Diósgyőri vár
A második nagy észak-magyarországi kirándulásunk első állomása volt a Diósgyőri vár. Kihagyhatatlan volt, hogy megnézzük eme hatalmas nagy várunk.
Miskolc hossszúúú és soha véget nem érő, lámpákkal erősen tűzdelt főutcáján a Diósgyőri vár felé haladtunk. Nem épp könnyen, a végén már kisebbnél kisebb utakon csak oda találtunk a várhoz, és még ingyen parkolót is találtunk a keskeny út szélén. Egy kicsit beljebb már fizetős parkoló is lett volna. De így is elég közel a várhoz sikerült megállnunk.
Mielőtt beléphettünk volna a vár területére belépőjegy-váltás. Pontos és naprakész információk a vár honlapján megtekinthetőek - KLIKK IDE.
Belépőjegy megvolt, irány a vár!
A diósgyőri vár egy középkori vár a történelmi Diósgyőr városában, ami ma Miskolc egyik városrésze. Már a 12. században állhatott itt vár; a mai, gótikus vár a tatárjárás után épült, fénykorát Nagy Lajos uralkodása alatt élte, lovagterme a legnagyobb volt Európában. Később a magyar királynék jegyajándéka volt, egészen a török időkig. A 17. század végére már lakhatatlanná vált, állapota egyre jobban leromlott. Régészeti feltárása az 1960-as években kezdődött meg.
Miután beléptünk a vár területére láttuk, hogy a vár előtti téren van egy kisebb korhű lovagkori élettér kialakítva.
Persze először azt néztük meg, s tetszett is nagyon. A kirakott lovagi páncél (aminél persze hogy fényképezkedni is lehetett), és az a sok korhű fegyver, a kíváncsiskodókat, mint engemet is, eléggé megfogott, és muszáj volt hozzányúlni, és legalább egyet felemelni.
Miután kibámészkodtuk magunkat, irány a vár, mert hát az idő ketyeg és még sok minden vár.
A mutatós szép nagy hídon felmentünk a várba.
Anya mindjárt el is kezdett mindenfelé nézelődni. A legelején bele is botlottunk a pénzverdébe.
És mivel a szuvenyír fontos, és úgy tűnt, hogy tekerőke nincs, ezért hát kaptam egy korhű módszerrel vert pénzérmét! Szuper! Egy kicsit más élmény volt, mint a barna dobozból kitekerni a nyomott pénzt... érdekesebb és jobb!
Bármelyik irányba fordultunk volt mit nézni.
Jó nagynak tűnt a vár, úgyhogy mentünk is tovább. Fel a nagy lépcsőn, be a várba.
Viszont hamar kiderült, hogy a váron belül nincs ám annyi látnivaló.
A négy toronyból egy félig romokban. A másik kettőbe félig lehetett felmenni illetve bemenni.
Eldugott helyen mit találtunk...
Inkább csak a romok, és a négy torony. A továbbiakban egy kis történelem is... a vár honlapján is ezt láthatod, KLIKK IDE.
A Diósgyőri vár falai a Szinva-patak völgyéből kiemelkedő szikladombra épültek. Anonymus a 13. századi Névtelen krónikás említi, hogy itt már a honfoglalás idején állt egy földvár, amelyet 1241 körül a tatárjárás idején pusztíthattak el.
IV. Béla király a tatárjárás után kedvelt hívének, Ernye bánnak adományozta a helyet. Ernye bán fia, István nádor volt az első, ovális gyűrűvel övezett, két kerek toronnyal ellátott kővár építtetője.
A „Lovagkirály”-ként emlegetett Nagy Lajos (1325-82) 1364-ben nagy birtokrészt csatolt a várhoz, a nemzetségi vár helyén pedig itáliai és dél-francia mintára pompás, négy saroktornyos, gótikus várkastélyt építtetett.
A falakat körülölelő vizesárokkal, négy hatalmas, bevehetetlennek látszó toronnyal, a tornyokat összekötő emeletes lakosztályokkal valamint a korabeli Közép-Európa legnagyobb lovagtermével Diósgyőr vára az ország legszebb és legpompázatosabb erődítménye volt.
Bár csak a romok voltak... mégis... amerre csak néztünk, egy kicsit más és más volt, és érdekes... nem volt unalmas.
Buda, Visegrád és Zólyom mellett Diósgyőr királyi székhelyként akkoriban vált jelentőssé, amikor Lajos a lengyel királyi trónt is elfoglalta. A vadban gazdag bükki erdők szélén fekvő várkastély évente több hónapon át Lajos király kedvenc tartózkodási helyeként szolgált, ahová saját udvartartásával együtt gyakran elkísérte a két királyné is, édesanyja és hitvese. Lengyel királlyá való koronázását is Diósgyőrben ünnepelte Nagy Lajos, majd itt töltötte ugyanazon év karácsonyát.
A Diósgyőri vár falai között olyan fontos politikai események is zajlottak, mint 1381-ben a király velencei háborúit lezáró turini (torinói) béke ratifikálása. A béke külön rendelkezéseként Velence arra is kötelezte magát, hogy függősége jeléül minden vasár- és ünnepnapon a Szent Márk téren felvonja a magyar király lobogóját.
A bükki vadászatok fénykora szintén erre az időszakra tehető. Nagy Lajos idejében szarvas, őz és vaddisznó mellett medve és bölény is élt a bükki rengetegben. A várban tartózkodó fényűző udvartartás ellátását nagyszámú vadász, solymász, íjász és pecér (kutyavezető) segítette.
Lajos király halála után Diósgyőr a továbbiakban a királynék javadalma volt. A mohácsi csatavesztésig (1526) hat királyné - köztük Mátyás felesége, Beatrix - jegyajándékba kapott vidéki rezidenciájaként szolgált: ezért is emlegették akkoriban Diósgyőr várát „a királynék jegyruhája”-ként.
Mátyás király és Aragóniai Beatrix idejében tovább folyt a vár reneszánsz stílusban történő díszítése. Utolsóként Habsburg Mária, II. Lajos (1516-26) felesége volt királynéi birtokosa a várnak.
A mohácsi csatavesztés után a vár zálogos birtokosok kezére került. Balassa Zsigmond birtoklása idején még történtek erődítési munkálatok, de hamarosan megkezdődött a 300 éven át tartó pusztulás.
A XIX. századi festmények, fotográfiák már csak romokat mutatnak, a táj csodálatos szépsége azonban mit sem változott. A diósgyőri naplemente ihlette a tornyok alatt megpihenő Petőfi Sándort „Alkony” című verse megírására.
Az egyik torony és rejtelmei...
Egy kis kiállítás... az egyik torony alatt egy pince helyiségben.
És a kilátás a torony legtetejéről!
Nem épp díjnyertes. De hát nem egy hegytetőn van a vár, hanem a város közepén, így hát mi mást láthatnánk....
Elég jól kihasználták a vár első felénél az ‘árkot’, ahol feltehetően a várjátékoknak alakítottak ki egy területet. És várjátékokhoz a lényeg... :) ... már csak megfelelőöltözet hiányzott.
Nagynak tűnt a vár, és nem is volt rossz, de elég gyorsan meg lehetett tekinteni mindent. Körbe a várfalon még lehetett menni egy darabon, de nem teljen körbe.
Viszont kevés magyar várunk ilyen méretű és állapotú, úgyhogy azt hiszem, hogy nincs mire panaszkodni.
Nekem nagyon tetszett.
Várkedvelőknek kötelező, de csak úgy egy kirándulás erejéig is nagyon jó célpont lehet bárkinek!
Ui.: Úgy tűnik, hogy nekünk volt szerencsénk a várat még romos állapotában megtekinteni. Azóta a várat szinte teljesen visszaépítették, és nyoma sincs már régi romos formájának.
Nézd csak meg a vár honlapján, vagy még jobb.. élőben! Talán egyszer lesz még nekem is szerencsém újra látni a várat, immáron megújult formájában. Viszont biztos, hogy így is olyan érdekes?!? mint még romos formájában volt?!?
Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése