Felsőtárkány - Gejzír, avagy Vöröskő-forrás
Észak-Magyarországi kirándulásunk során a túrák és a különleges természeti látnivalók sem maradtak ki. Érdekelt is, hogy milyen lehet az a Gejzír Felsőtárkány közelében. A netes képek alapján különlegesnek tűnt, úgyhogy szerettem volna saját szemmel is látni.
A Vöröskő-forrás egy időszakosan aktív karsztforrás. A Bükk hegység Vöröskő nevű hegyének oldalából, Felsőtárkány falu közelében, a Felsőtárkányi Állami Erdei Vasút Stimecz ház nevű végállomásától induló erdei tanösvény végpontjánál ered, évente két-három hónapig (de nem minden évben), tipikusan az olvadást követő időszakban aktív. A Bükki Nemzeti Parkrésze.
Utólag már tudom, hogy nem tájékozódtam előre eléggé jól... mert ha a fentieket még tervezés előtt tudom... akkor talán ide soha nem jutunk el. Meglehet, hogy a kisvasutazás öröme elvette az eszemet és már csak arra tudtam gondolni, hogy milyen jó kis program lesz.
Úgyhogy az egyik nap délelőttjén irány Felsőtárkány, csakhogy elérjük a kisvasutat. A menetrendet a következő oldalon néztem meg - KLIKK IDE.
Felsőtárkány nem tűnt nagy községnek, de azért megnéztem, hogy hol kell keresni a vonatra szállás helyszínét. Cím: Felsőtárkányi ÁEV (Egererdő Zrt.), 3324 Felsőtárkány, Ifjúság út 31. És hogy mi mindent lehet látni - KLIKK IDE és a már emlegetett oldalon megtalálod a segítséget minden tekintetben.
Szerencsére itt még az autót is le lehetett állítani - persze csak a vonatozóknak.
Nem is kellett sokat várnunk.
És már suhant is a kisvasút.
Tán egy vadaspark... ?....
Hol lassabban, hol gyorsabban suhantunk immár az erdőben.
A Vöröskő-forrás Felsőtárkány felől a Felsőtárkányi Állami Erdei Vasút igénybevételével Stimecz ház végállomásig, majd onnan a Vöröskő-völgyben gyalog közelíthető meg a legkényelmesebben. Kerékpárral a vasúttal párhuzamos úton juthatunk fel a forrás alá: Egeres-völgy Varróház vasúti megálló előtt kell kereszteznünk a vasutat egy sorompóval lezárt erdészeti úton, majd a Stimecz ház végállomásnál a nyomvonalat keresztezve a Vöröskő-patak völgyében kell feltekerni. Gyalogosan a kék és kék kereszt túraútvonalakon kell Stimecz házig eljutni, onnan pedig a Vöröskő-völgyi tanösvényen érhető el a forrás. Az erdészet által kialakított és fenntartott tanösvény bemutatja a vidék kőzeteit, növény- és állatvilágát. A tanösvény amikor felkanyarodik a jobb oldali hegyre, balra a patakon átkelve, jelzetlen gyalogúton (a régi vasút nyomvonalán) lehet megközelíteni a forrást.
Elég sokat mentünk, úgyhogy még jó, hogy nem álltunk neki gyalog megtenni azt a távot.
Érkezés után gyorsan megérdeklődtük, hogy akkor merre is van az az arra. No meg a gejzír, meg valami barlang, mert hogy valami olyasmiről is olvastam. Erre elmondták, hogy elvileg csak a jól kijelölt úton kell menni, de nem valószínű hogy lesz víz, mert hogy ilyenkor nincs. :( Ezt a szomorú hírt... mi az hogy nem lesz víz? ha tényleg így van, akkor még jó hogy vasúttal jöttünk, mert a semmiért nem lett volna jó oda-vissza 15-20 km-t gyalogolni. Legalább is ahogy azt a leírásban olvastam.
Úgyhogy halvány kis reménnyel és azzal az infóval hogy alig másfél óra múlva megy vissza majd a vasút, nekivágtunk a túrának a gejzír felé.
Hamar beértünk az erdőbe. Szép kis erdő... és látszik, hogy figyelnek rá és a turistákra is.
Csak mentünk előre a kijelölt úton.
Az erdő már önmagában is nagyon szép volt.
Furcsa volt egy kicsit a túraút... hol ilyen, hol olyan környezet... és csak reméltük, hogy az útvonal jó irányba visz, mert hogy nemigazán voltak jelzések..
Tisztás után újra erdő....
Itt már olyan Óbánya fílingje volt a túraútnak, a széles úttal és a mellette itt ott folyó kis patakkal.
Csak sokkal hatalmasabb volt az övező partoldal meredeksége. Mintha egy V betű legmélyebb pontján gyalogoltunk végig, ami fölé emelkedik a két hegyoldal. Mentünk és mentünk. Jel nuku, nulla és semmi. Még jó hogy egy fiatal pár a babájukkal is arra ment. És ők már nem egyszer jártak arra, úgyhogy így legalább tudtunk, hogy végig jó irányba gyalogolunk.
Pontosabban itt!!! A csodálatos gejzírnek csak úgy köpködnie kellett volna a vizet felfele, mint ha valaki levert volna egy tűzcsapot a helyéről.
De semmi. Nulla, zéró, semmi és még annál is kevesebb.
Volt ott egy idősebb pár, akik már előbb odaértek és szomorúan nyugtázták ők is, és mondták, hogy bizony itt kellene legyen. Konkrétan itt. De semmi. Tényleg nem volt víz... ahogy azt már előre jelezték :(
A sziklából icike-picike kis erecske csordogált kifele.
Itt ott szinte sprickelt kifele egy kis sugár, mintha elromlott volna a vízcsap, ami ereszt és nyomásnál egy kicsit jobban pröcköl.
A Vöröskő-forrás egy ideiglenesen működő forrása a Bükk hegységnek. Az elolvadó téli hó hetekig tekereg a mészkő alapú Bükk belsejében lévő barlangrendszerben, majd a tavasz közepén, tipikusan február és április között tör a felszínre.v Nagyobb mennyiségű csapadékkal járó esős időszakokat követően is működésbe léphet a forrás. Száraz időszakokban azonban vize teljesen elapadhat.
A forrás annak köszönheti működését, hogy a Bükk-vidék területén lehulló csapadék mintegy 20-36 százaléka a mészkő repedésein keresztül beszivárog a karsztvizeket gyűjtő rétegek szintjére, majd onnan a föld alatt eljut arra a pontra, ahol felszínre tör, mint forrás.
A kiszáradt forrást egy meleg nyári napon látva nehezen hihető, hogy milyen erővel tör felszínre a víz, de a forrás környékét övező, erőteljesen kibetonozott terület sejteti, hogy a karsztvíz milyen lendülettel tör ki a működés rövid heteiben. A forrásvíz iható, tiszta és hideg karsztvíz.
A Vöröskő-forrás általában április végére kiapad, és az év további szakaszában teljesen kiszárad, június végétől már egyáltalán nem ad vizet.
Ez van. Mondták hogy nem lesz víz. Dehogy tényleg ne legyen, s hogy így kifogtuk.
Nincs víz, nincs gejzír, és még az a barlang-féle sem nagyon megközelíthető, főleg nem úgy, hogy el akarjuk érni a kisvasutat.
Anya a párral jó nagy beszélgetésbe kezdett, és újfent kiderült, hogy milyen kicsi a világ. Tolna megyei gyökerekkel, vagy legalább is rokonsággal rendelkező emberekkel sikerült összefutni.
Fel a nyúlcipőt, és uzsgyi vissza a vonathoz, mert ha már felvonatoztunk, és még semmit nem is láttunk, akkor visszafelé miért akarnánk már többet gyalogolni. Hiszen azzal csak elvennék a drága időt attól, hogy megnézhessük a többi látnivalót.
Úgyhogy uzsgyi!
Úgyhogy uzsgyi!
A vonatot szerencsésen elértük.
Mehetnénk a következő célponthoz. Ja, ha anya nem kavargott volna el. Elment és azt sem tudtam, hogy hova. Gondoltam megint nem lát és csak megy. Lehet, hogy a tóhoz, amit a vonatból is láttunk. A kocsival úgyis el kell állnom, mert hát mi már nem vonatozunk és leszálltuk.
Úgyhogy mentem is.... anya talán a tónál lesz... ha nem, akkor majd megkeresem ha leparkoltam. Félelemeim beigazolódtak. Anya se itt, se ott.... de azért ahogy visszasétáltam megtaláltam és mondtam, hogy időközben odébb parkoltam, mert már nem néztek jó szemmel. De hogy ő csak WC-n volt! Hát honnan tudtam volna! No mindegy.... anya is megnyugodott, hogy nem hagytam ott. A helyi tavacskát és a szupi kis parkocskát is gyorsan megnéztük még.... ha már így alakult.
Bár egyáltalán nem láttuk azt, amiért Felsőtárkányra mentünk, de azért még így is tűrhető volt az időtöltés egy kis vonatozással, túrázással, tó nézegetéssel...
Nagyon szép környék. Ha arra járnál, akkor Te is nézd meg... persze jó időzítés mellett és akkor lehet hogy még többet szebbet fogsz látni, mint mi.
Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése