. Viszont annyira azért nem volt jelöletlen, mivel az egész egy jó széles földes út volt. Még eltéveszteni sem lehetett. És ahogy gondoltam nem is volt olyan nagy az a távolság. Úgyhogy még a halomsírokat is megtaláltuk. Itt viszont nem volt annyi, mint a kőris hegyen, és nem is voltak olyan szépek. De legalább ezt is láttuk és tudjuk, hogy ez is több helyen megtalálható érdekesség. Onnan pedig már nagyon hamar visszaértünk az elágazóig, ahonnan már csak lefelé kellett mennünk. Át a sziklán és a köves részen. Majd az erdőn keresztül a már látott szép kilátásokat újra érintve vissza kocsihoz. Visszafelé még annyinak sem tűnt a távolság, de hát egy így szokott lenni. Egyetlen dolog hosszabbította visszaérkezésünk, hogy még visszafelé is tudtam köveket gyűjteni. Egyszerűen olyan szépek voltak azok a márványos kövek, főleg, amelyek ketté voltak törve és lehet látni a csodálatos kristályos szerkezetüket. Úgyhogy még több kővel megrakva, még világosban, úgy 5 felé le is értünk. Végül is nem rossz....Úgy 8 km lett, 1 körül indultunk és 5-ig négy órát túráztunk és szebbnél szebb új dolgot láttunk. Egész jó kis túraútvonal. Nem hosszú, de annál szebb.
Részletesebben is kíváncsi vagy túra kalandjaira? Klikk a KÉP-re és még több képet és részletes leírást találhatsz!
Kifelé a községből, pontosabban a túránk végén a hegyoldal elhagyása után, még megtekintettük azt a templomot, amit a kilátókból is láttunk. A falu temploma, és még zenélni is hallottuk!
Szóval ahogy lejöttünk az Ady Endre úton és épp kikanyarodni készültünk a falu főútjára, akkor láttam meg, hogy nincs is messze az a templom, balra nézve már ott is volt. Egy balos kanyar, és már gurultunk is a templom felé. Láthatóan eléggé viseltes volt szegény templom, de ha tudott még zenéli, akkor olyan rossz nem lehet, úgyhogy közelebbről is megnéztük.
És hogy milyen volt a templom belülről? Klikk a képre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése