Kirándulok, túrázok, élményekkel gazdagodok - S mind megírom, hogy lásd ,Magyarország mennyi látnivalóval és élménnyel Téged is vár.

S kérlek ne felejtsd, ez egy NAPLÓ, amiben SZEMÉLYES élményeim és érzéseim írom meg. Lehet hogy nem mindig tökéletes, de remélem hogy pont emiatt Neked majd jobb lesz!

2018. július 6., péntek

Délutáni 'kincskeresés'

Kisdorog-Tevel-Lengyel látnivaló keresés

Lengyelre mentünk látogatóba. Viszont bőven volt időnk a megérkezés előtt. Úgyhogy gondoltam, hogy útközben majd egy-két dolgot megnézünk. Itt ezt, ott azt és majd el is megy az idő.

Lengyel felé tartva legelőször elmentem Kisdorogig, hogy megkeressem és megnézzem azt a Dőry-kastély. Úgy láttam, hogy az út mellett van, így nem is kerül túl sok időbe megkeresni. Hamar meg is lett, pedig a szörnyen hullámzó úton elég lassan tudtam csak menni.
Hamar meg is lett, s valóban lehetett mindjárt az út mellől látni a kastélyt. Külön bejegyzésen a kastélyról bővebben, KLIKK IDE.
Hamar megvolt... és időnk még mindig jó sok.
Gondoltam, hogy akkor még azt a teveli templomromot is megkereshetném. Emili akkor ahogy itt is, majd ott is az autóban marad. Mentem is... eléggé úttalan úton. Földes út, s nem igazán autó-barát. Viszont bármi furcsa is, voltak arrafelé is házak. Igaz, hogy olyanok, amilyenek, de volt egy-két ház. S  már úgy tűnt, hogy megérkeztünk... de templomnak, romnak nyoma se volt.
Lassan mentem, úgyhogy láttam, hogy van valami elbontott házféle-maradvány, de gondoltam csak nem lehet az az. Tovább mentem, már csak azért is, mert hogy valahol meg kell fordulni. De lám még utána is, az útszerűség végén is volt 1-2 ház. S az egyiknél egy nénike is kint volt az udvaron. Úgyhogy miután megfordultam, gondoltam megkérdezem,  hogy hol az a templomrom.
S mondta is... volt ott bizony... s mutatott is arra helyre, ahol én is kerestem... De már nincs, mert hogy elbontották. Hm... még ilyet... elbontani. Lelkesen ment is a néni be, akkor még nem tudtam, hogy egy fényképet akar hozni. Addig én újra lefotóztam a semmit, illetve a kikandikáló maradék téglasort. Hát még ilyet. A mobilján is próbált képeket mutatni a néni a bontásról. De aztán a nagy meleg miatt... no meg hogy nincs mit nézni, és hát Emili is már ébren várt... mentünk. Szépen lassan visszadöcögtem a rendes útra. S bár a lényeget itt is láthatod, de ha az egész útra kíváncsi vagy, akkor KLIKK IDE a külön bejegyzésért.
Majd irány Lengyel. De még mindig volt időnk, legalább fél óra. Úgyhogy gondoltam, hogy addig teszünk egy sétát a kastély parkjában. Magát a parkot, ami a kastély mögött van úgyis rég láttam, vagy tán soha. Az időjárás nagyon jó lett a délelőtthöz képest, és rég sétáltunk, úgyhogy mentünk is. Nem nagy park, úgyhogy gyorsan haladtunk. Megnéztük a kastélyt, egy két klikk, majd irány a park. Szép volt, és még olyan látnivalót is találtam a parkban, amit eddig még soha nem láttam. KLIKK IDE és a külön bejegyzésben megnézheted, hogy mit is találtunk a parkban.
Ami viszont nem hiányzott... már kifelé tartottunk... s hirtelen egy rettenetes fájdalmas éles érzést éreztem a talpamban. Valami nagyon megcsípte a talpamat!! Meg is ijedtem, hogy mi a fene. Csak gyorsan jöjjön ki a szandálom és a talpam közül, azt a padon leülve megnéztem, hogy mekkora a baj. Sajna nem láttam, hogy milyen állat lehetett, de mivel nem dagadt azonnal a talpam, lábam, ezért úgy gondoltam, hogy talán nem lesz túl nagy baj. S mire felmértem a 'károkat' és megindultunk a vendégvárónk már hívott is, hogy merre vagyunk. Úgyhogy kirándulásunk itt a végéhez is ért.
Hihetetlen, hogy egy egyszerű kis 1-2 órás helybeli látnivalók keresése milyen élményeket és izgalmakat tud adni.

2 megjegyzés:

  1. Kedves Kinga!
    A velencei Beck-kastélyra voltam kíváncsi és így találkoztam a neveddel. Tetszik, ahogyan a kis gyerkőcöt magadra kötve cipeled. Pont úgy, mint két leánykám és két menyem...
    A Beck-kastélyt igen romos állapotban '76 és '81 között gyakran meglátogattam, jártam a romos termeiben, kriptájában, alul, felül. Láttam filmesek sínjeit, ételliftjét, víztartályát... Ha érdekelne valakit, szívesen megosztanám...
    Kezedet csókolom: Tibor, (egy nyugdíjas, négy gyerekes, tizenöt-unokás gépészmérnök)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Tibor!
      Köszönöm kedves szavait!
      A kastéllyal kapcsolatban, úgy láttuk, hogy egész szépen éldegélnek ma már benne. De ha gondolja, akkor a kastély bejegyzésénél megoszthatja emlékeit, gondolatait.
      Üdv. Kinga

      Törlés