Kirándulok, túrázok, élményekkel gazdagodok - S mind megírom, hogy lásd ,Magyarország mennyi látnivalóval és élménnyel Téged is vár.

S kérlek ne felejtsd, ez egy NAPLÓ, amiben SZEMÉLYES élményeim és érzéseim írom meg. Lehet hogy nem mindig tökéletes, de remélem hogy pont emiatt Neked majd jobb lesz!

2013. augusztus 25., vasárnap

Észak-Magyarországi körút II.

Észak-Magyarország kirándulás  - 2.hét

Sikeresen megjártuk a tervezett észak-magyarországi kirándulásunk első felét - ha még nem láttad és nem olvastad, akkor ne hagyd ki, KLIKK IDE és megnézheted, hogy mi mindent láttunk az első hétben.
A nagy terv, hogy a tervezett út második felét is megéljük. Az út most Miskolc - Debrecen - Nyíregyháza - Sárospatak - Aggtelek - és onnan haza. Legalább is a debreceni Virágkarnevál fesztivál miatti nagy tervezgetés után ez lett az utolsó menetterv.
Itt már egy kicsit jobban féltem, mert hosszabb az út és nagyobb területet akarnánk bejárni ugyanannyi idő alatt. De nem baj, a terv kész volt, elindultunk, hogy végig járjuk Észak-Magyarországi körutunk második felét!

1. nap - Hétfő
Odaút - Diósgyőr - Lillafüred - Miskolc - Debrecen

Első nap az utazás napja, hiszen valahogy el kell jutnunk Észak-Magyarországra, ha már ott szeretnék kirándulni, és az érdekességeket megnézni. Tudtam, hogy hosszú út lesz. Készültem is rá. Még az indulás időpontját is próbáltam jól előrehozni. De hát mint ahogy eddig is… pont időben nem sikerült ma sem elindulni, csak fél órás csúszással. De nem baj. A lényeg hogy elindultunk.
Szekszárdon még autópályamatricát vettem, és let’s go.
Autópályán egész jó volt utazni és haladni…. csak az a fránya Pest és M0-ás ne lett volna. De hát valahogy el kell jutni a Duna másik oldalára... és ha már autópálya. Bevállaltam…. és megbuktam. Az hogy autópályán GPS-szel valaki el tudjon tévedni…. az kész művészet! És úgy tűnik, hogy én ezt nagyon jól tudom űzni, vagy nagyon nagy volt a para, hogy Pesten kell keresztül menni, még akkor is ha az az M0-ás. És ha nagy a para... akkor elég egyszer rosszul lekanyarodni, és már szinte vissza se találni. No így jártam én is. Egyszerűen nem tudtam visszamenni, és mire visszakanyarodtam, addig meg már vitt visszafelé és a végén át a városon. Iszonyatosan stresszes voltam. GPS nem volt velem sehogy sem összhangba, és valószínű annyira bepánikoltam, hogy már azt sem tudtam, hogy merre megyek. Tanulságos volt újfent. És ez már nem az első eset. Már másodszorra szívtam meg. Nehéz elhinni, hogy egyszerűen nem mennek a dolgok, és hogy mindig kell ilyen kalamajka legyen. 
De lényeg, hogy majd egy órás kavargás után kiértünk, és nyugodtan gurulhattunk tovább a pályán Miskolc felé. Enyhe késésben és csúszásban azon izgultam, hogy így vajon hogy fér bele az a sok aznapi látnivaló. De reméltem hogy a Jóisten majd megoldja és segíti utunkat a továbbiakban.
Első állomás a Diósgyőri vár. Miskolc hooossszúúú és soha véget nem érő, lámpákkal erősen tűzdelt főutcáján haladva, majd nem épp könnyen, kisebbnél kisebb utakon csak oda találtunk a várhoz. És még ingyen parkolót is találtunk a keskeny út szélén. Úgyhogy irány a vár. A vár elég nagynak tűnt kívülről. Impozáns 4 nagy tornya csak úgy magaslik az égbe. És ahogy odaértünk, láttuk, hogy még a vár előtt is van egy kisebb korhű lovagkori élettér kialakítva. Gyorsan meg is vettük a belépőjegyeket. Persze először a vár előtti teret néztük meg, ami nagyon tetszett. A kirakott lovagi páncél (aminél persze hogy fényképezkedni is lehetett), és az a sok korhű fegyver, a kíváncsiskodókat, mint engemet is, eléggé megfogott, és muszáj volt hozzányúlni, és legalább egyet felemelni.
Miután kibámészkudtuk magunkat, irány a vár, mert hát az idő ketyeg és még sok minden vár. A mutatós szép nagy hídon felmentünk a várba. Anya mindjárt el is kezdett mindenfele, zegzugogba nézelődni. A legelején bele is botlottunk a pénzverdébe. És mivel a szuvenyír fontos, és úgy tűnt, hogy tekerőke nincs, ezért hát kaptam egy korhű módszerrel vert pénzérmét! szuper!
Még mindig jó nagynak tűnt a vár, úgyhogy megyünk is tovább. Fel a nagy lépcsőn, be a várba. Viszont hamar kiderült, hogy a váron belül sajna nincs ám annyi látnivaló. Inkább csak a romok, és a négy torony. Ebből egy félig romokban. A másik kettőbe félig lehetett felmenni, illetve bemenni. És a negyedire lehetett csak teljesen felmenni kilátózni. Azon túl csak az itt-ott felújított udvar volt mint látnivaló, és az egyik torony alatt egy pince és benne némi kiállítás. Viszont tényleg nagynak tűnik a vár, és nem is rossz, viszont elég gyorsan meg lehetett nézni. Körbe a várfalon még lehetett sétálni egy darabon, de azt sem teljen körbe. Elég jól kihasználták a vár első felénél az ‘árkot’, ahol feltehetően a várjátékoknak volt hely kialakítva.
Node… megnéztük... szép volt, jó volt…. Külön bejegyzésben Te is megnézheted, KLIKK IDE! És nem is tartott olyan sokáig, úgyhogy tovább a következő állomáshoz.

Időközben megvitattuk anyával, hogy nem alszunk Miskolcon. Egyrészt mert nincs kemping, másrészt mert Lillafüreden, ahol lenne, az sem olyan ideális, harmadrészt, mert akkor reggel túl sok idő megy el az utazásból, és akkor még inkább lemaradunk a következő nap látványosságágról, a Debreceni Virágkarnevál fesztiválról. Szóval….ez azt jelenti, hogy estére még Debrecenig is el kellene jutni. 
De volt még egy kis időnk a napból. És ha már olyan közel voltunk... Lillafüred volt a cél. A vízesés, és minimum az Anna-barlang megtekintése.
Hamar oda is értünk, alig 15 km-re ha volt a vártól. A parkolás viszont annál neccesebbnek tűnt. Rengeteg autó állt az út szélén, ami egyértelműen sugallta, hogy annyian vannak, hogy már csak ott lehet megállni. Az égiek kedveztek, mert sikerült egy lyukacskát találni, ahova szépen lassan be is tudtam parkolni. Persze utána kiderült, hogy lett volna fizetős parkoló is, de gondolom mások sem akartak nagyon oda állni, ezért maradt az út széle.
Mivel most is annyira sikerült részleteiben készülnöm, mint múltkor, ezért most sem tudtuk, hogy merre az arra. De hát kérdezni lehet… főleg az árusoktól, akiktől szuvenyírt vettünk… mert hogy azokat - ahogy anya a fagyist is - nagyon hamar megtaláltuk. Szóval szuvenyír van, és útbaigazítás is.
No de ami utána várt…. Látnivaló helyett…. lezárások, földtúrások, munkálatok és építkezések. Fujjj. Épp átépítették a Függő-kertet a palota előtt. És semmit sem lehetett látni…. se szépet, se vízesést. Szomorkodva, duzzogva, megnéztük a Palota belső kert felőli oldalát. És megindultunk, hogy akkor legalább a barlangot nézzük meg. Ismét kérdezünk….. No de amit hallunk…. Az építkezések miatt az autóúton kellett menni jóóó sokat és onnan a völgyben lévő házak mellett újra vissza, hogy a Függő-kert alá juthasson az ember, hogy ott megnézhesse a vízesést, és a barlangot. Ilyet nem éltem még! Ilyen hülyén megcsinálni. Jó sokat gyalogoltunk, ahelyett hogy egy kis ösvényt hagytak volna a turistáknak az építkezés mellett…. főleg hogy szabadnap lévén nem is dolgoztak. No mindegy. De legalább kaptunk egy kis vízesést cserébe. KLIKK IDE és külön bejegyzésben láthatod, hogy mit is láttunk a vízesésből. Szerencsére a barlangtúra indítására is pont jókor értünk oda. Vízesés klikk-klikk, és mehettünk is az Anna-barlangba. Nagyon szép volt a túra. Bár a képek fény nélkül nehezen képek, de legalább lehetett fényképezni. Az Anna-barlangról bővebben külön bejegyzésben, KLIKK IDE.
A túra után vissza gyalogoltunk a házak mellett... fel az útra, és onnan vissza a Palotához és a kocsihoz. Ez is megvolt. Le nem nyűgözött…. mert ez az építkezés és fölösleges gyaloglás eléggé elvette az ember kedvét. De jó volt. Ezt is láttam, és így emlékezetes marad az biztos.

Mielőtt azonban még Debrecenbe indulnánk, még meg szerettem volna nézni azt az annyit emlegetett miskolctapolcai barlangfürdőt. Még időben voltunk, hogy azt az 1-2 két órát, amit anyával pancsikolni szoktunk, azt eltöltsük bent. Úgyhogy mentünk is…. fürdeni fogunk!
Kis kerülő, és persze ingyen parkolás nincs…. de megtaláltuk a fürdőt! Nem rossz. Az biztos hogy ilyenből nincs sok Magyarországon, sőt... talán ez az egy. Szép volt. De nem olyan nagy mint gondoltam. És hát meleg-víz az ohne… ülőkék az ohne… bugyborékok menetrendhez kötve... és persze hogy már az összesről lemaradtunk.  Úgyhogy csak módjával végigjártuk a medencéket és termeket, és szinte már zártak is. Ennyi elég is volt…. láttam, szép volt….. de a fedett része valahogy nem volt az igazi, legalább is nem azt láttam és nem úgy éltem meg, ahogy a híréből gondoltam. Azért az a meleg-víz és az ülőkék jók lettek volna. Azzal a kevés képpel ami készült, külön bejegyzéshez KLIKK IDE.
Kiázva és megpihenve, indulás hát Debrecen... még hosssszúúú az út…. és sötétedésig oda kellene érni.
Úgy is lett….. majdnem... sötétedéskor estünk be. Kértünk helyet…. és már állítottuk is a sátrat. Fogmosás, és csicsika…. korán kell következő nap kelni, mert azok a fránya felvonulók már 7 után indulnak.


2. nap - Kedd
Debrecen - Virágkarnevál fesztivál

Augusztus 20., és mi Debrecenben vagyunk. :) Ha már pont ezen a héten jöttünk errefele, mi mást is akartam volna csinálni és megnézni, mint a Debreceni Virágkarnevál fesztivált !!! Annyit beszéltünk róla oly sok éven keresztül. És most végre…. pont augusztus 20-án ott tudunk lenni !!! Úgyhogy reggeli és irány a fesztivál!
Tudtam, hogy már későn vagyunk, magyarul hogy elkéstünk a fesztiváltól (hogyan lehetne már elkésni egy fesztiválról ? ….. pedig bizony lehet), mert hogy reggelinél már hallottam a dobolást. Gondoltam, hogy akkor már indul a menet. De hát mivel több állomás is van... talán nem haladnak olyan gyorsan.
Szóval bementünk a városba... megkerestük a parkolóházat amit ajánlottak, és utána irány a belváros. Csak arra amerre a tömeg is megy. Hamar ott is voltunk…. és hát igen. Látszik, hogy nem nagyon voltunk még anyával ilyen helyen és rendezvényen. Nem is tudtuk, hogy mire is számíthatunk. Hát nos... TÖMEG! Iszonyat sok ember…. tömegnyomor... tolongás és a végén még semmit nem is lehet látni. És ezt úgy, hogy már a templom előtti főtéren értük utol a karnevált, illetve ott lyukadtunk ki. És már ott is csak a 4. kocsit láttuk elgurulni. Szééép. Ilyen korán kezdeni mindent. És aki meg nem vett jegyet a tribünre, az szinte nem is lát semmit. Ezt a szívást.
No de mi kitartóan álltunk és néztünk el és keresztül az emberek fején. Az ember próbálja ugyebár ilyenkor megkeresni a számára legmegfelelőbb kilátó helyet. Amit szépen lassan sikerült is megtalálni. Oly annyira hogy egyre előrébb és előrébb jutottunk. A végén anya már a kordon mögött állt az első sorban. Nem is lett volna olyan rossz…. ha nem épp a nagy kanyarban álltunk volna. Ahol annyi hely volt, hogy amíg az egyik kocsi és csapat előregurult hogy előadja produkcióját….. addig a következő idébb gurult és a kocsik nagyon jól eltakarták az amúgy is messze és nem túl jó pozícióban lévő produkciót a templom előtt. No meg az a villanyoszlop…. az csak úgy állt és állt, és minden egyes képben benne volt. No de nem panaszkodok, mert azért mégiscsak láttunk valamit. A kocsik közel voltak…. a fellépéseket is hébe-hóba láttuk, még cukorkát is dobáltak néha…. és!..... nem a napsütötte oldalon álltunk! Először az elején úgy gondoltam, hogy jól megszívtuk, mert így még a képek sem lesznek jók. Node több órányi állás után!!! Nagyon jó volt hogy nem sütött egész végig a szemünkbe a nap.
Lehet hogy még az elején kellett volna másik helyet nézni, de mivel nem ismertük sem a várost, sem az egésznek a menetét, ezért azt hiszem, hogy a hatalmas nagy tömegnyomorhoz képest nem is volt talán olyan rossz a helyünk. Csak ne pont ott álltunk volna, ahol minden biciklis és babakocsis át akart jutni. Hogy miért kellett egyáltalán ilyen tömegnyomorba ezeket behozni. Eléggé megkeserítették a bámészkodásomat, amíg nem sikerült a kordonhoz előrébb jutni. Amúgy is nagyon fárasztó volt ennyi időt végigállni, meg még a kis táskánkat is szorongatni, hogy a kétes alakok nehogy elvigyék. No de egész jó volt... igazi fesztivál fíling a nép között. Nézd csak meg külön bejegyzésben, hogy mit láttunk, KLIKK IDE.
Miután elment a felvonulás megnyitották a kordont, és lehetett várost nézni. 
Nagyon meleg lett már addigra, úgyhogy egy ruhacsere, és ha már a kocsihoz visszamegyünk, akkor eszünk is. És még jól is jött ki, mert megtudtuk, hogy nem kell fizetni a parkolóházban arra a napra. Szuper. Úgyhogy vissza a városba nézelődni. A debreceni városi sétánkról külön bejegyzés, KLIKK IDE.

Túl sok időnk nem volt, mert mondtam anyának, hogy kint a stadionban lesz a kiállítás, ahol a virágkocsikat közelebbről meg lehet nézni. Úgyhogy gyors városnézés után….. és miután sehol sem kaptam szuvenyírt…. kimentünk a stadionhoz. Gondoltam, hogy parkolót nem nagyon kell találnom... nem is volt egyszerű…. de azért Isten megsegített. És még annál is inkább, mert a jegyvásárlásnál kiderült, hogy egy jegy van csak, és azzal mindent meg lehet nézni. Szupi. Irány befele. Mi mással is kezdtük volna, mint a virágkocsik megtekintésével. Már a felvonulásnál is sejtettük, hogy nem olyan mint régen. De közelebbről megtekintve... valóban…. sok élő virágot nem láttak a kocsik. Ezért nem volt virágillat sehol sem. Csupa csupa száraz virág…. egy két kivétettel, ami persze elenyésző volt. No de nem baj... ilyen a fejlődő világ. De legalább láttuk a kocsikat közelről. És szó mi szó, gyönyörűek voltak mind! Azért ilyenben sem volt még részem az életben, sőőőt... valószínű, hogy ez volt az első és utolsó. Lehet hogy soha többet! Szóval tök jó volt. Megnéztük a veterán autó kiállítást is. Persze ott sem kell nagy dologra gondolni, egyszerűen csak pár gyűjtő ki merte hozni oda az értékes és pótolhatatlan kocsiját. De érdekes volt az biztos. És akkor milyen lehet egy igazi nagy autó-kiállítás? Hm….. Aztán még megnéztük a flórklór bemutató végét is. Este pedig mennek vissza a virágkocsik a városba.

Ekkor jött a dilemma…. ha este vissza is megyünk... főleg hogy tűzijáték lesz…. akkor addig a 2 óráig mit csináljunk? Menjünk be a városba és foglaljuk a helyünk a tömegben? Vagy vissza addig kempingbe és vacsi. Ez utóbbi lett. Hogy jó döntés volt-e? A mai napig nem tudom.

Gondoltam, hogy este már nem lesznek annyian, meg talán már sokan ki sem jönnek a városba. Hát tévedtem. Olyan tömegnyomor volt…. még rosszabb mint délelőtt. És hát persze, hiszen már akkora helyre sem engedték oda a jónépet, mint délelőtt. Erősen beszűkült a nézelődős rész. A kordonhoz hozzáférni már nem lehetett…. semmilyen formában. És az emberek még ott is megtapostak, ahol már látni sem nagyon lehetett semmit. Odébb is álltunk. Főleg miután hallottuk, hogy melyik kocsi és csapat nyert... el is mentünk. Igazából a tűzijátékot vártuk. De hát az még nagyon messze volt. Úgyhogy vártunk…. visszamentünk a kocsihoz, mert hogy a parkolóház tetejéről is majd jól lehet látni. Ott is vártunk. A nép meg csak gyűlt és gyűlt. Aztán már nem tudtunk állni és a kocsiban vártunk. És mire jött volna a tűzijáték fúrtunk magunknak helyet az első szinten a korlát mellett. De csak vártunk, és vártunk. És semmi... és semmi…. Telik az idő…. és semmi. Fél óra és temérdek mérgelődés és szitkozódás után nyilvánvaló lett, hogy elmarad a tűzijáték. Nincs és nem is lesz. Elmaradt!
Debrecen és a virágkarnevál megengedhette magának hogy elmaradjon a tűzijáték! FÚJJJ! (mint utólag olvastam a feltámadt, erősödő szélre fogták, de ezt nem nagyon hiszem, hiszen ott voltam, és éreztem, hogy nem fújt annyira a szél, hogy akkora baj lett volna). Szóval elmaradt! Azért álltunk ott annyit! Azért vártunk! És semmi. Mérgelődve visszaindultunk a kempingbe, és eltettük magunkat másnapra. Mert hogy a következő nap se lesz rövid.
Sajnos a kemping nyújtotta lehetőségek sem nyűgöztek le. Ez a kemping még rosszabb volt mint az eddigiek. Legalább is egyáltalán nem győzött meg. KLIKK IDE és külön bejegyzésben láthatod, hogy miért nem.


3. nap - Szerda
Nyíregyháza

Debrecen után irány Nyíregyháza…. főleg hogy az volt igazából a másik legnagyobb és legfontosabb látnivaló az egész utazás során. A Nyíregyházi Vadaspark! Ezt akartam mindenképp megnézni! Az ország legnagyobb állatkertjét! Reggel a szokásos... eltérni úgy tűnik nagyon nem lehet. Reggeli, pakolás, és nagy nehezen indulás. Irány Nyíregyháza! Tudtam, hogy nem lesz messze, az utazás nem lesz most olyan hosszú. Így Nyíregyházán még meg is tudtuk keresni a kempinget, és le is tudunk pakolni. 
Az Igrice kemping egészen közel volt a vadasparkhoz, szóval csak lazán átsétáltunk, miután elfoglaltuk szállásunk. Egész nap az állatkertben voltunk! Szuper!
Valóban jó nagy! Igyekeztünk mindent megnézni, talán sikerült is. De így fárasztó volt…. azért 7 óra talpon, az 7 óra. Ráadásul valami nagyon csúnya időjárási valami volt, mert úgy sajgott már délután a hátam, mint még eddig soha. Mint a vénasszonyok… tisztára úgy éreztem magam. Anyának meg a térde fájt így. Pedig nem volt semmi extra a levegőben. Nem fújt a szél, nem esett az eső. És mégis. Mindegy…. ennek ellenére szépen lassan végig sétáltuk az egész állatkertet. Ha érdekel, hogy mi milyennek láttuk, akkor külön bejegyzéshez KLIKK IDE.
Mire visszaértünk már sötétedett... úgyhogy el is maradt a városnézés, és egyéb tó körüli séta. Tán nem is baj. De legalább elmentünk a kemping melletti étterembe vacsorázni. Mert hogy kaptunk egy 10%-os kedvezményre jogosító jegyet, és mert lehetett szép-kártyával fizetni. Meg hát hogy végre együnk valami finom meleg ételt is.
De a választott étel nem volt olyan jó, mint amilyen mutatós volt az étterem. Anya zöldség-köretjét eléggé túlfőzték. És szó mi szó az én választottam sem volt annyira mennyei. De legalább ettünk főttet és meleget. Aztán már csak alvás... hiszen holnap indulunk tovább. Bizony... Nyíregyházi tartózkodásunk és szállásunk is csak 1 napra szólt.  Furcsa, de most tényleg csak 1 éjszakára szálltunk meg. Pedig most az előző kempinghez képest egy egész jót találtunk.  KLIKK IDE és pár képben megnézheted.


4. nap - Csütörtök
Nyíregyháza - Szerencs - Sárospatak

Reggel újra a szokásos... ettől eltérni úgy tűnik nem nagyon lehet. Reggeli, pakolás... és nagy nehezen indulás. Gondoltam megállunk a városban valami kaját venni aznapra. Hát jól megálltunk. Olyannyira, hogy akkor már bele is fért egy laza városnézés. Szóval mégiscsak jutott idő, hogy Nyíregyháza belvárosára is vessünk egy szempillantást.
Nem is volt olyan rossz. Ahhoz képest, hogy amikor a városba érkeztünkkor átmentünk a kocsival, akkor nem sok minden látszódott. Viszont így közelebbről, gyalogosan…. egész jó! Egy jó nagyot sétáltunk. És ha már délelőttre ott ragadtunk, ettünk is ebédet. Mi is... meg a galambok is. :)
A városi sétáról külön bejegyzés, KLIKK IDE és megnézheted. A városi séta közben pedig megint olyan szép templomot láttunk, hogy muszáj volt egy külön bejegyzést készítenem, hogy megmutassam, még ha a képeim olyanok is  amilyenek.  KLIKK IDE és megnézheted, hogy a belváros közepén az a hatalmas, égnek magasodó templom milyen szép.

No de kellett továbbhaladni, hiszen estig el kellene jutni Sárospatakig. Addig meg még van egy kis kitérő és megálló. Méghozzá Szerencs. Mert hogy ott is van egy vár, a Szerencsi-vár. És mivel Debrecen miatt így alakult a túránk útvonala, ezért semmilyen másik napon nem lett volna közelebb, és nem jutott volna több idő rá mint ma. Úgyhogy kitérő és irány Szerencs.
A képekből tudtam, hogy nem kell túl nagy várra számítani, de mivel számon tartják a valamire való várak között, ezért miért ne néznénk már meg.
Szóval odaértünk. Meg is találtuk. A kaput is. Bementünk… jegyváltási lehetőség sehol…. mentünk... és szinte már ki is jöttünk a vár épületéből. Hmmm….. ez egy érdekes vár. Volt kávézó, meg egyéb központok helye, de igazi várbéli látnivaló elsőre nem akadt. Egy kis múzeum volt az építményen belül, amit meg lehetett pénzért tekinteni. Méghozzá egy képeslap- és csokimúzeum. Ugyebár a Szerencsi csokigyár! Ami már nincs…. de a kiállítással némi megemlékezés még megtekinthető. De aztán helytörténeti kiállítást is találtunk. Jó eldugták vagy álcázták őket, mert elsőre tényleg nem tűnt fel. Mivel a vár maga nem volt nagy, megnézzük a kiállításokat. Végül is érdekes volt. Legalább is anya végig nosztalgiázott, mind a képeslapok, mind a szerencsi csokikat látván. Végül pedig megnéztük azt a kis parkot is a vár mellett. Azon keresztül mentünk vissza az autóhoz. Persze a padok és a leülő helyek luxus számba mentek, így a csodaszép parkban nem tudtunk leülni enni. Gyors ebéd a vár másik oldalán, és mentünk is tovább. Ennyi volt…. és legalább ez is megvolt. Ha érdekel, hogy konkrétabban mit is láttunk, akkor KLIKK IDE és külön bejegyzésben megnézheted.
Utunk ezután Sárospataknak vettük, hogy ott is megtekintsük a várat, és majd utána a városban letáborozzunk. Gondoltam, ha jók leszünk időben, akkor még a Megyer-hegyi tengerszem is belefér a napi programba.
Sárospatakon a Rákóczi-vár egy kis tévelygéssel meg is lett. És még felügyelt, de nem fizetős parkolót is találtunk. Nem is olyan rossz.
A vár viszont annyira nem volt tuti. Az apró bosszantó dolgok mindig kedvét szegig az embernek. A első ránézésre ma már inkább kastély épületnek tűnt. A híres nevezetes tornyuk az, ami még a vár külsőt mutat és emlékezteti az embert arra, hogy egykor ez talán nagyobb volt, és rendes vár volt. A jegyárak... hm... nem túl szimpi, viszont lehetett szép-kártyával fizetni! A feltételek viszont fujjj! Ugyanis nem lehetett fényképezni, csak ha vettél horribilis áron fényképezőjegyet. Most komolyan…. honnan tudják hogy én kiváltottam vagy sem... nincs a fejemre írva. Szóval megint megszívtam. Mert hogy más a telefonjára biztos hogy nem vett fényképezős jegyet, legalább is a toronyban jó-páran klikkeltek ott is ahol nem lehetett volna.
A kiállítás része egész érdekes volt - csak hát a drága fotójegy miatt kép és emlék nem lett :( Mondták, hogy a lenti kiállítást, ami nem a toronyban van, azt még meg tudjuk nézni a toronyban kezdődő körbevezetésig. Mert hogy a toronyba csak vezetővel lehetett bemenni. Szóval gyorsan a kiállítás. A legjobb az egészben az volt, hogy tutyit kellett a cipőnkre húzni! Mert hogy nem lehetett csak úgy bemenni. Mivel nem fényképezhettem... sok minden nem hiszem hogy megmarad bennem... pedig nem volt rossz. A Vörös-toronyban a körbevezetéshez is odaértünk. Érdekes volt... főleg hogy vezetéssel mentünk. Csak mondta és mondta, és mondta... és persze hogy szinte semmi nem maradt meg a fejemben. Ez van... a történelem még mindig nem megy. A torony tetején a kilátás viszont egész jó volt. KLIKK IDE és láthatod a várlátogatásunkról szóló külön bejegyzést.
És hát a szuvenyír! Persze hogy itt is volt tekerőke! Ha már egyéb tárgyakat nem lehetett venni. 
A vár után még körülnéztünk a környékén…. egy kis várfal... egy kis templom…. egy kis séta. S eközben is láttunk szépet és érdekest, mint a templomot, ami bazilika (külön bejegyzést kapott ez is KLIKK IDE), és mindjárt mellette egy templomromot, amit láttam is meg nem is (külön bejegyzést kapott ez is KLIKK IDE). Mire visszaértünk a kocsihoz és indultunk, hogy akkor a megkeressük a kempinget már tudtam, hogy késő lesz ahhoz, hogy elmenjünk és megkeressük a Tengerszemet. Így kellett lennie. Csak akkor szomorú voltam, hogy pont azt nem fogjuk látni, pedig azt is szerettem volna mindenképpen megnézni. Persze járt is az agyam, hogy akkor hol lehetne bepréselni a menetrendbe, de így este már nem jöttem rá.

Mentünk és megkerestünk a választott kempinghelyet, a Tengerszem Campinget. Már szürkült mire szálláshelyünk berendeztük. Megbarátkoztunk a fürdővel és a nem igazán konyhának nevezhető valamivel. Sátort vertünk, és fürödtünk (volt meleg víz is!). Nem volt olyan rossz, legalább az eheti kirándulás kempingjeihez képest elég jó volt, kivéve a konyharész. De legalább leülő helyet találtunk a vacsorához.  A végén még a hosszabbítómat és a töltőmet is kint mertem hagyni! Végre nem kellett az elemek miatt aggódnom. Mindig fel tudtam őket éjszaka tölteni. Szuper! Így jöhet is a következő nap! A kempingről készült külön bejegyzéshez KLIKK IDE.


5. nap - Péntek
Füzérradvány - Füzér - Sátoraljaújhely - Megyer-hegyi tengerszem

Ez már az ötödik nap. Egy újabb remélhetőleg tartalmas nap. Főleg hogy nem is tudtam biztosan, hogy mi is lesz a mai pontos menetrend. Ami tuti, hogy a mai nap meg szeretnénk nézni a Füzéri várat, ami szinte Magyarország egyik legszélsőbb csücskében van. Ilyen közel talán soha többet nem leszek az ország ezen végéhez. Ezért ezt a napot arra terveztem, hogy a várat és a környékén lévő dolgokat megnézzük. 
Reggeli készülődés után neki is vágunk a nem túl nagy távnak. A vár biztos, a többi bizonytalan…. egyrészt a tegnap elmaradt Tengerszem megtekintése miatt. Másrészt, hogy ha már Füzéren leszünk, akkor Hollóházán megnézzük-e majd a porcelán múzeumot, vagy inkább biztos ami biztos, nézzük meg a kastélyt Füzérradványon.  Ez utóbbit választottuk, azt ha még lesz idő, akkor lehet hogy Hollóháza is belefér.
Elindultunk, és elég hamar el is értünk Füzérradványon a kastélyhoz. Oly hamar... hogy szinte nyitásra értünk oda. Még ilyen sem volt eddig. De így legalább több minden beleférhet a napba.
Szóval megérkeztünk a kastélyhoz. És hát igen... azok a netes képek… Itt is úgy éreztem, hogy egy kicsit becsapósak voltak. De nem baj, a lényeg hogy itt vagyunk, és ezt is a saját szemükkel látjuk. Elsőre a park tárul a látogató szeme elé, és csak utána szúr szemet, hogy hol is lehet bemenni a kastélyba. Persze ahogy sejtettem, nem látogatható az egész kastély, csak egy része. És mint kiderült még az is csak tárlatvezetéssel. Hm... kezdem megszokni... illetve kellene megszoknom. Jó is volt meg nem is. Illetve inkább fura, mert csak mi ketten voltunk anyával. Némi feszélyezettséget éreztem, ami főként a klikkelgetéseimre hatott ki. Így valahogy nem lehet olyan jól fényképezgetni, amikor állandóan néznek. Persze azért lett pár kép.  Külön bejegyzéshez KLIKK IDE.
Végigvezetett a nő, elég tartalmas volt, annak ellenére, hogy valóban csak egy-két helyiség volt renoválva és berendezve. A körbevezetés után még kívülről és hátulról is megcsodáltuk a kastélyt, majd szépen lassan elcammogtunk. Még jó hogy így alakult, mivel éppen akkor érkezett meg egy egész busznyi turista. Jóóó sokan voltak. Szóval jól jött ki, hogy korán érkeztünk és csak mi voltunk. Főleg, hogy így még időben odaérünk a következő látnivalóhoz.
Ha már láttuk a Füzéri kastélyt, akkor most megnézzük a Füzéri várat is. Főleg hogy ez volt a fő cél. Mint írtam itt most nem voltak olyan nagy távolságok, mint előző napokon, úgyhogy elég hamar odaértünk.
Persze hogy fizetős parkoló várja az embert…. de legalább így nem kell annyira félni. És még szuvenyír árus is volt a helyszínen! Kár hogy nem volt olyan jellegű köcsög , amit eddig is venni szoktunk, de úgy tűnik, hogy az most már nem olyan trendi, és csak akkor kapunk, ha épp mákunk van, és még előző évről maradt pár darab. No de a lényeg, hogy egyáltalán volt valami.
A parkolótól kellett még gyalogolni egy kicsit. Illetve hát hegyet kellett mászni, hiszen hol is máshol lenne a vár, mint a hegytetőn, ahova fel kell jutni. Egy kis gyalogtúra, dombmászás…. nem vészes…. volt ennél már rosszabb is. És ahogy felértünk mi más látvány várt volna itt is... mint hogy ásatások folytak. Nagyban keresték a vár külső falait. Innen a jegyváltás után még mászni kellett egy kicsit, de izgalmas volt az a kis útszakasz. 
A vár elég jónak tűnt. Már mint nem túl kicsinek, nézhetőnek, és érdekesnek. Egészen addig amíg be nem értünk. Sajna bent is bőven folytak az ásatások és építések, s egy jó nagy része még nem volt turisták számára helyreállítva. Állványok és munkások jelezték, hogy mit nem lehet még megnézni, illetve merre nem lehet még menni. És szó mi szó… belülről már nem tűnt olyan nagynak az a vár. Helyreállítás után biztos nagyobb lesz, de így most hamar körbejárható volt. Persze nekünk anyával még így is bőven elég időt felölelt a körbenézés. A kilátás viszont gyönyörű volt! Úgyhogy nagyon szép volt! Annak ellenére, hogy nagyban folytak a munkálatok. Mire legközelebb ide elérünk már teljesen más lesz ez a vár is. Addig is KLIKK IDE és nézd meg, hogy milyennek láttuk 2013-ban.

Ezek után eljött a döntés ideje, hogy merre is megyünk tovább. Hollókő és a porcelánmúzeum, vagy inkább visszafelé induljunk a libegőre (ami szintén tervben volt), és utána hátha belefér még a Tengerszem megkeresése is. Ez utóbbi verzió nyert. A porcelán nem tűnt eléggé csábítónak. Amúgy sem volt tervben, csak gondoltam hátha anya élvezné és örülne neki. De ő is a libegőzés mellett döntött.
Szóval irány vissza, és várt ránk az általam oly annyira várt libegőzés.
De mielőtt Sátoraljaújhelyre érkeztünk volna, előtte még Széphalom községégnél szemet szúrt a Kazinczy Ferenc Mauzóleum. Csak egy gyors megtekintés erejéig megálltunk. A mauzóleum egy szép nagy parkban, a Magyar Nyelv Múzeuma mellett volt. A mauzóleum épülete meg is lett, de túl sok mindent nem láttunk. De legalább sétáltunk egyet. KLIKK IDE és láthatod, hogy mit találtunk.

Annyira szerettem volna kipróbálni a libegőzést. Feltehetően nem nagyon lesz rá lehetőségem a jövőben. Síeléses terén meg szinte biztos hogy soha, úgyhogy szerettem volna megélni, és legalább tudni hogy milyen. Úgyhogy tériszony ide vagy oda. Fel a libegőre Sátoraljaújhelyen.
Anya persze félt. Pedig mondtam, hogy semmi félelmetes nincs benne…. még a tériszony mellett sem. Felfelé csak az emelkedő dombot és zöldet lehetett látni alattad, de az meg nem is volt igazán mélyen, úgyhogy nem volt mitől félni. Fönt volt igazán szép a kilátóból! Ott már fantasztikus körpanoráma várt. De hát a tériszonyos nem megy fel a kilátó tetejéig. Viszont az alsó szintekről is szép volt.  Nézd csak meg a külön bejegyzést és benne a képeket, KLIKK IDE. Aztán irány lefele. Anya persze tiszta para, hogy hogy fog leérni, amikor majd minden a szeme előtt lesz. De hát nincs másik út! Nincs lépcső és nincs másik lejárat…. csak a libegő! Úgyhogy beülés és szépen lassan libegés lefelé. A kilátás szép volt, bár az erdősáv miatt nem 100%-os... de jó volt! És még anya is félrerakta félelmét, kinyitotta szemét és rájött hogy nem is vészes. Mondtam neki hogy csak előre nézzen a messzi távolba, én is úgy teszek, és akkor egyáltalán nincs para és rossz érzés. Örülök, hogy megnéztük, és hogy ilyen élményben is részünk lehetett.

Éééés időnk még bőven volt! Úgy tűnt, hogy az égiek kedveztek nekünk és még a tegnap elmaradt Megyer-hegyi Tengerszemhez is el tudunk kirándulni. Úgyis útba esik visszafele, úgyhogy megkerestük azt a tengerszemet!
A srác a kempingben tegnap este elég jól elmagyarázta, hogy merre lehet menni, főleg ha autóval akarjuk megkirándulni. Nagykárolynál be, kocsma, balra, jobbra, és előre a halastóig. Jó kis leírás :)Ott a kocsit le lehet rakni, és meredek emelkedőn kell felkapaszkodni a hegytetőre. Pont így is lett. Könnyen odataláltunk, és az ottani túrázó fiatalok meg is erősítették, hogy valóban arra van. Hát és az a meredek hegyoldal, jóóóó meredek volt. Fel hát a dombmászásra. Persze minden relatív, és viszonyítás kérdése, hogy mi mennyire is meredek és fárasztó. Félúton bár érezhető volt, hogy valóban eléggé meredek, de mint mondtam is anyának, ilyen szörnyű domboldalt már másztunk meg. Úgyhogy csak lassan és nyugodtan, előbb utóbb felérünk. És valóban…. normál tempóban, anélkül hogy a lelkünket is kiköpnénk... felértünk. És láss csodát... ott volt! A Megyer-hegyi tengerszem! Ami nem más, mint a bányászat után maradt völgymélyedéseket vízzel kitöltő tó. Érdekes formája és mélysége, és persze egyedisége különlegessé teszi. Páratlan és szép látvány. Kár hogy kicsit kevéske volt a száraz hetek, hónapok után a víz. De így is szép volt. Megérte felszenvednünk magunkat. A külön bejegyzéshez KLIKK IDE.
Ezután vissza esti pihenőre…. mert holnap talán az egyik leghosszabb és legnehezebb utazás vár ránk a héten.

6. nap - Szombat
Boldogkői vár - Regéci vár - Aggtelek

Reggel a szokásos, pakolás, sátor bontás, ma este már megint máshol fogunk éjszakázni.
Már nem volt sok napunk és időnk. A debreceni virágkarnevál miatt kellett egyet csavarni az egész utazási terven, ami miatt pont az utolsó napokra jutottak a hosszabb utazások. És pont ezért nem lesz valami lájtos ez a nap. Sajnos pont Aggtelek maradt így a végére, és ahhoz, hogy ne is maradjon le…. még ma el kell érnünk Sárospatakról Aggtelekre. Persze nem csak úgy egy úttal, hanem közben meg kell néznünk a kiszemelt két várat is! Mondanám, hogy semmiség, hiszen pont útba esnek, no de nem ilyen egyszerű a dolog. Sajna Magyarország feltehetően legrosszabb útjai visznek át a Zemplén hegyen a várakhoz, csak hogy ne kelljen már olyan nagyot kerülni. És sajna rosszak azok az utak biza, még a street view-on is megnéztem. És aztán még a kempinges bácsi is mondta. Úgyhogy a kisebb kerülőnek számító, de feltehetően jobb átvezető utat választottam. Bár ne tettem volna! A GPS bevitt a szőlősbe, ahol még útnak mondható út sem volt. Nem is értem, hogy miért nem bíráltam felül a GPS-t, ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! De utána reménykedtem, hogy bár elkövettem ezt a balgaságot, de utána majd jobb lesz az út. Hát nem lett! Rosszabbnál rosszabb utak vittek át a túloldalra. Azon paráztam, hogy csak a Szuzi nehogy ott hagyjon cserben minket. Szegénynek a lelkét is kirázta a kátyúkkal tűzdelt út, pedig szinte gyök 40-30-al mentünk végig. A szomorú, hogy ennyi erővel a fele olyan rövid utat is választhattuk volna. Hiába mondták, hogy az a rosszabb, no de ha így is alig lehetett haladni, akkor legalább a rövidebben hamarabb odaértünk volna. No mindegy…. ebből is tanultam.
A lényeg hogy odaértünk a várhoz. Elsőnek a Boldogkői várat néztük meg. 
Persze hogy parkolódíj nélkül oda se lehetett felmenni. De legalább így szinte a vár kapujáig lehetett gurulni. És úgy tűnt, hogy relatíve koraiak vagyunk, mert nem volt még olyan sok autó ( legalább is nem annyi, mint ami akkor volt, amikor elindultunk tovább). Szóval megérkeztünk. És körülnéztünk. Azt csak néztünk, amikor láttuk, hogy mások épp az esküvőjüket készülnek megtartani a vár tövében. Ez van... van akinek megadatik, van akinek nem. Úgyhogy  inkább bementünk a várba.
Kívülről ez a vár is hatalmasnak tűnt. No de belülről már nem annyira. Meglehet, hogy ez az egész vár dolog már csak ilyen?! Kívül nagynak és elfoglalhatatlannak tűnik, belül pedig épp hogy élhetőnek. Gondoltam is, hogy akkor majd hamar megleszünk, és majd mehetünk a következőhöz, de hát a dolgok néha nagyon csalókák tudnak lenni. Bár valóban nem volt a várudvar és az egész várrész olyan nagy, mégis volt bőven látnivaló. Nézd csak meg a külön bejegyzést a várról, KLIKK IDE.
Kiállítások, ólomkatona kiállítás, kilátó torony, várfalséta, börtön, szobor, és ásványkiállítás…. csupa, csupa látnivaló. Ment is az idő rendesen. És anyának határozottan nagyon tetszett ez a vár. Ebédünk is megvolt, úgyhogy miután jól kinézelődtük magunkat, főleg az újabbnál újabb menyasszonyokat akik érkeztek fotózásra, mentünk is tovább. A következő megálló a Regéci vár!

Már csak a másik várig kell eljutnunk és onnan majd már csak a főutig vissza és akkor túl leszünk a rossz utakon. Gondoltam, hogy nem lesz valami csudajó a másik várhoz vezető út sem, no de hogy ennyire!!! Egyszerűen mintha lyukaszott sajt mintára valaki kilyuggatta volna az utat. Ilyet még soha nem láttam... még felénk sem! El sem hittem, hogy az valóban a várhoz vezető út, és hogy még a turisták kedvéért sem csinálta meg senki, és minden látogatónak ezen kell keresztül küzdje magát, ha azt a fránya Regéci-várat meg akarja nézni. Mi keresztül küzdöttük magunkat. Szegény Szuzi! Pedig azt hittem, hogy a nehezén már túl vagyunk. Csak ezen legyünk túl. Az egész hét legrázósabb útja ez a mai nap útszakasza volt a két várhoz.
No de odaérünk. És a faluszéli tábla szerint majdnem fel is lehetett menni a várhoz autóval. Úgyhogy akkor mi is nekivágunk. Az elején még egész jónak tűnt az út, na de aztán. Szegény Szuzi! Egy ideig mentünk és mentünk, szépen lassan, gyök nullával. Aztán gyanúsan álltak az autók és nem mentek tovább, mire anya meg is találta a figyelmeztető táblát, hogy onnan tovább mindenki csak saját felelősségre, mivel keskeny az út. Úgyhogy akkor mi is leraktuk itt a kocsit, minek kockáztatni. A fele út már megvan, a másik felét meg akkor gyalogosan. Kell a mozgás! 
Szépen lassan fel is értünk. Persze volt aki kocsival simán felment a tetejéig… hát akinek a kocsija elég jó... meg nem is sajnálja. No mindegy. Felértünk és a jegyvásárlás mellett mindjárt tekerőkére is bukkantunk, meg még szuvenyírt is lehetett venni a pénztárnál. Ezt a mákot! És még szép kis képecskés köcsög is volt! Nohát ez már szinte túl szép hogy igaz legyen.
Viszont a látvány itt sem maradhatott el! Hát persze hogy itt is ásatások voltak. Szerencsére egyelőre csak a bejárat előtt dolgoztak és váron belül nyugodtan lehetett nézelődni. Úgyhogy örömömmel be is mentünk. Tudtuk, hogy ez a vár csak rom, hiszen a kempinges bácsi is megmondta….” csak egy rom”. És valóban… de hát mi ezért jöttünk!! Hogy megnézzük a letűnt kor romjait! Mert nekünk ez az élmény és a kirándulás. Úgyhogy körbesétáltunk, nézelődtünk, anya megint minden kis zugba be és át. Aztán még fel a toronyromba, a kilátást megcsodálni. Úgy fújt a szél, hogy sokáig nem kellett foglaljuk a kakastrónt a többi turista elől…. szó szerint majd lefújt a szél onnan fentről. Eléggé magasan is voltunk. Szép kilátás, szép várrom... szép fehér kövek…. megcsodáltuk. Nézd csak meg Te is a külön bejegyzésben, KLIKK IDE, hogy milyen szép volt ez a vár, illetve várrom.
És hát idő volt. Menni kellett… mert menni kellett. Szorított az idő. Estére már a 200 km-re odébb lévő Aggtelekben kellene lennünk. Úgyhogy irány vissza. Az időt elnézve jó lesz ha sötétedésig felérünk.
Tettünk még egy kis pihenőt Miskolcon a Tescoban. Reméltem, hogy esetleg van kajálda, akkor vacsizhatnánk, de hát abban az egy éttermi részben nem lehetett fizetni kártyával, úgyhogy gyors shoping, anya elmaradhatatlan fagyija, illetve ebben az esetben a jégkréme, és már mentünk is tovább.
Sötétedésre értünk Aggtelekre. És persze nem volt normális címem... és már sötét is volt. Úgyhogy hirtelen rám jött a para, hogy hol is lehetünk és hogy a kempinget merre is találjuk. Térképre emlékezve gondoltam még egy kanyart megyünk, és ha nincs tábla, és semmi segítség, akkor kérdezünk... nem szégyen. De hál istennek tábla is lett, és még oda is találtunk.
A kemping viszont érdekes volt. Semmi porta, semmi szűrés. És mivel nem tudtam, hogy hol járunk... mentem és mentem…. mire megláttuk a sátrakat, kiderült, hogy már rég a kemping területén vagyunk és simán bejöttünk, anélkül hogy bárkit is zavart volna. Hmmmm. Érdekes egy hely. Ha nem fizettünk volna, akkor sem vette volna senki észre hogy ott vagyunk? Legalább is számon tudták volna kérni?? Hmmm…. No mindegy, mi ilyet nem csinálunk, úgyhogy recepciót megkerestük, és meg is kérdezzük, hogy miért szalagozzák el a szép nagy sziklát, amit a sötétben is láttunk.
Mint kiderült sziklamászó versenyt tartanak. Pont most, pont ezen a hétvégén, pont itt. Úgyhogy a barlangtúrák nem is a megszokott útvonalon lesznek megtartva. Az még hagyján…..de ezek a fránya sziklamászók ott fognak lógni minden képen. Hmmm….
Mindegy... szállás van, hely ügyben szabad-rablás…. érdekes ez a kemping.…. Nézd csak meg külön bejegyzésben azt a pár képeket, amik készültek, KLIKK IDE.
Mindegy…. van hol aludni, úgyhogy pihi…. Hosszú lesz az utolsó nap. Meg kell még néznünk a barlangot, legalább az egyik túrát. És utána még haza is kell érnünk. Laza 450 km körüli távolság. Nem tűnne hosszúnak…. az utazás is csak úgy 5 óra lenne….. No de egy az egyben... Szóval hosssszzú lesz. Elő az altatóval és alvás.


7. nap -  Vasárnap
Aggtelek - Szinpetri - Ónod - Hazaút

Az utolsó nap és a hazaút.
Sajna mint írtam a virágkarnevál fesztivál miatt borult a logikusnak tűnő menetrend. Amiben semmi baj, kivéve, hogy vasárnapra maradt Aggtelek. A mai napon még barlangtúrára kellene mennünk, és estére haza is kellene érnünk. Elég merész vállalkozásnak tűnt. Legalább is nekem, ha már másnak nem. Az út hosszú, Szuzi nem tud és nem is akar gyorsabban menni, meleg is lesz, nem is kicsit…. ja…. és megpróbálok még egyszer utoljára mégiscsak az M0-on átjutni. Szóval nem lesz kispiskóta.
No de előbb a szokásos reggeli menetrend. Kivéve, hogy most már sátrat is bontunk. Így ha visszajöttünk a barlang-túrából, akkor tényleg csak beülünk és elgurulunk. 

A barlang-túrában egy kicsit elbizonytalanodtam. Már mint abban, hogy mit is nézzünk meg. Időnk nem sok, ezért annak ellenére, hogy a hosszabb utat néztem ki, mégiscsak a közkedvelt Baradla -barlangtúra maradt. Így hogy ma még haza is kell érni, nem éri meg nagyobbat bevállalni….
De tán nem is baj... mert a jegyárus szerint - a sziklamászók miatt - ma nem onnan indul a túra, ahonnan szokott, és hogy most más termeket fognak megmutatni, úgyhogy lehet hogy most még szebb is lesz, mint máskor másoknak. Szuper, akkor hát fel a barlang-túrára. A gyülekezőig és indulásig még megtaláltuk a szuvenyír boltot is. És nagyon szupi kis bakancs formájú üvegdíszt vettem! Ja és még tekerő is volt a pénztárnál! Ez aztán a kánaán! Valahol kettő is, valahonnan meg egy szuvenyír se lett. 
A barlangtúra nagyon szép volt! Ha láttam is valaha, akkor sem emlékszem már arra. Teljesen új élményt nyújtott. És még fényképezni is lehetett. Már amennyire a gépem tudott. Mert ugye vaku az tilos volt, nem mintha azzal jobb képek születtek volna. Sőőőt. Azzal szinte semmi sem látszott volna. A szépséges kövek amúgy is meg voltak világítva, úgyhogy lettek képek... bár nem díjnyertesek , de képek, és azok az én képeim! Szóval nagyon jó volt a túra. Nézd csak meg a külön bejegyzést is, KLIKK IDE
A barlangban azért elég hideg volt. A sok strandpapucsost és rövidujjast nem is értettem. Mi készültünk, és még így is hűvös volt. Úgyhogy a sok ámélkodás után nem is volt baj hogy bő 1 óra bent-lét után kiértünk. Eléggé áthűltünk. Úgyhogy irány a felmelegedett kocsi. Gyors átöltözés, és hát irány haza. A távolság nagy…de egy egész délutánnyi időnk van…. Let’s go!

De mielőtt belevágnánk a kimerítő nagyon hosszú útba, azelőtt még van egy látnivaló a közelben.
A világ legnagyobb könyvét szerettem volna megnézni! Bizony! Itt van Magyarországon! Alig 10 km-re Aggtelektől, a Szinpetri nevű községben van egy múzeum-szerű létesítmény, ahol ezt meg lehet tekinteni. A táblát már jöttünkkor megtaláltuk, úgyhogy nagyon könnyen megtaláltuk az út menti könyvnyomda-múzeumot. Gondoltam, hogy csak az óriás könyv van ott, beugrunk, megnézzünk, azt megyünk is tovább. De nem… de nem ám! Az egy rendes több látnivalóval rendelkező múzeum volt. Méghozzá a tulajdonos az első könyvnyomda rekonstruált gépeivel, és eszközeivel teremtett meg egy kiállítást. Látszódott, hogy nagyon büszke a tulaj az élete munkájára, hogy ő maga rakta össze azt a gyűjteményt, ami bemutatja a könyv nyomdának a kezdetleges módszereit és eszközeit. Ééééssss! Még egy igazi, működő vízimalomkerekük is volt! És működőképes!!! amit be is mutatott, amikor mutatta, hogy hogyan préselték a papírt az akkori időben! Ez igen... saját kis folyó, saját vízikerék... és micsoda kert! Na de a végén azért megnézhettük az óriás könyvet is. Azt már az asszonyka mutatta meg. Persze kikötötte mindjárt az elején, hogy csak 3 db képet szabad csinálni. Fujj…. persze hol tudta ezt figyelni mikor azért elég sokan voltunk . És gondolom mások nagyon nem is figyeltek erre…. de hát a végén a Jóisten megoldotta, mert pont lemerült a gépem, épp hogy anya rólam meg tudta csinálni a képet.  Érdekes volt ez a látnivaló. Nem is gondoltam volna, hogy a könyvön kívül más is lesz. Nézd csak meg az egész múzeumról szóló külön bejegyzést, KLIKK IDE
Az időnk viszont jól elment. Majdnem egy órát időztünk. De szép volt, érdemes volt megállni.

Azt irány tovább, mert így aztán nagyon nem érünk haza. 
Pihenőnek megálltunk Edelényben, főleg abban a reményben, hogy a kastélyt megtekinthetjük. Ugyanis még Aggtelek felé láttuk, hogy valami nagyon nagy csudaszép kastély figyel a városka központjában. Meg is találtuk. És amíg a kocsi pihent egyet, addig mi megnéztük, hogy vajon látogatható-e a kastély. Gyanúsan nem volt mozgás, és gyanúsan nem volt használható a nagykapu, de azért körbesétáltuk… hátha másik oldalról kell megközelíteni. De sajna nem. Mert nem hogy nem volt nyitva, de még egyáltalán semmilyen formában nem is volt látogatható, mert még nem fejezték be a felújításokat. Az majd csak jövőre lesz kész. Úgyhogy szomorúan és az ebédünket majszolva visszamentünk a kocsihoz, hogy folytassuk az utunk. Egy tankolást még megejtettünk Miskolcon. Azt irány az utolsó pihenő állomásunk, Ónod, és az Ónodi vár.
Tudtam, hogy nem nagy wasistdas az a vár, de hogy vasárnap már 3-kor bezárjon. Illetve hát az egy szem épp tornyában feltehetően volt egy kiállítás rész, amit már nem tudtunk megnézni, mert hogy 3-kor zártak. Gondolom nem lehetett túl nagy dolog. Ahogy a vár sem volt az. De legalább az udvarba szabadon be lehetett menni. Úgyhogy ott lazán körülnéztünk, ettünk, ittunk, és a gyors pihenő után indulhattunk az utolsó nagy távra. Az Ónodi várról külön bejegyzéshez KLIKK IDE.


Igazából még nem sokat haladtunk, 4 óra volt és a nagyja még hátra volt, de mivel pályán megyünk, már nem lesz több nézelődős megálló, max. leállós pihenő. És talán így hazaérünk este 8-ra.
Az elején minden rendben volt. Egészen Pestig. Egyszerűen mumus és nem hagyja, hogy probléma nélkül átmehessünk Pesten. Fölfele ugyebár az eltévedés. Most meg hogy minden egészen jól ment, és kitartóan követtem a GPS-t, ezért a zuhogó esőnek kellett megkeserítenie a vezetést. És persze hogy pont akkor amikor elértük az M0-t. Nem szép az égiektől, de reméltem, hogy ennek ellenére gond nélkül átérünk. Bár szegény ablaktörlő szét nyikorogta magát, és alig láttam néha ki…. de kiértünk az M0-ról, és utána bezzeg már az eső sem esett! Egy gyors szusszanás után irány haza, mert most már tényleg közel vagyunk és nincs megálló. 
Este 8-kor megérkeztünk. Ahhoz képest, hogy reggel még Aggteleken a barlangtúrára készültünk... és este már az én kicsi Smile-at puszilgattam.... nem kis teljesítmény ! 

Örülök, hogy bevállaltam ezt az egész utat és kirándulást! Örülök, hogy anya is el mert jönni velem! Örülök, hogy ennyi minden szépet, kalandos és izgalmas dolgot láttunk! Nagyon jó volt! Ilyen tartalmas, izgalmas, kalandos és programokban változatos kirándulásban és nyaralásban belföldön még nem volt részem. Örülök, hogy megvalósulhatott!

Nagyszerű utazás és kirándulás volt ez a hét is, és az előző hét is!
Eddigi életem talán legizgalmasabb és legnagyobb volumenű kirándulása volt az Észak-Magyarországi körutazás és kirándulás. S mind utólag összeállt a kép... szinte majdnem minden fontosabb várat megnéztünk. Pedig nem is volt tudatos! Úgyhogy akár azt is mondhatnám, hogy egy igazi kalandos vártúra volt ez a két hét utazás!

3 megjegyzés:

  1. Köszönet a színes beszámolóért! Ugyanazek a célpontok - különösen a Tengerszem és a várak -, tervben vannak nekünk is, így még inkább örültem a te leírásodnak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jó hallani, hogy leírásaim segíthetnek másoknak! Nekem anno még nagy munka volt... túl sok különböző oldalról kellett mazsoláznom a kevésbé hasznos infók között. Úgyhogy örülök, ha élményeim megosztásával másoknak egy kicsit megkönnyítem a tervezést.

      Törlés
    2. Bizony megkönnyíted. Mostanában már, ha kinézek valami kirándulás célpontot, megnézem a blogodon, hogy jártál-e már ott. :) A részletes beszámolóid támpontot adnak, hogy nagyjából mire számíthat az ember.

      Törlés