Kirándulok, túrázok, élményekkel gazdagodok - S mind megírom, hogy lásd ,Magyarország mennyi látnivalóval és élménnyel Téged is vár.

S kérlek ne felejtsd, ez egy NAPLÓ, amiben SZEMÉLYES élményeim és érzéseim írom meg. Lehet hogy nem mindig tökéletes, de remélem hogy pont emiatt Neked majd jobb lesz!

2018. július 26., csütörtök

Kaposvári kirándulás

Kaposvári kirándulás

Úgy éreztem, hogy Emili babám már pont elég nagy, hogy végre hosszabb utazást és nagyobb kirándulásokat is megtegyünk. A már megszokott háromnapos kirándulásra gondoltam, egy olyan helyre, ami nincs túl messze, hogy azért bármikor pár órán belül hazaérhessünk, viszont olyan környéken van, amit nem láttunk és még látnivaló is van bőven. Így esett, hogy megesett, hogy a választásom Kaposvár és környékének felfedezésére esett, különös figyelemmel a Deseda tó nyújtotta lehetőségekre. 

1. nap

Immáron babával már másképp kellett megtervezni az utat. S ez főként a látnivalókra és a napok eltervezésére vonatkozott. De a csomagolási témát is erősen érintette. Így már egészen más volt, mint a korábbi utazásaink. 

Persze megint mire elindultunk. Gondoltam, hogy sokáig fog tartani a pakolás. De szerencsére nem várt ránk nagy utazási távolság...de hát a későn indulók...
Dél körül értünk Kaposvárra. Útközben sikerült az első látnivalónk telefonos bejelentkezését intézni. Mert hogy indulásként a Szentjakabi apátság romjait szerettem volna megtekinteni. Sajnos az internetes információk szerint nem egy szabadon látogatható rom, de mivel feltüntették, hogy előzetes bejelentkezés után látogatható, ezért nem voltam rest telefonálni és érdeklődni. Amikor személyesen hívtam azt mondta, hogy az ottani biztonsági őr majd beenged és körülnézhetünk, persze csak amit lehet.
Így is lett, s érdekes is volt... a romokat körülvevő környezet szupi látogatóhelyként volt kiépítve.. de mégse látogatható hivatalosan?!? És senki nem tudja, hogy miért nem. Legalább is akkor ott a biztonsági őr sem tudta biztosan megmondni. Nem hiszem, hogy a használhatatlan, életveszélyes kilátó lett volna az oka. Azt hamar el lehetne bontani. Így hogy láttuk... egyszerűen érthetetlen, hogy miért nem mehetnek oda a turisták. És még érthetetlenebb, hogy akkor miért nem írják a honlapon rendesen, hogy egyáltalán ne akarja senki se keresni őket és látogatni. Ennek ellenére szépet láttunk és egész jó élmény volt. Ui.: Mára (2019) már a fent olvasható információ tényleg nem olvasható a honlapon, vagyis egyáltalán semmilyen formában nem látogatható! Viszont ha érdekel, hogy mi mit láttunk - hátha egyszer ez a szépség újra megtekinthető lenne - akkor KLIKK IDE külön bejegyzésben megnézheted.
Utána mentünk a szállásra, hogy akkor elfoglaljuk azt, még mielőtt átgondoljuk, hogy mit tudunk még délután tenni.
És milyen jó hogy mentünk, mert hogy teljesen váratlan dolog történt. Elsőre úgy tűnt, hogy mégse azt a szobát kapjuk, amiről beszéltünk. De ahogy a szoba-vizitből visszaértünk a recepcióra kiderült, hogy nincs is szobánk. Mert hogy az a szoba nem a miénk. És hogy az a szoba, amiről beszéltünk még telefonon, az már foglalt. Heee???!???! Ha még nem telefonáltam volna... és ha még nem veséztük volna ki, hogy az utazós babaágy hogyan fog majd elférni... de megtettük... úgyhogy nem is értettem. Már úgy voltam, hogy semmi baj.. keresek másikat, vagy akkor tényleg Dombóváron alszunk. Szóval nem volt annyira gáz, csak felháborító, hogy ilyen történt, hogy ilyen megtörténhetett.
Szerencsére a tulaj néni is kellemetlenül érezte magát emiatt, és csak megoldotta, hogy legyen szobánk. Méghozzá az lett végül, amiről még a telefonon beszélt. Ha érdekel bővebben, akkor külön bejegyzéshez KLIKK IDE.
Szegény valaki, akit kiraktak a mi szobánkból... állítólag nem nyaraló volt... de akkor is. Ilyen sem volt még, hogy foglalás elveszett volna, meg hogy ezért valakit kiraknak. Míg vártunk s meglett a baba-etetés, addigra a szobánkat össze is rakták. Így akkor inkább a délutáni babaalvást választottuk , főleg, hogy pont akkor jött a fogacska. 
Úgyhogy megvártunk míg Emike kialussza magát. Az idő is jól elment. Úgyhogy délutánra egy városnézés lett a program. Persze ha már mindenki kipihente magát.
S amíg Emike és anya is aludt, addig én elmentem vízért, meg nasiért a helyi boltba. És ha már mentem...egyedül... akkor megnéztem, hogy az az kastély, ami elvileg iskola, hogyan is van ott Toponár szívében. Meg lehet-e nézni meg ilyesmi.
S mivel iskola volt... a kapu tárva... úgy éreztem, hogy szabadon be lehet menni. S ha már ott voltam, egymagam meg is néztem.
Így, hogy nyitott kapu...nem túl méretes kert.. és az épület is más célt szolgált...ezért diszkréten elég gyorsan meg lehetett tekinteni. Ha érdekel bővebben is, akkor KLIKK IDE.
S utána indultunk is a kaposvári városnéző sétára. Azt tudtam, hogy Kaposvár már szép város lett, de nem gondoltam volna, hogy sétánk eltart majd estig. Hosszúra nyúlt városnéző sétánkról bővebben KLIKK IDE.
A városnézés közben sajnos elhagytunk a babakocsi egyik kerekéről a dísztárcsát. S mivel a képeknek köszönhetően nagyjából be tudtam azonosítani, hogy hol hagyhattuk el, ezért még visszamentünk keresgélni. De sajna nem találtuk meg, és még az idő is jobban elment. Úgyhogy tényleg estére értünk vissza a szállásra, és már csak az alvás maradt.

2. nap
Ahogy tudtuk, gondoltuk... babával egy kicsit nehezebben indult a reggel... És még úgy is, hogy nem kértünk reggelit. De így is mire megindultunk....
A kiszemelt látnivalók és azok sorrendje teljesen felborult, nem mintha olyan szigorú lett volna a sorrend, főleg, hogy sejtettem hogy így lesz. S végül is nyugtáztam, hogy egészen rugalmasan kombinálhatóak a látnivalók. 
Úgyhogy ma délelőtt elmentünk túrázni. Gondoltuk, hogy talán az erdőben kellemes lesz a nagy melegben. Délután pedig majd elmegyünk a fürdőbe, ha már nem tűz úgy a nap. 
Könnyen eljutottunk a Deseda tó ama felső részéhez, ahol túrázni is lehet. A tavat is megnéztük pár perc erejéig a főút másik oldaláról. Majd a kiránduló hely kiindulási pontját kerestük meg, ami hamar meg is lett. De ami utána jött... A lomkorona sétány csalódás volt... Szép volt, jó volt, de nem az amit vártunk az elnevezése alapján. Alig találtuk meg a túrautat, ami a tanösvényhez vezetett volna. Aztán meg az a sok szúnyog. Nem győztük fújni magunkat de még akkor is csíptek. Valahogy az erdő és a tanösvény nem volt az az igazi szupcsi amire számítottam. De lehet hogy a szúnyogok is sokat rontottak az élményen. Nem is jártuk végig rendesen, sőőőt... szinte alig mentünk el a tanösvény érdekesebb részéig, már jöttünk is visszafelé.
Rég volt ilyen túránk, ha volt is. Úgyhogy mégse volt olyan jó ötlet az erdő és a túra. De hogy lásd, hogy merre...hogyan...és hogy mi milyennek láttuk és éltük meg... KLIKK IDE.
Majd a gyors túra után átmentünk még a hídon a félszigetre, hogy akkor megnézzük az arborétumot.
Kíváncsi is voltam, hogy milyen arborétum lehet ott. Az is erdő volt, viszont nyíltnak, naposnak tűnt, amit talán a szúnyogok nem szeretnek annyira. S így is volt... ott nem voltak, szinte egy se. Még játszóteret is találtunk, úgyhogy egy kicsit megpihentünk, játszottunk, ettünk, majd tettünk egy nagyobb sétát az egyik túraösvényen az arborétumon belül. Most már legalább ezt is tudom, hogy milyen, hogy kell elképzelni és hogy milyen túrázási lehetőségek vannak. Talán majd egyszer még visszatérünk ide, mert nekem ez a rész nagyon tetszett. KLIKK IDE és erről is külön bejegyzést láthatsz.
Már csak azért is szívesen visszamennék a Deseda tó környékére, mert hogy a tavat körbe lehet biciklizni. Azt majd szívesen megtenném egyszer a lányommal. Bemelegítésnek pont jó lenne egy nagyobb tó-körbebiciklizés előtt.
A kilátóhoz (ami valahol fél úton a tó mellett található a nem épp autóbarát út végén) sajnos autóval nem tudtunk oda menni, úgyhogy a nagy túrázásból irány vissza a szállás. Emikének meg megint egy kis alvás.
Az idő, főleg a délutáni órák, megint gyorsan elteltek. Gondoltam, hogy akkor olyan sokáig a fürdőben sem tudunk így majd lenni. De ez van.. ha a baba alszik.. és még a mama is vele. Jobb híján megint elmentem sétálni. Vettem péksütit, már amit találtam a már majdnem kiürített boltban. Aztán sétáltam egy nagyot a szabad-strand és a Fekete István múzeum épülete felé. Gondoltam, hogy akkor személyesen megnézem, hogy hogy is van az a hajózás, hogy akkor legalább arról ne maradjunk le. A jó nagy magányos sétám alatt felmértem, hogy a strandon nem kell fürödnünk, mert nem hogy ez nem olyan víz és nem olyan strand, de a sok építkezés-felújítás nagyon illúzió romboló és egyáltalán nincs strand élmény. Viszont örömmel nyugtáztam, hogy egy széles beton sétány vezet a múzeumhoz, úgyhogy oda babakocsival is el tudunk majd sétálni. Majd irány vissza az álomszuszékokhoz.
Jól elaludták a délutánt, úgyhogy mire a városban való bolyongás után végre odaértünk a Virágfürdőhöz és beestünk már nem volt túl sok időnk a strandolásra.
De nem baj... a túl sok áztatás úgyse hiányzott. Emikémmel pancsoltunk... sodronyoztunk, közben ő nem győzte rágni azt a halacskát. Utána még egy kicsit voltunk a gyerekmedencében. Később ahogy már nem tűzött a nap és még a szél is feltámadt, megindultunk vissza a szálláshelyre.  És hogy milyen volt a Virágfürdő strandján? KLIKK IDE és láthatod.
Háááát....pancsizós nyaralást szerettem volna... minden napra egy fürdést... ehhez képest egy strand jött össze. Nem pont így képzeltem el Emike első nyaralását. De gondoltam és számoltam azzal hogy kicsi babával... több napra... nem tudni előre, hogy milyen lesz. 
Jól elment a második nap is... és már látható volt, hogy sok mindent nem fogunk tudni megnézni, mint pl. Igal, és a rom-keresés is kiesik.

3. nap
Reggel kelés, pakolás, mert hogy nem maradunk még egy éjszakát. Úgy tűnt, hogy elsőre ennyi is elég volt. Talán egy nap még pont jól jött volna... de ha nem... hát nem.
Úgy voltam, hogy legalább a múzeumot nézzük meg és hajókázzunk egyet a Deseda tónál, ha már ott voltunk ama gyönyörűséges környezet mellett. Az még a délelőtti órákba beleférhet.
Mivel már előző nap felmértem a terepet, ezért tudtam, hogy hova kell menni.
A Fekete István Látogatóközpont nagyon szép! Modern, hangulatos, minden gondosan, szépen kialakított. A múzeum egy kicsit interaktív is volt, úgyhogy nagyon tetszett. S mivel a hajózáshoz még vártak egy-két jelentkezőt, ezért volt is pont annyi időnk, hogy körülnézzünk. S miután mindent megcsodáltunk, pont indult is a hajó. A múzeumról és a kiállításokról bővebben itt, KLIKK IDE.
Bár nem volt annyira fenomenálisan lenyűgöző hú de nagy élmény a hajókázás... de mégis!!.. hajókáztunk a tavon!! Olyan ritkán, vagy szinte soha nem hajókázunk, úgyhogy én nagyon szerettem volna. Nagyon örültem, hogy egy ilyen érdekes és nem mindennapi élményben is részünk volt. KLIKK IDE és láthatod milyen volt. És Emikémnek megvolt az első hajókázása!!! Nem mintha annyira tudatában lett volna... de akkor is. Milyen szép emlék lesz!
Visszafelé Emili el is aludt a babakocsiban, úgyhogy nem siettünk. És már én is lemondtam a további programokról. Így a Virágfürdő benti fedett részének megtekintése elmaradt.
A tó szabad strandján pihentünk egy kicsit az egyik padon, hogy Emikém legalább annyit aludjon mielőtt elkezdjük bepakolni az autóba... kávéztunk is egyet a büféből. 
De Emike nem aludt túl sokáig, úgyhogy még mindig volt egy kis időnk. Ahhoz nem elég, hogy a fürdőbe menjünk, és a kastélyok keresgélése hazafelé sem tűnt annyira csábítónak, a rom meg messze volt, úgyhogy egy maradt, ami bár nem tűnt kecsegtetőnek, de gondoltam, hogy talán pont annyi időt igénybe vesz majd, amennyit kell.
Így hát elmentünk megkeresni és megnézni az Erdők Háza Látogatóközpontot. Nagy nehezen meglett (GPS nem volt elég közreműködőd, a múzeum pedig nem volt valami látványos helyen). A múzeumba is nagy nehezen jutottunk be (gyerekcsoport miatt az ott dolgozók foglaltak voltak). DE amit láttunk!! Hát milyen jó , hogy ezt választottam!! Nem is gondoltam volna, hogy ilyen szuper látnivaló is van a városban. Persze ez leginkább gyerekeknek szól, de ha van elég idő, akkor szerintem egy felnőtt (ha érdekli a természet) is nagyon jól érzi magát egy ilyen helyen és még sokat is tanulhat. Nekünk sajnos nem volt most annyi időnk, viszont nagyon de nagyon szép helyet találtam, ahova majd egyszer a nagylány Emikémmel vissza szeretnék menni és megmutatni neki, hogy milyen csodálatos, érdekes, izgalmas tudást átadó múzeum van Kaposvár szívében. KLIKK IDE és külön bejegyzésben Te is láthatod. Csak ajánlani tudom mindenkinek!!! 
El is ment az időnk, így pont jól jött ki, hogy a megbeszélt időpontra odaérjünk Dombóvárra.

Érdekes és a baba miatt izgalmas nyaralás volt. Az időt sajnos nem tudtuk úgy kihasználni, mint régen, vagyis messze nem láttunk és nem néztünk meg annyi mindent, mint amit szerettem volna és amit elképzelhetőnek tartottam. De ez van.. ilyen volt az első babás többnapos kirándulásunk.

Viszont babával is sok mindent láttunk! Voltunk romnál, városban, túráztunk, arborétumot néztünk, múzeumban voltunk, nem is egyben, hajókáztunk, és egy kis fürcsi-pancsi is belefért. S ahogy így visszagondolok, egész jól sikerült az első többnapos kirándulásunk!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése