Kirándulok, túrázok, élményekkel gazdagodok - S mind megírom, hogy lásd ,Magyarország mennyi látnivalóval és élménnyel Téged is vár.

2014. június 9., hétfő

Ozorai vár


Ozorai vár, avagy Pipo vára
Az egyik kirándulós napon sikerült ide is eljutnunk, Ozora községbe, hogy megnézzük a várat. 
A Simontornyai várat (ha még nem olvastad KLIKK IDE) néztük meg előtte, ami elég jól sikerült, ahogy a leírásban is olvasható. 
Ahogy beérsz Ozora községébe hamar szemet szúr a dombtető tetején álló vár.
Szép ez a község. Rengeteg virág és virágos keretecske volt, amerre a szem csak nézett.
Sajnos parkolóból annál kevesebb volt. Mi valahol itt álltunk meg, mert nem tudtam, hogy merre lehet még úgy tovább menni, hogy közelebb legyünk a várhoz. Szóval ha úgy látod, hogy a főút mellett tele a kis parkoló, akkor ne keseredj el, mert ha bemész ott a kis utcába akkor még közelebb tudsz megállni és szinte már a vár előtt is vagy.
Mi sétáltunk egy kicsit, elhaladtunk a templom előtt.
Megnéztük a templomot, persze csak kívülről.
Megnéztük a várat a templom melletti szobor mellől. Elég jó rálátás volt a várra. még talán jobb is mint a bejárat felől.
Elmentünk a parkocska és szobrocskák mellett, megkerültük az épületet és már ott is volt a vár.
Na ott a háttérben látható utcában lehetett volna kényelmesen a legközelebb parkolni,  és akkor ez a szép fakapu vezetett volna a vár felé. Mondanám, hogy ez a hivatalos megközelítési irány.

És már ott is volt a vár és a bejárat.

Várnak nem igazán mondható, inkább kastély kinézete van.... várkastély, ahogy a leírásokban is van:

Ozora reneszánsz várkastélya igazi különlegesség a hazai műemlékek közül, a kora reneszánsz építészet első magyarországi épülete, amely mind a mai napig fennmaradt. Igaz, a Pipo várkastélyt is többször átépítették a XV század óta, ám a nemrégiben befejeződött rekonstrukció után eredeti reneszánsz hangulattal fogadja a látogatókat.
A várkastély építtetőjét, Zsigmond király híres törökverő lovagját, Philippo Scolarit a szerelem láncolta Ozorához. S mielőtt nőül vette a vidék urának leányát, Ozorai Borbálát, várépítkezésbe kezdett a páratlan szépségű, friss vizű patakokkal átszelt településen. Az otthonául és gazdaságának központjául szolgáló épület nem hasonlított igazán a korabeli várakra, sokkal inkább az itáliai reneszánsz városi palotákra emlékeztetett. Ennek oka, hogy a firenzei születésű lovag, akit a magyarok Ozorai Pipoként emlegettek, szülővárosából hívott építészeket, kőfaragó mestereket, akik egy cseppnyi Itáliát varázsoltak a tolnai dombok közé.
Pipo, a legendás hadvezéri képességekkel rendelkező férfiú egész életét a magyar király, Zsigmond védelmének szentelte. A király holtig tartó barátsággal és bizalmas posztokkal jutalmazta hűségét: előbb királyi kincstartóvá, később a királyi sókamarák vezetőjévé nevezte ki. Tagja volt az egyetlen magyar alapítású lovagrendnek, Zsigmond király híres sárkányos lovagrendjének. Tizennyolc győztes hadjáratot vezetett a török ellen, udvarában és kíséretében vált férfivá a híres törökverő, Hunyadi János.

Gyorsan körbe is jártuk, hogy minden oldaláról megszemlélhessük.
Onnan még a templomot is teljes méretében lehetett látni.
Nagyon érdekesnek találtam, azokat az 'ál-erkélyeket'. Bentről egyáltalán nem látszódott, hogy hol lehetne kimenni rájuk, ha egyáltalán ki lehet menni. De kívülről ez a faberakásos erkélyszerűség sokat dob az amúgy felettébb egyszerű kockatömb formájú vár kinézetén.
Ezután már tényleg be is mentünk. Örömömre itt is mindjárt a bejárat mellett egy tekerőke várt. És meglepetésemre itt csupa modern recepció volt! Fiatalokkal és pulttal, meg képeslapokkal... mindjárt gondoltam, hogy itt komolyabban veszik a látogatók fogadását, magyarul sokkal jobban rákészültek a turisták pénztárcájának megkönnyítésére. És milyen jó éreztem.
A vicc, hogy sokkal nagyobb nem volt mint a simontornyai, de a belépő dupla annyi! fejenként!, és még fényképezni sem lehetett a belterekben, csak fotójegy ellenében! Valahogy éreztem, hogy itt azért nem lehet csalni, és nem is erőltettem a fotózást. Nem mintha megnézték volna a gépemet mikor kifelé mentünk. De próbáltam nem csalni. Valahogy most nem ért annyit az egész, hogy fotójegyet is fizessek. Mondjuk a tárlatvezetés során megértem, hogy feltűnő lett volna ha fotózok. Ugyanis ebben a várban az alsó és a felső szinten is komoly gyűjtemények és látnivalók voltak. Így azért valahol megértem, hogy miért kerül annyival többe a jegy. 

A belső udvar nagyon szép volt! És még egy kávézó is volt! Ki lehetett ülni ide a csodálatos ki udvarocskára kávézni.

Látod ott vannak a székek és az asztal.
Nekünk akkor épp nem volt kedvünk méregdrága kávét szürcsölni, mert mi az egyéb látnivalók megtekintésére jöttünk. És miután kimerítően elmondták, hogy mit szabad és mit nem szabad fotójegy nélkül fényképezni, már indutunk is a felfedező körútra.

A vár belső udvarán a szökőkút Verocchio-copia, a falon Michelangelo-másolat, a vár folyosóján végig gyógynövények száradnak, aminek az a magyarázata, hogy hajdan a várúrnő feladata volt a gyógyítás, másrészt távol tartotta a férgeket is. Az épületet évszázadokon át magtárnak használták, akkor pusztultak el szinte teljesen a falfestmények is. Csak a befalazott kápolnában maradt meg egy Szent-László-freskó maradványa. Itt őriznek egy Szent-György-ereklyét.
Ma a várban a különlegesen szép másolatok mellett értékes reneszánsz bútorok, kárpitok, utazóládák stb. látható. Aki ide eljön, képet kaphat a 14-15. századi életről, megtudhatják, miért voltak rövidek a középkori ágyak, hogy az emberek voltak-e kicsik, vagy van-e más logikus magyarázat. Sőt, aki akar, az baldachinos ágyban is alhat itt, igaz, az már a mai hosszabb, ránk szabott változat."
Napjainkban a várkastély múzeumként várja a látogatókat. Itt nézhető meg Pipo hitvese, Borbála hálószobája, a reneszánsz kandallós trónterem és a reneszánsz ebédlő. A vár felszentelt kápolnában őrzik Szent György csontereklyéjét.
A várban található kiállítás érdekessége a Zsigmond-kori fegyvermásolatokkal berendezett fegyverterem, valamint a XV. századi élményház és a reneszánsz konyha. Az idilli környezet, az élményszerű belső terek, és a kapcsolódó programok a reneszánsz lovagi várak világába varázsolják a látogatót.

Először megnéztük a pincét.
Netről letöltött minőségi kép....
Én csináltam.. homályos kép...
És a lényeg... a szegény kitömött medve...
Az alsó szinten egy Illés Gyula kiállítás volt. Sok-sok írásos emlék róla. Fénykép :(

A felsőbb szinteken pedig meg még annyira se lehetett fényképezni, és azt már csak tárlatvezetéssel lehetett megtekinteni
Először megmutatták a konyhát az alsó szinten. Ott nagyon sokat beszélt a néni.
Egyébként ha még részletesebben érdekel, hogy mi minden hangzott el, akkor a wikipédián KLIKK IDE kívül találhatsz még érdekes információkat ezen a honlapon is KLIKK IDE. Ez utóbbin címet, elérhetőséget, nyitvatartást, email címet és hasonló információkat is találhatsz. Mielőtt elindulsz, ajánlom, hogy itt tájékozódj.

A felső szinten korhű szobakialakításokkal mutatták be, hogy hogyan is élhetek akkor az emberek. Sok érdekes dolgot mesélt el. Kár, hogy a fele se maradt meg. És még képeket sem tudtam csinálni, hogy ott jártam. Így hát a netről kellett letöltenem a képeket, hogy miket is láttam, csak hogy majd könnyebb legyen emlékezni, hogy ott is voltam. Ez is egy megoldás, csak nem olyan személyes. 

És ha egyszer Te is elmész oda, akkor ilyesmiket láthatsz majd. Persze sokkal több elhangzó érdekes információnak a kíséretében. Úgy mégis csak érdekesebb. De egy kis ízelítő.... hátha kedvet kapsz...







És mint kiderült, a nagyon vastag pénztárcával rendelkező érdeklődök számára még szállás lehetőség is van. Úgyhogy aki úgy érzi, hogy szeretné kipróbálni milyen egy várkastélyban 'lakni', már mint éjszakázni, és nem tudja, hogy hova tegye a pénzét, akkor ilyen különleges élmények keretén belül biztos, hogy megszabadulhat jó pár 10ezrestől.

Nekünk csak a nézelődés maradt. És pár engedélyezett fénykép.
Ez pl. a felső teraszról...
A belső udvar nagyon tetszett. Fentről is...

És lentről is.... 
És legalább tekerőke itt is volt és lett emlékérmém ( ha már mást a képeslapokon kívül nem lehetett beszerezni). Az is elég nehezen jött össze, ugyanis nem volt nekik száz forintosuk, nem tudtak váltani, nekünk meg nem volt. Azért félidőben sikerült szereznem egyet, rákérdeztem, hogy a sok új látogató nem-e adott véletlenül egyet. És a mily szerencse, azt az egyet ami volt nekik gyorsan be is cseréltem (pont volt annyi apró nálam :) ) Úgyhogy megküzdöttem ezért az egy érméért !
Annak ellenére, hogy kívülről nem látszik, a vár külső megjelenése nem sugallja, belülről nagyon szép és sok látnivalót nyújt ez a várkastély.
Ha téged is érdekelnek hasonló látnivalók, és úgy érzed, hogy megéri, hogy egyszer időt és pénzt szánj rá, akkor....

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése