Sárospataki vár, avagy Rákóczi-vár
Észak-magyarországi kirándulásunk során a Sárospataki várat sem hagyhattuk ki. Ha már úgy is afféle várnéző túrán voltunk, az utunk amúgy arra vitt, akkor miért hagytuk volna ki.
Sárospatakon a Rákóczi-vár egy kis városon belüli kavargással meg is lett. Gondoltam ez GPS nélkül is megy. Ment is, csak kicsit tovább tartott. Így viszont egy kis ízelítőt kaptunk a városból is.
Megtaláltuk a várhoz vezető utat, és még felügyelt, de nem fizetős parkolót is találtunk. Nem is olyan rossz.
Sárospatakon a Rákóczi-vár egy kis városon belüli kavargással meg is lett. Gondoltam ez GPS nélkül is megy. Ment is, csak kicsit tovább tartott. Így viszont egy kis ízelítőt kaptunk a városból is.
A bejárat.... ahonnan megközelítettük a vár területét.
S a vár!
Legalább is annak kellett lennie. Csak épp nem festett várnak, inkább kastélynak tűnt.
A sárospataki vár vagy más néven Rákóczi-vár, a magyarországi késő reneszánsz építészet legértékesebb alkotása, Sárospatak legjelentősebb műemléke. A magyar nemzeti örökség része.
A magyar 500 forintos papírpénz hátoldalán a sárospataki vár látható, amely a hatalmas Rákóczi-birtoknak része volt.
Láthatóan jó nagy területet be lehet itt járni, s nem csak maga a vármúzeumok vannak mint látnivalók.
S a képen abszolút jól látható, hogy miből is áll a Rákóczi-vár, pontosabban hogy mi az ami még a várra emlékeztet.
Amint beléptünk a belső udvarba már lehetett is látni...
A vár megmaradt épülete.
Olvasnivaló kedvenc mindent-tudó oldalunkról, a Wikidépiáról:
A mai várkastélyt és a hozzákapcsolódó város erődítéseit eredeti alakjukban 1534 és 1542 között Perényi Péter építtette. A mohácsi csata után ugyanis az ő birtokába került a város és a 15. századi Pálóczi-várkastély, mely a város északi végén helyezkedett el. Ez utóbbi a pártharcok során, 1528 után romba dőlt.
Perényi a középkori városközpontot bástyásvárfalövvel vétette körül, és e külső vár délkeleti szegletében alakította ki új rezidenciáját, a „belső várat”, rombusz alaprajzú várudvarból megközelíthető reneszánsz lakótoronnyal. 1540–1542 között a várudvar keleti oldalán földszintes palotaszárny építésébe fogtak. A félbemaradt munkát Perényi Gábor országbíró fejezte be 1563-ban, s talán ő építtette a tornyot kívülről körülölelő ötszög elővédbástyát, a „párkányt” is.
Halála után Patak a Szepesi kamara kezelésébe került 1567-ben. 1573-ban zálogbirtokként a Dobó család kapta, majd 1602-ben Dobó Ferenc halála után az örököseié lett. 1605-ben Bocskai hatalmába került, majd 1608-ban Lorántffy Mihály lányai vették örökségükként birtokukba az uradalmat. 1616-ban Lorántffy Zsuzsanna hozományaként lett Patak Rákóczi-birtok. Férjével, I. Rákóczi Györggyel együtt jelentős építkezésbe kezdett:
1617–18-ban a várkastély keleti szárnyára emeletet húztak, 1628-ban elkészült az új-bástya, s megerősítették a templom északi falát is. 1642-től a kastély déli szárnyára is emeletet építettek, 1647-ben pedig elkészült a Lorántffy-loggia. 1656-ban a Vörös-toronyra ágyúállással új szintet emeltek magas gúlatetővel, sarkain négy őrtornyocskával.
1670-ben Patakon robbant ki a Wesselényi-összeesküvés felkelése, melynek leverése után császári katonaság szállta meg a várat. 1683-ban Thököly kurucai felszabadították a várost, de 1685-ben a császáriak ostrommal ismét elfoglalták. 1694-ben II. Rákóczi Ferenc feleségével ide költözött, majd 1697-ben rövid időre Tokaji Ferenc felkelőinek kezére került az erősség.
Láthatóan a várkastély-szerű épületszárnyak teljesen fel lettek újítva. Ha nem állna mellette a régi időket idéző vártorony, akkor nem is mondaná meg az ember, hogy ezek az épületek egy várhoz tartoznak. Valahogy ezek a felújítások nem passzolnak a "vár" imidzshez. Néha nem is értem, hogy miért kell ezt, és hogy miért kell ennyire elvenni és elrontani a hangulatát egy régmúlttal rendelkező építménynek.
1702-ben a császáriak a külső várat felrobbantották és a Vörös-torony egyes részeit megrongálták. 1703-ban foglalták el Patakot Rákóczi kurucai, és ekkor leégett a fényes várkastély. A vezérlő fejedelem 1708-ban ide hívatta össze az országgyűlést. A Rákóczi-szabadságharcleverése után osztrák-német eredetű birtokosok – 1700-tól a Trautsohn, 1808-tól a Bretzenheim, és 1875-től a Windisch-grätz családok tulajdona lett, akik a várkastélyt a 18–19. században erősen átépítették.
Szaftos belépő fejében nézhettük meg a kiállításokat. A vármúzeum honlapján láthatóak ezen és hasonló információk - KLIKK IDE.
Megvolt a véleményem... de legyenek boldogok. Úgyhogy láttunk valamit... de így már meg nem mondom, hogy mit. Biztos érdekes volt, de fénykép nélkül emlékezetes biztos, hogy nem.
A védő cipő-bugyit még meg tudtam örökíteni. Így lehetett csak bemenni.
De több kép nincs. Úgyhogy ha érdekel, hogy mi lehet megtekinteni a várban, akkor a vár honlapján - KLIKK IDE - megnézheted.
Ami az előbbinél még meglepőbb volt, igaz mondták, de nehéz elhinni, még utólag is... hogy a vártoronyba való felfelé haladás közben sem lehetett fényképezni. Több berendezett termen haladtunk keresztül, és ott sem lehetett fényképezni, csak a legeslegtetején...
A várkastély magva a közel négyzetes alaprajzú, ötszintes Vörös-torony. Legalsó szintjének rézsűs homlokfalai keskeny lőrésekkel áttörtek. Bejáratai szintjén kapuját gazdagon díszített reneszánsz faragványok ékesítik. A kapuboltozatot torz fejekkel kitöltött kazetták tagolják, a párkány feletti oromzatban angyalfigura tartja a négyosztatú, lefaragott címerpajzsot. A homlokzatokat domborműves oromzatú ablakok törik át. A torony bejáratai szintjén konyha, sáfárház, kancellária, kincstár és levéltár helyezkedett el. A torony védelmi jellegét érzékeltetik a harmadik és negyedik szint között a homlokzatok mögött húzódó védőfolyosók és az ezekből nyíló lőrések. A negyedik szinten látható nagy terem, az egykori „öreg palota” hajdani pompájáról a reneszánsz faragványok, Perényi-címeres keretelések és a 16. századi ornamentális falfestés töredékei tanúskodnak. Az eredetileg famennyezetes termet a 17. században leboltozták.
Délről csatlakozott hozzá a bokályos ház, I. Rákóczi György hajdani audienciás szobája. Az ágyúállások céljára 1656–1658-ban épült legfelső, hatalmas gúlatetővel lefedett szint sarkain három figyelőtornyocska emelkedik. A negyedik, a torony délkeleti sarkával együtt 1702 körül leomlott.
A Vörös-toronyhoz nyugat, illetve észak felől csatlakozik a rombusz alaprajzú, sarkain kiugró bástyákkal erődített, a várostól árokkal elválasztott várkastély, az egykori belső vár. Udvari homlokzata elé 19. században boltíves tornácokat emeltek, csak a keleti szárny földszintjén láthatók részben másodlagosan beépített reneszánsz elemek. Az udvar legértékesebb része a keleti szárnyat és a tornyot összekötő oszlopos-árkádos lépcső és a loggia, melyet Lorántffy Zsuzsanna építtetett. Innen a neve: Lorántffy-loggia).
Az északkeleti sarokbástya szegletén az emeleten a 17. századi „Sub-Rosa erkély” ugrik ki. Nevét a kerek erkélyszobácska festett boltozatának zárókövét díszítő stilizált rózsáról kapta. Kívül, a sarokbástyák külső szegletén múlt századi kiugró zárt körerkélyek láthatók. A várkastélyt árok választja el a várkerttől. A mai kapu mellett láthatók az egykori, múlt században befalazott felvonóhidas kapu nyílásának maradványai, s az árokban a híd pillérmaradványai.
A Vörös-tornyot délkeletről a 16–17. századi nagyméretű, ötszögű kazamatás bástya, a „párkány” veszi körül. A várkastély déli szárnyától indul a déli várfal, melynek felső szintjét a várkert magasságáig lerombolták. Ehhez csatlakozik a romos „Vörös-bástya”, majd az 1647-ben épített háromszintes, kazamatás délnyugati fal és bástya. Utóbbi romjain belül a 16. századi kerek bástya alapja látszik.
A nyugati várfalat nagyrészt még a Rákóczi útházai takarják, melyek az egykori várárok területén állnak. Az 1631–1647 körül épített „Oroszlán-bástya” falmaradványai is felismerhetők még. Az északi város falszakasznak igen kevés maradványa látható, kivéve a gótikus templom megerősített északi falát, mely egykor a védművek része volt.
A templom északi és déli falába 1670-ben a császáriak kapukat törtek. E fal északkeleten a nagyméretű „Tömlöc-bástyánál” végződik. Innen indul, s a palotához csatlakozik a keleti városfal, középen a „Vízikapuval”, melynek nagy félköríves kocsibejárata mellett kisebb gyalogkapu is nyílik. A régészeti ásatások feltárták a kapu előtti elővédbástya alapfalait is.
Nem volt rossz itt fent nézelődni...
Meglehet hogy a fényképezés normális lehetőségének hiánya okozta... de valahogy nem nyűgözött le ez a vár és a látottak.
Pedig jó nagy... és ha már erre jár az ember, akkor persze kár lenne kihagyni... főleg a várkedvelőknek. Persze lehet hogy más más színben fogja látni, mint én akkor, amikor ott jártunk.
A megtekintés után tovább mentünk. S mivel ezek a látottak még mind a vár területéhez tartoznak, ezért ezt is mutatom, hogy mi lehet látni, ha az ember sétálgat.
A várfal mellett a Bodrog partja felé elnyúló területen lévő falmaradványokat szabadon bármikor meg lehet tekinteni.
Ha itt visszafelé sétáltunk volna a vár irányába, akkor láthattuk volna a tornyot kívülről is. De nem tettük.. visszafelé már nem sétáltunk... pedig jó lett volna ebből a szemszögből is látni a Vörös-tornyot.
A templom tövében pedig egy romot is lehet látni, a Rotunda. Sajna ottjártunkkor még nem foglalkoztattak a templomok, legalább is olyanok, amiket alig lehet észre venni. Úgyhogy nem is igazán készült kép róla... pedig ott mentünk el mellette! zen a képen lehet látni, hogy bizony ott van. S mivel láttam is meg nem is... ezért csak készítettem egy röpke kis bejegyzést - KLIKK IDE.
Szóval jó nagy területet ölel fel a Rákóczi-vár. Ebből az igazi érdekesség, a Vörös torony, a múzeum keretein beül tekinthető meg. Viszont sok más ingyen, csak úgy sétálgatva is megnézhető. Úgyhogy ezért nem haragszok erre a várra. Egy látogatást megér!
Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése