Gaja-patak és a Római fürdő
Bakonyi kirándulós napokra terveztem, hogy megnézzük a Gaja-patakot. Amikor a környéken látnivalót kerestem, akkor állandóan belebotlottam a neten, és gondoltam, ha már ilyen közkedvelt, akkor mi is kirándulhatnánk egyet itt. Így is lett, a második nap, nem túl só időjárási előrejelzés mellett indultunk el, bízva a jószerencsében.
A Bakony kiterjedt erdőségei hajdan betyárok, bújdosók, szegénylegények számára nyújtott menedéket, rejtekadó hajlékot, szűkös, de az éhenhalástól megmentő táplálékot. Ma a bakancsos és kerékpáros turisták, hétvégi kirándulók, teljesítménytúrázók, vártúrázók paradicsoma. A hegység egyik leglátványosabb kirándulóhelye a Gaja-patak Bakonynána és Jásd közötti szakaszán található, Római fürdőként ismert szurdokvölgy. A mélyen a mészkőfelszínbe vágódott áttörés legszűkebb pontján zúgók és kisebb vízesések sorozata alakult ki, amely hazánk egyik legvadregényesebb vidékét hozta létre.
A vízben, vadban bővelkedő Gaja-patak völgye ősidők óta kedvező feltételeket teremt az ember megtelepedéséhez. Később, a római korban a provincia egyik útja vezetett erre. A mai település valószínűleg már a 13. században is létezett, de első okleveles említése csak 1488-ból maradt ránk Nána néven.
A Gaja-patak közel 2 km hosszú, mély és meredek falú szurdokvölgye, vízeséssel. A leszakadó magas mészkőfalak között a Római-fürdőként ismert vízesésben ömlik alá a víz. A szurdok látványossága mellett geológiai érdekességként a völgyoldalban nyíló Savanyú Jóska-barlang, a patakszinten kezdődő szűk forrásbarlang és egy pusztuló mésztufa képződmény figyelhető meg. A közelben találjuk a Vadalmás, más néven Szerelem forrást.
Tipp
A Római fürdőt érdemes kora tavasszal, hóolvadás után fölkeresni, amikor a Gaja-patak látványosan, bővizűen zuhog bele a sziklákkal körbefogott tavacskába, és a nap is átsüt még a lomb nélküli fakoronákon. Nyáron, nagy hőségben felüdítő élmény megpihenni a hűsítően csobogó vízesés mellett, az addigra árnyassá váló völgy rejtekében.
El is mentünk, hogy akkor megnézzük a Gaja-patakot és a Római fürdőt. Persze GPS megint nem akart együtt működni... érthetetlen, hogy miért, de a legkisebb utakon akart elküldeni. És a végén.....hatalmas nagy kerülőben....úttalan utakon.... szinte földes utakon... erdészetin magánutakon mentünk. Teljes frászban voltam, hogy vajon hogyan érünk oda, ha egyáltalán odaérünk. De egy kis segítséggel odaértünk. De hát persze nem konkrétan oda, ahova terveztem. Az ajánlott erdészeti murvás út egészen a Római fürdőig vitt. És talán még jobb is. Nem volt annyi látnivaló azon a szakaszon, amit gyalog kellett volna megtenni, hogy a legelejéről megérte volna idegyalogolni.
Szóval még jól is jártunk, és még segédtérképet is találtam a parkolónál! Mert hogy mindent elhoztam magammal, csak az én nyomtatott 0.0-ás térképemet nem. Nem is értem, hogy hogy maradhatott ott. De kaptam segítséget az 'erdőtől' :)
Bár egy kicsit sűrűnek tűnt a térkép, és itt-ott megvezetőnek, de legalább volt valami támpont.
De hogy jobban lásd, hogy milyen utat jártunk be, itt vannak az én térképeim utólagosan kiegészítve és felturbózva.
Információkkal felvértezve mentünk is, és elég hamar el is értük a Római fürdőt.
A patak mellett egy jó kis piknikezős, sütögetős kiülő és pihenőhelyet is találtunk.
És akkor már ettünk is, mert hogy rendes reggeli még nem volt. Csak az a fránya eső ne kezdett volna el cseperegni. Végül is még nem volt gáz, nem lehetett annyira érezni a fák között.
Úgyhogy át a hídon indultunk tovább a patak mentén, hogy akkor megnézzük, hogy mi van lejjebb. Mert hogy ez nem lehetett a Római fürdő, nem igazán volt olyan szép a táj mint a képeken amiket láttam.
Mentünk a kitaposott ösvényen a patak mellett.
Emlékmű....
Mini vízesés...
És akkor megtaláltuk.... a Római fürdő ....
....megtaláltuk a lényeget. Nagyon szép és gyönyörű! Ezt láttam a neten is! Meglett az igaz látnivaló! Igazából képekből nem is lehetett érzékelni mit is fogunk látni és hogy milyen lesz, node élőben! Nagyon szép! És még az esőcseppek sem vették el a kedvünket. Csak hát a kevés fény = nem túl jó fényképek. De higgyétek el, hogy lenyűgöző a látvány. Azok a hatalmas sziklák, és ahogy a víz kisebb vízesésként a sziklákon a mélybe fut! Nem nagy, és nem mély, de mégis a látvány felemelő. S ahogy a távolba nézel és a magas sziklafalak alkotta szurdok kanyarodik a kis patakkal a mélyén! Nem mindennapi látvány!
Úgyhogy át a hídon indultunk tovább a patak mentén, hogy akkor megnézzük, hogy mi van lejjebb. Mert hogy ez nem lehetett a Római fürdő, nem igazán volt olyan szép a táj mint a képeken amiket láttam.
Majd áttértünk a túloldalra és ott folytattuk utunk....csakhogy megnézzük, hogy mi van tovább. A kitaposott ösvény elég megbízhatónak tűnk, még abban a nedves időben is. Mentünk és csak néztünk lefelé a mélységbe. Nagyon szép volt.
A térkép szerint még tovább haladva is van látnivaló. Találtunk is később egy újabb pihenőhelyet, ....
....no meg egy forrást. Ez lehet a Vadalma-forrás,vagy más néven Szerelem forrás.
Sajna a képeken nem látszik, de ez tényleg forrás volt. Lehetett látni ahogy a vízfelszín egy ponton folyamatosan gyűrűzik. Nem bírtam ki, hogy ne hozzak szuvenyírként pár cseppet az original forrás-vízből.
Majd folytattuk utunkat, hátha találunk még egyéb látnivalót, mondjuk azt a vízimalmot, amit a talált térkép is mutatott. Nem volt egyszerű bizonyos részeknél tovább jutni... szó szerint a patakon kellett átmenni!
És hát persze, hogy beleléptem a vízbe. Kész csoda lett volna, ha száraz lábbal érek át.
Aztán lelkesen és kitartóan mentünk előre.
Mentünk és mentünk....de nem találtuk azt az állítólagos vízimalmot. De ezt a cserkésztábort igen.
És itt láttuk be, hogy nincs értelme tovább menni. Talán nem is jó irányba jövünk. Nem volt elég egyértelmű az a mutyuri térkép amit elfényképeztem.
Úgy hogy visszamentünk, újra át a patakon.
Érintettük a pihenőhelyet...
Majd folytattuk utunkat, hátha találunk még egyéb látnivalót, mondjuk azt a vízimalmot, amit a talált térkép is mutatott. Nem volt egyszerű bizonyos részeknél tovább jutni... szó szerint a patakon kellett átmenni!
S a sikertelen kitérő után most a patak másik oldalán próbáltunk visszamenni, hogy a hatalmas sziklát a másik oldalról is láthassuk. Hátha meglátjuk azt az állítólagos Savanyú Jóska barlangot is.
És hát ja.....Az eső csak nem bírta tartani magát. Mire elindultunk a túlsó oldalon egyre jobban kezdett esni az eső. És csak elő kellett venni az esőkabátokat. A sárga esőkabátokat! Mint egy besárgult Quasimodo. De hát a táskákat is védeni kellett a megázástól! Nagyon vicces és mókás volt,.... az a sárga púp!
Hogy milyen jót nevettem!Nagyon mókás volt esőben kirándulni. És amíg a legtöbb ember sietve-menekülve igyekezett volna vissza és haza....addig anya csak ment és ment előre..... Minden akadállyal megküzdve, legyen az kidőlt fa, eső, víz....
Mentünk egyenest a sziklás vízesésnek.
Miután a cipőm megázott, miközben a patakba próbáltunk átjutni.... eszembe se jutott közelebb menni a vízhez mint szükséges. Erre kiderült, hogy anya úgy gondolta, hogy akkor majd a patak mederben a vízfolyás mellett fogunk felmászni! Te jó ég!! Eszembe se jutott volna,....meredekség is volt.....víz is volt....no meg még eső is volt! Csúsztak ám azok a kövek és farönkök!..... már ahol voltak... mert hogy útvonal vagy ilyesmi nem volt! Mert ki az a nem normális aki a patakmederben kirándul.
Az a barlang pedig valahol ott kell legyen, de egyszerűen nem láttuk, hogy hol. Lehet hogy ténylegesen nincs is bejárata, csak mondják, hogy van ott egy barlang?!
Akárhogy szugeráltam a sziklafalat nem láttam egyértelműen, hogy hol lehet a bejárat, és hogy egyáltalán van-e bejárat.
Anya meg csak ment előre és gázolt át a patakon, mintha tényleg komolyan gondolta volna.
De reménytelen volt. Nyilvánvaló volt, főleg amikor már közelebb értünk, hogy annyi víz van most a patakban, hogy a mederben haladva nem lehet száraz lábbal feljutni.
Még csoda, hogy jobban nem léptünk\ estünk bele a vízbe mire anya belátta, hogy nem tudunk felmászni, és hogy vissza kell menni. Izgalmas volt és kaland a javából! Mit nekünk kalandpark, amikor ilyen is van, szinte ingyen!
Majd szépen visszamásztunk egy átjáróhoz, ahol könnyedén és száraz lábbal is át lehetett jutni.
Innentől már ugyan azon az ösvényen haladtunk vissza, mint amin idefelé is jöttünk.
S a táblához érve szinte már a kocsinál is voltunk, és amilyen gyorsan csak lehetett már vettük is le a vizes ruhákat, hogy a kocsiban kicsit átmelegedhessünk. Azért hűvös volt így esőben az erdőben.
Viszont nagyon mókás és vicces volt esőben, esőkabátban kirándulni. S még ha nem is volt olyan hosszú az út (alig 5 km, és kb. 2-3 óra)....ilyen körülmények között igen kalandos lett....igazi kalandtúra volt! És hát persze hogy suvenyír nélkül nem megyünk haza! Igazi forrásvizet és hozzá 'passzoló' köveket hoztam!
Nem mondom, hogy Te is vállalj be pont ilyen utat, mert azért én is elismerem, hogy nem a 'legnormálisabb', hacsak nem Te is az extra kalandokat keresed. :) Viszont! Száraz, napfényes, meleg időben mindenképp ajánlom, hogy egyszer majd nézd meg a Gaja-patakot és a Római fürdőt, mert valóban gyönyörű és nem mindennapi természeti látvány.
Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!
Remek túra, én már kétszer jártam ott de mi Jásd felől érkeztünk. Kocsival a térképeden jelzett elágazásig lehet menni. A szurdok csak kis vízállásnál járható de a vízesésig nem lehet felmenni. Ehhez valamelyik oldalon fel kell menni! Hazánk egyik legszebb szurdokvölgye. Nagyon köszönjünk az alapos leírást!!
VálaszTörlésÉn köszönöm a kedves szavakat! Örülök, hogy ha ilyen formában is, de megmutathattam másnak is, hogy milyen csodálatos gyönyörű természeti kincs.
Törlés