2014. június 14., szombat

Dunaföldvár

Dunaföldvár és a Csonkatorony

A kellemest a hasznossal. Dunaföldvár lett az uticél. Már egy éve, ha nem több, hogy terveztem, hogy elmehetnénk oda is kirándulni, mert hogy van látnivaló.

Bár nem nagyon tudtam, hogy a városban hol kellene megállni a kocsival, némi kavargás után, és a 0.0-ás térképem segítségével rájöttem, hogy nem annyira nagy ez a város, hogy azon kellene töprengeni, hogy hol álljak meg. Úgyhogy néhány fölösleges kanyar után megálltunk.....és már indultunk is a várost felfedezni. Valóban nem voltak távolságok a városban, és szinte minden látnivaló a központ közelében egy helyen volt. Elég csalóka lett a térkép, amit még tavaly nyomtattam. Talán célszerű lenne némi aránnyal ellátnom legközelebb ezeket a térképeket. :)
Szóval ahogy elindultunk templom templom hátán. S bár megnézni belülről egyik sem lehetett, ahogy legtöbbször lenni szokott. Három templom után egészen véletlen a hangulatos utcákon sétálva még a 'várat' is megtaláltuk. Ami ugyebár nem vár, mert Dunaföldváron a nevével ellentétben nincs vár, hanem egy torony van, Csonkatorony vagy Török torony néven. Később a turinfos néni elmondta, hogy talán régen volt egy földvár (azt kereste anya is) , de ma már nem láthatóak a nyomai. És itt már csak a török időkből az a torony maradt. És látnivalóként az van, meg a körülötte lévő ki parkocska. Parkocskának talán egy kicsit meredek nevezni. De nagyon hangulatosan ki van alakítva.
Ahogy megtaláltuk a nagy fakaput és átmentünk rajta elénk is tárult a kert és a torony látványa. Egészen rendben volt. És akkor már sejtettem, hogy valószínű, hogy a látnivalók zöme itt van. No és hogy még ingyen mosdó is legyen. Miután megszemléltünk ezt a szintén csoda számba menő dolgot, körbe sétáltuk a parkocskát. Valóban nem volt nagy, de a mi tempónkban pont jó volt.  Megcsodáltuk a kilátást, ami nem volt olyan nagy szám, és nekünk is szerintem csak azért szép, mert nem a Duna mellett lakunk, és nem mindennapi látvány. 
Megtaláltuk a szobrot is amit a térképen láttam. Ezután még a fűszernövényeket is megnéztük, mert hogy olyanokat ültettek oda. Hogy milyen hangulatossá tette az egész torony előtti részt. Talán nekünk is most már kellene ilyen növényeket ültetni otthon, feldobná a kertünket az tuti, az meg hogy még főzni is lehetne, már extra fícsőr. És még azt a 'luxust' is megengedhettük magunknak, hogy igyunk egy frissítőt a torony melletti vendéglátóban, a várétteremben. Szóval miután vettünk magunkhoz némi frissítő folyadékot megnéztük a kézműves boltot, ahol még suvenyírt is találtam. Nem épp az igazi, de jó lesz, jobb mint a semmi. Pedig nagyon pofás kis kézműves bolt volt.

A turinfonál kellett megvenni a jegyet, hogy bemehessünk a toronyba. Nem vártam igazából semmit se, mert kívülről is látszott, hogy nem nagy wasistdas. És amikor a néni kinyitotta nekünk az ajtót, és mondta, hogy mi merre, és hogy akkor nézelődjünk, mert neki vissza kell mennie, egyenest meglepődtem. Ejha.....a turistát egyedül hagyják nézelődni a kiállított csecsebecsékkel. Mert hogy mint kiderült igen is volt látnivaló, nem is kevés. Micsoda kellemes meglepetés! És ahogy mentünk egyik helységről a másikra csak egyre nagyobb lett ez a meglepetés. És hogy mindezt nyugodtan, figyelő szemek nélkül tehettük meg, és senki nem sürgetett. Éééééésss! Nem volt fotódíj sem! Ezt az örömöt! nyugodtan nézelődtünk, és klikkelgettem. Tök jó volt! Nem is gondoltam volna! És hogy milyen jól megcsinálták és berendezték a tornyot! Az alsó szinten Sárdy-kiállítás volt. Anya azt mondta, hogy neki anno az volt ez egyik kedvenc színésze, és hogy nagyon sok filmben játszott, és nagyon szerette. Hm....én már olyan filmeket nem nagyon láttam és néztem. De érdekes volt, hogy mennyi mindent összegyűjtöttek. És azok a furcsa okmányok. No meg az újság! A lényeg, a színész és filmvilág nem sokat változott, csak modernebbek és színesebbek a képek. És a másik felén meg a börtönök! Nagyon tetszettek a gyerekek örömére kirakott kínzó csecsebecsék. És hát persze, hogy nekem is fel kellett próbálnom egyet! Az emeleten pedig nagyon jól összeállított történelmi kiállítások voltak. Egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ennyi mindent összegyűjtöttek és hogy ilyen színvonalasan megcsinálták a kiállítást. És még korhű ruhákat is lehetett volna próbálni!.....ha...gyerek méretem lett volna! Főként a kuruc, török és huszár korszak volt a téma. És az a huszár karton, amibe a fejet be lehetett dugni. Hát nagyon ötletes. És még makettjük is volt! No és hab a tortán, hogy legfelül még a körteraszra is ki lehetett menni. És miért ne tettem volna. a vastag kőfal, ami a korlát volt, elűzte a tériszonyt, és így megcsodálhattuk a szép kilátást a városra és a Dunára. Szóval azt kell hogy mondjam, hogy nagy élmény volt ez a kis tornyocska. Tényleg nem gondoltam és nem is reméltem volna. Kellemes meglepetés. Örülök, hogy eljöttünk. Bővebben és még több képpel, klikk a képre!


Utána még megnéztünk a visszafelé utunkon a városka központi részét. Majd a kocsihoz visszaérve még a kilátó megtekintésén töprengtem. A térképecskémen megjelöltem, hogy kicsit odébb van egy dombtető, annak tetején egy kereszt és a kilátó. A torony mellöl lehetett is látni, hogy ott van a szomszédos dombtetőn. Már csak el kellett jutni oda. Ami nem volt egy egyszerű mutatvány. Hiába próbáltam a GPS-en manuálisan beállítani, hogy merre....mivel nem volt címem, és azért nem voltam benne biztos sem, hogy az az út vinne oda, ezért félvakon elindultunk. Reméltem, hogy megtaláljuk, és feltudunk menni kocsival.
No de nem volt ám olyan egyszerű megtalálni a felfelé vezető utat. Szokásomhoz híven sikerült többször is eltéveszteni a felvezető bekötőutakat és kereszteződéseket. De meglett! És az iszonyatosan meredek emelkedőn sikerült is felmennünk! A kilátás valóban szép volt ( akárcsak a toronyból) Úgyhogy ez is megvolt.....s nagyon , de nagyon, de nagyon óvatosan épségben legurultunk.

A kirándulásból meg már csak egy kötelező program maradt. A fagyi! Igaz, hogy az már a második lett volna, mert egyszer már fagyiztunk, mikor a kocsihoz visszafele megnéztük a szökőkutat, és az ottani fagyizóban ettünk egy gombócot..... csak hogy legyen majd mihez viszonyítani, hogyha bemegyünk abban a város szélén lévő fagyizóba, amit annyira dicsérnek, és amiben anya mindenképp szeretett volna fagyizni mielőtt hazamegyünk. Így is lett. 


Fagyiztunk egy jót, valóban nagyon finom a fagyijuk! A nap végére szinte már túl sok lett a fagyiból is. Jóllakottan és élményekkel gazdagabban indultunk el hazafelé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése