Pécs - Állatkert
Kellemest a hasznossal... 2013 tájékán, egy hétvégi napon Pécsen jártunk. És ha már időnk engedte, akkor megnéztük a pécsi állatkert. Nagyon rég láttam, tán még kisgyerek lehettem. De mára már semmire se emlékeztem. Gondoltam megnézhetnénk, hogy új, maradandó élményekre tegyek szert.
S bár nem készült sok kép, de egyet kettőt megmutatok, hátha kedvet kapsz, hogy egyszer Te is megnézd a pécsi állatkertet.
Az állatkert Pécs, Ángyán János utca 1. cím alatt található. Fel kell menni a hegyre, ki a városból. Tábla is mutatni fogja, hogy hol az állatkert. (Bármikor is szeretnéd majd megnézni, nézz utána, mert mintha már készülne a szép új, modern állatkert egy másik helyen!) Az állatkert halas és bogaras része, avagy az Akvárium-Terrárium külön a városban ezen a címen található: Pécs, Munkácsy Mihály utca 31. Sajna időnk nem engedte, hogy azt is megnézzük. Talán majd legközelebb. A másikat viszont pár képben megmutatom.
Pécs felé jártunk,
S állatkertet találtunk.
Nem túl pöpec a bejárat,
De a Zoo csak nem várhat.
Jegyet váltunk, s betérünk
S mindjárt tekerőkére lelünk.
Emlékérme, kell nagyon,
hát tekerem is, hogy adjon.
Megszereztem, egész jó lett,
Szuvenírnek ez pont jó lesz.
Merre menjünk, nem tudjuk,
De térképes jegyünk mutatja utunk.
Legelején a majmok ketrecben,
Unatkoznak evés közben.
Nagyobb, kisebb, barna, sárga,
Változatos a majmok színvilága.
Hód úr éppen ebédel,
Tán jókor jöttünk, időben.
Így láthattuk a gólyát ily gyilkosnak,
Sárga csőrikét habzsolt épp torkosan.
Szegény sárga napos csibe,
A gólya egyáltalán eszik ilyet?
Unatkozó szegény állat,
Tán még kajára várhat?
Vagy már egészen jóllakottan,
Gubbaszt depressziósan a sarokban?
Papagájok is akadtak,
Színesek, nagyok, szomorúak.
Kicsi a ketrec nem vitás,
Jó lesz majd az a felújítás.
Milyen állat? De fura,
Farok nélküli hód volna?
Szerencsére itt a tábla,
Megmutatja hol a hazája.
Nevét, tulajdonságait megtudhatod,
Ha az állatkertet Te is felkutatod.
Addig pedig, ha jó a szemed,
Zoom a képre és megnézheted.
Majmok újra itt is ott is,
Belőlük sok van, látszik ez is.
Terephez értünk, csodálatos,
Jöhetnek hát a vadállatok.
Bár egyelőre csak a kérődzök,
Keressük tovább a húsevők.
De egyelőre még nem jönnek,
Fura ketrecek tömörülnek,
Olyan mint a magánzárka,
Amit büntetésnek szántak.
Mi lehet itt, aminek ez is elég,
Tán oly kicsi? vagy csak kevés?
Kevésnek nem mondható, de annál kisebb,
Sok-sok pocokszerű, közösségben él itten.
Nem is olyan kicsi a ketrec nekik,
Boldogságban, az idejük aktívan telik.
Egy mi szobor, pont majom,
Nem a kedvenc állatom,
De egy képet ez is megér,
Mutatom is, voltam itt én.
Anya nézi, matatja,
Csoda, hogy meg nem harapja.
Állatkertben csak nézni szabad,
Mert az állat bizony harap.
Furcsa ketrec került utunkba,
Kordon mögött tán látnivaló van?
Oly messze méteres távolságban,
Ki látja, hogy mi van ottan?
Szerencsére szemünk jó,
Így láthattuk a távolból.
Gorilla ült ott, nem csekélyebb,
De a segítő távcső csak elkélne.
Rosszkedve volt épp nem vitás,
A hátát mutatta csak, semmi mást.
Vizilovak jöttek sorra,
Megláttak és tova úsztak,
Így messziről lett csak kép,
Tán nekik is épp jött az ebéd?
Láma kilátó, de szupi,
Cirógathatod, ha cuki.
Elég nagyok, és lehet hogy köp is,
De azért megnézem közelebbről én is.
Nézi hogy mit mutogatok,
Kaját vajon miért nem adok.
Mondom neki, hogy nem vettem,
Sajnálatos, hogy így tettem.
De a földön van maradék,
Kaparok össze, lesz egy marék.
S barna láma máris eszi,
Kingát ez boldoggá teszi.
De mások is jelentkeznek,
Maradékot követelnek.
Cirókáért mit meg nem teszek,
A maradékért födet söprögetek.
Kapartam még egy maroknyit,
S foltos lámának adtam mind.
S nicsak meglettek a vizilovak,
Úgy tűnik, hogy valóban az ebédért úsztak.
Vígan esznek mind a ketten,
Hatalmas méretük megörökítettem.
Kicsi majmok sokan vannak,
Virgoncak és ugrándoznak.
Sárga kezük oly fura,
Mintha hipóba nyúltak volna.
Ej mi mókás pihenő,
Leülök hát, ez nem meglepő.
Néni, bácsi is itt pihen,
Az ajtó vajon hová viszen?
Erre folytatódik utunk,
Liliputi falut látunk.
Remélem, azért beférünk,
Sehol se verjük be a fejünk.
Döglött malac? Tán mérgezett?
Vagy csak disznóvágásra érkezett?
Tán a hőség kinyírta?
Ezzel a súllyal biztos nem bírta.
Pici paci, mi nem is ló,
Ilyen hát a póniló.
Újabb kedves állat, s mit meg nem teszek,
Újra és megint, földet söprögetek.
Egy kis elszórt csemege,
S póninak is jó a kedve.
Egy újabb ketrec, s ej mi az ott,
A farkas tán hőgutát kapott?
Meg se moccan, csak úgy fekszik,
Ez így nem móka, nem is tetszik.
Hátha jobbat is látunk továbbálltunk,
S egy nagy ketrecben oroszlánt találtunk.
'Döglenek' ezek is, gyilkos a hőség,
Állatok terén így nem nagy bőség.
De ej mit látok, kicsi kecske,
Szabadon járkál csak úgy föl s le.
Tán mind cirókára várnak,
Ha már nisnast úgyse látnak.
Ciróka-maróka
kicsi kecske tarkója.
Nem macska, hát nem szereti,
Továbbáll, s így teszünk mi is.
A mélyben ott lent lapulnak,
Strucctojásokat takargatnak.
Innen fentről láttam ám,
Hogy a hőségtől lusták tán.
Nem jártak és nem is ettek,
Csak úgy ott lent pihengettek.
Mi ez a jó nagy homokozó?
Hol az állat? Tán az a bogyó?
Úgy tűnik, hogy azok ám,
Prérikutya, így hívhatnánk.
Kicsi, pici, gyorsan mászik,
A homokban fekve szarkupacnak látszik.
Erődítményük is van, nem is kicsi,
A földalatti részt is láttuk, milyen szupi.
Szarva is van, szegény éhes,
De maradék nincs, úgyhogy mérges.
Újabb farkasok,
vagy mit látok?
Ezek még élnek,
Épp ebédelnek.
A boldogság kék madarai,
Tán majd Rioba mennek nyaralni.
Julien király, mizu? hogy vagy?
Társaidat Madagaszkáron hagytad?
Mondja vala dehogy hagytam,
Őket is valahol itt láttam.
Láttam én is, mondom neki,
Alex épp alszik, Gloria eszik.
Érmeadagoló macihoz visszatértünk,
Állatkerti utunk végéhez értünk.
Szutykos kezünk leöblítjük,
Az állatok bacijait haza nem visszük.
Ennyi volt a pécsi állatkert.
Tán egyszer szebb és nagyobb lesz.
Erre még egy kicsit várunk,
De talán egyszer még azt is látjuk.
Addig pedig nézd meg ezt is,
A pécsi hegyoldal rejtekeit.
Várnak rád is, hogy tekintesd meg,
A nasit pedig ne felejtsd el!
Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!
Nagyon tetszik ez a rímes megoldás!
VálaszTörlés