Élménytérképem !!!

2013. július 24., szerda

Siroki vár

Siroki vár, 
és a Barát és Apáca sziklák
Észak-Magyarországi kirándulásunk során főként a várak és romok megtekintése vonzott. Így a Siroki vár sem maradhatott ki a sorból.
A 0.0-ás térképeimmel és makacskodó GPS-el nem volt mindig könnyű megtalálni az látnivalóhoz vezető utat. Ahogy most sem. De azért csak megtaláltuk. Pedig ezt a várat is már messziről lehetett látni.
Valamiért reméltem és hittem, hogy azért egy ilyen várnál szinte a kapuig fel lehet majd menni kocsival, vagy legalább elég közel hozzá. De hát megint tévedtem... Egészen a domb aljában le kellett állítani az autót, mert nem lehetett tovább menni.
És hát persze hogy parkolódíj van! No de mindegy... legalább normális helyen parkol a Szuzi.
Irány fel a várhoz, mert azért egy kis emelkedős pár kanyart meg kell mászni. 
De legalább ilyen szépen kiépítették a várhoz felfelé vezető bejáratot.
De nem volt vészes... csak szusszal bírja az ember. Ahogy egyre jobban értünk felfelé, látni lehetett, hogy milyen szép a táj. De még milyen.... két hatalmas kőszikla mered kifelé a dombokból. És anya már mondja is hogy azok a Barát és apáca sziklák. De hogy tavaly nem tudták már ők sem megnézni. Nézem, nézem, és hallgatom anyát, és rájöttem, hogy ezeket én is néztem a neten, csak épp valamiért nem kerültek fel a listára. Tán azért, mert egyszerűen nem volt akkor számomra egyértelmű, hogy ez szinte a vár tövében magaslik, és aki egyszer már elmegy megnézni a Siroki várat, az annyi erővel megnézhet imár azokat a csudaszép természeti sziklaalkotásokat is.


Tábla is mutatta, hogy majd merre kell menni.És majd azt is meg fogjuk nézni, úgyhogy talán nem lesz olyan gyors az a Siroki kirándulás, mint gondoltam.
De a várhoz egyelőre még felfelé vitt az út. Volt még mit meg mászni. Nem mondom, hogy elveszi a kedvét egy ilyen gyaloglás a várnézéstől mire felér... de valahol igenis csökkent a lelkesedésen.


És végre felértünk.
Egy pihenőt azért kellet tenni... az emelkedő is.. meg hát megint a legnagyobb melegben...
Azt irány a vár.
A vár történelméről a vár honlapján elég hosszas leírást lehet olvasni - KLIKK IDE.
Persze belépő ezerrel, szuvenir nix.... és még meleg is van. Belépőjegy, nyitva tartás és más tudnivalókkal kapcsolatban a vár honlapján lehet tájékozódni - KLIKK IDE.
Gondoltam jól elsétálgatunk hisz a vár az vár. De valahogy nem tűnt olyan nagynak.
Először is találtunk egy filmvetítést. Nem is volt rossz. Egy kis pihenő... és még mozizás is...
Vártak a székek, és a vízautomata!!! El sem hittük anyával, hogy gondoltak a kitikkadt, szomjan halás szélén álló látogatókra.


És még a chips is előkerült! Tiszta mozifíling! Megnéztük a várról szóló érdekes jelmezes dokumentumfilmet, ettünk, ittunk, azt fel várnézésre, mert hogy tavaly anya mennyire élvezte.

Sajna elég hamar kiderült, hogy épp most nincs annyi látnivaló, mert a vár jó fele le van zárva, mert ott még régészeti munkákat végeznek.
Ennyit az izgi, zegzugos várról. Erről én lemaradtam, anya meg csak áradozott, hogy tavaly milyen jó volt nekik. No nem baj, talán azt akarja a Jóisten, hogy egyszer majd még erre járjak, és akkor már talán az egészet felújítva újra megnézhetem. De azért nem panaszkodom. A kilátás szép volt.

Amennyire lehetett körülnéztünk.
Ez a vár is nyújtott valami újat. Azért találtunk kiállítást is.





Udvaron is néztünk körbe-körbe....

No meg arra, amerre már nem lehetett eljutni... a felső várba...

Ennyike a bejárható belső udvar. Nem túl nagy...
Kint az udvaron....'hatalmas' geológiai tudásommal megállapítottam, hogy feltehetően azok a nagy fehér kődombok a belső udvarban ( amin egyébként nagyon könnyű lett volna eltaknyolni, mert annyira porladós és csúszós volt ) azok is riolitufa kőzetek. Ha jutott volna idő arra kirándulásra az előző nap, akkor ilyet láttunk volna, csak nagyobbat és többet.  Szóval akkor a felismerés pillanatában egy kicsit úgy éreztem, hogy nem is olyan nagy baj, hogy oda már nem jutottunk el, és talán a Jóisten ezért nem is akarta, mert tudta, hogy ma itt fogok ilyet látni.
Aztán találtunk még egy kiállítási termet.

Amiben voltak felpróbálható ruhák!!!

Gyors konzultálás után anyával megállapítottuk, hogy valószínű, hogy azért vannak azok kiakasztva, no meg a teljes alakos tükör mellé kiállítva, hogy az olyan pihent agyúak mint én is, szórakozhassanak ilyennel, ha már nincs annyi látnivaló. És szórakoztam is.
Majd búcsút intettünk a belső udvarnak.

És a várat kívülről jártuk körbe.

Újra szép kilátás... a tájra is...

... és a várra is...
A Mátra keleti részén egy magányos vulkáni hegycsúcs, a 296 m magas Várhegy tör az égbolt felé, rajta Sirok várának falaival. A siroki vár legrégibb története és nyoma még az avarok idejére nyúlhat vissza, akik (egyes feltételezések szerint) a védelemre oly kitűnően alkalmas Várhegyet, megerősítették, és állandó állomáshelyet telepítettek ide. Uralmuk után a VIII. század idején a benyomuló szláv törzsek szállták meg, és saját céljaiknak megfelelően átépítették.
A honfoglalást követően Sirok és környéke az Aba nemzetség Birh-Bodon-ágának birtoka lett, akik a régi pogány időkben emelt erősséget jelentősen átalakították, és a mai felsővár területén új, jóval erősebb várat építettek. Mindezekre a régészeti feltárások találtak valószínű bizonyítékot. Oklevélen először 1320-ban említik e helyet, amikor a felvidéki vármegyékből saját magántartományt erőszakkal létrehozó Csák Mátéhoz csatlakozott Birh-Bodon leszármazótól, Demetertől, Anjou Károly parancsára, Dózsa erdélyi vajda, valamint Drugeth Fülöp szepesi főispán vezetésével a királyi hadak ostrommal elfoglalták a várat.
1324-ben az Aba nemzetség másik ágából származó Kompolthy Imrét tették meg várnaggyá, aki e tisztséget - a megmaradt iratok szerint - még 1339-ben is viselte. Közben a király 1331-ben egy Chenyk nevű cseh vitéznek adományozta a várat, amely 1337-ben ismét a királyi birtok lett. 1372-ben Domoszlai Miklós királyi várnagy kétezer aranyforint értékben kijavította a sérüléseit, amiért az akkori uralkodó, Nagy Lajos zálogba adta neki a váruradalmat. 1388-ban Tari László káptalan, a zálogösszeget kifizette Domoszlai Miklósnak, majd 1390. április 16-án kelt adománylevelében - új adományként - a váci káptalant iktatták be a vár tulajdonosaként. A Tari család bonyodalmas örökösödési és jogi ügyeinek a következtében 1465-ben Guthi Országh Mihály és Kompolti Miklós lettek a vár urai. Őket 1475-ben Hunyadi Mátyás erősítette meg a birtokukban.
Török idők: 1561-ben Országh Kristóf a gönci részleges országgyűlés rendeletének eleget téve korszerűsítette a felsővárat és kiépítette az alsóvárat a három ó-olasz típusú bástyával. Az őrséget pedig 100 jól felszerelt lovaskatonával egészítette ki. Így már Sirok is beépülhetett a végvári rendszerbe mint Eger legerősebb elővára, Cserépvár és Szarvaskővár mellett. Az ő birtoklása alatt élte fénykorát a vár. Kristóf 1567-ben fiú örökös nélkül halt meg, így egyebek között Sirokot húga, Országh Borbála, illetve az ő férje, Enyingi Török Ferenc örökölte. Haláluk után Zsuzsanna lányuk és férje, Nyáry Pál lettek a birtokosok.
1588-ra a vár ismét elég rossz állapotba került, így 1596-ban Eger elestének a hírére Kótaji Benedek és Helmeczy János várnagyok a rosszul felszerelt, kevés számú őrséggel együtt a várat elhagyták, így még abban az évben Ali és Ahmed pasa vezetésével a török csapatok kardcsapás és ostrom nélkül foglalták el. A pasák legfontosabb feladatai közé tartozott a környékbeli lakosság adóztatása és a magyar végvárak mögötti rablóportyák végrehajtása. A hódítók mindamellett gondot fordítottak a siroki várra. Külső falait egy lebontott templom köveivel megvastagították, és számtalan fa építményt tákoltak a falak tövébe. Amikor Doria János 1687-ben Eger várát ostrom alá vette, a siroki vár török őrsége az egri védők segítségére sietett. A védelem nélkül maradt vár ostrom nélkül került a magyarok kezére a felszereléssel és élelmük egy részével együtt. A vár elvesztette hadi jelentőségét, és idővel az állapota tovább romlott.
A jelentőségét vesztett vár: 1694-ben Bagni márki birtoka lett, aki komoly anyagi erőket megmozgatva rendbe hozatta a várat és császári őrséggel látta el. A II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc alatt a vár hadi szerepet nem játszott, ennek ellenére a császári erők - a többi veszélyesnek tűnő várral együtt - a siroki várat is megrongálták (1713), hogy elkerüljenek minden ehhez hasonló katonai vonatkozású rebelliót.
A vár ettől kezdve pusztult, csak várromként volt nyilvántartva. Az osztrák vezetésnek nem állt érdekében rendbetételét finanszírozni. A várnak több tulajdonosa is volt: Báró Orczyné, majd a Novotny, később a Vécsey család birtokához tartozott. A későbbi időkben ismét a Nyáry család kezére került a vár, tőlük 1842-ben gróf Károlyi György vette meg. A lakhatatlan vár a család tulajdonában maradt 1945-ig.
Az állam tulajdonába került vár felújítására sokáig nem jutott pénz. A régészeti feltárások 1965 és 1972 között folytak Kovács Béla régész vezetésével. Ez idő alatt az alsóvár teljes feltárására és az északkeleti sziklafolyosó kutatásának megkezdésére volt lehetőség. A felső várban a földalatti folyosók és termek nagy részét megtisztították a törmelékektől. Az erősen omladozó falak első megerősítésére 1996-ban került sor. Ennek során a magasan álló falak falkorona védelme, a kút-ciszterna lefedése, a felvezető sziklafolyosó biztonságosabbá tétele és a sziklafelszín repedéseinek injektálása készült el, korántsem teljes körűen.
Az alsóvár helyreállítási terveit Albert Tamás vezető tervező irányításával az ÁMRK készítette. A tervek alapján a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága uniós pályázatos pénzből 2010 végén kezdte el az alsóvár felújítását. A projekt során az összes fal megerősítése, konzerválása elkészült. Több helyen jelentős falmagasítások készültek, a romkontúr megtartásával. A két lövegtorony (bástya) eredeti fa födémjeinek rekonstrukciójával kilátóteraszok, alattuk fedett terek jöttek létre. Az egykori kőfalú istállóépület felhasználásával zárt kiállítóteret és vizesblokkot alakítottak ki. Az igazi attrakció az ellensúlyos szerkezetű felvonóhíd működőképes rekonstrukciója. 2012 óta a zárhatóvá váló várat csak belépőjeggyel lehet látogatni. Cserében magyarázó táblák igazítanak el a hely sajátosságaiban, látványos kiállítás mutatja be a középkori várudvar nyüzsgő életét, hiteles módon kerültek bemutatásra a várakban nélkülözhetetlen tevékenységek. A mesterség-bemutatókon való részvételen kívül korabeli öltözékek felpróbálására is lehetőség adódik. A felvonóhíd működését naponta kétszer látványos ceremónia keretében mutatják be. A vár körüli sétaúton táblák mutatják be a táj sajátosságait. Sötétedés után a völgy felől díszvilágításban pompázik a vár.

Körbe is értünk. Elbúcsúztunk a vártól.

Fel hát a sétára a túloldalra, hogy megnézzük a szerelmes sziklákat.
Siroki vár szomszédságában magaslik két jellegzetes sziklatorony, a Barát és Apáca sziklák.
Elég közel volt, ...kis séta.. még több meleg.... no meg bosszantó fiatalok.


Pont amikor mi is arra mentünk, akkor jött az a fiatalokból álló banda, akik nem nagyon voltak semmitől odáig, és egyeseket nem is különösebben érdekelt semmi se. Eléggé hangulat romboló volt. Nem érdekeltek volna, ha nem rondítottak volna bele a fényképeimbe és nem okoztak volna nehézséget, hogy megörökítsem a mi élményünket. De hál istennek ők kicsit gyorsabban távoztak a kisebb érdeklődésükből fakadóan,  s így azért megvolt a mi kis örömünk is. 

A siroki-vár nyeregtől ÉK-i irányba az országos kék jelzés mentén található két magányos 6-8 m magas sziklatorony, melyek vulkáni működés során a kráterből kiszóródott riolittufából keletkeztek. A helyiek találó névvel illették a sziklaformákat, Barát és Apáca sziklák, mely a természet alkotta formájukra utal.
A laza anyagba óriási vulkáni bombák hullottak, és beágyazódtak. Az ellenállóbb, keményebb vulkáni kőzetek az alattuk levő puhábbakat megvédték az erózió pusztításától, és így alakultak ki a "sziklatornyok". Tovább haladva a kék jelzésen egy újabb sziklaformációhoz érkezünk, az úgynevezett Török asztalhoz. A lapos sziklától gyönyörű kilátás tárul elénk a Bükk irányába.




Lefelé egy pihenőnél még megálltunk... egy kis energiát gyűjtöttünk.
Azt búcsút intettünk az egész hegynek, vár és sziklák látnivalóinak, s mentünk vissza az autóhoz.
Bár nem nagy a vár, de mégis van mit nézni is, meg körbe járni is. És a Barát és Apáca sziklákhoz tett kirándulás is tartalmassá teszi a hegytetőn tett látogatást.

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése