Kirándulok, túrázok, élményekkel gazdagodok - S mind megírom, hogy lásd ,Magyarország mennyi látnivalóval és élménnyel Téged is vár.

2017. július 29., szombat

Győr - Városnézés

Győr - Városnézés
Győri kirándulásunk során a legfőbb program a városnézés volt. Ha jártam is nagyon régen erre, ki emlékszik már rá, úgyhogy gondoltam itt az ideje tudatosan is felfedezni a várost.
A szállásunk nagyon jó helyen volt. A Rába és a Duna találkozás előtt lévő Radó szigeten található Arany Szarvas Fogadóban szálltunk meg - ha még nem láttad a külön bejegyzést, akkor KLIKK IDE.
Innen szinte egy köpésre volt az óváros és Győr belvárosa, úgyhogy reggeli után kényelmesen gyalog neki is tudtunk vágni a város felfedezésének.
Ahogy kiléptünk a szállásról, alig pár száz méter és már ott is volt a híd, és a hídról az a csodálatos kilátás az óváros felé.
Nagyon szép városi látkép. Kevés város büszkélkedhet ilyennel.
És az hogy a városon keresztül egy ilyen folyó folyik.... csodálatos.
Főleg azt látva, hogy ahol csak lehet sétány, park és szépen kialakított környezet. Micsoda kincs ez a folyó!
A hídról pedig már a következő szép épületet is lehetett látni. 
Az a szép nagy sárga, díszes épület a Kármelita templom
Érezhető volt, hogy nem egy átlagos templom, se kívülről, se belülről. Örömünkre meg is tudtuk nézni belülről is. Úgyhogy a templomról külön bejegyzés született, amit meg tudsz tekinteni itt - KLIKK IDE.
A város óra mellett mentünk el.
Majd úgy éreztem, hogy a Rábát a másik irányból...
... a part mellől is meg kell néznem. Engem nagyon lehengerelt, hogy itt folyik egy folyó, ott a sziget, és park, sétány mindenhol, és a belváros szinte egy utcával odébb ... s mindez így egy helyen.
S mindez Győr. Kár, hogy tőlünk olyan messze van ez a szép város.
Miután kellőképp kibámészkodtam magam a folyó irányába, bevetettük magunkat a városba. A templom megtekintése után.....

.... sorra jöttek a régi, de mégis felújított épületek. 
A Bécsi kapu tér.... és az út az óváros felé, ahol a Bazilika, a Püspökvár és Toronykilátó és még számtalan más látnivaló várja a kirándulókat.


A kis utcákba betekintve látható volt, hogy a régi épületek sorláncot alkotva húzódnak az út mentén.
De mi az egyik legfontosabb és legérdekesebb látnivaló felé vettük az irányt. A Bazilika volt a cél.
Közben egyéb betérésre és megtekintésre hívogató látnivaló is akadt.
El is csábultunk és megnéztük a Vármúzeumot. Szerencsére nem tartott túl sokáig. Viszont láttunk és hallottunk új dolgokat a városról. Érdekes egy kiállítás. Ha érdekel, akkor külön bejegyzésben megtekintheted - KLIKK IDE.
Aztán utána már tényleg irány a Bazilika... mert így soha nem érünk oda. Pedig már nagyon közel voltunk. Épp hogy csak elhagytuk a Vármúzeumot, pár méter után már lehetett is látni a templomot.

Szép nagy templom. Ahogy közeledtünk már bele se fért a fényképbe.




És akkor nagy csalódásomra megláttam.... kordon a bejárat előtt. Nem lehet bemenni, mert felújításokat végeznek. Az egész bazilikát nem lehetett akkor megtekinteni. Sírt a lelkem, hogy miért most... pont most... lemaradunk az egyik legszebb épület megtekintéséről. Nem mondom, hogy lelkesedésem itt odaveszett... de hát így járni! Ezt a pechet!
Úgyhogy maradt a többi látnivaló.... egy szobor itt...
... egy szobor ott...
... és a háttérben a Torony-kilátó. Távolról néztük, néztük, de a bazilikai csalódás el is vonta róla a figyelmünket, és akkor ott nem mentünk fel és nem néztük meg jobban. 
Inkább azt fürkészte a szemem, hogy mekkora lehet ez a felújítás....
És nem-e lehet, hogy valahol, egy oldalsó ajtón csak be lehet kukkantani De sajnos nem. Még az oldalsó ajtónál is olyan munkálatok folytak, hogy teljesen el volt kerítve az egész.





Szomorúan tovább álltunk. Egy kicsit megnyugtatott, hogy már a következő épület is csodálatos építmény és a tudat, hogy azért még sok szép dolgot fogunk még látni.
Ez az épület, ami következett az úton... mint egy kastély. És nem is kicsi!
Pedig elvileg nem az, .... pedig simán benevezhetne abba a kategóriába.
S ahogy megláttuk, hogy mi is ez... a Győri Hittudományi Főiskola... hááát... ha mindenki ilyen főiskolán tanulhatna... Micsoda kiváltáság ez. Milyen csodálatos lehet a tudat, hogy az ember egy ilyen épületbe jár tanulni.
Nem semmi épület...

Alig pár méter után pedig észrevettük, hogy a Herma-kiállítás csak megtekinthető. Még így is, hogy a bazilika zárva. A kiállítást átmenetileg áthelyezték.... hogy a turisták mégse szenvedjenek akkora hiányt.
Úgy tűnt, legalább is a tolongó emberek és a biztonsági őr szájából, hogy egyelőre még ingyenesen megtekinthető itt az új helyén.
Ha már így van... akkor egy pillanatra mi is benéztünk.

1192-ben, Szent László szentté avatásakor a nagyváradi sírból kiemelték a csontereklyéket, s a szent király koponyáját elõbb egy egyszerû ereklyetartóba, majd a hermába helyezték el, és a nagyváradi székesegyházban õrizték. 
A herma sodronyzománcos mellrésze a késõbb európaszerte elterjedt díszes zománctechnika elsõ ismert emléke. 
Az európa legszebb hermájának tartott ötvös remekmû az egyetlen hiteles árpád-házi királyábrázolásunk. A szent ereklyét Náprági Demeter erdélyi püspök hozta Gyõrbe, amikor gyõri fõpásztorrá nevezték ki 1607-ben. 
Minden év június 27-én ünnepi körmeneten hordozzák körbe a szent király hermáját, fejereklyéjét elhozva a Héderváry kápolnából.
Végül is... ennyi... a szent ereklye. Sokáig nem időztünk, mert olyan sokan szerették volna megnézni... és olyan kicsi volt a hely. De legalább akkor ezt láthattam, ha már a bazilikát nem, ahol amúgy a helye lenne a Herma-nak is.
Tovább sétáltunk amerre az utak vittek....
Így lyukadtunk ki a ez egyik dunai hídnál, a Kossuth-hídnál. Ez is milyen jó nézett ki. Felénk nincsenek hidak, úgyhogy ez mindig felemelő látvány.
S ha már itt voltunk, akkor lementünk a partra is.
Mert hogy ez már a Duna partja.
S nem csak hogy a Duna partja, hanem itt folyik össze a Rába és a Duna. Az a nagy szökőkút-szerű vízsugár is azt hivatott ünnepélyesen jelezni.
A partra a Hittudományi Főiskola másik fele néz.
Fantasztikus ez a sok víz... folyó itt és folyó ott, és még a kettő összetalálkozás is városon belül található.... 
Nagyon szépen megcsinálták itt is a környezetet.

A hídon viszont már nem mentünk át.
Inkább megnéztük, a híd ezen oldala felöli nagy teret, a Dunakapu teret.



Itt valami nagyon érdekes és különleges műalkotásra leltünk.
Mint egy nagy tükör... erőteljes torzítással fűszerezve.


A Duna-híd a másik irányból.
A téren való sétálgatás után bevetettük magunkat az óváros utcáiba.



A Frigyláda-szobor mellett is elsétáltunk. De valahogy akkor a figyelmünket nem kötötte le. Meglehet, hogy a fagyi miatt.
Bizony... finom, nagy adagos fagyira tettünk szert... s így sétáltunk végig a hosszú sétáló utcán.

Egészen a Széchenyi térig.
A város hagyományos főtere a XIV. század óta piactérként használt központi fekvésű Széchenyi tér, amely helyén valaha a római kori polgárváros volt. A török időkben föld alatti börtön volt. Később itt volt a pellengér. A mai múzeum épület előtt a nemesemberek kivégző helyéül szolgált. Itt volt az utolsó boszorkányégetés 1688-ban. 1715-ben a lőcsei fehér asszonynak, Korponay Jánosnénak itt vágták le a fejét.
Szinte minden háza műemlék: Széchenyi patika, bencés gimnázium, kollégium és templom, Vastuskós ház (Kiállítóterem a Széchenyi tér 4 sz. alatt. A hagyomány szerint nevét a sarokerkélye alatt álló fatuskóról kapta, melybe a Győrben megforduló iparoslegények egy-egy szöget vertek. A vastuskó valójában az 1830-as évektől itt működött fűszerkereskedés megmaradt cégére.) , Mária oszlop, Xantus János Múzeum, Apatúr ház, régi városháza.
2010-ben fejeződött be a tér felújítása, esténként szép szökőkútban is gyönyörködhetünk.
Jó nagy tér. Nemcsoda, hogy ez a városközpont. És azok a nagy épületek.
És tényleg mindegyiken lehetett érezni, hogy régiek, műemlékek. Ez még a régi város, csak a emberek és a kiszolgálás újult meg.
Amíg még a fagylalt tartott körbenéztünk a téren.
Győr monumentális korai barokk emlékműve a tér keleti felén áll. Kolonich Lipót győri püspök emeltette Buda 1686. évi visszafoglalásának emlékére. Hasáb alakú talapzaton hosszú oszlop áll, tetején Mária, karján a kis Jézussal.
A reneszánsz hatású, gyümölcsfüzérekkel és figurális domborművekkel díszített talapzat négy sarkán egy-egy barokk szobor áll: Szent István király, Keresztelő Szent János, Páduai Szent Antal és Szent Lipót. A talapzat oldalán lévő domborművek is szenteket ábrázolnak. Alul két oldalon latin nyelvű felirat olvasható az emlékmű felállításáról. A Mária-oszlopot kőbábos korlát veszi körül.
Majd ahogy a fagyi elfogyott megnéztük azt a vonzó épületet, a Loyolai Szent Ignác templomot. Mivel kívülről nincs nagyon mit nézni, ezért nagyon örültünk, hogy be is lehetett menni. Külön bejegyzésben - KLIKK IDE - megnézheted, hogy mit láttunk.
Egy kicsit távolabbról a Czuczor Gergely és Jedlik János szoborcsoport.
Kis utak erre, és kis utak arra.... addig sétáltunk...
.. amíg el nem értünk a színházhoz,  a Győri Nemzeti Színház.
A Győri Nemzeti Színház mai épülete 1978-ban készült el, mely építésekor méreteivel közép-európai viszonylatban is korszerűen felszerelt volt. A korábbi társulat létszáma is megduplázódott, zenészek, táncosok, énekesek szegődtek Győrbe, Markó Iván vezetésével megalakult a Győri Balett társulata is.
Érdekes egy épület... nagyon érdekes. Valahogy nagyon más mint a korábban látottak. Modern! Tán egy kicsit túl modern is.
Furcsa volt. De úgy tűnt, hogy innen már nem az óvárosban járunk.
Panel épületek a háttérben..
...megjelentek az újabb építésű épületek.
A sétánk azonban erre tartott. Ugyanis kerestük a füles bástyát.
A régi város falnak egy ma még meglévő maradványa. Amiről a Vármúzeumban, a Kőtárban is hallottunk.
Jól megbújt a 10 emeletes épületek között.
És nemcsak egy falrész, hanem az egyik füles bástya emlékét őrzi.
A bástyák legfejlettebb típusa az úgynevezett füles bástya (olaszbástya) – az első, füles bástyákkal ellátott erődöt az itáliai Aquilában építették 1534 után; Magyarországon először Győrben (1564–65). A füles bástyák ágyútermeit (casamata) a bástya homlokfalai mögé visszahúzott szárnyakban helyezték el, így azokat az ellenséges tüzérség nem tudta belőni.
És bár utazásunk előtt nem volt teljesen egyértelmű ez a Füles bástya dolog. Mert, hogy nemcsak maga a rom található itt, hanem egy hasonló elnevezésű állatkert-féle is. S bár neten láttam, de furcsa volt, hogy hogyan férhet el egy állatkert a tízemeletes panelek közt.
Úgyhogy erre mindenképp kíváncsi voltam.
Be is mentünk, körül is néztünk. Ha érdekel, hogy mit láttunk, akkor KLIKK IDE és külön bejegyzésben megnézeted.
Majd visszasétáltunk óváros felé.
Most egy másik kisebb úton, ami már sétálóutcának tűnt.

S lám megtaláltuk a hajós szobrot, a Dunai hajós szobra.
Itt a régi , de jó állapotban lévő épületek között széles sétálóutcák vezettek.
Nagyon szélesek és több irányba is.

Élvezet volt itt sétálni, csodálni az épületek régi szépségét, no meg bámulni a sok kirakatot. 
Rengeteg üzlet és vendéglátó helység volt.

Itt-ott szobrok is tarkították a sétányt.
És ahogy sétáltunk egy újabb nagyobb térhez értünk.

És mintha megtaláltuk volna Győr egyik legszebb és leggyönyörűbb épületét, a Városházát.
A Városház tér déli oldalán a monumentális neobarokk Városháza áll, mellette a tér nyugati oldalán kupolás XIX. század végi neobarokk épületek sorakoznak. A Baross út itt keresztezi Győr legforgalmasabb útját, a Szent István utat. Ez a város legforgalmasabb pontja. A Szent István út csomópontjától ível át a XIX. század végén emelt Baross híd a vasút felett Nádorvárosba.
Mintha ez lenne a város 'parlamentje'. Nagy és lenyűgöző építmény, ami mellett az összes többi szép épületecske elbújhat.
A Városházzal szemben az utca eme oldalán pedig valami csodálatos, szemet gyönyörködtető szökőkút csodát építettek.
Fantasztikus látvány!!!
Egyszerűen már ott ücsörögni és a szökőkút változatos játékát látni öröm volt.
És itt még egy két szobor is csurrant csöppent. Szinte tökéletes mini park. Igaz, hogy a város legnagyobb forgalma pont itt zajlik... 
...de attól még irigylésre méltóan szép bármely másik várost nézve.
Ahogy egy újabb még ismeretlen utcán sétáltunk vissza, még a Richter-terem néven ismert épületet is megtaláltuk.
A hajdani Rába Mozi, 2001 óta Richter Terem néven a Győri Filharmonikus Zenekarnak ad otthont
Az épület a világhírű győri születésű karmesterről Richter Jánosról kapta nevét. A Zenekar jogelődjét egyébként édesapja Richter Antal alapította győri Ének- és Zeneegyletet néven 1862-ben.
Itt már kellően el voltunk fáradva. Inkább már csak a visszafelé haladás és egy kiadós étkezésen járt az agyunk.
A tutibiztos gyorsétterem meg is felelt :)
Immáron jóllakva és elfáradva sétáltunk vissza a Rába irányába.



Reméltük, hogy az egyik utcácska csak elvezet minket oda.




S amikor az ember csak úgy vakon megy... érzése után...  Hát érdekes helyekre lehet eljutni.
Megtaláltuk Győr eldugott, nem épp szalonképes utcáját is.
S ami meglepő volt, hogy pont a Bazilika mellé vezetett minket.
S ha már itt voltunk, akkor alaposabban szemügyre vettük az itt található romot is. A város tán egyetlen templomromja. Bár ki tudja... de ennek nagyon méltó környezetet biztosítottak. S mivel templomrom, ami a romos templom-listámnak is része... ezért egy külön bejegyzésben is meg kellett említenem. KLIKK IDE és megnézheted.
S újfent a Bazilika, amit ugyebár egyáltalán nem tudtunk megnézni belülről.
Naaaagyon kár, és naagyon sajnálom. Ki tudja, hogy mikor és hogy egyáltalán valaha is Győr felé fogunk-e járni.
A Torony-kilátóhoz megint nem mentünk fel. Csábító volt, de valahogy mégse...
Visszaértünk a Kármelita-templomhoz.
S még mielőtt visszatértünk volna a szálláshelyünkre, lenéztünk a Rába folyó partjának ezen oldalára is.
Itt is láthatóak a régi városfal megmaradt részei.
Nagyon kellemes parkos környezetet alakítottak ki.
Egyszerűen csodálatos a városnak eme látképe.
Épp hogy csak egy kicsit megpihentünk a szálláshelyünkön. De mivel még világos volt.. és talán még egy nem túl hosszú séta belefér a napba, ezért kíváncsiságunk a másik irányba húzott.
Vajon mi van a Radó-sziget másik irányába?...
A másik oldalon a folyó egy kicsit kisebb volt.... jóval kisebb.
De egy-két szép épületet itt is lehetett látni.

És amiért igazán erre jöttünk...a zsinagóga. Ott a távolba látni is lehet hatalmas nagy kupoláját.
Úton útközben egy kápolna.
Egyébként a fürdőhöz az út a rózsaszín épület mellett visz el. Egykét ház és kanyar, és talán már ott is van mögötte. Sajnos most nem volt se időnk, se módunk rá, hogy megnézzük. Talán majd egyszer.. ki tudja... hátha járunk még errefelé.
Egyhamar oda is értünk a zsinagógához. 
Persze remélni se mertem, hogy majd talán be lehet nézni, vagy ilyesmi. Tudjuk, hogy ők teljesen másképp látják és kezelik a világot. Nagy kár... pedig olyan jó lenne látni saját szemmel azt a szépséget, amit ott bent féltve őriznek.
Az ortodoxok győri zsinagógája fontos helyet foglal el Közép-Európa XIX. századi építészetében. Különleges, nyolcszög alakú elrendezése iskolát teremtett a zsinagógák építésében. Az egykori győri zsinagóga az Újvárosban, a Kossuth Lajos utca 5. szám alatt (Petőfi tér) található. A 19. században épült historikus és szecessziós stílusban.

S bár erről az oldaláról nem látni az épületet teljes nagyságában és szépségében. De visszafelé sétálva a túloldalon láthattuk.


Előtte még tettünk egy kanyart a zsinagógától tovább haladva a templomtornyok irányába.


A győri Református templom.
A késő historizáló, neogót stílusú templom 1905-ben épült Csányi Károly tervei alapján. A templom belső kialakítása egységes hatású, a monumentális csarnokteret gótikus díszek gazdagítják. A templom figyelemre méltó kegytárgyakkal rendelkezik a XVII-XVIII. századból.
ÉS még egy kicsit a másik torony irányába.
Útközben a látottak alapján viszont éreztem, hogy elhagytuk a turista-zónát, és hogy ez már nem az a környék, ahol a turisták mászkálni szoktak.
Éreztem is, hogy jobb ah visszasietünk... itt talán már nem kellene mászkálnunk. Főleg nem úgy, hogy lassan esteledni fog.
Még egy katolikus templom.
De legalább ha rácson keresztül is...
... de be lehetett kukucskálni.

Ki utakon átvágva gyorsan a Rába folyó felé vettük az irányt, hogy akkor a folyó mentén szépen visszasétálunk a szálláshely felé. 
Így megtaláltuk azt a hidat is, ami nem igazán autós híd, hanem járókelőknek készült. De láthatóan mintha használaton kívül lett volna. Tán nem biztonságos. Ugyanis minden járókelő a Petőfi hidat használta.
Alig pár száz méter és már ott is voltunk a Radó-szigetnél.
Tényleg nem volt túl nagy kör.
És ha már ott voltunk... akkor még egy kis séta...

Bár értelmetlenül éktelenkedik itt egy felújításra váró épület. Nem volt szép látvány.
Pedig távolabb láthatóan szebb park volt.
Még egy csudaszép pavilon is.
De amit mindenképp szerettem volna megnézni, az a Rába folyó partja közelről... és a kacsák!!
Kihagyhatatlan volt... még ha csak egy szem kacsa is jutott nekem.
De hát milyennek ezek. Vagy elgágogták egymásnak, hogy kaja van. Vagy a nem látható fülük ilyen jó, hogy meghallották a zacskó zörgést. Vagy tán már kézmozdulatokat is felismerik, hogy kaja-szórás van.
Hihetetlen, hogy rövid idő alatt mennyi kacsa tódult oda.
Persze ennyi kaját nem hoztam. Úgyhogy a leleményesebbek és bátrabbak ettek, a többiek meg csak nézték.
Ez egy tök jó befejezése volt ennek a látványokban gazdag és élménydús napnak.
A partoldalt visszafelé sétálva még egyszer megcsodáltuk, ahogy a lemenő napfény megcsillantja Győr legszebb oldalát.




Csodálatos egy nap volt.
Fárasztó, de csodálatos. Minden egyes percet megért a tekergős, élménydús, látnivalókban bővelkedő városnéző túránk. Még ha nem is láthattunk mindent, mert épp renoválták... akkor is.. az összes többi kárpótolt egy kicsit.


Viszont következő nap mégis úgy tűnt, hogy némi hiányérzetünk van a látnivalókat tekintve. Egy valami nagyon piszkálta a csőrünket. Méghozzá az a fránya Torony-kilátó, hogy miért nem is mentünk föl. Így hát úgy döntöttünk utolsó napon, hogy mégis megnézzük. Végül is... elbúcsúzásként a várostól pont jó lesz.
Úgyhogy utolsó napon, a szálláshelytől elbúcsúzva az óváros felé vettük az irányt, hogy megtekinthessük a Torony-kilátót.
Persze ember tervez, Isten végez... pont ezen a napon volt késői nyitás, mi meg túl koraiak voltunk. Így hát el kellett ütni valahogy az időt. S jobb híján mentünk még egy kört a városban.
A bazilika mellett elhaladva immáron jobban szemügyre vettük a Frigyláda-szobrot.
Győr legszebb barokk szobra a Gutenberg tér közepén áll négyszög alaprajzú talapzaton, sarkain volutás lámpatartókkal, előlapján a Golgotát ábrázoló domborművel.
A díszített, íves záródású talapzaton váza áll, és két lebegő mozgású angyal felemelt kezében barokk ládát tart. A kocsin utazó kereskedőknek volt ilyen ládájuk a XVIII. században.
A frigyládán dicsfénysugárban ül egy könyvön Isten báránya, az Agnus Dei. A szobor 1731-ben készült. Tervezője Joseph Emanuel Fischer von Erlach, szobrásza Antonio Corradini.
Története nagyon érdekes. Egy 1729-es, a Széchenyi tériSzent Ignác templomból a Bazilikábatartó körmenet során a ministránsok között egy álruhába öltözött szökött katonát vett észre a várőrség és elfogta.
A dulakodás közben a pap kezéből kiütötték az úrmutatót, amely összetört. A botrányos esemény heves tiltakozást váltott ki. A győri püspök elégtételt követelt, mire engesztelésül III. Károly király a Frigyláda-szobrot építtette oda, ahol az úrmutató összetört.
A Gutenberg téri frigyszekrény szobrot tehát III. Károly király faragtatta, méghozza a győri zsoldos katonák ellátmányából. A császár és király így büntette meg azokat a katonáit, akik a monstranciát hordozó szökött katonatársukat megtámadták.
Innen még a Széchényi térig is elvitt a lábunk.
Majd egy még ismeretlen kis utcán mentünk végig.
Errefelé találtunk még egy templomot. Feltűnően sok templom van ebben a városban.
E a Magyar Ispita templom. Egészen eddig ilyenről még nem is hallottam.


Errefelé is még sok műemlék épület volt látható.
S ahogy az utcán haladtunk... egy újabb templom-szerű épület... a házsorba építve.
Ez pedig a Német Ispita templom.
Ebben a győri óvárosban aztán van minden.
Az utca pedig a Dunához vezetett minket. Dejó... még egy utolsó pillantás innen is. 
Innen az utunk már egyenesen a kilátóhoz vitt.
S lám mit láttunk útközben... Dottó! Amit hiányoltunk, kerestünk, de az ott töltött napokban egyszer sem láttunk. S pont az utolsó napon, amikor már menni készültünk. :( De legalább jó tudni, hogy azért itt is van dottózási lehetőség.
S végre... a Torony-kilátónál. Amit az első napon még nem akartunk megnézni, de végül is úgy éreztük, hogy anélkül csak nem lehet elhagyni a várost. Úgyhogy nyitási idővel, szinte első látogatókként mentünk is be. Hogy mi mindent lehet látni, és hogy milyen az épület, no meg a csodálatos kilátás egy külön bejegyzésben megtekintheted - KLIKK IDE.
Bár nem egy nap sikerült bejárni a várost. És valószínű, hogy sok minden kimaradt és lemaradt. No meg nem is tudtunk mindenhova bemenni, vagy ezért vagy azért. De ennek ellenére azt hiszem, hogy nagyon jó képet kaptunk arról, hogy milyen szép Győr belváros, óvárosa, és a legszebb oldala a folyók bűvöletében. Csodálatos egy város... megéri egyszer megnézni.

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése