Már vagy két éve terveztem, illetve tervbe volt, hogy megnézhetnénk, a tőlünk nem is olyan messze lévő simontornyai és ozorai várat. Nem túl sietős tempónkban útra is keltünk.
Már dél volt mire odaértünk Simontornyára. És azért elég könnyen meg is találtunk a várat. Bent volt a község szívében. S valóban nem nagy vár. De vár. És ha már vár, és van, akkor miért ne nézzük meg, legalább egyszer. Főleg, hogy én még egyszer se láttam, pedig tényleg nincs olyan messze. Ja! És listás! Tudod...a gyűjteményem a magyarországi várakról. Azt is nézd majd meg!
Végül is aranyos kis váracska volt. Tényleg nem nagy. De azért egy jó órát eltöltöttünk ott így is. Megnéztük az összegyűjtött régiségeket. És még filmet is néztünk! Itt is volt olyan tök jól meganimált vártörténeti film. Ezek nagyon tetszenek, ahogy bemutatják, hogy hogyan változott a vár külseje az idők során. Szerintem nagyon minőségi egy dolog a turisták számára, és érdekes is. Majd az emeleten egy festő-kiállítást is megnéztünk. Érdekes volt. Azon túl valóban nem sok látnivaló volt. Még az emelet, és az erkélyek.....no meg az a sok-sok galamb!
És még tekerőke is volt!Ha már más szuvenyír nem adatott, akkor legalább ez. Ha jól láttam, akkor a fényképezésre kellett volna jegyet váltani. De nem kérdezték. A két idősebb nő gondolom nem is nagyon foglalkozott ezzel. A gép a kezemben nem is volt feltűnő. Így hát lenémítottam, és ott ahol nem látták, és úgy, hogy még véletlenül se vegyék észre.... még fényképeket is csináltam! Klikk a képre és megtudod, hogy mennyit is!
Amúgy továbbra is viccesnek találom, mert ha okostelefonom lenne, jó lapos, amit még látni se lehet és azzal csinálnék képeket..... dugiban....... nem értem, hogy ez a fotójegy igazából a pofátlan pénzbegyűjtésen kívül miért jó.
Sajnos nem volt ilyen 'szerencsém' az ozorai várban.
Mert hogy utána oda is elmentünk. Várnak nem igazán mondható, inkább kastély kinézete van. De legyen.... vár. A vicc, hogy sokkal nagyobb nem volt, de a belépő dupla annyi fejenként, és még fényképezni sem lehetett a belterekben, csak fotójegy ellenében. Valahogy éreztem, hogy itt azért nem lehet csalni, és nem is erőltettem a fotózást. Nem mintha megnézték volna a gépemet mikor kifelé mentünk. De próbáltam nem csalni. Mondjuk a tárlatvezetés során megértem, hogy feltűnő lett volna ha klikkelgetek. Ugyanis ebben a várban az alsó és a felső szinten is komoly gyűjtemények és látnivalók voltak. Így azért valahol megértem, hogy miért kerül annyival többe a jegy. Az alsó szinten Illés Gyula kiállítás volt. Minden írásos emlék róla, amit csak össze tudtak gyűjteni. A felső szinten pedig korhű szobakialakításokkal mutatták be, hogy hogyan is élhettek akkor az emberek. És ennek a megtekintéséhez volt a tárlatvezető néni is ( akinek ugyebár feltűnt volna ha fotózok ). Sok érdekes dolgot mesélt el. Kár, hogy a fele se maradt meg. És még képeket sem tudtam csinálni, hogy ott jártam. Így hát a netről kellett letöltenem a képeket, hogy miket láttam. Csak hogy majd könnyebb legyen emlékezni, hogy ott is voltam.
Ez is egy megoldás, csak nem olyan személyes. No mindegy. De legalább tekerőke itt is volt és lett emlékérmém ( ha már mást a képeslapokon kívül nem lehetett beszerezni). Az is elég nehezen jött össze, ugyanis nem volt nekik száz forintosuk, nem tudtak váltani. Azért félidőben sikerült szereznem egyet,... rákérdeztem, hogy a sok új látogató nem-e adott véletlenül egyet. És a mily szerencse, azt az egyet ami volt nekik gyorsan be is cseréltem (pont volt annyi apró nálam :) ) Így aztán, hogy mindent megnéztünk, a pincés jegesmedvétől, az Illés Gyula kiállításon át a konyha és a tárlatvezetésen keresztül a kisudvarig.... majd mentünk is tovább az utunkon.
Látnivaló ennyi volt mára. Tartalmas fél napot jelentett ez a kis kirándulás a két várhoz.
Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése