2015. október 17., szombat

Komáromi Erőd

Komáromi Erőd

Az tatai hosszú-hétvégén a Komáromi Erődöt mindenképpen  szerettem volna megnézni. Már csak azért is, mert rajta van a nagy Magyarország várai térképes poszteren, amit már több várban is láttam. Nem értettem, hogy miért sorolták ezt az építményt a várakhoz, amikor ez soha nem is volt még várnak se nevezhető. Úgyhogy látnom kellett... személyesen is.
A hétvégénk második napján szántunk is rá időt, hogy megnézzük az erődöt. Címe igazából nincs, az 1-es főúton kell menni, és a város széle felé kell a táblákat és ezt a kereszteződést keresni.
Innen már a sok táblának és felfestésnek köszönhetően könnyen meg lehet találni a helyes irányt. Mint pl. a nagy parkolót és ott ezt az információs táblát.
Onnan az erődhöz vezető utat sem lehet eltéveszteni. 
Csípős hideg volt aznap délelőtt. De ez nem tartott vissza minket, hogy felfedezzük ezt a látnivalót.
A kanyar után a bejárat! Itt kell(ett) a belépőjegyeket megvenni.
Ha érdekel, akkor ránagyíthatsz és láthatod, hogy kb. mennyi az annyi, amiért megtekinthető az erőd.
Az erőd honlapján viszont minden érdekes információ megtalálható.... nyitva tartás, belépőjegyek ára, stb... KLIKK IDE.  A recepción pedig ilyen érdekes 3D-hatású képen nézheted meg, hogy milyen hatalmas ez az épületrendszer.
Ha pedig a történelem is érdekel, akkor elolvashatod ezen a képen is.
De megnézheted a honlapjukon is, hogy mi mindent érdemes tudni, KLIKK IDE.
Miután megkaptuk a belépésre jogosító jegyünket, már indultunk is felfedezni a területet. Hamar gyanúsak is lettek a katonák. Persze tudtuk, hogy akkor ez is a hétvégi program része. S mindjárt egy kicsit izgalmasabbnak tűnt az erődöt megtekintő utunk.
A épületrendszert logikusan kezdtük el megnézni. A bejárati kaputól elindultunk az egyik irányba, hogy akkor majd úgyis körbeérünk.
Érdekes, hogy ezt a hosszú egyszintes, szinte már istállóra hasonlító épületsort a várak között tartják számon. Tudod... az ominózus poszter, amin a népszerű várakat láttam és arról a kis listát elkészítettem. Ha még nem láttad volna, akkor KLIKK IDE és megtekintheted.
Pedig ez az erőd, ez az az erőd. És már csak ezért is kíváncsi voltam, hogy mit tud ez az épület, hogy bekerült a várak közé. 
A bejárat mellett mindjárt ott a szuvenyír érme tekerőke. Hát persze hogy tekertem is egyet, ha már más, (legalább is olyan, amit én szerettem volna), nem volt.
Majd az épület mentén el kezdtük körbejárni.
Nagyon hamar, szinte a legelején 'csatlakoztunk' egy idegenvezetővel 'felszerelkezett' csoporthoz. Végül is... pont mindig ott tartottak, ahol mi is :)
Az istállóban elég hosszú volt az előadás, addig türelmesen mi is nézelődtünk. De arrafelé már nem folytatódott az út. 
Kijöttünk és az épületbe egy másik nagy kapun mentünk be. 
No innentől kezdve volt izgi és érdekes. Hatalmas belmagasságú járatokon haladtunk.
A falak magasak, a közlekedők keskenyek voltak.....és sötétek! Alig volt valami fény. De így, hogy egy csoporttal együtt haladtunk, nem volt félelmetes. Mondjuk a szűk járat úgy tele volt emberrel, hogy kemény tolakodás révén tudunk volna csak előzni. De jó volt így... sőőőt.... legalább hallottunk érdekességeket. 
A szűk járat mellett végig termek sorakoztak. De csak egy-kettőbe lehetett egyáltalán belátni, benézni... vagy bármi érdekeset is látni.
Ahogy vonult a csapat a szűk járaton... olyan magas volt a sötétben a plafon, hogy szinte már látni se lehetett a sötétben. Legalább is a fényképezőgépnek mint a sötét csillagmentes éjszaka.
Itt-ott azért volt ablak, és beszivárgott némi fény. S tán emiatt, tán nem... a látvány! A végtelen folyosó!
Mint írtam itt-ott voltak berendezett helyiségek, amik szemléltették, hogy milyen is lehetett akkoriban itt az élet.

És a teljesen üresek....
Majd újabb berendezettek.
Egy kis megálló és újabb információ csere... 
Majd a hosszú járatból ki is jöttünk.
Az udvaron nézelődtünk egy kicsit. Főként azt néztük és kerestük, hogy vajon melyik épületrészen mentünk végig. És mi az amit még nem láttunk.

Sokáig nem tartott, mert mentünk a csoport után. Feltételeztük, hogy ők úgyis biztos bejárnak minden látható érdekes részt. Így nekünk sem kell akkor aggódni, hogy esetleg valami kimarad.
Egy másik épületszárnyba igyekeztünk. Ez az épületrész már komolyabbnak tűnt. Magas falak, több emelet....
... és egy jó széles kapun keresztül...
.. egy belső udvarba lehetett jutni. Hát igen... ez a rész már jóval impozánsabb volt, nem úgy mint az 'istálló sor' :)
Itt jóval több és modernebb kiállításokat tudtunk megtekinteni.
A járatok - itt már igazi  kazamaták - jóval ijesztőbbek voltak. Sötét, ablak és fény nélküli folyosó a semmibe.  
A csoport erre vette  útját, úgyhogy akkor mi is. 
Egy utolsó szempillantás egy fényáradatban úszó kiállítási helyre, és utána irány a sötétség.

Még jó, hogy itt-ott volt tájékozódáshoz egy-két tábla. Itt már könnyen el leheett tévedni.
A turistáknak berendeztek egy szakaszt, hogy kevésbé félelmetes és információ-dús is legyen. 
Itt világítás is volt, és a falon a múlt érdekességeit bemutató képek. 
Nem volt hosszú, hamar ki is értünk. S lám... :) ... a komoly épülethez egy kis komolytalan élvezetesség. 
:) ..... :) Ez hozzám most úgyse passzolt volna :)
Az erőd szinte másik végénél jöttünk ki. Látszódott, hogy hatalmas területen fekszik ez az erőd!
És a járatok mind a föld alatt vannak! Sőt, mondták, hogy még nem is tárták fel mindet!
Felmentünk a dombtetőre. Innen látszódott, hogy a programnak köszönhetően a turistákon kívül is sokan vannak.... katonák, katonai gépek.
Onnan föntről lehetett látni, hogy még messze nem volt vége a járatoknak, és még mindig csak valahol középtájt jöhettünk ki. Pedig belülről így is jó hosszúnak tűnt a megtett út. 
A dombocska a belső udvar körül vezetett fel az erőd Duna felőli oldalára.  
Innen néztük lefelé.
Ott annál a kapunyílásnál kukucskáltunk korábban a belső udvar felé.
A másik irányba pedig a Duna... no meg a 'statiszta' katonák. De meglehet hogy igaziak voltak, mert nem egy csoport mintha külföldi lett volna és a képviselt országnak megfelelő katonai öltözetben is voltak.
És nem csak itt fönt, hanem ott lent az udvarban is hasonló csapatok voltak. Érdekes volt, hogy csak úgy vannak, mert nem volt érezhető az, hogy a látogatókkal, turistákkal bárminemű kapcsolatot is felvettek volna. De legalább ilyet is láttunk.
Innen fentről bementünk az épületbe, hogy számos különféle kiállítás várt.
Egy kis ízelítő, hogy azért a pénzünkért az üres, sötét és félelmetesen hosszú járatokon kívül mást is kapunk.




Legalul pedig az erőd előtti Duna-partra is le lehetett menni.

A félköríves erőd innen még nagyobbnak tűnt. 

A belső udvaron keresztül mentünk vissza.  
Egy kicsit sajnálom, hogy nem voltunk bátrabbak egy katonával közös fénykép erejéig. 
Ahogy visszaértük a kapuhoz azért megnéztük, hogy vajon mi maradhatott ki. A sötét kazamaták vonzereje visszahívott minket. A járatokat nagy kíváncsisággal fedeztük fel. Meglehet, hogy egy kicsit el is tévedtünk... :)  
 De szerencsére sikeresen kijutottunk. Mint a macskák... amerről jöttünk arra próbáltunk visszatalálni. :)
A kazamatás utunk ijedelmére egy kis finomságot is szereztünk... megjutalmaztuk magunkat, hogy élve kijutottunk :) 
Irány a kapu... az egy-szem be és kijárat.
Élményekkel teli vissza a parkolóba...
Nagyon örülök, hogy ezt is láttuk! Ha nem látom a saját szememmel, akkor tán el sem hiszem, hogy kis országunkban ilyen is van. Várnak továbbra se mondanám, ahhoz az időkhöz semmi köze ennek az építménynek. De nem baj.. biztos kellett a marketing, hogy az emberek erre is fordítsanak figyelmet.

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése