Elérkezett a nyár és a nyárra tervezett nyaralások és kirándulások ideje is. A tavalyi Észak-Mo-i körút és vártúra azt hiszem hogy minden belföldi nyaralást felülmúlt. Idén is szerettem volna egy nagyobb egyhetes körutat megtenni. Erre az évre a nagy kirándulásnak egy Balaton-felvidéki kirándulást álmodtam meg. És most el is jött az ideje hogy megvalósuljon.
Legalább is az első fele. Mert hogy nagyon sok látnivaló van ott fent, és arra jutottam, hogy nem férne bele egyetlen hétbe minden. Főleg nem a Bakonyi kirándulások és túrák. Ezért ezeket külön választottam. És ezt a kisebb utat tettük meg még nyár elején a Bakonyi-túranapok keretében.
Persze indulás előtt már nem voltam annyira meggyőződve arról, hogy valóban jó ötlet volt-e a sátorozás. Ugyanis az időjárás-előrejelzők semmi jót nem ígértek. Sőt......esőt esővel! Annyira reménykedtem, hogy mire eljön a hétfő addigra a rossz idő sem jön már, vagy legalább eltolódik. No hát ebben legalább annyira hiába reménykedtem és bíztam, mint abban, hogy a kempingben talán majd tudunk valami házikót bérelni. Mert hogy egyik sem jött be. Sajna az előrejelzett időjárás nem hogy nem változott meg, de szinte napszakra pontosan érezett és rontotta el ezzel az utunk és a kirándulásokat,.... vagy inkább megszínesítette azt a pár napot :). És a kirándulásunk unalmasnak nem volt mondható. Nagyon is izgalmassá és kalandossá tette azt a kiszámíthatatlan időjárás. És így hát van is miről beszélni és mesélni. Végül is ettől jó egy kirándulás és nyaralás. Nem?
Már a felérkezés se ment zökkenőmentesen. Ahhoz képest, hogy csak egy laza kétórás út lett volna, ami aztán egyáltalán nem nevezhető soknak és hosszúnak (főleg, hogy régen évekig Veszprémbe jártam tanulni és a célállomás Zirc már csak egy köpésre van onnan.) Csak ne választottam volna Balatonakarattyánál az elkerülőt! Hogy ennyire ne legyen szerencsém! Gyorsan akartam felérni és erre kifogtunk egy buszvontatót, és így még lassabban haladtunk, mint ha a falunkon keresztül mentünk volna a Balaton mellett.
De azért felértünk és még a Csalogány kempinget is megtaláltuk. Azon túl, hogy nagyon más kemping nem szúrt szemet a neten való keresgélés közben, ez volt helyileg a legoptimálisabb fekvésű. De érdekes volt... már mint a kemping. Pontosan ahogy sejtettem. Nem volt nagy, nem voltak házikók (esetleg esős időre azt bérelni), ééééés!!!....nem volt senki! Csak mi voltunk. Úgyhogy vagy nem nagyon jár már oda senki, mert hogy útközben láttam, hogy Zircen van valami Cuha-kemping, ami elképzelhető hogy nívósabb,... vagy még senkinél nem kezdődött el a sátorozós időszak (amit nehéz elhinni mert már nyár van). No de mindegy..... csak aludnunk kell ott. Csak az eső ne essen!
Az első napi program pedig.... így hogy tudtam, hogy legalább az első napon jó idő várható..... a Cuha-völgyi túra és a Cseszneki vár! Legalább ez a kettő legyen meg, ha már nem tudni, hogy az eső mikor és hogyan jön, és hogy mennyire hiúsítja meg a tervünket.
Úgyhogy a kempingbe kipakoltunk, nagyjából....és már indultunk is. Mivel már délután volt, és az egyetlen amihez alkalmazkodnunk kellett, az a vonat a Cuha-völgyben (négy óra tájt ment volna utoljára), ezért úgy gondoltam, hogy akkor előbb elmegyünk túrázni, visszafelé vonatozunk.... utána pedig még bőven lesz időnk 7-ig a várba eljutni és körülnézni.
Így is lett. GPS elvitt minket a Vinyei állomáshoz, ahol valóban az várt amit olvastam. És már indultunk is volna......ha anya nem látta volna meg, hogy mások fagyiznak. És neki is kellett. Még el se indultunk és már a fagyi!, illetve ebben az esetben a jégkrém. Sajnos szuvenyír nem volt, legalább is olyan amilyet én szerettem volna. Így hát maradt az erdőben gyűjtögetés.
Nagyon szép volt ez a Cuha-völgy. Kicsit Óbányához hasonlítható, de annál még jobban kiépített. Széles kitaposott, szinte kész kocsiút volt (kocsival egyébként találkoztunk is) a túravonal. Bár sok víz nem folyt a patakban, de így is volt olyan, hogy az úton folyt át, és a köveken kellett keresztül lépkedni. És hát persze hogy bele is léptem a vízbe...nem is egyszer! De olyan szupcsi túracipőt vettünk, hogy nem is éreztem, hogy vizes lenne a lábam. Úgyhogy jó volt. Megnéztük a látnivalókat, emlékműveket. Növényeket és köveket gyűjtöttem, bogarakat és lepkéket néztünk. Tetszett ez az erdei séta.
És a vonatot is elértük. A zavaros kiírás ellenére időben odaértünk, és még vártunk is....ahogy mások is....úgyhogy legalább tudtuk, hogy jó helyen járunk és várunk.
A vonatozás üdítő élmény volt. Bár nem túl hosszú, de feldobta a kirándulást. S mikor visszaértünk a kiindulóponthoz, még megkerestük utólag azt a barlangot, amit odafelé elkerültünk. És még így is bőven időben voltunk, hogy odaérjünk a várhoz.
Persze GPS az új térkép ellenére nem igazán tette a dolgát. Vagy legalább is nem értem, hogy miért akart mindig a legkisebb utakra, akár földes-utakra is bevinni. Nem értem (minden normálisan be volt állíva úgy ahogy annak lennie kellett, és mégis!). És hát jó nagy kerülőben jutottunk el Csesznekre. De odaértünk.
A vár nagyon impozáns látványt nyújtott. Igazából nem tudtam, hogy pontosan mire is számíthatunk. Ezért meglepett egy kicsit, hogy messze nem volt annyira kiépítve a turistának mint más vár. Amit a csekély összegű belépő is mutatott. No de tekerőke volt!!!! Ha már nem tudok szinte sehol se köcsögöt venni, akkor legalább tekerőke legyen. És hát.... mi mást hozhattunk volna még a várból, ami ilyen csudálatos és ilyen szép kövekre épült!!.....mint köveket!!! Hát persze hogy azt szedtünk! Köveket! És hogy mennyire figyelt rám a jóisten..... találtam egy zöld kis szütyőt, amibe a köveket tudtam szedni a gyűjteménynemhez! Ezt a mákot! Nagyon figyelmesek az égeik.....vagy csak meghallották, hogy mondtam, hogy most is szeretnék majd valamit találni az erdőben, várban, vagy valahol.... És találtam is! Meg is tömködtük rendesen. És hogy megint milyen telhetetlenek voltunk! Szemünk a vár romjait csodálta, míg kezünk a köveket válogatta és tömködte a táskába. :) No de hát kell valami emlék! És hogy milyen szép kövecskéket hoztunk. Anya még azt is kitalálta, hogy majd a Húgom ékszert csinálhatna belőle! És hát! Valljuk be....nem sokan mondhatják, hogy a nyakukban a Cseszneki vár egy darabja lóg! :)
Szinte már majdnem 7 óra volt mikor eljöttünk onnan. Estére már csak a finom vacsoránk elfogyasztása, a mosakodás és az alvás maradt.
Legalább is ennyivel zárulnia is kellett volna a napnak. Node időjárás-anyó nem volt elég kegyes hozzánk. Bár nézőpont kérdése. Ugyanis már aludtunk volna, hogy kipihenjünk a nap fáradalmait...... amikor meghallottam..... és láttam is... még csukott szemmel is!!!!! Elkezdett villámlani és dörögni! Jesszusom! Annyira reménykedtem, hogy elkerül minket a vihar. De nem. Egyre jobban dörgött és villámlott. Először csak kicsit kopogott a eső a sátoron... aztán egyre jobban és jobban.... És persze hogy alig tudtam elaludni, ...tiszta para voltam, hogy vajon beázunk-e vagy nem. A nagy aggodalom kellős közepette valahogy csak-csak elaludtam.
Reggel hullafáradtan és izgatottan keltem, hogy vajon beáztunk-e vagy sem. És nem! Ki gondolta volna! Egy fél csoda! Pedig nagyon esett az éjszaka, és nem áztunk be! Úgy tűnik, hogy a sátor maximálisan helyt állt.
A reggeli készülődésben pedig azon voltam, hogy vajon hova tudnánk ma menni ilyen borús és bizonytalan időben. De hát nem esett....még nem..... Gondoltam, hogy talán délelőtt még nem is fog esni, úgyhogy lehet hogy addig kellene menni.... mondjuk a másik túrára.
El is mentünk, hogy akkor megnézzük a Gaja-patakot és a Római fürdőt. Persze GPS megint nem akart együtt működni... érthetetlen, hogy miért, de a legkisebb utakon akart elküldeni. És a végén.....hatalmas nagy kerülőben....úttalan utakon.... szinte földes utakon... erdészetin magánutakon mentünk. Teljes frászban voltam, hogy vajon hogyan érünk oda, ha egyáltalán odaérünk. De egy kis segítséggel odaértünk. De hát persze nem konkrétan oda, ahova terveztem. Hanem az ajánlott erdészeti murvás út egészen a Római fürdőig vitt. És talán még jobb is. Nem volt annyi látnivaló azon a szakaszon, amit gyalog kellett volna megtenni, hogy a legelejéről megérte volna idegyalogolni. Szóval még jól is jártunk, és még segédtérképet is találtam a parkolónál! Mert hogy mindent elhoztam magammal, csak az én nyomtatott 0.0-ás térképemet nem. Nem is értem, hogy hogy maradhatott ott. De kaptam segítséget az 'erdőtől' :)
Úgyhogy mentünk is, és elég hamar el is értük a Római fürdőt. A patak mellett egy jó kis piknikezős kiülőt is találtunk. És akkor már edtünk is, mert hogy rendes reggeli még nem volt. Csak az a fránya eső ne kezdett volna el cseperegni. Végül is még nem volt gáz, nem lehetett annyira érezni a fák között. Úgyhogy indultunk tovább a patak mentén, hogy akkor megnézzük, hogy mi van lejjebb, mert hogy az nem lehetett a Római fürdő ahova kilyukadtunk (nem igazán volt szép és említésre méltó)..... És lám... meg is találtuk a lényeget. Nagyon szép és gyönyörű! Ezt láttam a neten is! Meglett a lényeg, az igaz látnivaló! Igazából képről nem is lehetett érzékelni mit is fogunk látni és hogy milyen, node élőben! Nagyon szép! És még az esőcseppek sem vették el az ember kedvét. Csakhát kevés fény.... nem túl jó fényképek. A lényeg az hogy van, és az, hogy megtaláltuk és láttuk. Azok a hatalmas sziklák, és ahogy a víz kisebb vízesésként a sziklákon a mélybe fut! Nem nagy, és nem mély, de mégis a látvány felemelő volt.
Majd áttértünk a túloldalra és ott folytattuk utunk....csakhogy megnézzük, hogy mi van tovább. Mentünk és csak néztünk lefelé a mélységbe. Nagyon szép volt. A térkép szerint még tovább haladva is van látnivaló. Találtunk is később egy újabb piknikelős helyet, no meg egy forrást. Utána viszont már hiába mentünk tovább.....nem találtuk azt az állítólagos vizimalmot. És sikerült újra eláztatnom a lábam. Hm....hát ez van ha a patakon kell átjutni.
Sikertelen kitérő után indultunk is vissza....most a másik oldalon, hogy a hatalmas sziklát a másik oldalról is lássuk. Hátha meglátjuk azt az állítólagos Savanyú Jóska barlangot.
És hát ja.....Az eső csak nem bírta tartani magát és mire elindultunk a túlsó oldalon egyre jobban kezdett esni. És csak elő kellett venni az esőkabátokat. A sárga esőkabátokat! Nagyon vicces és mókás volt,.... az a sárga púp! Hogy milyen jót nevettem!Nagyon mókás volt esőben kirándulni.
És amíg a legtöbb ember sietve-menekülve igyekezett volna vissza és haza....addig anya csak ment és ment előre..... Neki a sziklás vízesésnek. Miután a cipőm újra beázott, miközben a patakba próbáltunk előre jutni.... kiderült, hogy anya úgy gondolta, hogy akkor majd a patak mederben a vízfolyás mellett fogunk felmászni. Eszembe se jutott volna,....meredekség is volt.....víz is volt....no meg még eső is! Csúsztak ám azok a kövek és farönkök.....még csoda, hogy jobban nem léptünk\ estünk bele a vízben mire anya belátta, hogy nem tudunk felmászni, és hogy vissza kell menni. Izgalmas volt és kaland a javából! Mit nekünk kalandpark, amikor ilyen is van, szinte ingyen!!
Majd szépen visszamásztunk egy átjáróhoz és onnan vissza a kocsihoz. Nagyon mókás és vicces volt esőben, esőkabátban. S még ha nem is volt olyan hosszú az út.....ilyen körülmények között igen kalandos lett....igazi kalandtúra volt! És hát persze hogy suvenyír nélkül nem megyünk haza! Igazi forrásvizet és hozzá 'passzoló' köveket hoztam!
Ázottan és nyakig sárosan tértünk vissza a kempinghez. Fürdés és átöltözés után mentünk be Zircre. Mert hogy a kemping nem egészen Zircen volt, hanem mellette a Kardosrét nevű 'külvárosi' részen. A természettudományi múzeum megtekintése még pont belefért a napba! És utána körbejártuk az arborétumot is. De nem ment ám ilyen egyszerűen. Egy sor akadályon keresztül jutottunk el oda, hogy élményekkel övezve zárhattuk a napot.
Először is a múzeumban minden részre külön belépő, és a múzeum csak 5-ig megtekinthető.... amire már csak 1 óránk volt. A templom így szerdára maradt. És hát nem szólt a kedves jegyárus, hogy a fényképezőmnek külön belépő kell, és el is felejtettem megkérdeztem. Meg is kaptam ott bent, hogy vettem-e jegyet, mert hogy amúgy nem lehet fényképezni. De a néni kedves volt, és érvelésemre reagálva mondta, hogy akkor szemet huny. Nem mintha olyan sok látnivaló lett volna. Nem is gondoltam, hogy ennyire kicsi ez a múzeum. És hát fény se nagyon járta át.... Úgyhogy azt a pár rossz minőségű képet talán nem kellene sajnálni tőlem.
Aztán jött a következő akadály. Úgy volt, hogy 5-ig onnan is át lehet menni az arborétumba, mire anya látja, hogy a bácsi éppen zárja be az ajtót. Hello! Még csak háromnegyed volt! És nekünk azt mondták, hogy 5-ig lehet. No de anya megoldotta, és a bácsi csak átengedett minket.
No de ami ott várt! Semmi arborétum fílingje nem volt. Sőt.... elég elkeserítő volt a látvány. Már fel is adtam, mire kiderült, hogy az csak az átjáró rész az igazi arborétumba. És az bizony meg szép volt! No de hol voltak a táblák és feliratok?, hogy melyik növény melyik?!?!? Sehol! illetve itt-ott hébe-hóba, de nem épp doktori szinten... hogy akkor tényleg lehessen is tanulni valamit. Kicsit elhanyagoltnak tűnt az arborétum. A tó körüli rész viszont nagyon szép volt. És az a tény, hogy anyával egy igazi élő őzike szemzett a park sétányán! Hangulatos egy park na! Még ha némi hiányossággal is rendelkezik. Egy jóóóóóó nagyot sétáltunk zárásig. És hát nem kis park. Az őzikét is láttuk még egyszer....meg mókust is. Talán megérte megnézni, talán nem.....de legalább ezt is láttuk.
Este pedig csak reménykedni mertem, hogy éjszaka nem esik megint az eső.
Hajnalban esett, de szerencsére nem nagyon. És reggel úgy tűnt, hogy már esni sem fog az eső. Ez jó kilátás..... Pakoltunk is, mert hogy ennyi volt a kempingezés. Ma már otthon alszunk :) .
De mielőtt a nap fő programját mentünk volna megélni, előbb még megnéztük a zirci templomot, mert az tegnap már nem fért bele a napba. Megérte vissza menni, mert tárvezetés mellett alaposan körülnézhettünk a templomban (majdnem hogy egy kisebb misehossznyi ideig beszélt az apát) és a érdekes dolgokat is hallottunk... a templomról, az apátságról, az apátokról...
Utána megnéztük még az apátsági romokat is az épület túloldalán, az udvarban (Most, hogy már tudom, hogy az ilyen látnivalók is listásak, hát persze, hogy külön bejegyzés dukál neki.)
Majd incsi-fincsi péksütemény beszerzése után már mentünk is az aznapi nagy túrára.
Ami nem kevesebb volt, mint a Kőris hegy megmászása egészen a legmagasabb pontjáig. Ezt terveztem egy egész napos túrának. De elment fél nap Zircen és nem is voltam biztos abban, hogy majd fél nap elég lesz a 17 km-es túra megtételére. De útnak indultunk 1 óra magasságágban, és a leírás szerint haladtunk. Ez most igazi erdős kirándulás volt. Bár az elején még volt némi műút, de utána! utána aztán minden volt....erdő, kijárt utak, erdészeti út, ösvény, hol pedig métermagas gaz, emelkedők és lejtők. De felértünk!
És megtaláltuk a kilátót is, és mellette a lokátort is a fagyigombóc kupolájával. A kilátás viszont nem volt valami nagy durranás. Egyik oldalról rácsok és kupola.... szép látvány nulla. És a másik irányban sem volt olyan mindent elsöprő a látvány. De azért szép volt a maga módján. És persze örülök, hogy megmásztuk. Azért nem kis teljesítmény! És végre elmondhatom, hogy ezt is megtúráztam. És hát szerény véleményem szerint talán volt a túra 18-19 km is, amit megtettünk (ha nem több). Mert hogy lefelé már nem arra jöttünk amit a leírás írt. Így viszont sikerült megtalálnunk a százhalomsírt, amit odafele nem láttunk. És még az Ördöglikat és a Pörgöl barlangot is megtaláltuk. Igaz, hogy lefelé már nagyon éreztük a lábunkat, de hősiesen megtettük az utat. Megkirándultuk, amit lehetett ezen az úton meg is találtunk és megnéztük. Szóval nagyon jó volt. És nagyon büszke vagyok magunkra. Erdőből pedig mi más lehetne a szuvenyír, mint kövek és levelek :)
És befejezésként... estére még egy kis izgalom nekem, és remélem, hogy egy tanulságos élménybeszámoló Neked :
Mivel későn vágtunk neki a túrának, ezért későn is értünk vissza a kocsihoz. És hát haza is későn értünk, úgy 11 óra magasságában. De legalább hazaértünk!!! Mert hogy megint rosszul gondoltam ezt a benzin dolgot. Felelőtlen voltam, meggondolatlan, és ami még rosszabb...megint hittem valamit., ami nem volt, de még alapja se. Mert hogy 10 óra után Siófok után sehol se lehet tankolni! Szinte úgy gurultunk haza a semmi benzinnel a gravitáció együttműködésének köszönhetően. Valamiért Zircen nem akartam tankolni, mert azt hittem, hogy drága a benzin (legalább is ahhoz képest ami még hétfőn volt). Csakhogy időközben szerda lett, és megemelték a benzint. De erre már csak akkor jöttem rá, amikor gyanúsan nagyon magas volt minden más benzinkútnál a benzin. Siófok magasságágban már kellett volna tankolni, de akkor meg úgy gondoltam, hogy Tamásiig még eljutunk, és majd akkor ott. Aha... ha nyitva lett volna a kút! egyáltalán meg se fordult a fejemben, hogy esetleg nem lesz. Hát ez van. Megint jól megszívtam. Úgyhogy felettébb üzemanyag-takarékos üzemmódban, szinte ahol csak lehetett üresben gurulva a gravitáció csudálatos erejének köszönhetően értünk haza. Az égiek csak megsegítettek és hazaértünk. Úgyhogy ilyet soha többet. De komolyan. Tudom, hogy eddig is megfogadtam, de most már tényleg ez volt az utolsó. És senkinek sem ajánlom, hogy kiránduláskor a benzin és a tankolás kérdéskörén túl sokat agyaljon!
Szóval összegezve.....Örülök hogy sikeresen hazajutottunk. Az időjárás, a 'szegényes' kemping, a néha hosszú, és ahogy anya mondaná 'erőltetett menet' ellenére jó volt a kirándulás. Igazi Bakonyi túra volt!.. ahogy szerettem volna :)
1 nap - Hétfő
Reggel indultunk, ahogy szoktuk. Nem sietjük el, ami részben jó, részben nem. Persze képlékeny volt, hogy mi is lesz a program, mert hogy abszolút időjárás függvénye volt ez a három nap.Már a felérkezés se ment zökkenőmentesen. Ahhoz képest, hogy csak egy laza kétórás út lett volna, ami aztán egyáltalán nem nevezhető soknak és hosszúnak (főleg, hogy régen évekig Veszprémbe jártam tanulni és a célállomás Zirc már csak egy köpésre van onnan.) Csak ne választottam volna Balatonakarattyánál az elkerülőt! Hogy ennyire ne legyen szerencsém! Gyorsan akartam felérni és erre kifogtunk egy buszvontatót, és így még lassabban haladtunk, mint ha a falunkon keresztül mentünk volna a Balaton mellett.
De azért felértünk és még a Csalogány kempinget is megtaláltuk. Azon túl, hogy nagyon más kemping nem szúrt szemet a neten való keresgélés közben, ez volt helyileg a legoptimálisabb fekvésű. De érdekes volt... már mint a kemping. Pontosan ahogy sejtettem. Nem volt nagy, nem voltak házikók (esetleg esős időre azt bérelni), ééééés!!!....nem volt senki! Csak mi voltunk. Úgyhogy vagy nem nagyon jár már oda senki, mert hogy útközben láttam, hogy Zircen van valami Cuha-kemping, ami elképzelhető hogy nívósabb,... vagy még senkinél nem kezdődött el a sátorozós időszak (amit nehéz elhinni mert már nyár van). No de mindegy..... csak aludnunk kell ott. Csak az eső ne essen!Az első napi program pedig.... így hogy tudtam, hogy legalább az első napon jó idő várható..... a Cuha-völgyi túra és a Cseszneki vár! Legalább ez a kettő legyen meg, ha már nem tudni, hogy az eső mikor és hogyan jön, és hogy mennyire hiúsítja meg a tervünket.
Úgyhogy a kempingbe kipakoltunk, nagyjából....és már indultunk is. Mivel már délután volt, és az egyetlen amihez alkalmazkodnunk kellett, az a vonat a Cuha-völgyben (négy óra tájt ment volna utoljára), ezért úgy gondoltam, hogy akkor előbb elmegyünk túrázni, visszafelé vonatozunk.... utána pedig még bőven lesz időnk 7-ig a várba eljutni és körülnézni.
Így is lett. GPS elvitt minket a Vinyei állomáshoz, ahol valóban az várt amit olvastam. És már indultunk is volna......ha anya nem látta volna meg, hogy mások fagyiznak. És neki is kellett. Még el se indultunk és már a fagyi!, illetve ebben az esetben a jégkrém. Sajnos szuvenyír nem volt, legalább is olyan amilyet én szerettem volna. Így hát maradt az erdőben gyűjtögetés.Nagyon szép volt ez a Cuha-völgy. Kicsit Óbányához hasonlítható, de annál még jobban kiépített. Széles kitaposott, szinte kész kocsiút volt (kocsival egyébként találkoztunk is) a túravonal. Bár sok víz nem folyt a patakban, de így is volt olyan, hogy az úton folyt át, és a köveken kellett keresztül lépkedni. És hát persze hogy bele is léptem a vízbe...nem is egyszer! De olyan szupcsi túracipőt vettünk, hogy nem is éreztem, hogy vizes lenne a lábam. Úgyhogy jó volt. Megnéztük a látnivalókat, emlékműveket. Növényeket és köveket gyűjtöttem, bogarakat és lepkéket néztünk. Tetszett ez az erdei séta.
És a vonatot is elértük. A zavaros kiírás ellenére időben odaértünk, és még vártunk is....ahogy mások is....úgyhogy legalább tudtuk, hogy jó helyen járunk és várunk.
A vonatozás üdítő élmény volt. Bár nem túl hosszú, de feldobta a kirándulást. S mikor visszaértünk a kiindulóponthoz, még megkerestük utólag azt a barlangot, amit odafelé elkerültünk. És még így is bőven időben voltunk, hogy odaérjünk a várhoz.
Persze GPS az új térkép ellenére nem igazán tette a dolgát. Vagy legalább is nem értem, hogy miért akart mindig a legkisebb utakra, akár földes-utakra is bevinni. Nem értem (minden normálisan be volt állíva úgy ahogy annak lennie kellett, és mégis!). És hát jó nagy kerülőben jutottunk el Csesznekre. De odaértünk.
Szinte már majdnem 7 óra volt mikor eljöttünk onnan. Estére már csak a finom vacsoránk elfogyasztása, a mosakodás és az alvás maradt.
Legalább is ennyivel zárulnia is kellett volna a napnak. Node időjárás-anyó nem volt elég kegyes hozzánk. Bár nézőpont kérdése. Ugyanis már aludtunk volna, hogy kipihenjünk a nap fáradalmait...... amikor meghallottam..... és láttam is... még csukott szemmel is!!!!! Elkezdett villámlani és dörögni! Jesszusom! Annyira reménykedtem, hogy elkerül minket a vihar. De nem. Egyre jobban dörgött és villámlott. Először csak kicsit kopogott a eső a sátoron... aztán egyre jobban és jobban.... És persze hogy alig tudtam elaludni, ...tiszta para voltam, hogy vajon beázunk-e vagy nem. A nagy aggodalom kellős közepette valahogy csak-csak elaludtam.
2. nap - Kedd
Reggel hullafáradtan és izgatottan keltem, hogy vajon beáztunk-e vagy sem. És nem! Ki gondolta volna! Egy fél csoda! Pedig nagyon esett az éjszaka, és nem áztunk be! Úgy tűnik, hogy a sátor maximálisan helyt állt.
A reggeli készülődésben pedig azon voltam, hogy vajon hova tudnánk ma menni ilyen borús és bizonytalan időben. De hát nem esett....még nem..... Gondoltam, hogy talán délelőtt még nem is fog esni, úgyhogy lehet hogy addig kellene menni.... mondjuk a másik túrára.
El is mentünk, hogy akkor megnézzük a Gaja-patakot és a Római fürdőt. Persze GPS megint nem akart együtt működni... érthetetlen, hogy miért, de a legkisebb utakon akart elküldeni. És a végén.....hatalmas nagy kerülőben....úttalan utakon.... szinte földes utakon... erdészetin magánutakon mentünk. Teljes frászban voltam, hogy vajon hogyan érünk oda, ha egyáltalán odaérünk. De egy kis segítséggel odaértünk. De hát persze nem konkrétan oda, ahova terveztem. Hanem az ajánlott erdészeti murvás út egészen a Római fürdőig vitt. És talán még jobb is. Nem volt annyi látnivaló azon a szakaszon, amit gyalog kellett volna megtenni, hogy a legelejéről megérte volna idegyalogolni. Szóval még jól is jártunk, és még segédtérképet is találtam a parkolónál! Mert hogy mindent elhoztam magammal, csak az én nyomtatott 0.0-ás térképemet nem. Nem is értem, hogy hogy maradhatott ott. De kaptam segítséget az 'erdőtől' :)
Majd áttértünk a túloldalra és ott folytattuk utunk....csakhogy megnézzük, hogy mi van tovább. Mentünk és csak néztünk lefelé a mélységbe. Nagyon szép volt. A térkép szerint még tovább haladva is van látnivaló. Találtunk is később egy újabb piknikelős helyet, no meg egy forrást. Utána viszont már hiába mentünk tovább.....nem találtuk azt az állítólagos vizimalmot. És sikerült újra eláztatnom a lábam. Hm....hát ez van ha a patakon kell átjutni.
Sikertelen kitérő után indultunk is vissza....most a másik oldalon, hogy a hatalmas sziklát a másik oldalról is lássuk. Hátha meglátjuk azt az állítólagos Savanyú Jóska barlangot.
És hát ja.....Az eső csak nem bírta tartani magát és mire elindultunk a túlsó oldalon egyre jobban kezdett esni. És csak elő kellett venni az esőkabátokat. A sárga esőkabátokat! Nagyon vicces és mókás volt,.... az a sárga púp! Hogy milyen jót nevettem!Nagyon mókás volt esőben kirándulni.
És amíg a legtöbb ember sietve-menekülve igyekezett volna vissza és haza....addig anya csak ment és ment előre..... Neki a sziklás vízesésnek. Miután a cipőm újra beázott, miközben a patakba próbáltunk előre jutni.... kiderült, hogy anya úgy gondolta, hogy akkor majd a patak mederben a vízfolyás mellett fogunk felmászni. Eszembe se jutott volna,....meredekség is volt.....víz is volt....no meg még eső is! Csúsztak ám azok a kövek és farönkök.....még csoda, hogy jobban nem léptünk\ estünk bele a vízben mire anya belátta, hogy nem tudunk felmászni, és hogy vissza kell menni. Izgalmas volt és kaland a javából! Mit nekünk kalandpark, amikor ilyen is van, szinte ingyen!!
Majd szépen visszamásztunk egy átjáróhoz és onnan vissza a kocsihoz. Nagyon mókás és vicces volt esőben, esőkabátban. S még ha nem is volt olyan hosszú az út.....ilyen körülmények között igen kalandos lett....igazi kalandtúra volt! És hát persze hogy suvenyír nélkül nem megyünk haza! Igazi forrásvizet és hozzá 'passzoló' köveket hoztam!
Ázottan és nyakig sárosan tértünk vissza a kempinghez. Fürdés és átöltözés után mentünk be Zircre. Mert hogy a kemping nem egészen Zircen volt, hanem mellette a Kardosrét nevű 'külvárosi' részen. A természettudományi múzeum megtekintése még pont belefért a napba! És utána körbejártuk az arborétumot is. De nem ment ám ilyen egyszerűen. Egy sor akadályon keresztül jutottunk el oda, hogy élményekkel övezve zárhattuk a napot.
Aztán jött a következő akadály. Úgy volt, hogy 5-ig onnan is át lehet menni az arborétumba, mire anya látja, hogy a bácsi éppen zárja be az ajtót. Hello! Még csak háromnegyed volt! És nekünk azt mondták, hogy 5-ig lehet. No de anya megoldotta, és a bácsi csak átengedett minket.
No de ami ott várt! Semmi arborétum fílingje nem volt. Sőt.... elég elkeserítő volt a látvány. Már fel is adtam, mire kiderült, hogy az csak az átjáró rész az igazi arborétumba. És az bizony meg szép volt! No de hol voltak a táblák és feliratok?, hogy melyik növény melyik?!?!? Sehol! illetve itt-ott hébe-hóba, de nem épp doktori szinten... hogy akkor tényleg lehessen is tanulni valamit. Kicsit elhanyagoltnak tűnt az arborétum. A tó körüli rész viszont nagyon szép volt. És az a tény, hogy anyával egy igazi élő őzike szemzett a park sétányán! Hangulatos egy park na! Még ha némi hiányossággal is rendelkezik. Egy jóóóóóó nagyot sétáltunk zárásig. És hát nem kis park. Az őzikét is láttuk még egyszer....meg mókust is. Talán megérte megnézni, talán nem.....de legalább ezt is láttuk.Este pedig csak reménykedni mertem, hogy éjszaka nem esik megint az eső.
3. nap - szerda
Hajnalban esett, de szerencsére nem nagyon. És reggel úgy tűnt, hogy már esni sem fog az eső. Ez jó kilátás..... Pakoltunk is, mert hogy ennyi volt a kempingezés. Ma már otthon alszunk :) .
De mielőtt a nap fő programját mentünk volna megélni, előbb még megnéztük a zirci templomot, mert az tegnap már nem fért bele a napba. Megérte vissza menni, mert tárvezetés mellett alaposan körülnézhettünk a templomban (majdnem hogy egy kisebb misehossznyi ideig beszélt az apát) és a érdekes dolgokat is hallottunk... a templomról, az apátságról, az apátokról...
Utána megnéztük még az apátsági romokat is az épület túloldalán, az udvarban (Most, hogy már tudom, hogy az ilyen látnivalók is listásak, hát persze, hogy külön bejegyzés dukál neki.)
Majd incsi-fincsi péksütemény beszerzése után már mentünk is az aznapi nagy túrára.
Ami nem kevesebb volt, mint a Kőris hegy megmászása egészen a legmagasabb pontjáig. Ezt terveztem egy egész napos túrának. De elment fél nap Zircen és nem is voltam biztos abban, hogy majd fél nap elég lesz a 17 km-es túra megtételére. De útnak indultunk 1 óra magasságágban, és a leírás szerint haladtunk. Ez most igazi erdős kirándulás volt. Bár az elején még volt némi műút, de utána! utána aztán minden volt....erdő, kijárt utak, erdészeti út, ösvény, hol pedig métermagas gaz, emelkedők és lejtők. De felértünk!És megtaláltuk a kilátót is, és mellette a lokátort is a fagyigombóc kupolájával. A kilátás viszont nem volt valami nagy durranás. Egyik oldalról rácsok és kupola.... szép látvány nulla. És a másik irányban sem volt olyan mindent elsöprő a látvány. De azért szép volt a maga módján. És persze örülök, hogy megmásztuk. Azért nem kis teljesítmény! És végre elmondhatom, hogy ezt is megtúráztam. És hát szerény véleményem szerint talán volt a túra 18-19 km is, amit megtettünk (ha nem több). Mert hogy lefelé már nem arra jöttünk amit a leírás írt. Így viszont sikerült megtalálnunk a százhalomsírt, amit odafele nem láttunk. És még az Ördöglikat és a Pörgöl barlangot is megtaláltuk. Igaz, hogy lefelé már nagyon éreztük a lábunkat, de hősiesen megtettük az utat. Megkirándultuk, amit lehetett ezen az úton meg is találtunk és megnéztük. Szóval nagyon jó volt. És nagyon büszke vagyok magunkra. Erdőből pedig mi más lehetne a szuvenyír, mint kövek és levelek :)
És befejezésként... estére még egy kis izgalom nekem, és remélem, hogy egy tanulságos élménybeszámoló Neked :
Mivel későn vágtunk neki a túrának, ezért későn is értünk vissza a kocsihoz. És hát haza is későn értünk, úgy 11 óra magasságában. De legalább hazaértünk!!! Mert hogy megint rosszul gondoltam ezt a benzin dolgot. Felelőtlen voltam, meggondolatlan, és ami még rosszabb...megint hittem valamit., ami nem volt, de még alapja se. Mert hogy 10 óra után Siófok után sehol se lehet tankolni! Szinte úgy gurultunk haza a semmi benzinnel a gravitáció együttműködésének köszönhetően. Valamiért Zircen nem akartam tankolni, mert azt hittem, hogy drága a benzin (legalább is ahhoz képest ami még hétfőn volt). Csakhogy időközben szerda lett, és megemelték a benzint. De erre már csak akkor jöttem rá, amikor gyanúsan nagyon magas volt minden más benzinkútnál a benzin. Siófok magasságágban már kellett volna tankolni, de akkor meg úgy gondoltam, hogy Tamásiig még eljutunk, és majd akkor ott. Aha... ha nyitva lett volna a kút! egyáltalán meg se fordult a fejemben, hogy esetleg nem lesz. Hát ez van. Megint jól megszívtam. Úgyhogy felettébb üzemanyag-takarékos üzemmódban, szinte ahol csak lehetett üresben gurulva a gravitáció csudálatos erejének köszönhetően értünk haza. Az égiek csak megsegítettek és hazaértünk. Úgyhogy ilyet soha többet. De komolyan. Tudom, hogy eddig is megfogadtam, de most már tényleg ez volt az utolsó. És senkinek sem ajánlom, hogy kiránduláskor a benzin és a tankolás kérdéskörén túl sokat agyaljon!
Szóval összegezve.....Örülök hogy sikeresen hazajutottunk. Az időjárás, a 'szegényes' kemping, a néha hosszú, és ahogy anya mondaná 'erőltetett menet' ellenére jó volt a kirándulás. Igazi Bakonyi túra volt!.. ahogy szerettem volna :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése