2014. október 24., péntek

Pécs - Zsolnay Kulturális Negyed


Zsolnay Kulturális Negyed
Úgy gondoltam, hogy ha már a közelünkben van Pécs és az új Zsolnay negyed, akkor miért ne mehetnénk el egyszer megnézni, hogy milyen is lett. Főleg ha már ebben az évben láttuk a Herendi porcelán-múzeumot is. Szó mi szó kíváncsi voltam, hogy milyen a Zsolnay a Herendihez képest.
Kezdeti nehézségek után eljutottunk a Zsolnay kulturális negyedbe.
Ha utána olvasol, akkor a holnapon (ha érdekel, akkor KLIKK IDE) láthatod, hogy a látogatók a kifejezetten Zsolnay számára fenntartott parkoló házból juthatnak át az utca túloldalára, és ezáltal közvetlen a múzeum-negyedbe. Méghozzá ezen a felüljárón.
Mint láthatod nem fogtunk ki valami jó időt. Egész nap borús volt ,és hol esett, hol nem vagy, de mintha mindig szemerkélt volna az eső amikor kültéren voltunk. Ez már csak így van. Nem arról van szó, hogy nem kirándultunk már esőben, de azért nem annyira jó móka az esernyővel küzdeni. No de ez nem tartott vissza, és a felüljáró alapos megszemlélése után át értünk a túloldalra. Amint átérsz, ez a látvány fogad.  
Mondanám, hogy egy kicsit többre számítottam. Már mint látványban,... némileg lenyűgözőbbet vártam. Viszont ha belegondolunk, hogy ez egy komplett negyed... több külön álló épülettel, amit a honlapon előre meg is nézhetsz, hogy mi hol is található, akkor tényleg nem kell azt várni, hogy egy nagy lenyűgöző látványkép fogadjon. Miután túltettem ezen magam, haladtunk is előrefelé, és lelkesen kerestük a jegykiadó helyet, hogy minél előbb megszerezzük a belépésre jogosító szent jegyet. Mintha bűntudatom lett volna, hogy beléptem eme helyre, anélkül, hogy bármit is fizettem volna érte. Pedig mint kiderült és látható is volt, ez az egész udvar egy afféle park, amit akár különösebb belépő nélkül is igénybe lehet venni.... bárkinek, bármikor.... csak át kell kelni a rácsos hídon. Érdekes épületek és szép nagy terek várnak.


Megtaláltuk a belépőjegy megvételét biztosító helyet is. Az egyik nagyobb épületben van, ahol egy elég nagy recepció van.
És ahogy látod nem is akár milyen... Fotelokkal asztalokkal... le lehet ülni... és még kávét, nasit is lehet venni, ha esetleg a nagy felfedező út közben megéheznél. Ahogy körbe néz az ember szembetűnő, hogy mennyi gyerekbarát érdekesség található, és hogy ebben az épületben is több kiállítás lehet. No de előbb beszereztük a jegyet, hogy büntetlenül tudjunk mászkálni.
Hát nem mondom hogy olcsó volt... sőőőt... azért rendesen elkérték mindennek az árát. Persze nem ért meglepetésként, mert előtt alaposan tájékozódtam az árakról a honlapjukon KLIKK IDE (ajánlom, hogy Te is tedd azt, ha el szeretnél menni). De akkor is... drága egy hely, főleg ha mindent látni szeretne az ember. Mi egy kombinált jegyet vettünk, és amit csak lehetett megnéztünk. Még jó, hogy van ez a szép kártya, amúgy lehet hogy be se mentünk volna.
Ilyen volt az információs füzetke a kiállításokról és a belépőjegyek áráról... meg kell mutatnom, mert nagyon dizájnos és mutatós. És ilyenkor érthető, hogy miért kell annyi pénz egy-egy belépőjegyre. Gondolhatod... az egész komplexum működtetése és még ezek gyártása is:

És ha nem jártál még ott... ahogy eddig még mi se... Úgy a honlapon azt is meg lehet nézni, hogy mi hol van. Mert hogy a különálló épületeket és benne a kiállításokat egyenként meg kell keresni. Van fent egy egész jó kis térkép, hogy mit hol találsz, főleg a kiállításokat. Biztonság kedvéért én otthon kielemeztem és ki is nyomtattam... De amikor megláttam, hogy pár száz forintért lehet szép nagy kihajtogatós térképet venni, akkor azt nem tudtam kihagyni. Ilyen:
Ha készültél, ha nem, aki először jár ott, annak ajánlom. Elenyésző az ára a belépőkhöz képest. S ennek örömére mielőtt elindultunk volna a kiállítások dzsungelében bolyongani, alaposan kielemeztem az információs lapot, a belépőnk tartalmát és a térképet.
Mielőtt nekivágtunk volna, azért körülnéztem és érdeklődtem suvenyír-fronton. Kicsit elszomorító, mert nem igazán volt olyasmi, amire én gondoltam, sőt szinte alig volt valami is. De legalább tekerőke volt, amit nagy örömmel ki is próbáltam.
Majd elkezdtük felfedezni a környéket, illetve elsőnek ezt az épületet. Kapásból itt volt a Planetárium. De ehhez belépőjegy még a kombinált jegyben sem volt benne, külön kell venni, no meg időpontok vannak, amire azért majdhogynem előre kell jelezni az igényt. Sajnos időnk nem engedte, hogy ide is bemenjünk. A késő délutáni előadás már nem fért bele a napi programba.
Miután nyugtáztuk, hogy ez bizony így van, mentünk tovább, hogy megkeressünk minden egyes kiállítást.
Elsőnek a Labor-Interaktív varázstér 'kiállítást' találtuk meg. Legelsőnek az ehhez tartozó 'sötét szobát', amiben a fény játékait és érdekes viselkedését lehetett a megszemlélni. Bár nem volt nagy, de legalább annyira érdekes.
Egy szinttel feljebb pedig immáron már világosban az összes többi érdekesség, ami viszont inkább egy gyerekjátszótérhez hasonlított. Kicsit ciki is volt ott nézelődni, pedig ez ugyanúgy a felnőttek számára is tanulságos és mókás lehet.
Egy kicsit újra gyereknek érezheti magát egy felnőtt is. És ne hogy azt higgyétek, hogy olyan könnyű! Tessék elmenni és kipróbálni! 

Majd megnéztünk egy kiállítást a Galériában. Gondolom ez változni szokott, hogy épp kinek és milyen kiállítása van. Hát mi jól kifogtuk.  Ahogy a képen is látod Szirtes Jenő képeit volt szerencsénk megnézni. Nem akarom minősíteni, mert mint tudjuk, hogy aki képes az emberekből a műveivel érzéseket kiváltani, az már művésznek mondható. És neki sikerült. Nem is akármilyen érzéseket.
Nagyon érdekesek a képei (már ha ezek annak nevezhetőek).
És még érdekesebbek a fényképes képei! És a kiállításának egy elég nagy része pedig kisebb érdekesebbnél érdekesebb videó-felvételekből állt. Ilyet még nem is láttam. Főleg nem azt, ami a ezeken a mozgóképeken volt. Néhol közönséges átlagos hétköznapi jelenetek voltak, másokon egy megkomponált színjelenet mindegyik külön egy kis tv-s kijelzőn. És ezek volt a kiállítás elemei. És értem én, hogy mindegyik egy érzést, egy állapotot, egy gondolatot próbált megmutatni, érzékeltetni.... De kedves olvasó... én egy jó ízlésvilággal és ítélőképességgel rendelkező, érzékeny léleknek tartom magam, és higgyétek el, hogy ez nem igazán az volt, amit az ember harmonikus művészet alatt elképzel és gondol. A képek, a termek, és még a mozgóképek is diszharmóniát és valami negatív energiát sugároztak. Szó mi szó nem éreztük valami jól magunkat, oly annyira nem, hogy rekord sebességgel mentünk körbe és  ki. 


Gyorsan kerestünk is egy másik kiállítást, hogy kibillent lelki egyensúlyunk gyorsan helyre billenthessük.  Ahogy mentünk az udvaron, megcsodáltuk a szép díszes házakat.


S utunk következő állomása a Rózsaszín Zsolnay kiállítás lett. Épp ideális... végre szép porcelánok!
Legalább is gondoltam. Szépnek szép volt, meg még annál is rózsaszínűbb. Mondanám, hogy olyan királylányos, de nem, mert valahogy nem a várt díszes finom-porcelánok voltak ott.
 Egy-két mutatósabb darabot leszámítva...
.... inkább a régi világ amolyan átlagos napi használatú tárgyainak tűntek. Egy szoba is be volt rendezve az akkor kor mintájára.... csupa-csupa rózsaszín tárggyal. 
Szóval itt nem a díszes, csecse-becse, még hozzányúlni se mersz annyira szép és drága étkészletek voltak láthatóak. A kiállítás mellett volt Látvány-manufaktúra. De ott nem lehetett fényképezni, úgyhogy sajnos nem tudok neked arról képet mutatni. 
De leírom pár szóban, hogy mit tapasztaltam. Valami hasonló szeretett volna ez az egész lenni, mint a herendinél. De nem igazán sikerül valami jól megoldani. Ahogy beléptél egy szép nagy előtér várt, ahol még értékes, szépen megmunkált dísztárgyakat is lehetett venni (persze jó soké). És mindjárt feltűntek a szép nagy üvegablakok, ami mögött gyártás-szerű berendezés és állapotok utaltak arra, hogy akkor majd itt lehet megnézni, hogy miként is készülnek a porcelánok. Nos... valahogy nem olyan volt mint vártam. Ugyanis csak az üveg mögül lehetett nézelődni, mint az állatkertben. Az egyikbe be lehetett menni biztonsági felügyelettel, de épp hogy beléptél, megálltál és nézted, hogy az az egy-két nő miként díszít,... no de hozzájuk szólni, hangosan beszélgetni már nem szabadott. Hm... valahogy nem volt így az igazi, se látványban, se élményben.
Mentünk is tovább, hogy megnézzük, hogy a következő szép díszes épületben mi vár ránk.
Zsolnay nagyon jeleskedik a kültéri díszítésben. Egyre egyértelműbb, hogy a Zsolnaynak inkább ez az erőssége, mint az étkészlet gyártás. A faldíszítések, szökőkutak és szobrok bizony egyedülállóak, impozánsak és maguk módján nagyon szépek. Némely épület külső díszítését még a mézeskalács házikós boszorkány is megirigyelne. 
A griffmadarak mellett meg is találtuk a következő kiállítást, itt volt a Zsolnay Család- és gyártörténeti kiállítás.
Ez a kiállítás is több volt mint érdekes. Itt mutatták be a Zsolnay másik erősségét, a kályha és kemence csempéket. Hát voltak érdekes darabok, de gondolom, hogy ez is csak az úr réteg kiváltásága volt akkoriban.
És itt találtuk meg a porcelán díszeket is.
Nagyon szépek voltak, de mégis furcsák. Némelyik mintha valami futurisztikus filmből lenne. És ezek a színek! Valóban nagyon érdekes a gyűjtemény.
És zömében váza. Rengeteg váza és tányér.
A emeleten található a történelmi kiállítás. A bejáratnál további sok szép edényzet csodálható meg. És itt van a sok olvasnivaló is, hogy ki kicsoda, ki kinek a kije a családban.
Miután maximálisan kinézegettünk magunk haladtunk tovább, mert a térkép és a belépő szerint volt még látnivaló. Átmentünk a míves-díszes kapun....
....miután megcsodáltuk a szép kültéri díszítést, szökőkutat.
A kapun áthaladva jutottunk el a kézműves boltokhoz. Ebben az épületben különféle ízletes és értékes kézműves dolgokat - mint csoki, cukor, dísztárgyak - árulnak.
Voltunk csokis boltban, és még cukorkás boltban is....
A cukorkás bolt nagyon tetszett. Nemcsak a régi hagyományos csíkos cukorka és nyalóka volt, hanem egy-két gyümölcs mintás is, no és cukorka PÉCS felirattal!!..áfonyás ízesítéssel! És a legtutibb, hogy ott a boltban élőben is bemutatják, hogy hogyan készülnek ezek cukorkák. Nekem nagyon tetszett.
És az ékszer és csebecse-bolt.
Ezek után megkerestük a legtávolabbi látnivalót, a Zsolnay-mauzóleumot. Erről bővebben egy külön kis leírásban itt olvashatsz KLIKK IDE.
Miután megnéztük, a továbbra is kitartóan csepergő esőben visszamentünk a múzeumok területére, hogy megnézzük az elmaradt kiállításokat.
A szépen díszített épületek mellett elhaladva....

... megkerestük a Bábmúzeumot. Túl sok mindent nem gondoltam és nem is vártam. Érdekes volt, na... 
Régimódi bábok.... érdekes bábok... óriás bábok... és nem a hernyó bábja, hanem olyan bábok, amikkel régen és még most is színjátékokat adnak elő gyerekeknek. Közelről megnézve ezek a figurák viszont elég félelmetesek. Legalább volt amelyiknek ilyen közelről egyáltalán nem volt barátságos az arckifejezése.

Érdekes volt közelről látni, hogy milyen figurákkal csinálják ezeket a színdarabokkal. Az egyik szobában még 'ki is lehetett' próbálni, hogy milyen bábjátékozni.
Alaposan kielemeztem, hogy hogy is működik ez az egész.... 
Ezután már csak egy kiállítás várt ránk. Elindultunk a megkeressük.
Kéményeket megcsodálva....

...tereken át...

Megtaláltuk a Gyugyi-gyűjtemény kiállítást is. Nagyon szép épületben volt...
Viszont sajnos nem lehetett az egészet megnézni. A felső szint felújítás alatt volt, ezért csak az alsó szinten található felettébb érdekes gyűjteményt lehetett megnézni. Nagyon érdekes volt....
Szép-szép,.... de olyan furcsán szép. Nagyon díszes és néhány darab szinte túl díszes. De az még hagyján, de egy olyan darabot nem láttam, ami igazán tetszett volna. Pedig nagyon alaposan megnéztem őket és kerestem is az okát, hogy hogy lehet hogy nekem, aki nagyon is értékeli a szépet, nem igazán jönnek be ezek a porcelán díszek.
És mire végigértünk megfejtettem. A színek! Minden a színeken múlik. A színek harmóniája hiányzott minden egyes darabról. Hiába voltak szépek, számomra nem sugároztak harmonikus energiákat. Érdekes ember lehetett a művész, ha ő ezt látta szépnek.
Még egyszer körbe néztünk vacogó fogakkal, és miután minden lehetséges kiállítást megtekintettünk, mentünk is vissza a kocsinkhoz.
Majdnem, mert találtam még egy tekerőkét! ÉS ki gondolta volna, ezen más minták vannak! Még egy tekerés mielőtt elhagyjuk a Zsolnay negyedet!
Két pénzérmével és sok-sok érdekes élménnyel lettem gazdagabb.... na meg furcsa élményekkel is. A herendihez képest nem volt annyira porcelán specifikus a Zsolnay negyed. De legalább most már tudom, hogy a Zsolnay nem is abban utazott, hanem inkább kültéri díszítésben. Szóval valahol tanulságos és hasznos volt. 
Szumma szummarum.... az esőtől és az esernyővel való kirándulástól eltekintve egész jó volt. Egy délutánt, vagy egy egész napos kirándulást megér.


Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése