Deseda Arborétum
A Deseda tónál tett kirándulásunk során úgy éreztem, hogy egy kis túra is bele kell férjen. S hol máshol mint a Deseda tó mellett. Láttam, hogy nem csak túraútvonal, tanösvény, hanem kalandpark is található a tó felső végénél. S ott bizony nem csak ez, hanem egy arborétum is! S nem is akár hol, hanem egy félszigeten! Hát ezt sem szerettem volna kihagyni.
A túra során legelőször a lombkorona sétányt kerestük meg. Kíváncsi voltam, hogy milyen építmény van ott. Nem mondom, hogy csalódás volt, de hogy azok a képek mennyire csalókák tudnak lenni. Számos túraútvonal található azon a területen. A sok túraútvonal közül pedig a tanösvényt választottuk, hogy azon túrázunk egyet. Főleg, hogy az nem is volt messze a lomkorona-sétánytól se. Ami viszont megérkezésünk után még jobban izgatta a fantáziámat, hogy azon a bizonyos hídon túl mi lehet. No meg hogy miként lehet ott egy arborétum... hovatovább milyen arborétum van ott, ami csak úgy ott van egy félszigeten.
Ahogy visszaértünk a tanösvényes túránkból ( ha még nem láttad a külön bejegyzést, akkor KLIKK IDE) már mentünk is a mutatós és hívogató híd felé.
Egyszerűen ott úgy érzi az ember, hogy azon a hídon át kell mennie.... a tó felett... és meg kell hogy nézze, hogy mi van a másik oldalon....no meg a tavat is meg kell csodálnia.
Mentünk is! Úgy éreztem, hogy semmi se tart vissza, látnom kell, hogy mitől arborétum az a terület.
A Desedai arborétum a Zselic és Külső-Somogy határán, Kaposvártól északra terül el. A magját egy 8 km hosszú mesterséges tó képezi, amelyet 1975-ben hoztak létre a hasonló nevű patak elzárásával és felduzzasztásával. Három évvel később kezdődött meg a tóba nyúló félszigeten az arborétum kialakítása.
Önmagában már a hídon való átkelés, séta is felemelő élmény volt.
Az erős szél ellenére.
Ahogy átértünk szembetűnő volt, hogy milyen rendezett az egész terület.
Egy kis ismertető és térképes segítség, hogy merre lehet menni. Az a kis térkép a táblán nagyon sokat segített, hogy el tudjuk dönteni, hogy merre is akarunk menni.
Persze az lett volna a legjobb, ha az egész félszigetet be tudjuk járni, de sajnos arra most időnk nem volt. De egy kisebb kört bevállaltunk.
Alig pár méter múlva meg is akadt utunk, mert hogy egy játszótérre bukkantunk. Nem is akármilyenre! Itt a messzi távolban...
...játszótér hintákkal és csúszdás házikóval!! Azt a mindent! Máshol a kisközség játszótere sem néz így ki. Hát persze hogy pihentünk is mindjárt egy kicsit.
Kipróbáltuk a csúszdát...
...no meg a mérleghintát is!
Egy kicsit megpihentünk, ettünk, ittunk...és már mentünk is tovább.
Itt még az elején azt mertem hinni, hogy talán végig ilyen szépen kirakott ösvény vezet majd.
De hamar találkoztunk a valósággal. De talán nem is baj, mert így azért mégis csak természetesebb hangulatot áraszt.
Így hogy térképet is sikerült szerezni (digitálisat, mert hogy lefényképeztem még az elején a táblát) bátran indultunk útnak.
A 28,6 hektáron elterülő arborétum napjainkban 73 lombhullató és 38 tűlevelű fa- és cserjefaj otthona: részben a térség őshonos növényei, részben pedig az ország más régióiból vagy külföldről származó fajok. A hosszú távú cél a különböző kontinensek mérsékelt égövi flórájának minél szélesebb körű bemutatása.
A terület helyi védettséget élvez, de természetesen látogatható: több sétaút és a Deseda-patak ágán átívelő fahíd könnyíti meg a látogatók mozgását. A tó környékét túra- és kerékpárútvonalak hálózzák be, a vízben emellett horgászni is lehet. Ezért nem véletlenül számít a kaposváriak egyik kedvelt pihenőhelyének.
Milyen gondozott terület... és mintha némi rendszert is sugalltak volna a fák és a kialakított ösvény.
A térképecskének hála tudtunk a kiszemelt útvonalon menni.
Lehet hogy sok hagyományos már ismert fát láttunk, de pont annyi volt a máshonnan származó különleges fafajta.
És valóban ott voltak a kiírások, hogy melyik fát hogy hívják, ahogy annak egy arborétumban lennie kell. Hát ettől lesz igazán arborétum egy arborétum!
A fák buja zöld színe, és a különböző színárnyalati a zöldnek... rettentően hangulatos és harmonikus természetet alkottak.
...néha meg az orrom elé. Egy-két növényt meg kellett hogy fogjak, hogy megnézzem milyen különleges a levélzete.
A sétával nem volt semmi gond. Sőt szinte túl könnyű volt a kavicsozott széles sétányon. De nem baj, mert így legalább gyorsabban haladtunk és annál több idő maradt egy-két növény közelebbi megtekintéséhez.
Viszont ahogy egyre beljebb haladtunk a szépen kialakított sétány eltűnt.
Azért mentünk a térkép mutatta útvonalon. Bár akkor már úgy voltam, hogy itt eltévedni úgysem lehet. Vagy a félsziget másik végébe jutunk, vagy vissza az elejére. A térképet nézve elég csalókának tűntek a távolságok... míg a valóságban egyáltalán nem volt nagy vagy túl nagy a sziget.
Szerencsére tényleg a napnál is egyszerűbb volt, hogy merre is kell menni.
S bizony bicikliseket is láttunk, akik még ezen az úton is simán eltekertek. Egy kicsit meg is irigyeltem... milyen jó lehet itt bringázni és körbejárni az egész félszigetet. S ha mi gyalog olyan gyorsan haladunk, akkor vajon milyen gyorsan lehet a félszigetet biciklivel bejárni.
S a híd felőli oldalon a tavat is lehetett látni. A másik oldalon a sok nádas miatt nem igazán nyílt erre lehetőség.
De mint legtöbbször... mennünk kellett...
Újra jól látható, széles köves sétány vezetett tovább. ...pontosabban itt már minket visszafelé a kiindulási ponthoz.
S már ott is voltunk a nagy elágazásnál.
Onnan meg már alig pár száz méter és már ott is voltuk a kiindulási pontnál, a hídnál.
Most hogy megjártuk ezt is tudom,.... nem hosszú, s nem túl nagy falat bejárni a félszigetet, viszont annál gyönyörűbb a látvány. Ilyen szép arborétumot nem sokat láttunk. Nagyon örülök, hogy sikerült megtekintenünk... sétálnunk egyet... és látni a különleges fákat, amik különlegességük ellenére úgy álltak büszkén a félszigeten, mintha mindig is oda tartoztak volna.
Remélem, hogy egyszer még valamikor eljutunk oda, mert ilyen szép természettel nem lehet betelni.... úgyhogy...
Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése