2015. október 18., vasárnap

Tata - Kilátó

Tata - Kilátó
Az őszi tatai kirándulásunk során a Kálvária dombot és rajta a romokat mindenképp meg szerettem volna nézni. Egészen véletlen merült fel a kérdés, hogy vajon mi lehet az a magas oszlop szerű építmény. Hát persze, hogy egy kilátó! És ha már az, akkor meg is néztük!
A Kálvária dombhoz mentünk az egyik nap, hogy megnézzük a kápolnát és a templomrom. A dombot alulról közelítettük. Erre legalább biztosan emlékeztem, hogy hogyan lehet oda eljutni. Könnyen meg is találtuk a város szélén. És innen is könnyedén, egy korlát mellett fel lehet mászni.
Mikor már fent voltunk, és nagyban nézelődtünk, akkor fogalmazódott meg a kérdés, hogy mi is az a magas épület. A Kilátók szoktak ilyenek lenni. De szó mi szó annak ellenére, hogy több évig is ebben a városban laktam nem tudtam biztosan megmondani, hogy az-e.
Pedig olyan szép nagy magas... és a tetején azok a korlátok is azt sugallják, hogy az egy kilátó lehet.
Úgyhogy elindultunk megnézni... csak van valami kiírás, hogy mi ez az épület. És volt!

A Kálvária-domb fő vonzerejét a dombtetőn épült 40 méter magas kilátótorony jelenti. Az építmény sörétöntő toronyként épült 1939-ben a Turul Sörétöntöde részeként, az 1960-as évektől használják idegenforgalmi célokra. A tetején lévő nyitott teraszra közel 200 lépcső vezet fel, az innen feltáruló panoráma lenyűgöző, egész Tata városa, az Öreg-tó a lábunk előtt hever, távolabb jól látszanak a Gerecse és a Vértes hegyei is.
És bizony hogy ez egy kilátó! A Fellner Jakab kilátó! És még a tudnivalók is mind ott voltak a táblán. Ha érdekel, akkor Te is elolvashatod. Egy kis zoom, és már olvasható is leírás.
No de bejutni már nem volt olyan egyszerű. Úgy tűnt, hogy ezért nem örvend olyan nagy népszerűségnek ez a kilátó, legalább is nem annyira keresett, hogy itt állandó nyitvatartás legyen. A zárt ajtón egy kiírást találtunk, hogy a feltüntetett telefonszámot kell hívni. Végül is.... hívtuk is. Arra tippeltünk, hogy lehet hogy egy idős ember a 'portás', aki itt lakhat az egyik házban, és szinte csak kilép majd a kapun és már itt is van. És milyen jól éreztük. Az egyik környező házból nem is sok várakozás után egy idősebb férfi jött.... s már nyitotta is kaput.
Csakhogy! Nem volt ám ingyen! Belépős volt! És az még hagyján... de nem volt nálunk pénz. :( Nem készültünk arra, hogy fizetős dolgot nézünk meg... hiszen a kápolna és romok nem kérnek belépőt. No de a kilátó igen! Úgyhogy Szabolcs gyorsan visszaszaladt az autóhoz egy kis pénzért. Ha már itt vagyunk, akkor miért hagynánk már ki a város megtekintését a magasból.
Belépőt fizettünk, és már mentünk is felfelé.
Nem mondom, hogy a lépcsők barátságosak voltak, mert nem. De hát a kilátók manapság már ilyenek. Meg kell küzdeni a félelmünkkel a szép kilátásért.
Ahogy legtöbbször, most is megérte! 

Tata városa a magasból...

Jó volt látni a várost felülről is. És innen még a kápolnát és a romot jól lehetett látni...
...és megörökíteni. :D
Nézelődtünk...
....kerestem, mutattam az érdekességeket... no meg hol anno merre laktam. És még a várat is nagyon jól kivehetően láttuk!
Tata városa... életem egy darabkája... és immár felülről is láthattam.
Majd irány lefelé... elsőre elég félelmetesnek tűnt.
S úgy tűnt, hogy a jöttünk és a nyitott ajtó másokat is bevonzott, mert újabb látogatók érkeztek.
Ügyesen okosan épségben leérkeztünk. Örülök, hogy megnéztük, hogy a kilátó kilátó-e, és hogy fel lehet-e menni. És még jobban örülök, hogy fel is mentünk. Megkoronázta a tatai kálvária-dombon tett kirándulásunkat.
Ha szereted a kilátókat, és Tata felé jársz....

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése