Tatai vár

Tatai vár

Az őszi tatai kirándulásunk során szinte elengedhetetlen és kihagyhatatlan látnivaló volt a Tatai vár. A város legszebb és legékesebb látnivalóját muszáj megnézni, ha már a városban jár az ember.

A tatai kirándulásunk hűvös őszi hétvégére és a Lehalászás fesztiváljára esett. Reménykedtem, hogy ettől függetlenül zavartanul meg tudjuk nézni a várat. Voltak/vannak fesztiválok, amik magát a vár területét is felölelik. De ezúttal szerencsére nem. 

A vár az Öreg-tó partján áll. A vár elhelyezkedését, környezetét, megjelenését és állapotát tekintve szerintem a legszebbek közé tartozik. És hogy ezt meg is tudjam mutatni muszáj volt a Google segítségével mások képeit kölcsön vennem. Egyszerűen annyira gyönyörű ez a vár a város közepén, hogy ezt mindenképp látni kell!

A képek... amiről szinte mindenki felismeri...

Képek felülnézetből is, hogy látni lehessen a romokat is, és hogy milyen szép nagy területen fekszik a vár és romjai. Egész nagy vár volt ez egykoron. Gyönyörű-szép!

És hogy ezt még jobban lehessen látni, no meg hogy milyen lehetett a vár teljes pompájában, találtam egy nagyon jó videót! Ezt is látni kell!!

A földről persze mi is megnéztük,.... minden irányból. 

Ott fönt még egy kávézót is kialakítottak. Így mindenkinek lehetősége van a várban belépni,  nem belépő, hanem egy ital áráért. :)

A Tatai vár Tatán az Öreg-tó partján található vízi vár. Luxemburgi Zsigmond király építette 1397–1409 között, talán a Lackfi család korábbi erődítményének helyén. A Zsigmond által emelt négyzetes alaprajzú, négy saroktornyos, belső udvaros várnak csak déli szárnya áll, hozzá csatlakoznak a többi rész feltárt alapfalai.

  Innen indulva kerültük meg a várat.

Az udvarban már csak a régi falak vonulatai látszódnak. És hogy némi történelemmel is gazdagabbak legyünk.. a Wikipédiától kölcsönöztem tudnivalókat... lásd ferde betűkkel.

Zsigmond magyar király 1426-ban Rozgonyi Istvánnak zálogosította el a várat, és a Rozgonyiaktól csak I. Mátyás király váltotta vissza 1467 előtt. Az 1470–1480-as években Mátyás újjáépítette az erődítményt: a belső várat második emelettel bővítette, kívül pedig új falövet emeltetett egy falazott vizesárokkal. Mátyás halála után a várat fia, Corvin János örökölte, akitől 1494-ben II. Ulászló király szerezte meg. Kisebb építkezéseket feltehetően ő is végzett az épületen. A mohácsi csatavesztés után portyázó török csapatok Tata környékét feldúlták, de gróf Cseszneky György kapitány a várat sikeresen megvédte. Ettől fogva Tata a Győr védelmét biztosító végvári rendszer egyik fontos eleme volt. Ekkor kezdték meg a külső várfal építését a rondellával és a külső vizesárokkal. Az Oszmán Birodalom rövid időre, 1558-tól 1566-ig elfoglalta. Amikor visszakerült a magyarok kezébe, elhatározták a védművek korszerű megerősítését.

 Egy elég nagy épületrész még egészen egyben van.

A vármúzeum is itt található bent. De most nem mentünk be.

A vár épülete 1954 óta a Kuny Domonkos Múzeumnak ad otthont, melyben az állandó helytörténeti kiállítások, korszakok és témakörök szerint mutatják be a gyűjteményt. A legnagyobb gyűjtemény a római és a középkori kőtár, de akit nem hoznak lázba a régi kőfaragványok, annak is érdemes az emeleti kerengő leghíresebb részét megnéznie, a gótikus keresztboltozatú lovagtermet, melynek dísze egy hatalmas, rekonstruált Zsigmond-kori lovagalakos kályha. A helytörténeti kiállításon a tatai fazekasságot, a nevezetes rákos kerámiákat, és a tatai céhek történetét ismerhetjük meg.

 Kár... megtehettük volna... Majd legközelebb.

A várat 1568-1577 között Süess Orbán tervei szerint építették át. A 16. századi haditechnikának megfelelően három ó-olasz rendszerű bástyát építettek; a dél felé néző Ferrandót, a keleti sarkot védő Rosenberget és az észak felől a Kecskebástyát. Az első kettő az akkori várkapitány nevét örökítette meg, a harmadik neve a bástya kecskeszakáll alakjára utal. A nyugati, negyedik bástyát megjavították, meghagyták a 16. század közepén épített eredeti körbástya (rondella) formáját. A várat az Öreg-tó vizével elárasztott árokkal vették körül. A Bécs ostromára ostromára vonuló Kara Musztafanagyvezír 1683-ban felrobbantotta a várat. I. Lipót császár általános várromboló rendeletének végrehajtását (1702) a Rákóczi-szabadságharc akadályozta meg.

Ahogy végig megy az ember a várfal maradványok vonulatain, úgy lehet látni és érezni, hogy maga a vár épülete jó nagy volt.

1727-ben a tatai uradalmat galánthai gróf Esterházy József országbíró vásárolta meg, és 1945-ig az Esterházy családtulajdona maradt. Uradalmi építőmestere, Fellner Jakab 1755-ben építette a vizesárkon átvezető, négy nyílású hidat és végében a vörös márványkeretes kapubejárót, ami máig a vár fő bejárata. Az új kapu és a török kori bejáró közé egy ellátott úgynevezett udvarbíró házat építettek börtöncellákkal és börtönkápolnával. Az épület emeleti részeire az Esterházy családlevéltára és gyűjteményei kerültek, a földszinten pedig lóistállót alakítottak ki. 1805-ben még öt áristomot (börtönt) alakítottak ki.

A 19. század elején tűz pusztított a várban. 1815-ben a várépület megmaradt szárnyát romantikus stílusban átalakították. Az eredeti kápolnafalra ekkor húzták fel a mai torony szintjét. Ekkor készültek a jellegzetes neogótikus ablak- és ajtókeretek, a kváderes borítású terasz is. A déli oldalon a teraszhoz az angolkertben is tevékenykedett Charles Moreau építész tervei alapján egy kis zárt erkély kapcsoltak. 1821-ben a várudvaron új kápolnát építettek, és ebben 1848-ig miséztek a raboknak. 1891-ben a tatai angol kolónia tagjai elkérték és megkapták a kápolnát anglikán templomnak. 1896-1897-re nyerte el az udvari front a mai képét. A Tatán és környékén tartott nagy császári hadgyakorlatok idejére átalakították az ablakok íveit, és az emeleti ablakokat is az itáliai gótikát idéző módon építették át. Az épület belsejében a 20. század elején új lépcsőket és boltozatokat készítettek. Ez a munka széles körben ismertté tette, de történelmi hitelének nem használt.

A vár főépületén kívül még láthatunk kisebb másik épületrészeket is.

 Persze a több emeletnyi magas torony a leglátványosabb része.

A vár a tó felőli oldaláról szinte alig fér bele a fényképezőbe ( nem véletlen, hogy a sétányon tovább haladva távolabbról lehet csak a tó felőli oldalát jól lefényképezni, vagy  tóról)

 Romantikus kőfalak, romantikus boltívek és romantikus búvóhelyek....

A második világháború pusztítását követően a MADISZ Sirály Sportrepülő Szakosztály kapott benne helyett. 1955 óta a várban működik a Kuny Domokos Múzeum, amely a Komárom-Esztergom megyei múzeumi szervezethez tartozik. A múzeumot Kuny Domokos keramikusról nevezték el. Az első Tatai Múzeumot 1912-ben Dornay Béla piarista tanár alapította, aki a gimnáziumban az ifjúság részére honismereti gyűjteményt állított össze. 1938-ban katalogizáltan, rendezetten, mint Tatai Múzeum szerepelt a piarista rendház helyiségeiben. A tervszerű, muzeológiai alapú gyűjtőmunka 1956 óta folyik.

A vár egyik felén az Öreg-tó csodálatos látványa vár, míg a másik oldalon egy várkapu a városba vezet. 

A vár külső falai mellett a vizesárok nyomai még mindig felfedezhetőek. Tata nincs híján a víznek.. mondják is, hogy 'Tata, a vizek városa'. 

S akárcsak a régmúlt időkben, a kapu keresztül most egy hídon lehet letávozni a vár területéről. S aki végig sétál a járdán láthatja kívülről is a még ma is látható magas várfalak. 

1965-ben indult meg a vár ásatása és feltárása. A várárok, a kazamaták illetve a vár kútjának régészeti feltárása még várat magára. 1974-ben a Kuny Domokos Múzeum a vár tíz termében megnyitotta állandó és időszaki kiállításait. 1997-ben nyílt meg a római, Pannónia provincia, Brigetio településéről származó, freskókkal gazdagon díszített belső tér rekonstrukciója, amely teljességével a múzeum Európa-szerte egyedülálló kincse. A vár földszinti kiállítótermeiben még a korábbi kiállítás részeként kialakított római és középkori kőtár illetve régészeti emlékeket bemutató egységek láthatóak.

2000-ben új tárlat rendezése kezdődött, az épület részleges felújításával, rekonstrukciójával párhuzamosan. A szakaszosan megnyíló új állandó kiállítás már látható részei a tatai fazekasság, a 18. századi és 19. századi mezőváros, és a főúri élet, afajansz-manufaktúra emlékeit bemutató termek. Érdekes látnivaló a római szoba, amely a Brigetioból származó, falképekkel díszített szobának, egy egykori festett teremnek teljes rekonstrukciója. A 2. századból származó töredékeket 1961-ben találták Szőnyben, a pompeji stílusú falképek jelenetes mezői, a görög mitológia témáit dolgozzák fel.

Hát nem csodálatos ez a vár? S a város szívében! Ingyen, bérmentve, egy kellemes séta közben bárki megtekintheti és megcsodálhatja! Ki ne akarná egyszer ezt személyesen is látni.

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!