Kirándulok, túrázok, élményekkel gazdagodok - S mind megírom, hogy lásd ,Magyarország mennyi látnivalóval és élménnyel Téged is vár.

2014. október 5., vasárnap

Kővágószőlős mecsektúra

Kővágószőlős Mecsek-túra


Elmentünk Kővágószőlősre és 'megkirándultuk' azt a túraútvonalat, amit még múltkortájt néztem ki. Ígéretesnek és sok élményt ígérő túrának tűnt.


Igaz elég késő volt, mire a nagy tanakodás után megindultuk. Mire eldöntöttük,... mire összepakoltunk, ...mire elindultunk..... De délben már úton is voltunk.
Nem mondom, hogy simán ment az odaút. Egyrészt, mert Pécsről kijutni nem volt olyan egyszerű, mint ahogy az a térképen látszódott, hogy csak egyenest végig kell menni azt kész. De nem ment. Kétségbeesésemben gyorsan meg is kérdeztem a GPS-t, ami megmutatta, hogy azért jó úton járok, és nem tévedtem volna el magamtól sem. Ennek örömére megkértem, hogy akkor vigyen a célig. Viszont megint nem oda vitt elsőre, mint ahogy azt én szerettem volna. Miután azért konkrétan megmutattam neki, hogy melyik utcára gondoltam, már megtaláltuk a turistajelekkel ellátott Ady Endre utcát. Ez a célpontig, vagyis a 'kocsit lerakjuk helyig való eljutás' valahogy soha nem megy simán. De azért mindig odatalálunk, és az a lényeg.

Persze konkrét elképzelésem nem volt, hogy majd mi is vár ránk, csak azt tudtam, hogy aszfaltos út visz a domboldalon felfelé, ami már a turistajelöléssel ellátott útszakasz egy része. Gondoltam, hogy ameddig lehet autóval menni, addig megyünk mi is. No de hogy az út szélességét nem vitték túlzásba....szó mi szó...az a kis utacska az olyan egyszemélyes volt. Még jó, hogy nem jött velünk szembe senki, mert hogy a tolatás nem az erősségem. De szerencsére ilyen problémával nem találkoztunk, és még a gizda út mellett leálló helyet is találtunk. Állt ott már egy autó, úgyhogy gondoltunk, hogy talán ez erre a célra van kialakítva és talán tényleg nem lehet feljebb menni autóval. És mennyire jól ráéreztünk. Mert amikor már indulóba lettünk volna hátizsákjainkkal, akkor jött fentről lefelé egy autó, akik szintén túrázni mentek. Nos...ha ők nem tudtak feljebb megállni, akkor valóban megtaláltuk a legutolsó kényelmes parkolóhelyet. Igy már meggyőződéssel és bizonyossággal mi is nekivágtunk az erdőnek és a hegyoldalnak.
Pár lépés és kanyar után ki is derült, hogy valóban nem lett volna már tovább út a kocsinak (hacsak nem szuper terepjáród van, de akkor meg mi lett volna a túra?) Úgyhogy ha Te is kocsival mennél, és nem a központban akarsz megállni, akkor a keskeny úton addig menj, amíg az egyik baloldalon található telek és kerítésével szemben a túloldalon nem találsz egy nagyobb (kb. 4 kocsi fér el egymás mellett) leállót. Onnan szinte már csak ilyen út vezet....nem átlagos keréknek való.

 S mivel alig pár száz méter után ott a tábla is...hogy bizony ez védett és nem kocsinak való táj.
Innen már a túrázóké a terep, és a turistajel az úr!
Mentünk amerre az út és a 0.0-ás térképem vitt. Úgy éreztem, hogy most azért alaposan tájékozódtam és felkészültem. Nem tűnt hosszúnak és egész naposnak a túra sem. Laza 10 km oda-vissza lett volna, ha mi is a falutól indulunk gyalog. De mivel nem így tettünk, ezért úgy gondoltam, hogy max. 8 km-ben benne leszünk.
Egy kis áttekintés, hogy mit is terveztem, és mit jártuk be. A fekete szaggatott vonal az! Minden látott szépséget, nehézséget, élményt és kalandot ezen az útvonalon éltünk meg. Az online turistatérképen Te is megnézheted alaposabban, a jeleket és látnivalókat kielemezve.

Szóval mentünk a jelek után. Piros négyzet, majd piros kereszt, majd kék kereszt, utána kék sávegészen a 9-ik állomásig, és onnan vissza ugyanazon az úton.
Az odaút mindig izgalmas, mert minden látnivaló új, mindent megnézünk, mindent lefényképezünk. Még az óriás köveket is. Mert hogy ez is érdekes.... óriási! És ami óriási... az érdekes... főleg ha pihenő ülőalkalmatosságnak lehet használni. Bár még a túra elején ez nem indokolt, úgyhogy mentünk is tovább.
És így a jó, már mint hogy mindenre az odaúton szánunk időt, mert visszafelé ezekre már nincs idő, meg már kedve sincs az embernek, csak minél előbb vissza szeretne érni, főleg ha elkezd rásötétedni,... az pedig már ismerős és senkinek sem ajánlott, még magunknak sem....
Az elején emelkedő vitt felfelé, a szélein tölgyfákkal szegélyezve. És hát termés-szedő időszak van, azaz ősz!
Mindjárt az elején szedtünk is terméseket, és hogy miért? csak úgy, hogy legyen otthon az alkotáshoz. Végül is ingyen van, csak hajolgatni kell értük és a járműig elcipelni. Ha nem vagy olyan elvetemült, hogy az odafelé vezető úton szedsz föl mindent, akkor nem is kell egyre növekvő súllyal megtenned a túrautat. Persze mi ezt nem így gondoljuk, úgyhogy persze csak a sport és az edzettség kedvéért mi valahogy mindig nagyobb súllyal tesszük meg a távot, mint amivel elkezdjük.  Dehát mi lenne a kihívás, ha nem így lenne? Amúgy meg...a kaja-pia útközben úgyis elfogy, úgyhogy inkább afféle balansz lesz a visszafelé úton az a sok minden amit felszedünk emlék címszó alatt.
Így mentünk az emelkedőn fölfelé, követtük az utat és jelet.

S közben csodáltuk az erdő szépségét és nyugodtságát. Olyan békés volt ott minden, no meg ferde, de ez már csak részletkérdés....a fák biztos tudják, hogy miért állnak úgy ahogy.

Nem is kellett túl sokat menni, és már el is értük a hegyoldal peremét. Nem a tetejét! Oh nem....hanem a peremét. Egy olyan rész jött, ahol hatalmas kősziklák voltak.
És mivel a fa a kövön nem nő, ezért voltak nagyon szép kimászásra, kiállásra, de leginkább kilátásra alkalmas helyek (mert leesni ugyebár senki sem akar, elég ha látjuk, hogy milyen szép a táj). Ezeket találod a térképen is "szép kilátás" címszó alatt. Mert hogy itt nincs semmilyen kilátó, pusztán a természet és táj nyújtotta kilátási lehetőségeket lehet kihasználni és a csodálatos környezetben, látképben gyönyörködni.

Nagyon szép szabad kilátások voltak, amikor a fák már nem takartak. A hatalmas nagy kősziklákról csudaszép kilátás nyílik a falura, a tájra! Felemelő élmény! És még nem is ez volt legjobb és a legszebb, ez még csak a bemelegítő volt! Továbbra is hatalmas kövek, mit kövek... sziklák! kíséretében! haladtunk.

Ahogy vitt a piros háromszög(ezt mintha nem jelezné az online térkép, de eltévedni nem lehet...itt minden út előre visz, és a távolságok valóban rövidek egy-egy látnivaló között) turista út, először a milleniumi kereszt és kilátó jött (már mint 'szép kilátás')....
Kilátás balra...

Kilátás jobbra....
JA és a kereszt :). Mint látjátok.... Jézus annyira menő, hogy mindenhol ott van. Még olyan helyeken is, ahol az ember már nem gondolná, de mégis.... valaki vette a fáradtságot és energiát és ilyen fantasztikus helyeken is épít emlékkeresztet. Én ennek csak örülni szoktam. Több szempontból is valami pluszt ad az adott helynek...
És miután korábban már elegendő termést szedtünk össze....Mi más hiányozhatna még a gyűjteményembe, mint a kövek! Nagyon szép márványos és a fél szivárvány színeiben pompázó gyönyörűséges színes,  mintás kövek voltak mindenütt. Hát persze, hogy ebből is szedtünk pár kilót emlékbe. Lassan már annyi lesz otthon, hogy elég lesz egy kertfelújításhoz :) De csak lassan... mert ahhoz még sok helyre el kell mennünk (nagyon sokra :) ).

A térkép és az ott található táblák is mutatják, hogy az a Jakabhegyi tanösvény az, amin haladunk. Állomások jelzik, hogy mikor melyik látnivalóhoz értél. Szerintem ez tök jó, mert nem csak nézel és elmész a dolgok mellett, hanem még tájékozódni és okosodni is tudsz. Ha elolvasod... Így hát menetrend szerint a Babás-szerkövek következtek. De nem azt jelentette, hogy van egy kő vagy kettő (főleg amikor az egész hegy abból van). Hanem hogy utunk során több hatalmas kiemelkedő sziklákat látunk majd. Ez a tábla jelezte, hogy megérkeztünk a nyugati oldalához....Hm...akkor van másik is? siettünk is hogy kiderítsük.
A furcsaságokat....azaz a földből kiálló gáncsoló és nyakkitörésre alkalmas fémcsöveket is megtekintettük, de értelmükre és céljukra nem jöttünk rá. Vajon mit keresnek ezek itt az erdőben, ahol gépek már nem járnak, vagy igen? És mi lehet akkor vajon ez alatt? a föld mélyén?
Mivel mi nem jöttük rá, hátha neked majd menni fog, ha arra jársz és megnézed, ezért inkább mentem és szedtem még egy kis követ a gyűjteményben a mögöttem lévő hatalmas sziklából.
Úton útfélen valóban találkoztunk a hatalmas sziklákkal, ami a szerkövekhez tartoztak.
Tovább haladtunk az egy-szem jelölt úton....mivel más nem volt, ezért eltéveszteni sem lehet, még akkor sem, ha már a piros keresztvalami rejtélyes módon piros háromszöggétranszformálódott. Viszont egy újfajta jelölés is mutatta az utat. Méghozzá az a zöld csillagszerű, ami feltehetően a tanösvényt hivatott mutatni és az állomások közti útszakaszokat jelölte.
A következő 'szép kilátás'....
....és szikla, ami enyhén szólva is egy megkövesedett dino-szarkupacnak tűnt. Szegény sziklák, még ők sem választhatják meg, hogy milyen formában szeretnének tündökölni. Az van amit a természet ad és kialakít.


És sziklák itt...
...sziklák ott...
....sziklák mindenhol.


S el is érkeztünk a Babás-szerkövek keleti végéhez.


Úgy tűnt ennyi volt...már mint az óriás sziklatömbökből, a csodálatos kilátásokból. Mert utunk innen befelé és felfelé vitt a hegyen. De könnyebb nem lett, nem ám.
Megküzdöttünk a sziklákkal, bár egyenlőre inkább még csak kövesnek nevezhető volt az út, miközben kapaszkodtunk felfelé a meredeken.... Gondoltam, hogy lehet hogy akkor ez a a nehéz sziklás terep, amire a leírás is felhívta a figyelmet. De nem....utána jött még csak a neheze.... (Ne zavarjon, hogy a térkép szerinti kék keresztmár itt is kék háromszög).
 Gyorsan el is értük a Sasfészek nevezetű helyet.
Egy hatalmas nagy szikla. Az az igazi meredek egyenes faloldallal rendelkező szikla, ami a hegymászók álma. Mi nem másztunk fel, se így, se úgy. Pedig fel lehet valahogy jutni, még kötél és komolyabb felszerelés nélkül is, mert hallottunk hangokat onnan fentről. Hacsak nem az a sasok még élő tápláléka volt. Mert hogy elég sűrűn hallatták hangjukat a madarak, de nem ám kis énekesmadarak...hanem a nagyobb ragadozófélék. Már csak ezért sem célszerű sötétben még az erdőben lenni, ki tudja, hogy éhségükben mire vetemednek.
 S tán valaki már tényleg itt hagyta a fogát...mert hogy a szilafalba egy keresztet is véstek.
S a neheze..... a valóban sziklás terepen, csak most jött! Mert hogy azt megmászva lehetett csak tovább jutni, ezen a nehéz terepen vezetett át a túraútvonal! Nagyon izgalmas volt, és nem mondanám, hogy olyan nagyon nehéz, csak óvatosan kell haladni. Azért a vadálló kövek Dobogókőn ennél sokkal komolyabb kihívást jelentenek. Tapasztalatlanoknak ez az útszakasz tanulópályának nagyon jó.
Egy kicsit mi is beleszagoltunk a hegymászás örömeibe és nehézségeibe. Tényleg nem vészes, csak vigyázva, óvatosan kell haladni... mert az ördög nem alszik.


Megmászva a nagy sziklát utunk tovább vitt a kék háromszögjelzésen és a továbbra is enyhén sziklás köves úton. Ilyenkor azért kell vigyázni, hogy az ember hova lép. Mert Ausztriával ellentétben ide nem hiszem hogy mentő helikopter érkezne, ha esetleg járásképtelenné válnál egy rosszul sikerült lépés miatt. Akkor már előbb elmagyarázza egy diszpécser, hogy hogyan kell Bear Grill módjára túlélni és lejönni magadtól.


Ez az izgalmas nehezebb szakasz után közeledtünk a kereszteződéshez. És el  is érkeztünk az első jelentősebb elágazóig. Mint látjátok mások is járnak erre, a háttérben az nem az anyukám. S mivel nem üzemlátogatásra jöttünk, ezért a pálos kolostor tábla iránya vitt tovább minket a következő látnivalókhoz. Amúgy az üzem irányába a halomsírok (de az az utolsó állomás, és idő hiányában azt a végére hagytuk), másik irányban a Zsongorkő-kilátó és remete-barlang, majd onnan tovább a pálos kolostor romjai megtekinthetők.
Szóval idő híján a fő túraúton mentünk tovább egyenest a Zsongorkő kilátónak. Előtte még egy kis pihenőhely is van, ahol akár sütögetni is lehet.
A kilátó előtt még a remetebarlang is meglett, ami szinte elkerülhetetlen volt, mivel ott kellett elmenni mellette a kilátóhoz.

A barlang.... ami barátok közt is nehezen nevezhető barlangnak, inkább csak valami mélyedés, mert beférni nem lehet (ne is próbáld! Tudod nem jönnek a mentők!)
Úgy tűnik, hogy itt valóban sokkal rövidebbek a távolságok, mint azt gondolnánk, hinnénk. A térkép, amit nyomtattam, mérték nélkül elég csalóka volt. De így legalább nem kellett órákat gyalogolni egy-egy látnivaló között. És ennek megfelelően a kilátó is mindjárt ott volt a remetebarlang mellett. Még keresni sem kellett.

A kilátás és maga a kilátónak a természetes volta, gyönyörű volt. Mert, hogy a kilátó az maga a szikla! Nagyon szép. Ahogy a fák közül kiérsz, és meglátod azt, hogy a lábaid előtt egy sziklafal mélyül, amin le lehet mászni, és előtte egy előtérre emlékeztető rész, amely egy részén mintha kilógna a semmibe....az emberi szem számára mintha nem lenne semmi alatta, csak a mélység. Akár egy romantikus erkély, amelyről  a távolba merenghetsz. Gyönyörű!

Persze nem a levegőben lóg. Azon tériszony mentes, vagy épp tériszonyukat hősiesen leküzdő emberek, akik kimerészkednek a korlátokkal védett kiállóra, azok láthatják, hogy alatta nem is olyan mélységesen mély az a mélység, hanem látni a sziklafalat, a sziklákat, ahogy az lefelé vezet a mélységbe. Mondhatnám.. .ha kiesnél...akkor jó párat pattognál mire leérnél, ha leérsz,... mert lehet hogy mindjárt az elején fent is akadnál az egyik másik kiállók kis sziklácskán.
Nem mondom, hogy veszélytelen a hely, de annál gyönyörűbb! Örülök, hogy eljöttünk ideáig.

 Megpihenve, majd elbúcsúzva haladtunk tovább az utunkon.
Mentünk tovább, ahogy a térkép mutatta....egyenest tovább a pálos kolostorhoz immáron kőmentes erdős földes-úton.

Ez sem volt messze, meg is találtuk egész hamar. Még az a mellette álló furcsa templom izé is ott volt. Amit Zarándok-kápolnának hívnak (lásd Templomrom-lista KLIKK IDE)
Érdekes....templom is meg nem is... Érdekes építészeti jelenség. Kápolna is meg nem is, inkább amolyan komoly dizájnos esőbeállóra hasonlít. De jól néz ki...


És persze a romok is ott voltak. Szép, nagy, rendbe rakott kolostor rom. Csodálkoztunk is, hogy ez ott fent a hegytetőn, az erdőben ilyen szépen rendbe van rakva. Kicsit mászkáltunk a romok közt, ha már lehetett...


Még több kép egy külön bejegyzésben, KLIKK IDE.

Majd megkerestük még a 9. táblát, ahol egy földvárat kellett volna lássunk. Elhaladtunk a tavacska mellett....már ha az annak nevezhető...

 A kék sávés a zöld csillag is mutatta, hogy merre van a legtávolabbi, azaz 9-es tábla.

Gondoltam, hogy nem az lesz, amit várnánk, és valóban....Mert hogy igazából nagy és a jól kivehető földsáncokról volt szó, nem pedig valami vármaradványról.
Ahogy elnéztél balra messzire és jobbra messzire, akkor lehetett látni a nagy földkupac vonulatot. Régen az volt az erődítmény, avagy a védőfal. Végül is ki lehetett venni, hogy az az ....de azért sokat segített a tábla, és hogy ott volt, ahol a látnivaló, különben nem biztos, hogy észrevettük volna, főleg hogy az történelmi jelentőségű látnivaló.
Amit persze az út kedvéért elbontottak egy kicsit, mert valahol át kell rajta menni tudni (még kocsival is), ha szeretnél tovább menni. De a mi utunk nem arra vitt. Sokáig nem is ácsorogtunk ott, és visszamentünk a kolostor rom irányába.
Még szerencse, hogy itt tényleg nem voltak hosszú távolságok. Igazából már mentünk volna vissza, de ott volt a térképemen az a kunyhórom. Igaz, hogy nem a tanösvény része, de gondoltam, hogy azért még megnézhetnénk, ha megtalálnánk. Csakhogy nem lehetett látni, hogy hol van az az út, ami arra vinne. De nem hagyott a kíváncsiság, úgyhogy csak bevetettem magam a méteres gazba, mert szó szerint méteres volt a gaz is, no meg a csalán is.
A fene megette, hogy ezek még a vastag ruhán keresztül is tudnak csípni. Félúton a semmi felé már éreztem is, hogy bizony ezek az aljas növények megcsíptek, nem kicsit, nagyon.  Mentem és mentem, már a gazosból is kiértem, de semmi. Vagy az út nem volt jó, pedig ott volt a fákon a jelölés, vagy még tovább kellett volna mennem, amit már én sem akartam, annyit nem ért. Úgyhogy igyekeztem visszafelé.
Így hát kunyhó nélkül indultunk tovább, de gondoltam, hogy tehetünk még egy kis kerülőt a halomsírok felé. Egy jelöletlen úton kellett menni, illetve úgy döntöttem, hogy abból az irányból közelítjük meg. Viszont annyira azért nem volt jelöletlen, mivel az egész egy jó széles földes út volt. Még eltéveszteni sem lehetett.
És valóban.... se nagy távolság, se eltévedési lehetőség... A 10-es tábla és a halomsírok. Úgy tűnik, hogy régen errefelé is voltak hasonló szokások... nem szerettek az emberek mélyre ásni (megértem, mert fárasztó egy dolog)...inkább földkupacot csináltak elhunyt szeretteik fölé.
És bár voltak kivehető földhalmok. Ott épp az egyiken tapodok. De nem annyira feltűnő és jól kivehető, mint a  Kőris hegyen található halomsíroknál, ahol nem csak hogy több is van, de még jobban ki is vehető, hogy azok tényleg földbuckák. Ha kíváncsi vagy, és érdekel az a történet is, akkor erről a Kőris hegyi túra beszámolómban olvashatsz, keresd csak meg!
De legalább ezt is láttuk és tudjuk, hogy ez is több helyen megtalálható érdekesség.
Innen pedig már nagyon hamar visszaértünk az elágazóig, ahonnan már csak lefelé kellett mennünk.

Át a sziklán és a köves részen.


Majd az erdőn keresztül a már látott 'szép kilátásokat' és Babás-szerköveket újra érintve....



....immáron nem emelkedőn, hanem lejtőn... haladtunk vissza a kocsihoz.
Visszafelé még annyinak sem tűnt az út, de hát egy így szokott lenni. Egyetlen dolog hosszabbította visszaérkezésünk, hogy még visszafelé is tudtam köveket gyűjteni. Egyszerűen olyan szépek voltak azok a márványos kövek, főleg, amelyek ketté voltak törve és lehet látni a kristályos szerkezetüket. Úgyhogy még több kővel megrakva, még világosban, úgy 5 felé le is értünk. Úgy 8 km lett a távolság, amit a lábunk lejárt (ahogy saccoltam). 1 körül indultunk, 5-ig négy órát túráztunk, és szebbnél szebb új dolgot láttunk. Egész jó kis túraútvonal volt. Nem hosszú, de annál szebb.

Kifelé a községből még megtekintettük azt a templomot, amit a kilátókból is láttunk. És nemcsak láttuk, hanem még hallottuk zenélni is! És milyen is volt?! Itt elolvashatod KLIKK IDE.
Utána már sötétedés révén tényleg elhagytuk a községet, és utunk hazafelé vettük.
Remélem, hogy még találok hasonló izgalmas túrahelyeket Magyarországon, és lesz alkalmunk még sok ilyet megjárni. Ha neked is tetszett, szeretnél túrázni, erdőt járni és sziklákat mászni a Mecsekben, akkor ajánlom, hogy ezt a túraútvonalat se hagyd ki!

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése