Szent István Kápolna vagy Szent István templom
Óbányai hosszú-hétvégénk pihenő napján Mecseknádasd községét néztük meg közelebbről. Ha még nem olvastad volna a bejegyzést, akkor KLIKK IDE. És ha már ott voltunk, mindenképp szerettem volna megnézni a nagy kanyarban álló templomot is!
A községjáró utunk utolsó állomása volt. Ez a Szent István Kápolna de van ahol Szent István templomnak mondják. A tábla... és a wikipédia is kápolnának nevezi...
Mindenki, aki a 6-os főúton Pécsre jár vagy onnan jön, biztos, hogy látta már a nagy hajtűkanyarban ezt a templomot, ...Mecseknádasdi kilátással...
Én is... sokszor.. és most eljött az idő, hogy személyesen is megnézzem. Nagyon reméltem, hogy be is tudunk menni és közelebbről is meg tudjuk nézni.
Ahogy közeledtem, a zárt kapu láttán kezdett elmenni minden reményem. Gondoltam akkor legalább a táblákat megörökítem.
És mily nagy szerencse... ez a kapu nem is volt zárva! Csukva volt, de nem zárva. Érdeklődő emberek a kulturáltan be tudtak menni.
A temetőben álló Szent-István kápolna a román és kora gótikus stílusjegyek alapján a tatárjárás után épült, egy korábbi, kora Árpád-kori templom alapjaira. E templom körül volt az Árpád-kori falu. A kápolnában 14. századi, Zsigmond király korabeli falfestmények láthatók. A külső, védőfalak a 15.-16. században épültek.
A legtöbb információ a mecseknádasdi plébánia oldalán található meg, KLIKK IDE és láthatod.
A mecseknádasdi Szent István templom a 6. számú főközlekedési út mentén, festői útkanyarban áll, a hegyek közvetlen szomszédságában. Méretei, építészeti részletei szerények, mégis jelentős a környezetéhez tartozó középkori történeti emlékek miatt. Helyénél fogva látogatottsága ma is élénk. 1970-72-ben helyreállítása során több azonos értékű építési korszak maradványait kellett értelmezni. Mint ahogy arról már korábban szó esett, az első román templomból mindössze az alapfalak és a nyugati homlokzati fal található meg. A XIII. században bővített templomból a toronytest szinte sértetlenül áll a második emelet, illetve a fogsoros párkány magasságáig. A középkori periódusok közül leginkább a XIV. századi maradt ránk, de szólni kell a romossá vált templom XVIII. századi átépítéséről is.
Méretéhez képest tehát e kis épületnek igen sok arca volt. Ezekben közös: egyszerűsége, méretéhez illő szerénysége volt. E megállapítás jelentette helyreállításunk alapját. A középkori szint visszaállítása és az első templom bemutatása érdekében a szentélyben levő barokk oltárt elbontottuk ugyan, de helyére éppoly egyszerű, visszafogott formájú és méretű berendezési tárgyak kerültek. Minden rendelkezésre álló eszközt felhasználtunk arra, hogy a történeti részleteket minél kézzelfoghatóbban érzékeltessük. Megkülönböztethető falazóanyaggal újjáépítettük a XIII. századi sekrestyét. Ennek oka, hogy a templomtérben rendetlenséget okozó, a működő templom funkciójához tartozó tárgyak itt elhelyezhetők legyenek.
A 6-os főút mellett álló keletelt templomot az okiratokban mint "Ecclesiam Sancti Ladislai Regis" találták meg (II. András, 1235), majd 1330-ból származik plébániaként való említése (a tolnai főesperességhez tartozott). Szentélye egyenes záródású, amelyhez északról sekrestye csatlakozik (13. sz.). E század második felében épült fel a torony is a nyugati falra. A következő évszázadban kibővítették, majd a század végén freskókkal díszítették. 15. és a 16. sz-ban védművek épültek a templom mellé: egy négyszögletű torony és elkészült a körítőfal.
Az épületet az 1700-as években betelepülő őseink jó ideig továbbra is plébániatemplomként használták. A korábban megrongálódott templom felújítása 1723-ban történt meg. Noha a Bajorországból hozott szentkultusz tovább élt a közösségen belül (különösen Szent Kiliánnak, a "frankok apostolának" tisztelete), a templom titulusa - feltehetőleg a betelepülők új identitásának megteremtése végett - mégis Szent István lett.
Ekkor a falu még jórészt a templom környékén terült el. A község növekedése miatt új plébániatemplomot kellett építeni, és annak elkészülte után a kisméretű templom liturgikus használata csökkent. Érdekesség, hogy a falu főbúcsúja továbbra is Szent István napja maradt, s nem szorította ki a plébániatemplomé (Szent György napja).
A kis templom jelenleg főként elhunytak búcsúztatását szolgáló temetőkápolnaként hasznosul, de évente többször különféle szentmisét is tartunk/tartanak itt. Ezek főként esküvők, évfordulós megemlékezések, gyászmisék.
A temetőben látni több-százéves sírokat is.
A romokról nem is beszélve. A régi templom falainak kővonulatai még mindig láthatóak.
Ezek a falvonulatok árulkodnak, hogy korábban valóban volt egy sokkal régebbi épület.
Szólni kell még a templomot körülvevő kerítőfal helyreállításáról, melynek pontos alaprajzi helyzetét a régészeti feltárás tisztázta. A kerítőfal egyben támfal is, és a keleti, illetve északi oldalon erősen lehordott terep további pusztulását akadályozza. Ugyancsak bemutattuk alaprajzát a templom déli oldalán előkerült torony alapmaradványainak.” (Schőnerné Pusztai Ilona: Baranya középkori templomainak helyreállítása – részlet)
És ha még látnátok az esti kivilágításban! Már olt szerencsém, és nagyon pazar!
Nekem tetszett... a nagyon régi épület romjait az újjal és a temető jellegével kellemesen kombinálták. S egy olyan helyen áll, ahol nem lehet nem észrevenni, úgyhogy egyszer talán érdemes megtekinteni.
Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése