Kirándulok, túrázok, élményekkel gazdagodok - S mind megírom, hogy lásd ,Magyarország mennyi látnivalóval és élménnyel Téged is vár.

S kérlek ne felejtsd, ez egy NAPLÓ, amiben SZEMÉLYES élményeim és érzéseim írom meg. Lehet hogy nem mindig tökéletes, de remélem hogy pont emiatt Neked majd jobb lesz!

2016. augusztus 13., szombat

Kantavár

Kantavár
Orfű felé igyekeztünk egy hétvégét eltölteni a környéken. S úgy gondoltam, ha már nincs még az a napsütéses jó idő a fürdésez és időnk is engedi, akkor megkereshetnénk az egyik Mecsekben eldugott várromot, a Kantavárat.
Még a szép nagy hosszú Magyarország várai listának a szerkesztésekor találkoztam ezzel a rommal (ha még nem láttad volna, akkor KLIKK IDE), és rá is került a gyönyörűszép térképemre (ezt is megnézheted.. KLIKK IDE). Így már könnyen újra felidéztem, hogy Orfű felé milyen látnivaló akadhat. S ahogy megláttam, hogy milyen közel leszünk, meg is született az ötlet, hogy akár egy kisebb túra keretén belül meg is nézhetnénk.
A térképen is összeállt az útvonallal.... Újfent segítségül hívtam az online turistatérképet, KLIKK IDE, ha még nem láttad volna.
A kiszemelt pontnál meg is álltunk. Itt az út mellett elég széles leállósáv is volt.
Ahogy a térkép is jelölte, ott egy jelöletlen út vezetett be az erdőbe (ez esetben a jelöletlen út egy földes út volt). Jóóó széles földes-út... amolyan erdészeti út.
Ezen mentünk egészen addig, míg a térképen is jelölt turista utat elértük. A sárga kört  követtük, miután meglett.
Könnyen haladtunk a széles földes úton.
Majd a zöld kereszt  is becsatlakozott... itt már mindkettő jelet követtük.
Az út továbbra is a jó széles földes út.
Aztán a turistajel elkanyarodott egy kevésbé barátságos túraútra. És még lejtősebb lett a terep.
Ezen mentünk egészen addig, amíg el nem értünk újra egy széles földes utat.
Itt a kereszteződésben  nemcsak jelek egész hada, hanem még egy táblácska is mutatta, hogy melyik irányba hova jutunk el.
Mi itt a piros sávot  választottuk. Ez vezetett tovább a vár irányába.
Ezen az úton jutottunk el a vár romjaihoz vezető  jelzésű túraúthoz.
Innen már csak pár 100 méteren keresztül követtük a jelet.
Elértük egy árokhoz is. Ez már gyanúsan egy várárokra hasonlított.
S az árok után mindjárt egy meredek emelkedő... nagyon gyanús volt. Mert hogy a várak hol máshol állhatnak, mint egy dombtető tetején. És a jel is erre mutatja az utat.
Hősiesen megindultunk a kaptatón.
S lám... valóban ... a vár romjai a dombtető tetején vártak ránk.
Kantavár legendája
A mohácsi vész után a Mecsek északi oldalán álló elhagyott sziklavárban egy Kanta nevű rablólovag ütötte fel a tanyáját. Innen járt szörnyű kalandokra, s idehordta, itt rejtegette a sok rabolt kincset. Nemkülönben a messzi vidék leggyönyörűbb leányát, akit szüleitől ragadott el. Első szándéka szerint valamelyik gazdag töröknek adta volna el, de számításába hiba csúszott, mert hogy menthetetlenül beleszeretett. De hiába halmozta el a leányt a kincsek özönével: az nem viszonozhatta szerelmét, hanem hűséges maradt a törökök ellen harcoló kedveséhez.
Kanta pedig igen megszerette, hiszen szíve mélyén jó ember volt, jó családba, szerető szülők közé született. Csakhogy kisgyerek korában öccsével együtt elrabolták anyjától és a távoli, homályos emléken túl csak egy aranylánc és rajta anyjának képe maradt számára azokból a boldog időkből.
Egy nap ismeretlen ifjú vitéz kért éjszakai szállást a várban. Elmondta, hogy egy magyar várból jön és menyasszonyát akarja meglátogatni. Kanta ebből rájött, hogy ez az a férfi, akihez az ő foglya nem akar hűtlen lenni. Felbérelte hát egy bizalmas emberét, aki másnap a Mecsek rengetegében továbbsiető ifjút meggyilkolta, majd bizonyítékul magához vette annak gyűrűjét és nyakláncát.
Mikor az orgyilkos átadta ezeket megbízójának, a rablóvezérbe villámként hasított a felismerés: tulajdon édestestvérét gyilkoltatta meg. Holttestét ezek után elhozatta, hogy a vár tövében temettesse el. Az ifjú vitézt hamarosan menyasszonya is követte a halálba.
Ezek után Kanta megváltozott: nem rabolt, nem hatalmaskodott többé, hanem kincseit szétosztotta a szegények között. Ő maga pedig haláláig magányos remeteként gondozta a két szerelmes sírját.
Kantavár igaz története
A legenda szép és tanulságos, de a valóság ennél sokkal prózaibb. Bár nem ismert a vár történetének minden részlete, valószínűleg a pécsi kántorkanonoknak volt itt a megerősített lakóhelye még a török idők előtt, a 15. század táján.
Fél évezred történelmének viharai után ebből mára alig maradt valami: egy 2m vastag falú öregtorony maradványa, alatta egy üreggel, egy szögletes záródású, talán gótikus kápolna szentélyének alapja és maga a várárok.
A várrom déli oldalán (1930-ban feltárt) földalatti vágatot találunk. Egy korabeli jelentés szerint: "A folyosó 7m hosszú, meredeken lefelé ereszkedik, azután 4m hosszú ív alakú, vízszintes rész következik". A Kantavári barlang bejáratát azóta elzárták, nem látogatható.
Ezt a sok-sok érdekes infót a Geocaching oldalán találtam.
A vár romjai, és még a várfal vonulatai is jól látszódtak. És még talán még  Barlangot is láttuk.
Jól körbejártuk... alaposan megnéztük.... És ugyanazon az úton, amerre jöttünk mentünk is vissza. Először a piros   jelzésen, ereszkedtünk le a meredek domboldalon.
Majd a piros sáv jelzést követően egészen a jól kitáblázott kereszteződésig mentünk.

Ahol újra felvettük a sárga kör  és a zöld kereszt  jelzések fonalát.
Mondanom sem kell...  ha a várhoz végig lefelé haladtunk  (ez már az elején is meglepő volt, mert általában odafelé kell felfelé haladni és visszafelé út a könnyebb lejtős út),  akkor a visszafele utunk végig felfelé vitt. 
Bizony... emelkedő megmászása nélkül a vár és romok megtekintését nem ússza meg az ember.
Szerencsére visszafelé rövidebbnek tűnt az út, még így is, hogy emelkedőnek mentünk végig.
Enyhén lihegve, de még időben felértünk (még mielőtt a Mecsek-rali miatt lezárták volna az utat).
Könnyű túrával gyorsan felfedezhető látnivaló.... és még rom is... ne hagyd ki....

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése