Dunaföldvár - Csonkatorony

Csonkatorony

Ha Dunaföldváron keresztül utazol, akkor itt-ott tábla is mutatja, hogy a városban bizony van látnivaló. Főleg, ha a Duna-hídon mész keresztül, akkor talán láthatod is azt a bizonyos Török-tornyot, amit Csonkatoronynak vagy Öregtoronynak is hívnak. A domboldal tetején magasodik és csalogatóan hívja az érdeklődőket.

Ha esetleg téged is érdekel, ahogy engem is a tucatnyi átutazásunk után, akkor ajánlom, hogy szánj rá kis időt. Ha nem a mindent megnéző, bámészkodó, és még az utolsó virágszálat is megcsodáló lassú turisták közé tartozol, mint mi, akkor lehet hogy egy óra alatt is feltérképezheted a terepet. De azért ajánlom, hogy szánj rá egy kicsit több időt, és ne szaladj el minden mellett, mert sok érdekesség vesz körül még azon a nem túl nagy helyen is. És hogy mi hogyan is éltünk meg?

Valahol itt kell keresni: Dunaföldvár, Rátkai köz 2. Bár mi valahol a központban parkoltunk le, de ebben a városkában nincsenek távolságok, úgyhogy a központban is bárhol megállhatsz, főleg, hogy nincs parkolójegy! A hangulatos utcákon sétálva megtaláltuk a 'várat', legalább is a bejáratát, a szép nagy fakaput.

A kapu után a már megszokott tábla egyértelműen mutatta, hogy jó helyen járunk. Ez bizony egy vár, ami szeretettel várja az érdeklődőek, főleg várjátékok időszakában.

Ami azonban állítólag nem vár, mert Dunaföldváron a nevével ellentétben nincs vár, hanem egy török torony van, avagy a Csonkatorony. Később a turinfos néni elmondta, hogy talán régen volt egy földvár (azt kereste anya is) , de ma már nem láthatóak a nyomai. És itt már csak a török időkből az a torony maradt.

Amint beléptünk a fakapun elénk is tárult a kert és a torony látványa. Egészen rendben volt. És akkor már sejtettem, hogy valószínű, hogy a látnivalók zöme itt van. Olyan mint egy szép nagy ház, egy szép nagy  udvarral és kerttel.

Ahogy elkezdte pásztázni szemünk, hogy mit is látunk... hát mindjárt szemet szúrt, hogy balra a kapu mellett ott a mosdó! No de milyen mosdó!.... hát ingyen mosdó! mindjárt megkedveltem a helyet! Ilyen kedvesek, hogy még a kirándulók igényeire is gondolnak, vagy csak elege volt a túloldalon álló étteremnek, hogy mindig oda kéretőztek be az emberek. Nem elsőosztályú, de örülünk, hogy van. Majd elkezdtük körbe sétálni a parkocskát. Parkocskának talán egy kicsit meredek nevezni. De nagyon hangulatosan van kialakítva.
Itt-ott a kilátás is kezdett alakulni, de még nem az igazi....

Nem sokkal a nagyon szépen megmunkált fakapu után van egy kézműves bolt is.

Nagyon hangulatos és mint kiderült a tulajdonos készít ott helyben cserépedénykéket. De más nagyon szép csecsebecsét, vagy épp már a múlt feledésébe merült tárgyakat lehet venni. Úgyhogy akinek van még nagyon régi tárgya, még a régi paraszti időkből, az ne dobja el, mert érték, az ilyen jellegű boltok lehet hogy akár még be is veszik, ha nem épp egy múzeum (mert ma már ott is látni nagyi-korabeli ismerős cuccokat).

Ahogy tovább sétáltunk láttuk a Faragó Galériát is... kívülről. Előtte meg azt a pár érdekes szobrot fából. A kilátás és rálátás a toronyra talán innen volt a legszebb. Be lehetett látni az egészet, a szabadtéri színházat, a falmaradványok nyomait, a Dunát és minden más egyebet.

A torony mellett pedig az afrika utazó tudós emlékére állított művészi fém-szobrot is megtaláltuk.

Nem is volt rossz, főleg, hogy még fel is tudtam mászni :), és egész szupcsi képeket csinált anya rólam, ahogy fogom a fémbácsi kezét.:) Határozottan jól néz ki... már mint a szobor. És még padok is vannak előtte, hogy aki nem mer közelebb menni, és alaposabban szemlélődni, az ülve csodálhatja, hogy mi mindent nem alkotott az ember.

És az a kilátás! ami innen tárult elénk! Háttérképben a Duna! Felénk azért nincs ilyen, így hát persze hogy szép!

Innen folytatva utunk mentünk egy kört, mert hogy előbb akkor körbejárjuk a környéket és a legvégén megyünk be a toronyba...ha lehet.
Úgyhogy szépen megkerültük a tornyot.....

 ...és megnéztük a kilátást a másik oldalól is. Innen még jobb volt. Legalább is Duna irányába.

Mert hogy ha a tekintetünk egy kicsit odébb vittük, akkor ez a nem túl tetszetős domboldali látkép fogadott minket. Hm... nem épp turistacsalogató. De ott a tetején van a kereszt és kilátó.... meglehet hogy amiatt végeznek felújításokat. Vagy csak valaki nagyon szeretne már ott egy villát magának, hogy minden reggel a Csonkatorony látványára ébredhessen. Biztos, hogy szép onnan a kilátás a városra. És később meg is győződtünk erről a városnéző körutunkon.

Persze nem lehetett nem észre venni ezt a látványt, de igyekeztem a toronyra, és az előtte lévő kertecskére koncentrálni.

Izgalmas látványt nyújtott, főleg a hidegvérű négylábú lakói. Egyet sikerült is lencsevégre kapnom... majdnem. Gyors volt... gondolom feltankolt a melegből, és csak úgy szedte a kis lábacskáit. Nagyon tetszett, hogy mindenféle színes és illatos fűszernövényt gondoztak ott. A gyíkocskáknak is nagyon tetszhet, ha ott laknak. 

S ezen az oldalon van egy étterem is (a kép a másik irányból van, még a Fafaragó Galéria előtti részen állva készült..... mert hogy azért így mégiscsak jobban látszik, hogy hogyan is állnak azok az épületek)

Szóval továbbra is a Duna látványa mellett , a vár és várétterem előtt,..... Egy várétterem, ahol eszegethetsz és iszogathatsz, ha éppen nem fújja el a szél a fejed (persze van fedett rész is). Itt a melegre való tekintettel mi is ittunk egy frissítőt. A rusnya túloldali domboldaltól eltekintve kellemes hely és környezet volt, és nyugodt.

Úgy tűnt, hogy itt mindig ilyen békés a hangulat, ha éppen nem egy lakodalmat ünnepelnek az étteremben, mert mint kiderült, hogy ott olyan is szokott lenni. Végül is....ebben a szép környezetben, ennél a csodálatos műemléknél, ennél a csodálatos kilátásnál....(már ha a szomszédos domboldalon végzett építkezések és földtúrásoktól eltekintünk). 

Majd úgy döntöttünk, hogy eleget nézelődtünk, és most már bemegyünk a toronyba. Ehhez a turinormnál a néni volt a kulcs. Ott kellet jegyet venni, és ő hozta kulcsot is, hogy kinyissa az ajtót, mert amúgy zárva volt. Szóval ha arra jársz, akkor ne azt nézd, hogy az ajtó tárva-e vagy zárva, hanem meg kell keresni a turinformnál a nénit, vagy aki éppen ő ott van. A belépőjegy és kulcs is ott található.

Nem vártam igazából semmit se a toronytól, mert kívülről is látszott, hogy nem nagy wasistdas. De amikor a néni kinyitotta nekünk az ajtót, és mondta, hogy mi merre, és hogy akkor nézelődjünk, mert neki vissza kell mennie, egyenest meglepődtem. Ejha.....a turistát egyedül hagyják nézelődni a kiállított csecsebecsékkel! Mert hogy mint kiderült igen is volt látnivaló, nem is kevés. Micsoda kellemes meglepetés!
A bejárat...

Ahol mindjárt el is lehetett olvasni a torony történelmét, és a képek is mutatták, hogy egykor vajon hogy nézhetett ki.

A Dunaföldvárról készült leírásokban és tudományosmunkákban Öregtorony, Csonkatorony vagy Töröktorony néven ismertetett, négyszögletes alaprajzú várépület építésérõl írásos dokumentumok nem maradtak fenn. Hogy pontosan mikor építették, nem ismeretes, de valószínű, hogy a XVI. század elején emelték.

A földvári vár elsõ név szerinti említését az 1543-as hadjárat történetét leíró török krónikás Szinán Csausz munkájából ismerjük. Késõbb két utazó, a török Evlia Cselebi és egy osztrák hadmérnök Ottendorf Henrik mutatta be a vár és a mezõváros állapotát.

Az erõs palánk és a szép torony azonban a leírást követõen már negyed századot sem ért meg épségben. 1686 õszén Buda felmentésére késõn érkezõ török nagyvezér csapatai visszavonultukban minden elhagyott települést leromboltak, minden kiürített várat felgyújtottak.

1705-ben a legendás hírű kuruc generális, Vak Bottyán foglalta el Földvárat, amely, mint a dunántúli hadjárat hídfõállása vált híressé. A szabadságharc leverése után - végleg megszűnt a vártorony hadászati jelentõsége - az épületet, mint az uradalom börtönét használták tovább.

A XIX. század elején a toronytesthez észak-nyugatról toldaléképületet emeltek, amelyet az 1974-ben Mendele Ferenc tervei alapján elkészült műemléki helyreállítás során is meghagytak. Azóta az épületben múzeum kapott helyet.

És ahogy mentünk egyik helységről a másikra csak egyre nagyobb lett ez a meglepetés. És hogy mindezt nyugodtan, figyelő szemek nélkül tehettük meg, és senki nem sürgetett. Éééééésss! Nem volt fotódíj sem! Ezt az örömöt! nyugodtan nézelődtünk, és klikkelgettem. Tök jó volt! Nem is gondoltam volna! 

És hogy milyen jól megcsinálták és berendezték a tornyot! Az alsó szinten balra Sárdy-kiállítás volt. Anya azt mondta, hogy neki anno az volt ez egyik kedvenc színésze, és hogy nagyon sok filmben játszott, és nagyon szerette. Hm....én már olyan filmeket nem nagyon láttam.

De érdekes volt, hogy mennyi mindent összegyűjtöttek. És azok a furcsa okmányok. No meg az újság!

 A lényeg a színész és filmvilág nem sokat változott, csak modernebb és színesebb lett minden.

És jobbra, a másik felén meg a börtönök!

Nagyon tetszettek a gyerekek örömére kirakott kínzó csecsebecsék. És hát persze, hogy nekem is fel kellett próbálnom egyet.....

...vagy kettőt. Félelmetes, hogy mennyire találékonyak voltak (vagy még most is?) az emberek a kínzási módszereket tekintve. Remélem, hogy azért azok, amiket 'felpróbáltam' után-gyártott darabok voltak és nem eredetiek.

Az alsó szint kimerítő körbejárása után mentünk az emeletre. Talán látod azokat a szép színes posztereket a falon.... a Magyarország térképest! No az volt az egyik ihletadó a vár-listámhoz! Az volt az a kulcsfontosságú kép, ami új kihívást, küldetést adott emberi kis életemnek és egy jókora nagy löketet eme blog megszületéséhez is. Bizony, hogy annak a fényképét találod a 'Magyarország várai' bejegyzésben is!

Az emeleten pedig nagyon jó összeállított történelmi kiállítások voltak. Egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ennyi látni- és olvasnivaló lesz itt. Hogy ennyi mindent összegyűjtöttek és hogy ilyen színvonalasan megcsinálták a kiállítást.

 És még korhű ruhákat is lehetett volna próbálni!.....ja...lehetett volna...ha gyerek méretem lett volna!

Főként a kuruc, török és huszár korszak volt a téma. És az a huszár karton, amibe a fejet be lehetett dugni. Hát nagyon ötletes! Igaz, hogy gyerekekre tervezték.... De ehhez a mókához nincs korhatár!

 És még makettjük is volt ólomkatonákkal!

A falon pedig rengeteg történelmi írás, térképek, történetek, infó az akkortájt fontos emberekről. Azt hiszem, hogy ha újra kellene tanulnom a történelem ezen részét, akkor ide jönnék tanulni, ahelyett hogy otthon a könyvet majmolom. Minden itt volt, amit tudni kell vagy illik.

És itt-ott még tárgyi kiállítások is voltak. Ezek után ígérem, hogy egyszer majd én is becsületesen megtanulom a történelem eme részét..... majd... még nem jött el az ideje :) .

No és hab a tortán, hogy legfelül még a körteraszra is ki lehetett menni. És miért ne tettem volna.... a vastag kőfal, ami a korlát volt, elűzte a tériszonyt, és így megcsodálhattuk a szép kilátást a városra és a Dunára.
No ez már kilátás... a gyenge kezdés után, ez itt már igazán szép kilátás.

Azért ez  Csonkatorony már valami!.... élményt, látnivalót, és kilátást nyújt! Pedig ez csak egy négyzetes kis tornyocska, és mégis mennyi látnivaló fért bele!

Lefelé áthaladtunk a szép kertecskén, és mentünk volna vissza a városközpontba...

A néni viszont előtte még megmutatta, hogy a várétterem mellettt közvetlen álló épületben nemcsak a turinfo van, hanem egy szép nagy galéria is, ahova a festőművészek kiállíthatják a műveiket. Azt hiszem, hogy szerencsénk volt, hogy bemehettünk... csak úgy... és megnézhettük egy kreatív festőművész képeit. 

Nagyon érdekes technikával festet. Mindegyik képébe volt valami érdekes, valami felkavaró. Nekem ez volt a kedvenc képem. Tudom értékelni az ilyet... ki tudja, még lehet hogy én is festeni fogok idős koromban?!

Utána már tényleg elhagytuk a vár területét, távoztunk a szép nagy kapun keresztül.

Még több érdekes információt találhatsz a kedvenc okos oldalunkon, a wikipédián KLIKK IDE. Látogatás előtt pedig érdeklődj a nyitvatartás és arák után a neten KLIKK IDE, biztos, ami biztos. Hacsaknem teljesen spontán jutsz el oda, úgy mondjuk még izgibb lesz.

Kellemes meglepetés a hely, és a torony is. Ajánlom mindenkinek, hogy egyszer nézze meg!

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!