Megyer-hegyi Tengerszem
Észak-Magyarországi kirándulásunk során a legszebb természeti látnivalók se maradhattak ki. Ezek közé tartozott a Megyer-hegyi tengerszem is. Ahogy megláttam a neten és utána olvastam, tudtam, hogy ezt is meg kell majd néznünk, főleg ha mát ott fogunk a környéken kirándulni.
A sok látnivaló miatt kétséges volt, hogy belefér-e majd időnkbe. De szerencsére összejött. Füzér felé tett kirándulásunk napjának a legvégén még pont meg tudtuk keresni. Úgyhogy még pont időben a Megyer-hegyi tengerszemhez is el tudunk kirándulni.
A srác a kempingben tegnap este elég jól elmagyarázta, hogy merre lehet menni, főleg ha autóval akarjuk megkirándulni. Nagykárolynál be kell kanyarodni,... kocsma,... balra,.... jobbra,... és előre a halastóig. Ott a kocsit le lehet rakni, és meredek emelkedőn kell felkapaszkodni a hegytetőre. Egyszerűnek tűnt, oly annyira, hogy kétkedés nélkül el is fogadtuk, hogy akkor ezen az úton próbáljuk megkeresni. Pedig így utólag nézve a neten... lett volna másik útvonal is, talán még könnyebb is mint ez. Nézd csak meg egy másik oldalon talált leírást - KLIKK IDE.
Szóval a szóban kapott "egyszerű leírást" követve könnyen odataláltunk. Meglett a halastó és a parkoló is. És az ottani túrázó fiatalok meg is erősítették, hogy valóban arra van a tengerszemhez vezető útvonal.
Lelkesen meg is indultunk, mert hogy elmondások szerint nem volt olyan messze.
Hát a kitaposott ösvény.... és az a meredek.... jóóóó meredek volt.
Fel hát a dombmászásra. Persze minden relatív és viszonyítás kérdése, hogy mi mennyire is meredek és fárasztó. Félúton bár érezhető volt, hogy valóban eléggé meredek, de mint mondtam is anyának, ilyet szörnyű domboldalt már másztunk meg. Úgyhogy csak lassan és nyugodtan, előbb utóbb felérünk. Még akkor is ha se túrajel, semmi se mutatja, hogy jó irányba haladunk-e.
És valóban…. normál tempóban, anélkül hogy a lelkünket is kiköpnénk... felértünk. A tengerszemhez közel pedig már túrajelet is találtunk.
Itt már biztos volt, hogy meg fogjuk találni.
És láss csodát... ott volt! A Megyer-hegyi tengerszem!
A Sárospatak közelében, a Megyer-hegyen fekvő Tengerszem hivatalosan is Magyarország legszebb természeti csodája. A tengerszemet emberkéz formálta a középkor óta, de mára a hajdani malomkőbánya és a természet lenyűgözően harmonikus egységet alkot.
A 303 m magas Megyer-hegy vulkáni eredetű, kemény kőzete kiválóan alkalmas malomkőgyártásra, már a XV. században is működő kőbánya volt a területen. A malomkövek fejtését és kidolgozását évszázadokon át hasonló technikával, szerszámokkal és kézi erővel végezték. A XIX. század végén bekövetkezett termeléscsökkenés, majd a működés 1907. évi beszüntetése előtt a malomkőbánya átlagos termelése évi 300-450 malomkő között változott.
A bányában felgyülemlett víz eltávolítására a vízlevezető vágat mélyítését 1844-ben kezdték meg és évtizedeken át folytatták a középkori bánya szegletében. A felhagyott malomkőbánya fejtési gödrében alakult ki az a tó, melyet később Tengerszemnek neveztek. Az itt bányászott malomköveket gabonaőrlésre, érczúzásra, de még paprikamalomban is használták. A Megyer-hegyen bányászott „pataki malomkövek” külföldön is keresettek voltak.
S ahogy a leírásokban is van... sajnos eléggé benőtték már a fák, úgyhogy igazán szép rálátást már csak artista ágaskodással lehet szerezni.
A csapadékvíz felgyülemlésével kialakult tengerszem sajátos botanikai, zoológiai és földtani értékeivel egyedülálló jelentőségű, védett terület. A bányaőr barlangja, a sziklába vájt egykori kovácsműhely, a kibányászott malomkövek és az elszállításukra kivágott "kanyon" szintén érdekes látványt nyújtanak.
A tó körül lehet tenni egy kisebb túrát is. Az ösvény egésze körbe visz.
Bár megindultunk az egyik irányba, de mégse mentünk körbe.
Főleg, hogy a tóra érezhetően csak erről az oldalról volt igazán szép rálátás.
A tó legnagyobb mélysége 6,5 m, a tavat körülvevő sziklafalak pedig 70 méterrel magasodnak a víztükör fölé. A lélegzetelállító szépségű tavacskát a Malomkő tanösvényen keresztül közelíthetjük meg. A tájékoztató táblák részletes ismertetést adnak a természeti jelenség kialakulásáról, a malomkőbánya történetéről, a bányászatról, a terület élővilágáról.
....néztük onnan...
A szikla tetejére már nem másztunk fel. Pedig meglehet, hogy onnan lett volna a legszebb a kilátás, illetve a rálátás a tóra.
De azért így se volt rossz... mint említettem, artista módra egy kicsit éltem a fémkorlátok nyújtotta lehetőséggel. S így már egész jó kép is lett.
Ezután irány vissza. Mivel plusz túrázásra már nem volt időnk, ezért amerről jöttünk, arrafelé mentünk is vissza. De legalább most már lefelé vitt az utunk.
S gravitációnak köszönhetően nagyon hamar újra lent is voltunk az autónál.
Gyönyörűséges természeti látnivaló! Ebből az irányból vagy a másikból... egy túrát mindenképp megér. Csak ajánlani tudom....
Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése