Kirándulok, túrázok, élményekkel gazdagodok - S mind megírom, hogy lásd ,Magyarország mennyi látnivalóval és élménnyel Téged is vár.

S kérlek ne felejtsd, ez egy NAPLÓ, amiben SZEMÉLYES élményeim és érzéseim írom meg. Lehet hogy nem mindig tökéletes, de remélem hogy pont emiatt Neked majd jobb lesz!

2013. augusztus 24., szombat

Regéci vár

Regéci vár
Észak-Magyarországi kirándulásunk során a nagy várnéző körútból nem hagyhattuk ki a Regéci várat sem. Nem volt egyszerű eljutni oda, de megérte!

Gondoltam, hogy nem lesz valami jó a másik várhoz vezető út sem, no de hogy ennyire!!! Egyszerűen mintha lyukasztott sajt mintára valaki kilyuggatta volna az utat. Ilyet még soha nem láttam... még felénk sem! El sem hittem, hogy az valóban a várhoz vezető út, és hogy még a turisták kedvéért sem csinálta meg senki, és hogy minden látogató azon kell keresztül küzdje magát, ha azt a fránya Regéci várat meg akarja nézni. Mi keresztül küzdöttük magunkat. Szegény Szuzi! Pedig azt hittem, hogy a nehezén már túl vagyunk. Úgy voltam, hogy csak ezen legyünk túl.
No de odaérünk. És a faluszéli tábla szerint majdnem fel is lehetett menni a várhoz autóval.
Úgyhogy akkor mi is nekivágunk. Az elején még egész jónak tűnt az út, na de aztán.
Szegény Szuzi! Egy ideig mentünk és mentünk, szépen lassan, gyök nullával. Tábla volt, úgyhogy jó irányba mentünk.
Aztán gyanúsan álltak az autók és nem mentek tovább.
Mire anya meg is találta a figyelmeztető táblát, hogy onnan tovább mindenki csak saját felelősségre, mivel keskeny az út.

Úgyhogy akkor mi is leraktuk itt a kocsit, minek kockáztatni. A fele út már megvan, a másik felét meg akkor gyalogosan. Kell a mozgás!
Szépen lassan fel is értünk.
Persze volt aki kocsival simán felment a tetejéig… hát akinek a kocsija elég jó... meg nem is sajnálja. No mindegy. Felértünk és a jegyvásárlás mellett...
.... mindjárt tekerőkére is bukkantunk, meg még a szuvenyírt is lehetett venni a pénztárnál.
Ezt a mákot! És még szép kis képecskés köcsög is volt! Nohát ez már szinte túl szép hogy igaz legyen.
Viszont a látvány itt sem maradhatott el! Hát persze hogy itt is ásatások voltak.
Szerencsére egyelőre csak a bejárat előtt dolgoztak és váron belül nyugodtan lehetett nézelődni. 
Úgyhogy örömömmel be is mentünk.
Tudtuk, hogy ez a vár csak rom, hiszen a kempinges bácsi is megmondta….” csak egy rom”. És valóban… de hát mi ezért jöttünk!! Hogy megnézzük a letűnt kor romjait! Mert nekünk ez az élmény és a kirándulás.
Úgyhogy körbesétáltunk, nézelődtünk, anya megint minden kis zugba be és át. 
A kilátás sem maradt el.
Mivel magasan voltunk, ezért lépte nyomon a környező tájat csodálhattuk.

De azért néztünk minden mást is. Pl. fentről az ásatás is látható volt.
S a vár romja különböző aspektusokból.
Mentünk, hogy mindent bejárjunk.

A regéci vár történetének kezdetét évre pontosan nem ismerjük. A korábbi történeti szakirodalomban meghonosodott nézet szerint a vár 1285-ben már állt. Ezt a dátumot egy 1298-as oklevélre alapozták, mely forrás elbeszélése szerint az 1285-ös második tatárjárás idején a magyarok és a tatárok Regéc alatt megütköztek egymással.
Valószínűbb azonban, hogy ez a forrás csupán a Regéc nevű hegy alatt vívott csatára vonatkozik és a vár ekkor még nem állt (a "Regéc" név szláv eredetű, jelentése "szarv", és a hegy sajátos formájára utal, a kettős, egy északi és egy déli csúcsra és a kettő közötti hegynyeregre, melyek nyugat és kelet felől nézve valóban szarv-formát mutatnak).
A vár létezésére sokkal biztosabb adatnak tűnik Aba Amadé nádor által 1307-ben Regécen kiadott oklevél, melyet az ország északkeleti részét uraló nagyúr az akkor már álló várban állíthatott ki. Ennek alapján valószínűsíthető, hogy a várat az Aba nemzetség egyik tagja, talán éppen Amadé nádor építtette.
A vár történelméről és történetéről a teljes leírást a vár saját honlapján elolvashatod - KLIKK IDE. A nyitvatartásról és a belépőjegy árakról is itt tájékozódhatsz.
De mivel nem biztos, hogy úgy elolvasod... talán itt a képek közt elrejtve izgalmasabb a tudnivaló.
Az 1312-es rozgonyi csata után I. Károly király a vesztes Aba-nemzetség valamennyi birtokát, így Regécet is, elkobozta. A vár királyi adományként rövid ideig Petenye fia Péter birtokában volt, ám amikor ő is szembefordult az uralkodóval, a király tőle is elvette. A vár 1316-tól 1427-ig királyi birtok volt. Jellemző ugyanakkor, hogy a király alkalmasint szolgálati birtokként megbízható híveinek adományozta a várat és az uradalmat. Ily módon került a vár az I. Károly királlyal Nápolyból érkezett Drugeth család birtokába. A nagy hatalmú, az országnak hosszú ideig nádorokat is adó család a regéci várban őriztette okleveleit. A várat a 14. század második felében vadászat céljából több alkalommal meglátogatta I. Nagy Lajos király is, akinek regéci tartózkodásait a várban kiállított oklevelek is tanúsítják.
Ha ránagyítasz, akkor ez is olvasható.... zoom-zoom!
A királyi birtokként szolgáló várat Luxemburgi Zsigmond király 1427 körül a szerb despota családnak, a Brankovicsoknak adományozta sok más magyarországi birtokkal egyetemben. Tőlük 1459-ben került vissza a vár királyi tulajdonba, ám I. Mátyás király már 1464-ben, a felemelkedését ekkor, többek között a regéci uradalom megszerzésével megkezdő Szapolyai családnak adta örökbirtokként.
A Szapolyai család birtoklása 1526-ig töretlen, ám az 1526-1541 közötti időszakban, a két király, I. Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János és híveik közötti rendszeres háborúskodások idején még nem teljesen tisztázott a vár tényleges birtoklásának története. Annyi azonban tudható, hogy ebben az időben többször sor került a vár ostromára is.
1541-ben a várat és uradalmát Serédy György és Gáspár kapták adományba I. Ferdinánd királytól. Ezzel kezdődik a vár történetének fénykora. A Serédyek és utánuk több birtokos család a 16-17. században már egyik rezidenciájaként használta a regéci várat.
Nagyon izgalmas volt a romok között járkálni.
Mint egy izgalmas számítógépes kalandjátékban, ahol minden egyes zegzugba be kell nézni, hátha kincset találsz.

A várat a Serédyektől az Alaghy család tagjai, János, György és Menyhért örökölték meg. A következő évtizedekben Alaghy János leánya, Judit játszott meghatározó szerepet a vár történetében. Judit - előbb Mágochy András, majd Rákóczi Zsigmond felesége - megpróbálta kiszorítani rokonait a vár birtokából, akik közül csak Alaghy György fiának, Ferencnek sikerült azt röviddel halála előtt, 1611-ben teljes egészében visszaszereznie. A regéci vár és uradalom örököse 1612-ben Alaghy Ferenc fia Menyhért lett, aki részben a regéci várban, részben a pácini kastélyban tartotta udvarát.

Egyes helyeken inkább csak kőhalom volt.
Ez is olvasható... egy kis zoom-zoom, és már láthatod, hogy milyen érdekes információt osztanak meg a látogatókkal.


Tudod... zoom-zoom.
A tokaji borkereskedelem miatt egyre inkább felértékelődött regéci uradalomra szemet vetett Esterházy Miklós is, aki 1612-ben feleségül vette Alaghy Judit fiának, Mágochy Ferencnek özvegyét, Dersffy Orsolyát, s ezzel jogot formált az Alaghy-vagyonra. II. Ferdinánd király Alaghy Menyhért halála esetére már 1621-ben Esterházynak ígérte Regécet. Bár Alaghy 1631-ben elhunyt, ám Esterházynak csak 1635-ben sikerült a várat és a hozzá tartozó uradalmat megszereznie. Ezzel párhuzamosan Rákóczi Zsigmond házassága révén a Rákóczi család is igényt formált Regécre.
Még épület rajzot is találtunk. Érdekes és játékos volt a megnevezett tereket megkeresni és beazonosítani... már ha lehetett.
I. Rákóczi György erdélyi fejedelem a Habsburgok elleni háborúja során kétszer is ostromolta a regéci várat 1644-ben, másodjára el is foglalta azt a Habsburg-párti Esterházytól. Az 1645-ben megkötött linzi béke aztán szentesítette is Rákóczi foglalását, a vár és uradalma ettől kezdve a Rákócziak birtoka. A család a regéci várat egyik mellékrezidenciájaként használta. Gyakran tartózkodtak a vár falai között, sőt II. Rákóczi Ferenc gyermekkorában néhány évig itt is nevelkedett. A Thököly-felkelés idején kuruc támaszpontként szolgáló várba a Thököly ellen harcoló Habsburg csapatok 1685-ben vonultak be. Az 1686. május 2-án - felsőbb utasítás alapján - megkezdték a regéci vár, az egykori fényes főúri rezidencia módszeres lerombolását.
A regéci vár legkorábbi részének a Felsővár sziklacsúcsán álló öregtorony és az egykor hozzákapcsolódó íves vonalú várfal tekinthető. A toronynak azonban csak az alsó szintje tartozik az első építési periódushoz, felső szintjeit az 1540-es években, amikor északkeleti sarkához egy háromszintes kerek ágyútornyot illesztettek, teljesen újjáépítették.
A második periódusban, a 14. század végén vagy legkésőbb a 15. század első felében a Felsővárat teljesen átépítették. A korábbi íves vonalú várfalat lebontották és a korai vár helyén egy négyszögletes alaprajzú várat építettek fel, a falak belső oldalán többhelyiséges, emeletes épületszárnyakkal.
A 15. század közepén a később Középső vár nevű várrésznek helyet adó hegynyerget a két sziklacsúcs között a ma is álló keleti és nyugati várfallal teljesen lezárták. Legkésőbb ekkor kezdődhetett meg a déli sziklacsúcson álló Alsóvár területén a várfalak és a különböző épületek kiépítése is.
A 16-17. században az építkezések fő színtere a Középső vár volt. Ebben az időszakban épült ki a főúri udvartartásnak is helyet adó keleti és nyugati palotaszárny.
A keleti palotaszárny legrégibb, 1500 körül kiépült részének a palotaszárny északi végén, közvetlenül a Felsővár sziklájának déli oldala előtt található, három egységből álló, helyenként ma is a második emelet magasságáig álló része tekinthető. A következő, a 16. század második harmadára tehető periódusban ehhez az épületrészhez a földszintjén három, az emeleten két helyiségből álló épületet emeltek, majd a 16. század második felében felépült a palotaszárny déli szakasza is, a földszinten és az emeleten is három-három helyiséggel. Az egyik földszinti helyiségben alakították ki nagyméretű kemencékkel rendelkező sütőházat is. A palotaszárny déli végéhez utólag hozzáépült kisméretű boltozatos helyiség déli oldalán alakították ki legkésőbb a Középső várból az Alsóvárba vezető, alsó szakaszán kő, felsőbb szakaszán fa lépcsőfokokból épült impozáns lépcsőt.


Ez is nagyítható, olvasható, ha érdekel...
A nyugati palotaszárny 16. században kiépült részei közé tartozik a konyha és a tőle délre emelt, jórészt alápincézett, a nyugati várfal belső oldalára épült helyiségsor. A 17. század folyamán a nyugati palotaszárny udvari homlokzata elé kisebb, földszintes épületeket építettek, az egyik ház alatt egy boltozatos pincét is kialakítottak.
A 16-17. század folyamán a várat védőművekkel erősítették meg. A vár északnyugati sarkán felépült a Kútbástya, tőle délre a nyugati várfal északi szakaszát egy belső köpenyfallal megerősítették és felmagasították. A könnyebben támadható keleti oldal északi végén egy rondellát, az ún. Kerekded bástyát építettek fel. A keleti várfal középső szakaszának külső oldalán felépült a Kis bástya, melytől délre egy külső várfalat is építettek a várfal külső oldala elé, mely külső fal az Alsóvárat kelet felől védő többszintes sokszögű bástya északi oldaláig húzódott. A vár keleti oldalát árokkal és annak külső oldalán kialakított, ma is meglévő sánccal védték.
A várba bejutni csak több kapun keresztül lehetett, ezek a Középső vár udvarától délnyugatra, illetve az Alsóvár sziklatömbje alatt álltak, jelenleg még feltáratlanok. A kapuk közötti területet és a várba vezető utat védművekkel és farkasveremmel is megerősítették.
A vár ezen jól kiépített védművek ellenére sem klasszikus katonai erődítménynek, hanem mindvégig erődített uradalmi központnak és - történetének utolsó másfél évszázadában - főúri és előkelő családok rezidenciájának tekinthető.
Aztán még felmentünk a toronyromba, a kilátást megcsodálni.
Úgy fújt a szél, hogy sokáig nem kellett hogy foglaljuk a kakastrónt a többi turista elől…. szó szerint majd lefújt a szél onnan fentről.
De ez a kilátás a várra!!! Ilyet se sűrűn látni! Kevés várunknál/várromnál adatik meg, hogy ilyen pazar rálátás legyen az egész vár területére.
Eléggé magasan is voltunk. Úgyhogy a távolabbi tájakra néző látvány se volt utolsó.



De a rom látványa vitt mindent!
Egyrészről szomorú, hogy az idő nagy ura így elbánt a várral, de ugyanakkor van benne mégis valami romantikus szépség.
És hát... kalandoroknak egy élmény, hogy megtalálnak és megnézhetnek valami nem hétköznapi érdekességet.
Sajnos felén nincsenek ilyenek, úgyhogy minden ilyen rom lenyűgöz.
S ez a várrom különösen elnyerte tetszésemet.

Szép kilátás, szép várrom... szép fehér kövek…. megcsodáltuk, nagy élmény volt.

(Ui.: 2013 óta sok minden változott. Nézd csak meg a vár honlapján - KLIKK IDE - , hogy azóta milyen felújítások, újítások és fejlesztések voltak. 2018-ban már nem úgy fest a várkép, mint amikor mi ottjártunk.)

Nekem nagyon tetszett az élmény is, a látottak is! 
És mivel a vár akkori állapotában ennyi volt a látnivaló, búcsút intettünk, s visszagyalogoltunk az autóhoz.
És folytattuk nagy utunk a következő célponthoz.
Egyáltalán nem volt megerőltető és nagy túra. Csak ennyit mentünk... még az ebédet sem dolgoztunk le ennyike kilométerrel :)
Úgyhogy ha még a jövőben sem változna a vár látogatásának módja, akkor az általunk megjárt módon is könnyedén 'meghódítható' a vár. És az a látvány, ami odafönt vár a turistára... mindenképpen megéri! 

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése