Kirándulok, túrázok, élményekkel gazdagodok - S mind megírom, hogy lásd ,Magyarország mennyi látnivalóval és élménnyel Téged is vár.

S kérlek ne felejtsd, ez egy NAPLÓ, amiben SZEMÉLYES élményeim és érzéseim írom meg. Lehet hogy nem mindig tökéletes, de remélem hogy pont emiatt Neked majd jobb lesz!

2013. július 24., szerda

Recsk - Szent-Ilona vízesés

Szent-Ilona vízesés
Észak-Magyarországi kirándulásunk során a szép természeti látnivalókat sem hagytuk ki. Főleg nem a különlegeseket, mint a Szent-Ilona vízesés a Mátrában.

Egy korábbi látnivaló után már indultunk is a vízeséshez. Persze előbb meg kell találni az oda vezető utat és a leágazót…. ami szokásunkhoz híven megint nem jött össze elsőre. Bár nyomtattam még utazás előtt térképet... de valahogy nem volt egyértelmű, hogy merre is kell majd lehajtani. Pedig az onlin turistatérkép segítségével olyan könnyű - ha még nem láttad és használtad volna, akkor KLIKK IDE és láthatod - talán pont akkor nem ezt vettem igénybe?!?
Nem baj.... irány Parádfürdő, és járókelőt kérdezünk. Szerencsére pont helyi ismeretséggel rendelkezőt találtunk. És lássunk csodát! Az égiek megint megsegítettek. Egy néni aki pontosan tudta az utat. És mint kiderült még közel is voltunk, sőt, szinte csak tovább kellett gurulnunk az úton amire bekanyarodtunk. Szinte túl könnyű volt. A lényeg, hogy kis kocsikázás után odaértünk, ahol mindenki más is letette autóját. Úgyhogy mi is. A tiltó tábla nem is engedte, hogy tovább menjen bárki is autóval.

Irány kirándulni....valamerre arra, de nem tudni merre, hát megyünk egy fiatal pár után.
Mindjárt az elején afféle piknikezős hely volt.

Kúttal és vízzel... bár az nem volt az igazi.


Majd mentünk tovább, mert úgy tűnt, hogy az a jó irány. Ha mások is arra mennek. Gondoltam, hogy talán mindenki a vízeséshez akar menni, vagy nem? Viszont így utólag érthetetlen, hogy miért nem volt rendes egyértelmű leírásom és turista térképem. Tényleg nem értem....
Túl hamar eltűntek akiket követni mertünk, és mintha már mi se mennénk jó irányba...
Túl erdős, túl kihalt, és túl földes az út amerre anyát az orra vitte....
Valami gyanús...de nagyon.... Már nincs folyómeder se, és emelkedik az út.
Egyre gyanúsabb. Tanakodás, és fordulás vissza, mert hogy eltévedtünk! Azt mutatom, hogy merről hallottam a hangokat. Átvágunk a kis patakmedren,....

.... és nicsak... ki gondolta volna.... a művi út, aminek a végén leparkoltunk.
Ezen kellett volna végigmenni!!! ááááá!
Legalább is a jövőmenő emberekből ítélve, igen. Úgyhogy mi is megyünk tovább a szép egyenes aszfaltos úton.
Megyünk és megyünk, amíg anya megint gondol egyet. Megy az orra után. Egy nagy kanyarba vezetett a művi út, és pont egy autó jött le onnan fentről, amerre az út kanyarodott fel. Gondolá hát, hogy akkor kis mászással lerövidíthetjük az utat. Én persze utána, mert mit tehetnék. Bár csak hallgattam volna belső megérzésemre, hogy azért addig a kanyarig és tábláig el kellett volna menni.
Mert hogy megint teljesen rossz irányba indultunk.
Mentünk, mentünk, és mentünk. Senki nem jött és ment, és egyre gyanúsabb lett. 

Tábla, kiírás, nuku. És miután anya csak ment és ment, és egyre több km volt már fáradt lábainkban....

Már nagyon gyanús volt, és még annál is gyanúsabb.... de valahogy nem akaródzott visszafordulni.... egészen addig, amíg meg nem láttuk a táblát!
A nyíl, hogy arra a van a vízesés! Visszafelé mutatott!!! Pont arra, ahonnan jöttünk!!! ÁÁÁÁ!!
Mégse kellett volna levágni azt az utat, csak egyszerűen végigmenni rajta! No mindegy.... irány vissza... .a jel után, mert most már tudtuk, hogy melyik jelet kell követni.
Persze itt is levágtuk az utat, ami egész gyorsan vitt lefelé. Szinte éreztem, hogy hol fogunk kilyukadni, és érzéseim beigazolódtak.
Az aszfaltozott út elején a tábláknál lyukadtunk ki... újra ott, ahol egyszer már voltunk, és igyekeztünk a helyes útra térni.
Úgy tűnt, hogy nagyon tartoztunk egy úttal az ördögnek, mert így legalább 2 km-t tévelyegtünk.


No de most már fel a helyes útra, hogy megtaláljuk már azt a fránya vízesést. Járt utat járatlanért..... soha többet!
Most már mi is a többi kirándulóval haladunk. Az elágazás, ameddig el kellett volna jönnünk, és akkor tudtuk volna, hogy merre is kell menni.

Egészen a fahídig kell menni az aszfaltozott úton. Ha ezt tudtuk volna az elején....
Szóval mentünk, és mentünk. És ahogy gondoltam... ha már vízesést néz meg az ember, akkor ott pataknak, folyónak is kell lenni, és feltehetően a meder mellett kell hogy elvigyen az út.

És így is volt. Végig a meder mellett mentünk. Hol kisebb, hol nagyobb folyásokkal. Ez már sokkal szebb és mutatósabb erdőrész volt, mint ahol előtte jártunk.

Mentünk és mentünk. Fáradtan a sok fölösleges úttól olyan érzés volt, mintha soha nem akarnánk odaérni, pedig állítólag még 2 km sincs a túraút.
Mentünk és mentünk, és valóban megérkeztek a hatalmas nagy kidőlt fák, ahogy a leírásban volt. 



Naaaagyon szép volt az egész erdő. S már a cél is közel volt. Találkozva egy-egy kirándulóval meg is nyugtattak, hogy ott van már nem messze, és hogy még víz is van! Mi van? Hogy még víz is van? Mért van amikor nincs? És akkor potyára jön az ember? No mindegy... a lényeg, hogy látni fogjuk a vízesést!




A kidőlt fák... azt nem említették, hogy az út kellős közepén is lesz...

Az erdő csodálatos volt, és ez az igazi túraélmény feledtette, hogy előtte mennyit gyalogoltunk fölöslegesen.
A kirándulós sétatempónkkal csak odaértünk, és láss csodát.... a vízesés! Magyarország állítólag legnagyobb esésű vízesése. Nem volt olyan sok víz, de legalább volt. És nem volt olyan nagy szám sem.... de legalább volt víz és a vízesés élménye látható, érezhető és élvezhető volt.

Magyarország legmagasabb természetes vízesése a Mátra varázslatos Ilona-völgyében ideális kirándulási célpont felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt. A 10 méter magas Ilona-völgyi vízeséshez vezető sétaút az idilli fekvésű, piknikezésre csábító rétjeivel, pihenőivel, gesztenyefasorával és gyönyörű erdeivel tökéletes családi élményt ígér.
Megközelítés: Parádfürdőről, az Erzsébet Park Hotel mögötti úton déli irányban induló úton térjünk le. Gépkocsival egészen az ifjúsági tábor utáni Szent István-kútig be tudunk menni az aszfaltos úton. A kút mellett pihenő és parkoló. Parádfürdőről még 3 km a kút.
A túra hossza: A Szent István-kúttól 2 km a vízesés, Parádfürdőtől 5 km.
Az Ilona-völgyi-vízesés Magyarország legnagyobb szintkülönbségű természetes zuhataga, a mesterségesen kialakítottak közül pedig csak a lillafüredi vízesés magasabb nála.
Az Ilona-patak vize az Ilona-völgy függőleges sziklafalának V alakú felső hasadékából vékony sugárban zúdul alá 10 méteres magasságból.
Nem volt olyan hatalmas és lenyűgöző a vízhozam, mint ahogy azt az ember elgondolná....főleg ha azokra az igazi vízesésekre gondol az ember. De legalább volt víz!!! Ami 'essen'... :)

Megettük gyorsan a késő délutáni ebédünket egy kis pihenő mellett. S közben meg csodáltuk a vízesés látványát.
S majd anya kíváncsisága felvitt minket még a vízesés tetejére is. Csak hogy megnézhessük, hogy vajon honnan is jön a víz. Megmászni a meredeket domboldalt nagyobb kihívás volt, mint amekkora élmény várt minket.
De hát gondolhattuk volna, hogy semmilyen hatalmas víztározó nem fogad minket. 
Innen jön a vízesés vize és arra folyik le... mint egy átlagos patak.
De  maga módján ez is szép!


Nyak- és lábtörős úton irány vissza...
Még egy szempillantás a vízesésre...

ÉS ahonnan jöttünk, arrafelé mentünk is vissza az autóhoz.
Visszafelé már tényleg könnyebb volt...
... főleg, hogy most már pontosan tudtuk, hogy merre is az arra. :)
Nagyon szép volt...  egyedi természeti látnivaló. Örülök, hogy láttuk, megnéztük, még ha potyaút árán is. Úgyhogy megéri bakancslistára venni és egyszer ezt is megnézni.

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése