Kirándulok, túrázok, élményekkel gazdagodok - S mind megírom, hogy lásd ,Magyarország mennyi látnivalóval és élménnyel Téged is vár.

S kérlek ne felejtsd, ez egy NAPLÓ, amiben SZEMÉLYES élményeim és érzéseim írom meg. Lehet hogy nem mindig tökéletes, de remélem hogy pont emiatt Neked majd jobb lesz!

2013. augusztus 22., csütörtök

Sárospataki vár

Sárospataki vár, avagy Rákóczi-vár
Észak-magyarországi kirándulásunk során a Sárospataki várat sem hagyhattuk ki. Ha már úgy is afféle várnéző túrán voltunk, az utunk amúgy arra vitt, akkor miért hagytuk volna ki.

Sárospatakon a Rákóczi-vár egy kis városon belüli kavargással meg is lett. Gondoltam ez GPS nélkül is megy. Ment is, csak kicsit tovább tartott. Így viszont egy kis ízelítőt kaptunk a városból is.
Megtaláltuk a várhoz vezető utat, és még felügyelt, de nem fizetős parkolót is találtunk. Nem is olyan rossz.
Információs tábla a vár területének bejáratánál.
Már ezen is lehetett látni, hogy a vár annyira nem is vár kinézetű és megjelenésű, viszont szép nagy terület tartozik hozzá.
A bejárat.... ahonnan megközelítettük a vár területét.

S a vár!
Legalább is annak kellett lennie. Csak épp nem festett várnak, inkább kastélynak tűnt.

A sárospataki vár vagy más néven Rákóczi-vár, a magyarországi késő reneszánsz építészet legértékesebb alkotása, Sárospatak legjelentősebb műemléke. A magyar nemzeti örökség része.
A magyar 500 forintos papírpénz hátoldalán a sárospataki vár látható, amely a hatalmas Rákóczi-birtoknak része volt. 
Láthatóan jó nagy területet be lehet itt járni, s nem csak maga a vármúzeumok vannak mint látnivalók.
De mi kifejezetten a vár megtekintése miatt jöttünk.
A nagy kapu vezetett a belső udvarba.
Újabb leírások, hogy merre mi látható.
S a képen abszolút jól látható, hogy miből is áll a Rákóczi-vár, pontosabban hogy mi az ami még a várra emlékeztet.
Amint beléptünk a belső udvarba már lehetett is látni...
A vár megmaradt épülete.
Olvasnivaló kedvenc mindent-tudó oldalunkról, a Wikidépiáról:
A mai várkastélyt és a hozzákapcsolódó város erődítéseit eredeti alakjukban 1534 és 1542 között Perényi Péter építtette. A mohácsi csata után ugyanis az ő birtokába került a város és a 15. századi Pálóczi-várkastély, mely a város északi végén helyezkedett el. Ez utóbbi a pártharcok során, 1528 után romba dőlt.
Perényi a középkori városközpontot bástyásvárfalövvel vétette körül, és e külső vár délkeleti szegletében alakította ki új rezidenciáját, a „belső várat”, rombusz alaprajzú várudvarból megközelíthető reneszánsz lakótoronnyal. 1540–1542 között a várudvar keleti oldalán földszintes palotaszárny építésébe fogtak. A félbemaradt munkát Perényi Gábor országbíró fejezte be 1563-ban, s talán ő építtette a tornyot kívülről körülölelő ötszög elővédbástyát, a „párkányt” is.
Halála után Patak a Szepesi kamara kezelésébe került 1567-ben. 1573-ban zálogbirtokként a Dobó család kapta, majd 1602-ben Dobó Ferenc halála után az örököseié lett. 1605-ben Bocskai hatalmába került, majd 1608-ban Lorántffy Mihály lányai vették örökségükként birtokukba az uradalmat. 1616-ban Lorántffy Zsuzsanna hozományaként lett Patak Rákóczi-birtok. Férjével, I. Rákóczi Györggyel együtt jelentős építkezésbe kezdett:
1617–18-ban a várkastély keleti szárnyára emeletet húztak, 1628-ban elkészült az új-bástya, s megerősítették a templom északi falát is. 1642-től a kastély déli szárnyára is emeletet építettek, 1647-ben pedig elkészült a Lorántffy-loggia. 1656-ban a Vörös-toronyra ágyúállással új szintet emeltek magas gúlatetővel, sarkain négy őrtornyocskával.
1670-ben Patakon robbant ki a Wesselényi-összeesküvés felkelése, melynek leverése után császári katonaság szállta meg a várat. 1683-ban Thököly kurucai felszabadították a várost, de 1685-ben a császáriak ostrommal ismét elfoglalták. 1694-ben II. Rákóczi Ferenc feleségével ide költözött, majd 1697-ben rövid időre Tokaji Ferenc felkelőinek kezére került az erősség.
Láthatóan a várkastély-szerű épületszárnyak teljesen fel lettek újítva. Ha nem állna mellette a régi időket idéző vártorony, akkor nem is mondaná meg az ember, hogy ezek az épületek egy várhoz tartoznak. Valahogy ezek a felújítások nem passzolnak a "vár" imidzshez. Néha nem is értem, hogy miért kell ezt, és hogy miért kell ennyire elvenni és elrontani a hangulatát egy régmúlttal rendelkező építménynek.
1702-ben a császáriak a külső várat felrobbantották és a Vörös-torony egyes részeit megrongálták. 1703-ban foglalták el Patakot Rákóczi kurucai, és ekkor leégett a fényes várkastély. A vezérlő fejedelem 1708-ban ide hívatta össze az országgyűlést. A Rákóczi-szabadságharcleverése után osztrák-német eredetű birtokosok – 1700-tól a Trautsohn, 1808-tól a Bretzenheim, és 1875-től a Windisch-grätz családok tulajdona lett, akik a várkastélyt a 18–19. században erősen átépítették.
Szaftos belépő fejében nézhettük meg a kiállításokat. A vármúzeum honlapján láthatóak ezen és hasonló információk - KLIKK IDE.
És még szaftosabb lett volna, ha fényképet is szerettem volna csinálni.
Megvolt a véleményem... de legyenek boldogok. Úgyhogy láttunk valamit... de így már meg nem mondom, hogy mit. Biztos érdekes volt, de fénykép nélkül emlékezetes biztos, hogy nem.
A védő cipő-bugyit még meg tudtam örökíteni. Így lehetett csak bemenni.

Még egy makett belefért a fényképezés tűréshatárba.
De több kép nincs. Úgyhogy ha érdekel, hogy mi lehet megtekinteni a várban, akkor a vár honlapján - KLIKK IDE -  megnézheted.
Ami az előbbinél még meglepőbb volt, igaz mondták, de nehéz elhinni, még utólag is... hogy a vártoronyba való felfelé haladás közben sem lehetett fényképezni. Több berendezett termen haladtunk keresztül, és ott sem lehetett fényképezni, csak a legeslegtetején... 

... no meg a kilátást... azt szabadott fotózni. Hmm... nem is értettem, hogy mire jó ez. Annyira nem jó marketing egy várnak, ami csak félig-meddig igazi vár.

De a kilátás legalább szép volt.  A Bodrog folyó...
Úgyhogy jobb híján ott fönt, a Vörös-torony tetején készültek képek...
A várkastély magva a közel négyzetes alaprajzú, ötszintes Vörös-torony. Legalsó szintjének rézsűs homlokfalai keskeny lőrésekkel áttörtek. Bejáratai szintjén kapuját gazdagon díszített reneszánsz faragványok ékesítik. A kapuboltozatot torz fejekkel kitöltött kazetták tagolják, a párkány feletti oromzatban angyalfigura tartja a négyosztatú, lefaragott címerpajzsot. A homlokzatokat domborműves oromzatú ablakok törik át. A torony bejáratai szintjén konyha, sáfárház, kancellária, kincstár és levéltár helyezkedett el. A torony védelmi jellegét érzékeltetik a harmadik és negyedik szint között a homlokzatok mögött húzódó védőfolyosók és az ezekből nyíló lőrések. A negyedik szinten látható nagy terem, az egykori „öreg palota” hajdani pompájáról a reneszánsz faragványok, Perényi-címeres keretelések és a 16. századi ornamentális falfestés töredékei tanúskodnak. Az eredetileg famennyezetes termet a 17. században leboltozták.
Délről csatlakozott hozzá a bokályos ház, I. Rákóczi György hajdani audienciás szobája. Az ágyúállások céljára 1656–1658-ban épült legfelső, hatalmas gúlatetővel lefedett szint sarkain három figyelőtornyocska emelkedik. A negyedik, a torony délkeleti sarkával együtt 1702 körül leomlott.
A Vörös-toronyhoz nyugat, illetve észak felől csatlakozik a rombusz alaprajzú, sarkain kiugró bástyákkal erődített, a várostól árokkal elválasztott várkastély, az egykori belső vár. Udvari homlokzata elé 19. században boltíves tornácokat emeltek, csak a keleti szárny földszintjén láthatók részben másodlagosan beépített reneszánsz elemek. Az udvar legértékesebb része a keleti szárnyat és a tornyot összekötő oszlopos-árkádos lépcső és a loggia, melyet Lorántffy Zsuzsanna építtetett. Innen a neve: Lorántffy-loggia).
Az északkeleti sarokbástya szegletén az emeleten a 17. századi „Sub-Rosa erkély” ugrik ki. Nevét a kerek erkélyszobácska festett boltozatának zárókövét díszítő stilizált rózsáról kapta. Kívül, a sarokbástyák külső szegletén múlt századi kiugró zárt körerkélyek láthatók. A várkastélyt árok választja el a várkerttől. A mai kapu mellett láthatók az egykori, múlt században befalazott felvonóhidas kapu nyílásának maradványai, s az árokban a híd pillérmaradványai.
A Vörös-tornyot délkeletről a 16–17. századi nagyméretű, ötszögű kazamatás bástya, a „párkány” veszi körül. A várkastély déli szárnyától indul a déli várfal, melynek felső szintjét a várkert magasságáig lerombolták. Ehhez csatlakozik a romos „Vörös-bástya”, majd az 1647-ben épített háromszintes, kazamatás délnyugati fal és bástya. Utóbbi romjain belül a 16. századi kerek bástya alapja látszik.
A nyugati várfalat nagyrészt még a Rákóczi útházai takarják, melyek az egykori várárok területén állnak. Az 1631–1647 körül épített „Oroszlán-bástya” falmaradványai is felismerhetők még. Az északi város falszakasznak igen kevés maradványa látható, kivéve a gótikus templom megerősített északi falát, mely egykor a védművek része volt.
A templom északi és déli falába 1670-ben a császáriak kapukat törtek. E fal északkeleten a nagyméretű „Tömlöc-bástyánál” végződik. Innen indul, s a palotához csatlakozik a keleti városfal, középen a „Vízikapuval”, melynek nagy félköríves kocsibejárata mellett kisebb gyalogkapu is nyílik. A régészeti ásatások feltárták a kapu előtti elővédbástya alapfalait is.
Nem volt rossz itt fent nézelődni...
...és persze sok érdekességet láttunk a vár épületein belül...
...de mégis valahogy többet vártam volna ettől a vártól.
Meglehet hogy a fényképezés normális lehetőségének hiánya okozta... de valahogy nem nyűgözött le ez a vár és a látottak.
Pedig jó nagy... és ha már erre jár az ember, akkor persze kár lenne kihagyni... főleg a várkedvelőknek. Persze lehet hogy más más színben fogja látni, mint én akkor, amikor ott jártunk.
Egy kis ráadás!
A megtekintés után tovább mentünk. S mivel ezek a látottak még mind a vár területéhez tartoznak, ezért ezt is mutatom, hogy mi lehet látni, ha az ember sétálgat.







A várfal mellett a Bodrog partja felé elnyúló területen lévő falmaradványokat szabadon bármikor meg lehet tekinteni.

Ha itt visszafelé sétáltunk volna a vár irányába, akkor láthattuk volna a tornyot kívülről is. De nem tettük.. visszafelé már nem sétáltunk... pedig jó lett volna ebből a szemszögből is látni a Vörös-tornyot.
S egészen a templomig, a vártemplomig sétáltunk. Ezt ma a Sárospataki Bazilikának is nevezik. Erről egy külön bejegyzésben olvashatsz - KLIKK IDE.
A templom tövében pedig egy romot is lehet látni, a Rotunda. Sajna ottjártunkkor még nem foglalkoztattak a templomok, legalább is olyanok, amiket alig lehet észre venni. Úgyhogy nem is igazán készült kép róla... pedig ott mentünk el mellette! zen a képen lehet látni, hogy bizony ott van. S mivel láttam is meg nem is... ezért csak készítettem egy röpke kis bejegyzést - KLIKK IDE.
Szóval jó nagy területet ölel fel a Rákóczi-vár. Ebből az igazi érdekesség, a Vörös torony, a múzeum keretein beül tekinthető meg. Viszont sok más ingyen, csak úgy sétálgatva is megnézhető. Úgyhogy ezért nem haragszok erre a várra. Egy látogatást megér!

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése